Horka helysége, melynek régi neve Mala (Malah, Malach), a gömöri várföldek közé tartozott. A Gömöri vár körül kialakult településláncolat szerves részeként a katonai funkciót látta el. Lakosai várjobbágyok, várkatonák voltak, akiknek kötelessége a fegyveres szolgálat volt s ezért el nem idegeníthető földbirtokot, kishűbért kaptak. Közülük kerültek ki a vármegye élén álló ispán (comes) katonai segítői, a seregben a hadnagy, a várban a várnagy illetve a várnépek tisztjei. Figyelembe véve adottságait és azt a körülményt, hogy a Sajó mellett lévő Gömör vára már a magyarok bejövetelekor, sőt előbb is létezett, hiszen Ptolemaios Claudius (II. sz.) már Gorman néven említi, azt sem tartjuk kizártnak, hogy a település már okiratos említese előtt is létezett, lakott volt és őrhelyként szolgált. Elképzelhető viszont az is, hogy Özörény területéből kiválva csak a XI. század tájékán jött létre mint lakott település a Szent István által szervezett megyerendszer keretében, amelynek környékbeli központja Gömör volt.

Mala - Malah - Malach: a település nevének eredete még nem ismert számunkra. Közvetlenül a tatárjárás után, IV. Béla király 1243. június 5-én kelt oklevelében történik róla először hiteles említés. Ebben az oklevélben a király Fülöp és Detre ispánnak, Máté fiainak, adományozza Kövit és Licét, Berzétét és tartozékait, valamint Pelsőcött és tartozékait, vagyis Csetneket, Taplocát, Somkútot, Pelsőcöt, Mirket, Ardót és Lekenyét. A falu az utóbbiak hatarának pontos leírásánál kerül említésre emigyen: "...Továbbhaladva a [határ] Hluboka-főhöz érkezik, és Máté fia Milgoz határán ereszkedik le egészen a Sajó folyóig, majd e víz folyása mentén fölfelé tartva a vízösszefolyásig, Zágráb gömöri várjobbágy faluja, azaz Mala határához jut. Nyugat felé átkelve, a Sajó folyón elér a Taplóca vizéhez ott, ahol ez a Sajóval egyesül; a Taplóca Malával közös határa, a jel pedig a nagy út mellett van". Megjegyezendő, hogy ezek a hátárok évszázadok teltevél sem változtak és ma is pontosan követhetők. Nem tudjuk, hogy a király mikor adományozta Zágrábnak a falut, kiemelve őt a várkatonák sorából a nemesek sorába, arról viszont már oklevél tanúskodik, hogy Korpás fiai Zágráb, Mentha és Lőrinc már a tarárjárás előtt bírták Keszi falut is, amely a mai Keszi, Kövecses és Recske határait foglalja magában. Keszit ugyanis Illés ispán akarta tőlük elperelni, de a pert elveszítette, mivel a jogának igazolására felmutatott oklevél (1226) hamisnak találtatott. Így II. Endre király 1232-ben kelt oklevelében őket erősítette meg említett birtokukban.

A XIII. században azonban más várjobbágycsaládok is éltek a faluban, melyek egyes tagjai nemességet is szereztek. 1275-ben ugyanis IV. László király Malahi Gyurgyk (Gurguk) fiait, Bosdárt és Pongrácot, Malahi Opsa fiait, Andrást és Mihályt, Hutizló fiát, Házost, Tubul fiát, Hedriket mind ősi, mind szerzett jószágaikkal együtt a gömöri várkatonák osztályából kiveszi és az ország nemeseinek sorába emeli őket. A nemességre a cseh király elleni Morva melletti csatában szereztek érdemeket, ahol Malahi Simon, aki Bosdár (Bodzsár) és Pongrác fivére volt, el is esett.

