 |
 |
 |
Magyarok a Muravidéken
……csöndes beolvadás…
Július 11-17. között került sor a szlovéniai Muravidéken az idén éppen 110 éves Magyar Néprajzi Társaság XI. Néprajzi Szemináriumára. A rendezvény színhelye Alsólendva (Lendava) városa volt (szervezési nehézségek miatt a magyarországi Lenti város is készségesen támogatta a muravidékieket), ahová a Kárpát-medence területérôl 42 néprajzos (17 az anyaországból, 15 Erdélybôl, 6 a Felvidékrôl, 2 Kárpátaljáról, 1-1 a Vajdaságból és Burgenlandból) érkezett, egyedül a horvátországi Szlavónia küldöttsége nem tudott megjelenni. A társaság egyik fô célja, hogy az évente megrendezett tanácskozások alkalmával a meghívottak megismerkedhessenek a Kárpát-medence más-más magyarlakta területeinek nemzetiségi és kulturális örökségével, így az MNT választása nem véletlenül esett Lendvára, hisz Komárom (Illyefalva és Szabadka) után várható volt egy peremvidéki színhely választása.
Az egyhetes szeminárium fontossága több szempontból is értékelhetô: lehetôséget adott a térségben folyó gazdaság- és társadalom- néprajzi kutatások felmérésére és értékelésére, ugyanakkor megvitatható a különbözô (és újabb) módszertani eljárások helyessége és a kutatásban való alkalmazásának hatékonysága, eredményessége. Az említett kérdések mellett az idei munkálatokon olyan problémák elemzése is terítékre került, mint a regionalizmus és térségi folyamatok, hagyomány és újítás a népi gazdálkodásban, valamint a néprajz helye és szerepe a kulturális turizmusban. Amint a záró sajtóértekezleten a lendvai szervezôk bevallották, számukra igen nagy elégtétel, hogy a Muravidék egy hétre a magyar néprajztudomány munkálatainak színhelye lehetett, s a megjelent néprajzosok a szép emlékek mellett a térség értékeibôl, kulturális örökségébôl visznek haza valamit, egyúttal hírvivôi is lehetnek e kis közösségnek.
*
Egy ilyen jellegű szeminárium nyilván nem csupán a kimondott szakmai tanácskozások kerete, hanem alkalmat ad arra, hogy közelebbrôl is megismerhessük az itteni magyarságot.
A régió központja Alsólendva, hatezer lakosának mintegy egyharmada magyar. Ez a hely már a kô- és bronzkorszakban lakott volt, majd a rómaiak hoztak létre itt katonai erôdítményt, késôbb Nagy Károly frank birodalmának volt ôrgrófsága. Érintette a népvándorlás is, fôleg a szlávok telepedtek meg itt nagyobb számban, majd a ma- gyarok terjesztették ki rá a hatalmukat, a vidék gyepűvé lett, csak Szent László király idején vonták be az állami és egyházi igazgatásba. A 14-15. században Lendva a régió (és Nyugat-Pannónia) legfontosabb szellemi és gazdasági központjává lett. A településen már 854-ben (!) templom, a 10. században pedig védelmi célokat szolgáló vár épül (átalakítva ma is áll). A Hahold család (késôbb Bánffyaknak nevezték magukat) birtoka volt, majd az itteni ág kihalásával (17. század) az Esterházy család szerzi meg.
Alsólendva Zala (Maier) György szobrászművész szülôvárosa is, azon művészé, aki munkáival (a millenniumi szoborcsoport Budapesten, az aradi vértanúk emlékműve) a magyar szobrászatot európai rangra emelte. A mai látogatónak elsôsorban a lendvai várat (itt Zala-emlékszoba is van), a híres szôlôhegyen álló Szentháromság-kápolnát (benne az 1733-ban elhunyt Hadik Mihály fôúr és katona múmiáját) és a Szent Anna-szobrot, lent a völgyben pedig az Alexandriai Szent Katalinnak szentelt és 1680-tól épített katolikus templomot, valamint a Makovecz Imre tervei alapján most épülô grandiózus magyar művelôdési központot (mely több mint 12 ezer márkányi befektetést igényelt eddig, s ennek 70 százalékát a szlovén állam fizette!) mutogatják meg a helybéli magyarok.
