A hónap növénye

Cycas revoluta
Japán cikász

A cikász Délkelet Ázsiából származik, a legősibb növény a Földről.
Tenyészhely: a fiatal cikászokat nem szabad tűző napra tenni, az idősebbek már hozzászoktathatók. A fiatal cikászok 1-2 órai napsütést eltűrnek délelőtt 9-11 között és délután18 óra után; leveleik nagyobbra fognak nőni és általában a növény gyorsabban fog fejlődni. A világos de nem napos helyen tartott cikász is jól megél, csak kevesebb levele fog nőni egy év leforgása alatt. Ez érvényes a fiatal és az idősebb növénykre is. Télen 15°C-on tartható, nem ajánlatos túl meleg helyen teleltetni a cikászt. Nagyon lassan nő, ezért aki 1-3 leveles fiatal növényt vásárol - amelyen a mag még látható - jól szerelkezzen fel türelemmel. 3-4 évig csak 1-1 levele fog nőni, csak ezek után kezdenek fejlődni a levélkoszorúk több levéllel egyszerre. Egy évben csak 1 levélkoszorú fejlődik ki, ezért is olyan drága ez a növény.
Gondozás: csak akkor öntözzük, ha a földlabda teteje száraz; ez megtörténhet 2-3 naponként nyáron. Télen, mivel hűvös helyen tartjuk, jóval ritkábban öntözzük - elég egyszer egy héten, akkor is nagyon kevés vízzel.
A cikásznak nagyon vastag gyökerei vannak, ezért a fiatal növények hamar kinövik cserepüket - a gyökerek kitaszítják a földlabdát a cserépből. Ezért minden évben át kell ültetni őket tavasszal. Az idősebb példányokat két évenként is elég átültetni.
Mészmentes tápoldat az ideális részére, bár eltűri a levéldísznövények részére előállított műtrágyát is. Áprilistól szeptemberig kéthetenként kaphat tápoldatot.
Növényvédelem: eléggé ellenálló növény, ritkán támadja meg takácsatka.
Szaporítás: magokról lehet szaporítani, de nehézkes eljárás, ezért inkább hagyjuk a kertészekre.
Különlegességek: a koros cikászokon (25-26 éveseken) néha megjelennek fiókák is, ezek bizonyos nagyságot elérve leválaszthatók az anyanövényről. Bár néha a fiatalabbakon is megjelenhetnek a fiókák (6-7 éves növény), de ezek végtelenül ritka esetek. Ilyen például a képen látható cikász, amely 6 éves és négy fiókája nőtt.
Számolni kell azzal, hogy pár éven belül hatalmas levelei nőhetnek még ha a törzse nem is magas - tágas helyre van szüksége ahhoz, hogy szépen kibontakozzon.
A megsárgult alsó leveleket le kell vágni, mivel maguktól képesek 1-2 évig is tovább élni, bár ez fárasztja a növényt.

Öntözés

Ha a növény nem kap elég vizet, elpusztul. Ez érvényes a fordítottjára is, tartós túlöntözés esetén nagyon hamar tönkre mehet legtöbb dísznövényünk. Több külső hatásra kell figyelemmel lennünk mikor növényünket öntözzük:

- napsütötte helyen áll-e vagy árnyékosabb helyen;
- időszakok: tavasz, nyár, ősz, tél;
- meleg-e a levegő a növény körül, vagy hideg;
- a föld minősége;
- a növény származási helye.

A napsütötte helyen álló növényt gyakrabban kell öntözni, mint az árnyékos helyen állót. Általában ujjunkkal ellenőrizhetjük, hogy a földlabda mennyire van kiszáradva. Ha kb. 1 cm mélységben is száraz akkor bátran lehet öntözni. Tavasszal és nyáron többet, ősszel és télen kevesebbet kell öntözni majdnem minden növényt. Ha télen hideg helyen tartjuk kedvenceinket, nagyon ritkán kell őket öntözni, másképpen fennáll a gyökérrothadás veszélye. Ha viszont - ugyancsak télen - meleg helyen tartjuk őket, akkor több világosságot is követelnek, ilyenkor az öntözés is gyakoribb lehet. Ha kerti föld keverékben állnak növényeink, csak akkor kell öntözni, ha a föld teteje megszikkadt, viszont ha barna tőzegben állnak (például a hollandiából importált dísznövények), akkor nagyon kell vigyázni, hogy a tőzeg sosem száradjon ki egészen. Másképpen elég nehéz újra nedvesíteni: egy vödör vízbe kell helyezni a cserepet és addig otthagyni amíg a tőzeg teljesen megszívta magát. Nagyon sok függ attól is, hogy növényünk honnan származik. A kaktuszok például nem vízigényes növények, tavasztól őszig ritkán, télen egyáltalán nem kell öntözni őket, ha azt szeretnénk, hogy virágozzanak. A mocsári növényekkel pont fordítva áll a helyzet, egyvégben állhat víz cserepük alátétében. Ez két szélsőséges eset; a legtöbb dísznövénynek nyáron 1- 3 naponként van szükségük vízre - fajtától függően, télen pedig ez az idő meghosszabbodik 3 naptól - 2 hétig - ugyancsak fajtától függően.

