Egy eltűnt vásárhelyi szobor története
írta A. Máthé Sándor, 2001., A.D.
A székely fôváros fôterének egyéni ízét és otthonos hangulatát szobrai adták meg az elsô
világháború elôtt.
Minden vásárhelyi lakosnak élénk emlékezetében élnek még ezek a régi jó
ismerôsök. Levelezôlapokon fennmaradt képeiket sokszor elnézegetjük, és sajnos meg kell
elégednünk ezzel az emlékezéssel. ( ) Valóban a legnagyobb sajnálkozással nézzük
Vásárhely fôterének régi képét, mert a rajta álló szobrok és a jellegzetes Bodor-kút az
egyik legszebb térré varázsolták a székely fôváros közepét. Kossuth, Bem, Rákóczi és
Petôfi szobrai díszítették a székely fôváros fôterét." Ezzel indítja cikkét Bözödi György a
marosvásárhelyi Székely Szó 1942. november 8-ai számában.
Az említett műalkotások között szereplô Kossuth Lajos bronzszobra a fôtér északi
kapujában állt a híres Bodor-kút elôtt (a mai ortodox katedrális helyén). A
gyergyócsomafalvi születésű Köllô Miklós alkotása 3,2 méter magas volt, amit 1899. június
11-én, száz éve avattak fel nagy ünnepségek közepette.
"A szobrot 1923-ban a hatóság levétette, majd nyoma veszett - írja az 1996-ban kiadott
Marosvásárhelyi útikalauz. - A gránit talapzat köveit a Városmajorban raktározták el,
majd a Maros gát alatti medrébe dobták, ahol alacsony vízálláskor ma is látható."
De mi lett a fémrésszel? Itt megint csak Bözödi elôbb említett cikkét kell idéznünk: "A
bronzszobor alapját 1936-ban a város akkori román polgármestere a gyártelepen
összezúzatta és »értékesítette«. Legnagyobb részét egy Seidler nevű helybeli vasöntômester
vette meg átöntés céljából, de a bronzanyagból ma is a gázgyár telepén van 48 kilogramm,
mint törmelék. A Kossuth-szobor bronz anyagát úgy »értékesítette« a román polgármester,
hogy egy részébôl román sasszobrokat öntöttek. Három darab ilyen román sasszobor is
készült a Kossuth-szoborból, közülük egy körülbelül 92-95 kilogramm súlyú sas a gázgyár
raktárában volt a felszabaduláskor. A másik ugyanilyen súlyú sasszobrot Szabéd községbe
vitték, az ottani román hôsi emlékmű tetejére, a harmadik sas pedig Dédára került,
ugyanilyen pozícióba."
Az évek folyamán történtek próbálkozások a szobornak Magyarországra való kiszállítására,
de az illetékes államtitkárnál lefolyt tárgyalás alkalmával Sidló Ferenc szobrászművész és
Petrovich Elek múzeumigazgató úgy vélekedtek, hogy "a Köllô-féle szobor nem alkalmas
arra, hogy bár kijavítva is újra felállítsák, mert művészi értéke nem kimagasló".
Volt szobor, nincs szobor, de azt, hogy volt, ma már csak régi megsárgult képeslapok, könyvillusztrációk bizonyítják.
Hű mását centenáriumi ünnepség keretében tervezik felállítani az alkotó szülôhelyén, Csomafalván a figyelmes, hálás, felejteni nem hajlandó maiak.
forrás:// Erdélyi Napló
|