A Zágráb-Korpás nemzetség leszármazottai, akiknek még a XV. században is volt birtoka Malahon, valamint az itt élő más családok tagjai egészen a XIV. század végéig Malahi néven szerepelnek az egykorú okiratokban. 1413-ban ezt a folyamatot szakítja meg Malahi Izsák ága. Malahi Izsáknak három fia volt: János, akinek nem voltak leszármazottai, György mester, aki 1358-59-ben Gömör megye alispánja volt, és Pál. György mester Miklós fiától származó László unokája és István fiától származó János unokája, valamint Pál fiai, István és György, 1413-ban már Horkai (de Horka) néven fordulnak elő az okiratokban.

Ma még nem tudjuk, miért került sor erre névváltoztatásra, hogyan lett elfogadtatva s miként terjedt el az új Horka név, de reméljük, hogy erre is fény derül még az okmányok, családi okiratok és levelek feltárasa közben. Tény azonban, hogy a Malahi (Malahy, Malay) név is tovább élt az itt születt vagy innen származott családok nevében egészen a XVII. század eléig.

A település történek megvilágosítására egy nagyon érdekes és fontos adatot találunk a református egyház presbiteri jegyzőkönyvének 1796.január 25-én kelt bejegyzsébén. Arról van itt ugyanis szó, hogy a presbitérium határozata folytán a düledező, úgynevezett "Malai Puszta Templom széjjel hányattasson és a köve a Parochiához hordattasson." Ez meg is történt, jóllehet "a Puszta templom" köveinek elhordása ellen a dereskei V. A. Diakonus tiltakozott. Ezen említés arra a fontos tényre utal, hogy Mala települése, mely akkoriban már pusztává vált, de korábban templommal is rendelkezett, mégpedig katolikussal, kívül esett a későbbi, illetve mai Horka területétől. Hogy hol is volt ez a település, még nem állapítottuk meg.

A malahi-horkai lakosság foglalkozására nézve sincs sok adatunk. Az őrszolgálaton és katonáskodáson kívül elsősorban földműveléssel foglalkoztak, de égettek szenet és meszet is, fuvaroztak, kecskét és juhokat tartottak. Egyes források szerint a XVII-XVIII. század derekán a falu elnéptelenedett. Nem tudni azonban, hogy ez a megállapítás Mala településére vagy a mai Horka helységére utal-e.

Népesség

1791-ben 411 lakosa volt Horkának. Az akkori 83 családban 40 "oskolába járandó" férfi és 34 leány gyermek volt. A lakosság száma a későbbiekben így alakult: 1869 - 649, 1880 - 659, 1890 - 812, 1900 - 899, 1910 - 1027, 1921 - 982, 1930 - 1076, 1940 - 1151, 1948 - 1027, 1961 - 1354, 1970 -1377.

Amint az a fenti adatokból is kitűnik, a népesség alakulására nagy hatással volt a Cellulózgyár megalapítása 1882-ben. A gyár több mint egy évszázadon keresztül munkalehetőséget adott a falu és környék lakosainak, ami kihatott a lakosság szociális és etnikai összetételére, illetve szerkezetére is. A hagyományos földművelők, kereskedők és tisztviselők mellett megjelentek a gyári munkások és alkalmazottak is, melyeknek életmódja és életformája egyre sajátosabbá vált. A gyár nagy befolyással bírt a község társadalmi, kulturális és politikai életére is. A Horkán működött vagy még most is itt tevékenykedő társadalmi, kulturális és politikia mozgalmak, szervezetek és pártok, intézmények és létesítmények, sportegyletek, stb. történe azonban csak részlegesen van feldolgozva. Ennek hiteles és teljesebb megírása még váratt magára. Reméljük, nem sokáig. (Adatgyűjtés)

A Zágráb-Korpás nemzetség egyes leszármazottai, akiknek még a XV. században is volt birtoka Malahon, egészen a XIV. század végéig Malahi néven szerepelnek az egykorú okiratokban. Felsorolunk itt néhányat közülük, hiszen ők alkották a falu osi lakosságát.