Autóbuszba szállunk és elindulunk megismerni a Muravidéket, amely néprajzilag három kis egységre osztható: Hetés, Ôrség és Göcsej. Egy-egy percre megállunk megtekinteni a göntérházi és kámaházi "szoknyás" haranglábakat, de igazi látványosságot fôleg a bántornyai (Turnisce) és mártonhelyi (Martjanici) gótikus templomok jelentenek, amelyeknek belsô freskói - és fôleg a Szent László-legendákat ábrázoló freskók - rendkívül nagy művészettörténeti jelentôséggel és értékkel bírnak (festette Aquiló János a 13. században). Miután megkóstolgatjuk a vend (kultúrájában és mentalitásában az egykori magyar királysághoz kötôdô szlovén) hagyományos étrendet (gombaleves, "parasztlakoma" és gibanica), délután a muraszombati (Murska Sobota) Területi Múzeumot látogattuk meg, amelynek kiállított tárgyai között számos olyan darab van, amelyet néhány éven belül vissza fognak szolgáltatni, mihelyt Lendván létrejöhet a magyar múzeum. Rövid idôre megállunk a tótlaki (Selo) körtemplomnál, amelynek párja már csak alig féltucatnyi van a Kárpát-medencében. Átutazunk a Vend-dombságon, majd a Kebele patakán átkelve az ôrségi falvakban ereszkedünk le: Pártosfalva, Berkeháza, Jánosháza, Fazekasfalva, Domonkosfalva, Hodos, Kapornak. Még esteledés elôtt vizsgálat alá vesszük a kapornaki néprajzi tájházat, majd visszatérünk Domonkosfalvára, ám az est közelsége miatt a 13. századi, dombtetôn álló katolikus templomát már csak a távolból szemlélhetjük. Vacsora után visszaindulunk Lendvára, csupa apró magyar falun haladunk át, a félhomályban megpróbáljuk még kivenni a Szent László-templomot és -kopjafát, s ezzel fárasztó, de értékes nap után szálláshelyeinkre térünk, hogy másnap újra nagyító alá vegyük a térség néprajzát.
*
A trianoni diktátum mintegy 910 négyzetkilométernyi területet és 22 ezer magyart csatolt el Magyarország délnyugati sarkából, azt a térséget, amelyet ma Muravidék néven emlegetünk. Ezt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapta meg, s nemsokára - fôleg szerb nyomásra - elkezdôdött a kisebbségbe került magyarság kálváriája. Az addigi Esterházy-birtokot felosztották, de ebbôl talpalatnyi sem jutott azoknak, akik továbbra is vállalni merték magyarságukat, a földet a betelepített szlovének kapták meg, akik telepeket, de több esetben egészen új falvakat hoztak létre. Ezt a módszert tudatosan alkalmazta az akkori hatalom, köztudottan asszimilációs szándékkal. De a nehezebb napok csak ezután következtek: a kis közösséget (mint-egy 30 falu) rendkívül hamar sikerült megfosztani értelmiségétôl, s 1939-ben már az anyanyelvű oktatást is beszüntették, a művelôdési mozgalmat minden eszközzel próbálták elfojtani. A várt eredmény nem maradt el: az 50-es évekre sikerült megtörni a magyarság öntudatát, s bár finomabb eszközökkel, de tovább folyt a kisebbség nemzettudatának elsorvasztása.
Mi a mai helyzetkép? A vegyes házasságok aránya eléri az 50 százalékot, s az ilyen házasságokból születô gyermekek döntô többsége (70-75 százalék) már a többségi nemzethez tartozónak vallja magát. A magyar nyelvet még beszéli ugyan valamilyen szinten, de annak művelésére már nem törekszik különösebben.
A jugoszláv tagköztársasággá vált Szlovénia kisebbségi politikájában mutatósabb változásokra a 60-as években került sor, amikor elkezdték megvalósítani a kisebbségi többletjogokra épülô nemzetiségi politikát. Ennek okai: a szlovének már ekkor elkezdtek nyugat felé "kacsingatni", így számukra fontos volt, hogy precedens megteremtésével hathatósabban támogathassák a fôleg Ausztriában és Olaszországban élô kisebbségi szlovének ügyét; ugyanakkor politikusaik jól felmérték a nemzetközi helyzetet, így a kisebbségi jogok alkalmazásával jelentôs politikai tôkét kovácsoltak, ami igen jól kamatozott Szlovénia 1991-ben történt önálló állammá válása után is.