Öntözni lehet felülről - tehát a földlabda tetejére öntjük a vizet, és alulról - a cserépalátétbe öntjük a vizet. Általában a legtöbb növényt felülről öntözik, csak azokat a növényeket kell alulról öntözni amelyek nagyon hajlamosak a gyökér és tőröthadásra. Ilyenek: a pármai ibolya, kaktuszok, pozsgás növények, gloxinia. Azt a vizet ami az alátétben marad több mint 20 percig, ki kell önteni. Csak a mocsári növények alátétében maradhat meg a felesleges víz.

A levegő páratartalmáról sem kell megfeledkeznünk az öntözés mellett. Leginkább nyáron kánikula esetén és télen ajánlott a növények langyos vízzel való permetezése. Vannak kényes trópusi növények amelyek egész évben követelik a permetezést, egyébként leveleik vége megbarnul, begöngyölődik, stb. Más növények viszont nem tűrik a közvetlen permetezést, leveleik ugyanis foltosak lesznek. Ez utóbbiak mellé inkább vízzel töltött edénykéket helyezzünk, vagy állítsuk a növényeket kavicsos tálcára. (A tálcába kevés vizet töltünk, elhelyezzük benne a kavicsokat, és ráhelyezzük a növényt úgy, hogy a cserép alja ne álljon állandóan a vízben, ezzel a növény halálát idézve elő.) A virágokat soha nem szabad permetezni, ha nem akarjuk, hogy csúnyán foltosodjanak.

Minden növény leírásánál, amely bemutatásra kerül honlapunkon, meg lehet találni az ajánlott vízmennyiséget. Egyéb az öntözéssel kapcsolatos kérdéseket a Növénydoktor címére küldhetnek.

Fel 

Átültetés

Cserepes növényeinket általában évenként ültetjük át, de vannak olyan fajták is amelyek földjét elég 2-3 évenként kicserélni. Ez utóbbiak a lassan növekedők és az idős növények. Márciustól kezdve meg lehet kezdeni az átültetést, csak azokat a növényeket nem szabad megzavarni amelyek ilyenkor virágoznak vagy bimbóznak. Általában a gyökerek a cserép alján bújnak elő vagy a föld felszínén jól láthatók lesznek. Ha kivesszük a növényt a cserepéből, láthatóvá válik a gyökerekkel dúsan átszőtt földlabda. Ekkor sürgős átültetésre van szükség, másképpen a levelek kissebbek lesznek, a növekedés lelassul.
A rothadó vagy elpusztult gyökereket le kell vágni, szénporral kezelni a sebeket és friss földbe, nagyobb cserépbe ültetni a növényt. Átültetés előtt a földlabdát ajánlatos jól megöntözni, és a földlabda tetején képződött fehéres bevonatot lekaparni finoman, anélkül, hogy a gyökereket megsértsük.
A műanyag cserépnél nem szükséges, de az agyag cserép alján a nyílásra egy kavicsot vagy cserép darabot kell helyezni, hogy a vízlevezető nyílást a föld el ne tömje. Ezek után egy kis friss földet töltsünk a cserép aljára és helyezzük bele a régi földlabdát úgy, hogy ugyanolyan mélyre kerüljön a növény mint eddig volt. A régi földlabdát ajánlatos nem eltávolítani a gyökerek közül.
Miután feltöltöttük a cserepet, a földet tömöríteni kell, de nem szabad nagyon lenyomni, ezután pedig jöhet egy kiadós öntözés. Tápoldatozni csak két hónap elteltével lehet újra, mikor megjelennek a friss hajtások növényünk csúcsán.
Ha műanyag cserepet használunk ritkábban szükéges öntözni, az agyag cserép falán viszont a víz hamarább elpárolog a földlabdából így gyakoribb öntözésre van szükség.

Fel 

Földkeverék

A virágüzletekben, gazdaboltokban különféle ültetőközegeket lehet kapni: orchideák, azaleák, kaktuszok és dísznövények számára; több fajta tőzeget: barnát, feketét. De saját magunk is keverhetünk megfelelő ültetőközeget növényeink részére. Ehhez a következők szükségesek: kerti föld, tőzeg, nagy szemcséjű homok, szénpor, perlit, apró kavicsok, tégla törmelék.

