Február harmadikán tartották Brüsszelben a Robert Schuman Intézet közgyûlését az Európai Parlament épületében, majd a következô két napon az Európai Néppárt 13. kongresszusára került sor ugyanott. Mindkét tanácskozáson jelen volt Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke, és Szatmári Tibor, a párt vezetôségi tagja. Hazatérve Kelemen Kálmán tájékoztatott az eseményekrôl. Elmondta, hogy a közgyûlésen Wim van Veltzen számolt be az intézet tevékenységérôl, és hangsúlyozta, hogy sok általuk képzett fiatal politikus fontos szerepet tölt be a jelenlegi közép-kelet-európai hatalmi struktúrákban. Az újraválasztott Wim van Ventzel kiemelte az intézet azon szándékát, hogy továbbra is következetesen folytassák a politikusképzést, mert Közép-Kelet- Európában nagy lemaradások észlelhetôk. Ugyanakkor fokozottabban figyelnek majd Oroszországra és Ukrajnára. Február 4-én kezdôdött az Európai Néppárt (EPP) kongresszusa, ahol az RMKDP elnöke az RMDSZ-t is képviselte, amely tavaly március óta megfigyelôi státussal rendelkezik az EPP-ben. Kelemen fontosnak és szükségesnek minôsítette jelenlétüket a kongresszuson, mert, mint kiemelte, sikerült az Európai Néppárt döntéshozóinak azon szándékáról meggyôzôdni, hogy rövidesen az RMDSZ az RMKDP-vel együtt teljes jogú társtagságot nyer a szervezetben. Az elnök szernt az EPP új programja és alapszabályzata hangsúlyozott figyelmet fordít a még nem társult közép-kelet-európai országok integrációs folyamatának a felgyorsítására. Annak ellenére,hogy Willfried Martens, az EPP újonnan megválasztott elnöke kifejtette, elkötelezett híve marad Románia megsegítésének, többen nem rejtették véka alá azt a véleményüket, hogy a jelenlegi romániai vezetés nem felel meg az elvárásoknak. Mi több, egyesek a bányászjárást egy rosszul elképzelt és negatív hatásait fel nem mérô, ügyetlen forgatókönyv kivitelezésének nevezték. Constantin Ene román nagykövettel való találkozásunkkor — folytatta beszámolóját az RMKDP elnöke — az az aggodalom is megfogalmazódott, hogy a Nyugat által nyújtott támogatásoknak a célszerûtlen, nem a rendeltetésnek megfelelô használata azoknak a teljes megvonásához vezethet. Azonban szinte mindegyik negatív vélemény hangoztatója hozzátette, hogy nagyra értékeli a romániai magyarságnak azt a bátorságát, hogy még az adott körülmények között is vállalni meri a kormányzás hálátlan szerepét. A továbbiakból megtudtuk, hogy Davide Zaffi dél-tiroli néppárti képviselô borúlátóan azt jósolta, hogy nyugati körökben az utóbbi idôben, fôleg a bányászjárással szemben tanúsított habozás és határozatlanság miatt, az a vélemény kezd kialakulni, hogy Romániában elhalványult vagy el is tûnt a politikai akarat, hogy az ország valaha is az Egyesült Európához tartozzék. Kérdésemre, mondta Kelemen, hogy milyen jövôt lát ilyen távlatokban a közel kétmilliós romániai magyarságnak, azt válaszolta, hogy bár tudja, hogy számomra szomorú lesz, amit mond, de szinte biztosnak látszik, hogy a Nyugat beletörôdött egy újabb orosz befolyási övezet kialakításába, orosz befolyással Ukrajna, Moldva Köztársaság, Románia és Bulgária felett. Ez alól mi, magyarok sem lennénk kivételek, mert népszavazás esetén a többségben levô erdélyi románok inkább a fenti övezethez való tartozást választanák, mintsem Erdély függetlenségét. Erre azt válaszoltam, hogy mi, romániaiak, függetlenül a nemzetiségünktôl, nem fogjuk olcsón adni a bôrünket, és nem fogjuk némán kiszolgáltatni a szabadságunkat holmi nyugati felületes, a népek érdemeire és önrendelkezésére tekintettel nem lévô, versailles-i, párizsi, jaltai vagy más agyrémeknek, mondta végül Kelemen, és tanulságként hozzátette: ha a saját helyzetünkön nem próbálunk becsületes, szorgalmas munkával, inunkaszakadtáig terjedô erôfeszítéssel segíteni, valóban nem kerülhetünk be az Egyesült Európa által bztosított emberségesebb élettérbe.
Mózes Edith
Népújság...Erdély - február. 1999