Elsô látásra a szlovéniai kisebbségi politika példaértékűnek tűnik a balkáni térségben, s lényege abban rejlik, hogy az oktatás, a kultúra és az anyaországgal létrejött kapcsolatok ápolásának terén a szlovén állam jelentôs anyagi támogatást nyújt a kisebbségeknek (magyarok és olaszok). Ugyanakkor 1959-tôl bevezették a kétnyelvű oktatást, amely kötelezôvé teszi a muravidéki szlovéneknek, hogy az iskolában megtanulják a magyar nyelvet! Elsô látásra igen pozitív lépésnek tűnik, talán elôsegíteni látszik az együttélést, ám valójában ennek leple alatt a kisebbségi kötelezve van, hogy megtanulja a többségi szlovén nyelvét, s ezzel - legalábbis egyelôre úgy tűnik - igen demokratikusan és igen hatékonyan sorvasztja el a magyar fiatalok öntudatát. Nem beszélve arról, hogy a muravidéki magyarságnak még mára sem sikerült újra kitermelnie saját értelmiségét, s a térségben csak alig két-három magyar nemzetiségű pap van, a többi településen (így Lendván is) szlovén pap hirdeti az igét, magyarul ugyan, de a közösségek és a rászorulók lelki gondozása ezen kívül szinte teljesen mellôzve van. (Jelenleg egész Szlovéniában egyetlen magyar papnövendék tanul, az is szlovén nyelven, bár benne még igen erôs a magyar nemzeti öntudat, s reménykedik, hogy tanulmányai elvégzése után papként a szülôfalujába kerülhet vissza majd szolgálni.)
Míg 1921-ben a Muravidék lakosságának egynegyede magyarnak vallotta magát, ma már csak alig 7-8 százalék a magyarság számaránya. E kis közösség művelôdését, irodalmát, tudományos tevékenységét (fôleg néprajzi, helytörténeti, szociográfiai és űvelôdéstörténeti kutatások) a Lendván létrehozott Magyar Nemzetiségi Művelôdési Intézet (igazgatója Göncz László) karolja fel és irányítja. Jelenleg mintegy negyven műkedvelô csoport működését segítik, évi 8-10 irodalmi és tudományos jellegű kiadványt, könyvet jelentetnek meg, magyar hetilapot (Népújság), irodalmi füzetet (Muratáj) adnak ki, napi nyolc órában sugárzó magyar nyelvű tévé- és rádióstúdiót működtetnek. A független szlovén állam megalakulásakor létrehozták társadalmi és politikai érdekképviseleti szervezetüket, a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösséget (újabb nevén Muravidéki Magyar Önkormányzat). Próbálnak a jövôben gondolkozni, mindenképpen helytállni s itt (meg)maradni.
Végezetül hadd idézzem Tomka György, az MMNÖK elnökének szavait: "Történelmi pillanatokat élünk meg, kérdéseket teszünk fel magunknak. A legnagyobb számú európai kisebbség mit kap e nagyvilágtól? Jó-e az a harc, amelyet mi választottunk? Mit kap Koszovó, milyen elismerést fog kivívni a vajdasági magyarság? Egy nemzetben gondolkodni - ez a mi feladatunk. Pár éve a kollektív jogokról még alig lehetett beszélni, mára Magyarország elfogadtatta ezt a világgal. Anyaországunk gazdaságilag és politikailag megerôsödött, ezt ma mindenkinek el kell fogadnia Közép-Európában. Ezen nyelvtörvényekkel, szobraink meggyalázásával, Trianon nagy ünneplésével nem lehet változtatni. ( ) Számunkra elfogadhatatlan mindaz, ami ma Szlovákiában, a Vajdaságban és Kárpátalján történik. Mi békét kérünk a magyarok Istenétôl. Ötven, száz év békét, s majd akkor - mint már a múltban is nemegyszer - ámulatba ejtjük a világot." - Erdélyi Napló 990803
| |||||||||