A dísznövények részére a következő földkeverék ajánlott: kertiföld 2 rész, tőzeg 1 rész (barna és/ vagy fekete), nem túl sok homok, egy kis szénpor (5%), és egy kevés perlit - ha rendelkezésünkre áll.

A kaktuszoknál más az arány: kerti föld 1 rész, homok 1 rész, nagyon kevés tőzeg, apró kavics 1 rész, 5% szénpor, kevés téglatörmelék és perlit.

Általában minden növénybarátnak megvan a "receptje", így ez csak egy általános leírás a földkeverékekről.
A kerti földet muszáj kifőzni, hogy a benne levő kórokozók, giliszták stb. elpusztuljanak.
A perlit a gyökerek növekedésénél segít, általában a fiatal növényeket nevelik kezdetben perlitben a kertészetekben.
Mindig a nagy szemcséjű homokot ajánlott használni, a túl finom homok nem sokat javít a földkeverék vízáteresztő tulajdonságán.
A fekete tőzeg nagyon zsíros; sosem szabad egyenesen ebbe ültetni növényeinket, mindig kisebb arányban kell a földkeverékhez adagolni, mint a kerti földet!
A barna tőzeg porhanyósabbá teszi a földkeveréket - szobanövényeink nem kedvelik az összeverődött, kemény ültetőközeget; a hollandiai cserepes növényeknél láthatjuk, hogy mind barna tőzegben állnak. Ez viszont hosszú távon nem megfelelő, mivel minden tápanyag aránylag hamar kimosódik az öntözések alkalmával, másrészt ha egyszer kiszárad egy ilyen földlabda, nagyon nehezen lehet újra megnedvesíteni. Nem utolsósorban pedig, növényeink jobban bírják a téli hideg időt kerti földkeverékben, mint barna tőzegben, amelyben például a kaktuszok elpusztulnak - ha télen is ebben állnak. Tudjuk ugye, hogy a kaktuszokat jóval hidegebben kell teleltetni, mint egyéb növényeinket.

Végül is a növénybarát dönt melyik módot választja, a saját maga
által készített földkeveréket, vagy a virágüzletben vásároltat. Ha sok ideje van és hobbija a kertészkedés, biztosan maga fogja előállítani a keveréket, egyébként nagyon megfelelnek az üzletekben kaphatók is.

Fel 

Tápanyagok

A jelen pillanatban különféle tápanyagok kaphatók a gazdaboltokban, virágüzletekben, nagy bevásárlóközpontokban.
Léteznek folyékony műtrágyák, tápanyagrudacskák, granulált műtrágyák, stb.

Mindig meg kell nézni a csomagoláson, hogy milyen növényekhez ajánlott egy-egy fajta tápanyag. Nem mindegy, hogy leveles dísznövényeknek, virágos növényeknek, kaktuszoknak, vagy pálmáknak vásároljuk-e. Különbség van a nitrogén, a foszfor és a kálium adagolása között.

Minden esetben be kell tartani a csomagoláson feltüntetett előírásokat, sosem szabad többet használni a tápanyagból, inkább kisebb adagot a javasoltnál.
A földet előzőleg be kell nedvesíteni egy keveset, sosem szabad száraz földlabdájú növényt trágyázni, mivel a hajszálgyökerek könnyen károsodhatnak.

A növényeknek márciustól szeptember végéig van a legnagyobb szükségük tápanyagokra; ideális két hetenként tápoldatozni, de itt megoszlanak a vélemények. Saját tapasztalatom szerint - a pozsgás növények általában - jól fejlődnek akár kapnak tápoldatot, akár nem. Viszont ha kapnak, akkor nagyon sok napsütésre lesz szükségük (5-8 óra naponta) ahhoz, hogy ne nőjenek túl hamar, és hogy megtarthassák fajtájukhoz jellemző alakjukat.

Fel 

Fényigény

Ahhoz, hogy növényeink szépen fejlődjenek sok fényre van szükségük. Mielőtt megvásárolnánk egy kaktuszt, orchideát vagy pálmát, érdemes beleolvasni egy pár könyvbe, esetleg megkérdezni egy hobbi szobakertész ismerősünket, elbarangolni kissé az interneten, mindenünnen fontos tájékoztatást fogunk kapni. Sajnos nálunk éppen a virágüzletekben kapható a legkevesebb információ, bár egy növényt nem azért vásárolunk, hogy 4-5 hónap múlva elpusztuljon és vissza kelljen térnünk az üzletbe másat venni helyette.
Az információk azért szükségesek, mert ha tudjuk melyik növény élne meg lakásunkban és melyik nem, elejét vehetjük a későbbi csalódásnak.

Egy keletre nező szobában ahová a kora délelőtti nap süt be 11 óráig, nagyon sok fajta növényt lehet tartani. Ilyenek például: Kroton, Dracaena, Euphorbia pulcherrima, Neoregelia, Tillandsia, Gasteria, Aechmea, Achimenes, Billbergia, Crassula, Schlumbergera, Ficus elastica és benjamina, Phoenix dactylifera, Cycas, stb.

A déli ablakpárkányra kimondottan a kaktuszok valók, a legtöbb pozsgás növény, muskátli, petúnia, Passiflora, Nolina, Yucca, Musa, Bougainvillea, Celosia, stb.

A nyugatra néző ablakkal, ahol délután 4 órától estig visszasüt a nap kissé vigyázni kell, mivel főleg nyáron nagyon erős a napsugárzás, ezért inkább pozsgásokat, Krotont, Cycast, Strelitziát, Pachypodiumot tartsunk. Természetesen ha egy nagyobb növény árnyékában van és nem éri napsütés, egy nyugati ablakban gyönyörűen fejlődik az afrikai ibolya is.

Az északra néző ablak a legmegfelelőbb sok trópusi növény részére, bár itt a huzat miatt lehetnek gondok. Nagyon jól szigetelni kell az ablakokat, a párkányra télen hungarocell lapokat lehet helyezni, így növényeink gyökérzónája nem fog megfázni. Az itt tartható növények: Anthurium, Alocasia, Ctenanthe, Dieffenbachia, Calathea, Aglaonema, Ardisia, orchideák, páfrányok, Spathiphyllum, Aspidistra.

Bármely égtáj felé néző szobában a függöny mögött több mint felére csökken a fényerősség - a növények "szemszögéből". Ebből következik, hogy egy déli fekvésű szobában függöny mögött nyugodtan tarthatók olyan növények amelyek egyébként nyugati vagy keleti ablakba valók, a keleti és nyugati fekvésű szobákban pedig ugyancsak függöny mögött tarthatók az északi ablakba való növények. Az északi fekvésű szobákban 1-1,5 méternél beljebb az ablaktól már nem ajánlatos növényeket tartani az Aspidistrán és a borostyánon kívül (Hedera helix).

A pozsgás növényeket és a kaktuszokat minden esetben az ablakpárkányon kell elhelyezni télen-nyáron.

A fentebb említettekhez hozzá kell tennünk, hogy számításba kell venni minden fát, épületet, stb. amely ablakunk elől esetleg elveszi a fényt. Hiába van például egy délre néző ablakunk, ha előtte egy magas diófa áll félárnyékot vetve szobánkra, így már nem kaktuszokat, hanem más növényeket muszáj helyeznünk a párkányra.

Ha egy növény túl erős fényben áll, észrevesszük az égési foltokat, a levelek sárgulnak, lankadnak, elszáradnak. Ha túl kevés a fény, a növény hajtásai felnyurgulnak, halványabb színűek lesznek, a szárak hosszabbak és vékonyabbak lesznek, az új levelek kisebbek maradnak, a tarka levelű növények elzöldülnek. A virágos növények nem hajlandók csak kevés bimbót hozni, virágaik halványabb színűek lesznek, hamarább lehullnak.
A növényeket mesterségesen is meg lehet világítani, de többnyire csak külföldön lehet kapni ilyen speciális lámpákat.

Fel 

Szaporítás

Minden növénybarátot megörvendeztet egy új növény látványa, főleg ha azt saját maga magból nevelte, kis sarjnövényből, vagy egy ibolya leveléből. Egyes növényeket nagyon könnyű szaporítani, viszont ha magokat ültetünk el több türelemre van szükség, és aránylag kevés fog kikelni. Moházással pedig csak a tapasztalt növénybarátok próbálkozhatnak.

A szaporításhoz szükséges kellékek: gyökereztető por, szénpor, éles penge, kis cserepek, szaporítóközeg, szaporítótál, moha, öngyújtó. Az öngyújtó azért szükséges, mivel a kést és a pengét fertőtleníteni kell használat előtt. Egy pár pillanatra végig kell húzni a kést a láng fölött, ezek után már lehet is használni. Ajánlatos minden újabb vágás előtt ezt a műveletet megismételni.

Az új növénykéket mindig kis cserepekbe kell ültetni, sosem szabad sokkal nagyobb méretet választani a gyökerek miatt.

A növényeket a következő módon lehet szaporítani:

- tősarjak
- dugványok
- sarjnövények
- tőosztás
- bujtás
- fiókhagymák
- moházás
- indák
- magvetés

Tősarjak. A tősarjak az anyanövényen képződő hajtások. Legjobb példa erre a broméliák családja: Aechmea, Vriesea, Guzmania. A tősarjakat éles késsel le lehet vágni az anyanövényről mikor már elég nagyok és jól meg vannak gyökeresedve. A kis növényeket új cserepekbe kell ültetni; esetleg gyökereiket meg lehet hinteni kevés gyökereztető porral, amely hatására ezek gyorsabban fognak fejlődni.

Dugványok. Fej-, szár-, törzs- és levéldugványokat készíthetünk. A szobanövények többsége így szaporítható a legjobban.

Fejdugványokat olyan hajtáscsúcsokról vághatunk amelyek még nincsenek elfásodva és legalább egy vagy két kifejlődött levél van rajtuk. Éles késsel 1 cm-el egy szárcsomó alatt kell levágni, mivel az új gyökerek itt fognak képződni. Ezután ajánlott gyökereztető porral behinteni a dugvány alsó részét - főleg a szárcsomót - és már el is lehet ültetni egy kis cserépbe. Lehetőleg olyan földbe amely több homokot és perlitet tartalmazzon, így a gyökerek hamarább fognak fejlődni. A cserepet le lehet takarni fóliával, hogy a dugványok párás levegőben maradjanak és meleg, ne napos helyre tegyük mivel a gyökerek képződéséhez meleg földre van szükség.
Vannak olyan növények is amelyek fejdugványait vízbe kell tenni, ezeknél fontos, hogy a vágás helye, tehát a szár alja legyen állandóan vízben, nem a levelek. Ilyenek páldául a Coleus, Impatiens és a legtöbb örökzöld kúszónövény.
A Dieffenbachia, Kroton, Euphorbia pulcherrima, Dracaena, bambusz dugványai hamar gyökeresednek vízben is, feltéve, hogy május-június körül végezzük e műveletet, tehát nem túl korán. A vízbe helyezett dugványokat is meleg helyen kell tartani, így sokkal hamarább gyökeresednek és kisebb az esélye annak, hogy a növények megrothadnak és elpusztulnak.
A szárdugványt egy hajtás aljáról vagy közepéről kell vágni és ugyanúgy kell eljárni tovább mint a fejdugványoknál. Ez esetben több utódot lehet nevelni ugyanarról a növényről.
Törzsdugványokat készíthetünk Yucca, Dracaena, Dieffenbachia kopasz törzsdarabjaiból. A törzset ízlés szerint 10 - 30 cm hosszúságúra lehet feldarabolni, ezek után homokkal kevert szaporítóközegbe kell tűzdelni kb. 4 - 5 cm mélyen. Vigyázni kell, hogy ne tűzdeljük fordítva, hanem mindig a törzs alsó része kerüljön a földbe! Ebben az esetben is nagyon fontos, hogy a cserép meleg és ne napos helyen legyen tartva addig a pár hétig amíg a törzs újra kihajt.

Levéldugvánnyal lehet szaporítani az afrikai ibolyát, a Sansevieriát, a Begonia Rex hibrideket, a Gloxiniát és majdnem az összes pozsgás növényt. Egyeseket földbe tűzdeljük kissé ferdén, a másokat vízbe is
lehet tenni. Vízben jól gyökeresedik az afrikai ibolya, és a Cyperus. A Cyperus vízben levő levelei között gyökerek fejlődnek; mikor már elég nagyok, a növényt el lehet ültetni, az utódok ezek után bújnak ki a földből 2-3 hét elteltével.
A földbe tűzdelt levelek mellett sok kis új növényke jelenik meg, ezeket mikor már eléggé megnőttek, kis cserepekbe lehet egyenként átültetni. A Sansevieria levelét fel lehet darabolni és így a földbe tűzdelni, a Begónia Rex levelét egyszerűen csak a föld felszínére kell fektetni, éles pengével a fonákon bevágni a középér mellett több helyen. Az utódok a vágási helyeken képződnek majd.

Vízben való gyökereztetés módja

Sarjnövények. Egyes szobanövények levelein kis utódok nőnek, amelyek már gyökereket is eresztenek az anyanövényen. Ilyen például a Kalanchoe daigremontiana és a Tolmiea. A sarjnövényeket leválasztjuk az anyanövényről és kis cserepekbe ültetjük.

Tőosztás. A növényeket cserepükből kiemelve több részre is oszthatjuk éles késsel feldarabolva a földlabdát. A vágást ajánlatos fertőtleníteni szénporral kezelve. Az így nyert növényeket újra beültetjük egyenként külön cserepekbe. Tőosztással lehet szaporítani a következő növényeket: Asparagus, Cyperus, Spathiphyllum, egyes páfrányok, Anthurium, orchideák.

Bújtás. Általában a kúszónövényeket lehet így szaporítani. Egy földdel telt cserepet teszünk az anyanövény mellé, egyik hajtását átvezetjük fölötte és egy szárcsomót hozzáerősítünk dróttal a földhöz. Mikor a hajtás meggyökeresedett, az anyanövény felől levágjuk és már meg is van az új növény. Példa erre az Epipremnum - Scindapsus.

Fiókhagymák. Ezek az anyahagymán képződő kis hagymák, amelyeket le lehet választani és külön kis cserepekbe ültetni. A fiókhagymák viszont eléggé lassan fejlődnek, pár év elteltével fognak csak virágozni a belőlük nőtt növények.

Moházás. A fásodó növények alkalmasak moházásos eljárásra. Egy levélcsomó alatt szükséges a szárat félig bevágni egy éles késsel. A vágásba be kell szorítani bármilyen kisebb tárgyat, mint például egy gyufaszálat vagy műanyagdarabkát ezzel meggátolva az összenövést. Műanyag fóliából a bevágott szár köré mandzsettát kell készíteni amit nedves tőzeggel vagy mohával lehet megtölteni, majd alul-felül jól összekötni. A Ficus és a Philodendron fajok alkalmasak erre az eljárásra. A növény fajtájától függően 1-2 hónap elteltével megjelennek a gyökerek és amikor már eléggé jól ki vannak fejlődve a mandzsetta alatt levághatjuk az új növényt régi száráról.

Indák. Indáról lehet szaporítani többek között a Chlorophytum comosumot, és a Saxifraga stoloniferát. Nem kell egyebet tenni, mint az indákon növő fiatal növénykéket levágni az anyanövényről, s mivel már gyökerük is van, egyenesen elültetni öket kis cserepekbe. A Chlorophytum kis utódjait vízbe is lehet tenni, így gyökerei hamarább fognak fejlődni.

Magvetés. A magvetés a leghosszadalmasabb szaporítás, de elég gyakran van szükség rá. Legalkalmasabb kora tavasszal vetni, nagyon fontos a tálat, cserepet erre a célra készített szaporítóközeggel feltölteni. Magunk keverhetjük a vetőföldet: homokból, perlitből, tőzegből és egy kis átszitált kerti földből. Fontos, hogy ne legyen darabos, kevés tápanyagot tartalmazzon és kórokozóktól mentes legyen. Vetés előtt a földet jól be kell nedvesíteni, ezek után rá kell szórni a magokat. Azokat amelyek fényen csíráznak nem szabad még egy rend földdel betakarni, a másokra viszont vékony réteg vetőközeget kell hinteni. Ezek után a tálat (cserepet) üveglappal vagy fóliával kell letakarni és meleg, világos helyre állítani, a tűző nap kivételével. Csírázás után mindig hosszabb és hosszabb időre lehet levenni az üveglapot vagy fóliát a tálról, így a növénykék jobban erősödnek, edződnek. Miután akkorák már, hogy levélkéik összeérnek a tálban és a hely mind szűkebb lesz, tűzdelni lehet őket kis cserepekbe. Kiemeljük a tálból vigyázva, hogy ne sértsük meg őket, most már megszokott virágföldbe ültetjük, megöntözzük óvatosan és nem tesszük napra, inkább félárnyékba. Az érzékenyebb fajokat még egy ideig le lehet takarni fóliával vagy üveggel, csak miután szemmel láthatóan megerősödnek tehetjük ki bátran az ablakpárkányra.

Fel

Kártevők

Nem létezik olyan növénybarát aki ne bosszankodott volna legalább egyszer a takácsatkák, ugróvillások, pajzstetvek, stb. miatt. Egyesek nem túl veszélyesek, mások viszont elpusztíthatnak egy növényt, vagy az egész gyűjteményt.
Takácsatka
Előfordul a zöldnövényeken és egyes kaktuszokon. A magas hőmérséklet és a száraz levegő segítik elő terjdését. Mivel nagyon aprók, szabad szemmel csak akkor vehetők észre, mikor már a "hálót" szövik a levelek között. A kaktuszok csúcsát támadja meg a leginkább, itt az vehető észre, hogy a növény teteje világosbarna lesz. A zöld növényeken pedig a levelek fonákján és a friss hajtáscsúcsokon található. Különböző atkaölőszerek kaphatók a gazdaboltokban, ezekkel kell permetezni az összes növényt amely túl közel áll egymáshoz (mivel nagyon hamar terjed egyikről a másikra), 2-3 hétig, hetente kétszer.
Levéltetvek
Léteznek szárnyas és szárnyatlan levéltetvek, amelyek majdnem minden szobanövényt megtámadhatnak. A növények fiatal hajtásait kedvelik, sőt a virágokat és a bimbókat is. Védekezésül különböző spray, folyékony vagy por formájában kapható kártevők elleni szereket kell vásárolni és 1-2 hétig permetezni az összes növényt.
Ugróvillás
Egy rovar a sok közül amelyik nem tesz károkat növényeinkben, tehát csak akkor érdemes a földet permetezni ha valakit zavar ottlétük. Kis fehér rovarok amelyek szerte ugrándoznak mikor megöntözzük növényünket. Ha nem nagyon vizes a földlabda, maguktól is kihalnak, ezért inkább jobb szárazabban tartani növényeinket.
Földigiliszta
Komposzt vagy kerti föld használata esetén fordulnak inkább elő. Ezt megelőzendő jó a komposztot átnézni mielőtt felhasználjuk és kivenni belőle az esetleges hívatlan vendégeket, a kerti földet pedig ki kell főzni, így kipusztulnak a giliszták.
Üvegházi molytetű
Az üvegházi molytetű is melegkedvelő, tehát hamarább terjed meleg környezetben. Sőt, eléggé hamar is, mivel könnyedén átrepül egyik növényről a másikra, ezért nagyon ajánlatos az öszes növényt permetezni tetű ölő szerrel, másképpen mindhiába volt fáradozásunk. Ebben az esetben is jó 2-3 hétig permetezni, hogy az összes lárva ami még idővel kikelt volna, elpusztuljon. A legjobban vonzza az üvegházi molytetűt a Fuchsia. Okosabb lemondani erről a növényről, mint hetkig kínlódni a többi összes növényünk tisztogatásával!
Pajzstetű
A meleg, száraz levegőjű helyiségeket szereti, mint sok más kártevő. Fiatalkorában, lárva állapotában még tud mozogni, de miután kifejlődött a pajzsa, már egy helyben marad, szívogatva a levelek nedvét. Ellepi a levélszínt és a fonákot is egyaránt. Permetezéssel nincs nagy esély megszabadulni tőle, mivel a pajzs vési a méreg ellen. Kézzel, vagy valami olyan eszközzel ami nem sérti meg a növényt le kell őket szedegetni egyenként. Utána pedig letörölni a levelekről a ragacsos váldékot is amit a pajzstetű termel.
Gyökértetű
Leggyakrabban broméliákon, kaktuszokon, pálmákon és hagymásokon fordulnak elő. Nehéz tőlük megszabadulni, mivel minden egyes megtámadott kaktuszt külön ki kell venni a cserepéből, földjét kimosni gyökerei közül, tetű ölő szerben tartani 10-20 percig, utána 1-2 napig ajánlatos levegőn tartani a növényt, csak ezek után lehet újraültetni. Egyszerűbb módot fedeztem fel amit bárki kipróbálhat. A kaktuszokat otthagyom a cserepükben, viszont dupla adag rovarölő szerrel öntözöm meg földjüket. Persze ezt csak nyáron lehet megtenni. A legjobb ősszel az utolsó önötzések során megelőzendő minden kaktuszt jól belocsolni tetűk elleni szerrel. Így télire meg lesznek védve a kártevők ellen.
Vincellérbogár
A vincellérbogár éjjel támadja a növényeket amelyek a szabadban vannak, nappal a talajban rejtőzik. Maga a bogár nem annyira veszélyes - a levelek széleiből rág ki bizonyos részeket, viszont lárvája a gyökereket támadja meg, ezáltal a növények fonnyadnak, gyengén fejlődnek.
Vincellérbogár előfordulhat a szabadban tartott dézsás növényeknél, azaleánál, kankalinnál, fuksziánál, rózsánál, gumós begóniáknál, ciklámennél. A bogarakat késő este zseblámpa segítségével összegyűjthetjük, a lárváktól viszont csak úgy szabadulhatunk ha a megtámadott növényeket átültetjük és eközben jól megvizsgálva földlabdájukat, a lárvákat megtalálva elpusztítjuk őket. Vagy a földet itassuk át szisztemikus inszekticiddel és átültetéskor tegyünk Gamma-HCH-port az friss földbe.
Házatlan csigák
Leggyakrabban a kertben fordulnak elő, onnan viszont előkúszhatnak éjjel egészen az udvaron tartott növényekig is. Nappal a növények cserepe alatt húzódnak meg vagy más árnyékos helyeken, éjjel pedig előszeretettel fogyasztják a növények friss leveleit.Leggyakrabban a friss hajtásokat kedvelik, ezzel tönkretéve a növényeket. Ezüstös nyálkacsíkjuk után azonosíthatók a legbiztosabban. Különböző csigák elleni szereket lehet ma már kapni a gazdaboltokban, amelyeket ha a növények köré szórunk, a csigák átkúszva a szemecskéken, elpusztulnak még a növényhez való hozzáférésük előtt.
Enchytraeidák és földigiliszták
Csak akkor találkozunk e kártevőkkel, ha növényeinket a szabadban (a földön) tartjuk évközben vagy ha a felhasználandó kerti földet vagy komposztot nem fertőtlenítettük. A növényekben csak akkor okoznak kárt, ha nagy számban szaporodnak el egy cserépben, megtámadva a növény hajszálgyökereit. Könnyebben össze lehet szedni őket a földlabdáról, ha a növényt jól meglocsoljuk, ilyenkor kibújnak maguktól a föld tetejére. Káliumpermanganátos oldattal is lehet öntözni, erre is előbújnak a giliszták.
Ezerlábúak
Csak akkor akad gond velük, ha nem fertőtlenített kerti földet vagy komposztot használunk fel. A hajszálgyökereket támadják meg, így a növény nem fejlődik szépen, sőt, el is pusztulhat. Védekezni ellenük csak úgy lehet, ha a földlabdát alaposan átpásztázzuk és minden egyes ezerlábút eltávolítunk belőle, ezért inkább használjunk mindig fertőtlenített földet.
Hernyók
A szabadban tartott növényeken fordulnak elő, a levelek fonákain. A kertekben pedig a talaj felső rétegeiben is találunk belőlük ásás közben. Előszeretettel rágnak lyukakat a levelekben. Nagyobb a kár mikor a hernyók selyemszálaikat kezdik szőni, így összehúzva a leveleket, virágokat, fiatal szárakat. A védekezés ellenük egyszerű: össze kell gyűjteni a levélfonákkokról és megsemmisíteni, ha nem akarjuk, hogy visszamásszanak növényeinkre.
Aknázólégy
E kártevő lárvái a növények leveleiben élnek, járatokat „fúrva“. Megtámadhatják a fuksziát, muskátlit, a cserepes krizantémot, kankalint és a cserjés margitvirágot. A nagyon fertőzött leveleket vágjuk le. Azokat pedig amelyek még megmenthetőek, nézzük meg figyelmesen és a bennük levő lárvákat nyomjuk agyon, lehetőleg úgy, hogy a levelet ne sértsük túlságosan meg.
Gyászszúnyog
Nedves földben telepednek meg, lárváik a magoncok és a dugványok fiatal gyökereit és a hajtások töveit lepik el. A lárvák fehéres színűek, ezért elég könnyen észrevehetők, ha kibújnak a talaj tetejére, különben nem.
Sárga rovarfogó lapokkal lehet védekezni ellenük, viszont nem annyira veszélyes kártevők ha nem szaporodnak túlságosan el. Szisztemikus inszekticiddel is locsolhatjuk a növények földjét, ettől hamar elpusztulnak.
Levél és fonálférgek
A nedvesség segíti legjobban terjedésüket. Páfrányféléket, krizantémot, kankalint, begóniát, és néha különféle dísznövények gumóját, hagymáját támadhatják meg. Mivel annyira kicsik, hogy szabad szemmel nem láthatók, csak akkor vehetők észre, mikor már megtámadták a leveleket.
A talajban lakoznak és könnyen “felmásznak” a vízzel permetezett növénykre és belefúrják magukat a virágokba és hajtásokba. A megtámadott leveleken foltok keletkeznek az erezet körül. Ezek először kivilágosodnak, majd barnulnak, végül megfeketednek, a hajtáscsúcsok rendellenesen nőnek.
Egyszerű a védekezés e kártevők ellen: A fennebb felsorolt növényeket ne permetezzük megelőzésként.
Ászkák
A nedves környezetet, árnyékos helyeket kedvelik. Nem veszélyes kártevők, alkalmanként viszont megtámadhatják a növények gyökereit és a leveleket is. Inkább az évközben kint tartott növényekre kell vigyázni, nedves ruhát lehet tenni a cserepek közelébe amely alá éjjel az ászkák összegyűlnek. Nappal össze lehet őket gyűjteni és vagy kitenni a kertbe, vagy elpusztítani.

Növénybetegségek
Több féle növénybetegség létezik:
- levélfoltosságot okozó gombák
- peronoszpóra
- szürkepenész
- lisztharmat
- rozsdagombák
- gyökér és szártőrothadás
- baktériumok és vírusok.
Ezekről a betegségekről bővebben az elkövetkező hónapokban fogunk írni.

Általános törvény:
A nagyon megtámadott növényeket célszerű vagy külön karanténba helyezni, vagy ha nem túl értékes a növény, inkább megsemmisíteni. Talán jobb egy növénnyel kevesebb, mint a hónapokig tartó permetezés és ellenőrzés a többi kedvencen. Igen a hónapokig tartó, mivel egy erősebb támadás után rendszeresen kell minden növényünket újra ellenőriznünk 2-3 hónapig, hogy az esetleges megmaradt tojások, lárvák ki ne kelhessenek időközben.
A növényeken észrevehető ragacsos váladékot - bármely kártevő is okozta - le kell törölni, mivel ezen megtelepedhet a fekete korompenész.

Fel