Zágrábnak egy fia, Mátyás, és egy lánya volt. Az utóbbi Porvos fiához, Sándorhoz ment férjhez. Mátyásnak négy fia volt: Máté, Bors, Miklós és Zok. Miklósnak, aki 1282-ben osztozott meg fivéreivel birtokaikon, fia Dancs volt, és ennek két fia volt: Domokos és Jakab. Ettől a Domokostól származik le a kövecsesi Dancs család, mely nevét Domokos apjától, Maláhi Dancstól vette.

Menthának nem voltak leszármazottai.

Lőrinctől származott Keszi Herbord és János. Herbord, akinek egy fia születt, Kozma, 1287-ben 15 márkáért adta el Zágráb unokáinak Keszi egyharmad részét, felvállalva a felelősséget testvérével, Zágrábbal, szemben is, aki akkor a tatárok fogságában sínylődött.

A XIV. század első felében a Zágráb-Korpás nemzetség ősi javai idegen kezekbe kerültek - a Czinege családéba. A család első ismert őse Malahi János, akinek neje Bey Ivánnak Margit nevű lánya volt. Három fiuk volt: Miklós, Jakab és György. Miklós fiuk már a Czinege nevet használta és malahi birtokára utal a Czinege-erdő elnevezés. Miklós 1330-ban György fivérével tiltakozik az ellen, hogy az ősi birtokukat, Al- és Felherepánt (Szentdemeterpuszta) mások elfoglalják. Még ugyanabban az évben Hanvai Pál Czinege Miklós fiainak, Istvánnak, Jánosnak, Jakabnak és Pálnak nevében tiltakozik Malahi Miklós és György atyafiak ellen, akik Felherepánt elidegenítették.

A Czinegék, akik azt állították, hogy szintén a Zágráb-Korpás nemzetségből erednek, ebben a században hosszas pert folytattak a Dancs család őseivel is Recske, Keszi és Haripán (Herepán) falukért. Az országbíró azonban a már az említett Domokos javára ítél, aki visszakapja az ősi jószágokat, de a Czinegék azért megtarthatták Alsóherepánt és Apátit (másképp Szuhát). Czinege Miklóst 1409-ben törvényesen bevezették Felherepán vagy Szentdemeter helységébe. Házasság révén megszerezték Szuhát, más néven Márkrétet is.

Czinegékkel közeli atyafiságban állott Malahi Izsáknak ága, akinek fiai a XIV. század közepén a Czinege családdal együtt Szentdemetert vagy Felherepánt bírták. Malahi Izsák egyik fia, György mester 1358-59-ben Gömör megye alispánja volt. Keszi Herbord fia, Kozma 1369-ben tiltakozott az ellen, hogy Malahi Dancs fia, Domokos (a Dancsok őse) és Malahi Izsák unokái Keszit, Herepánt, Szentdemetert és Apátit elfoglalták és használják. Malahi Izsák Pál nevű fiától származó unokái és más maradékai 1413-ban Horkai néven fordulnak elő, amiből arra lehet következtetni, hogy ez az ág Horkán, vagyis Malahon lakott.

Malahi Pál 1347-ben homo regius. Simon vályi lelkész 1351. november 11-én megidézi Szkárosi Miklóst és fiát, Malahi Pálné Erzsébet asszony és Dobai Mihályné Ilona asszony kérelmére leánynegyed- és hitbérkielégítési ügyben.

Malahi István 1507-ben Csetneki Miklós ügyvédje volt.
Malahy János az 1549-i subsidium-jegyzékben fordul elő.
Ferdinánd király 156l-ben a magvaszakadt Malay János malai kúriáját és az Ivánka Kristóf ivánkaházi kúriáját, melyet azért koboztak el tőle, mivel akarattal esett török fogságba, Kövér Ferencnek és Kormos Gáspárnak adományozza.
A család egy ága még a XVII. század elején is élt. Malahy Péter 1580-ban Horkán egy puszta belsőséget cserél el Barna Ferenc alispánnal. Malahy Péter Anna nevű lányát Barna János vette feleségül. Ennek utódai Barna Mihály, György és Zsigmond l664-ben a malahi pusztabirtok elidegenítése miatt tiltakoznak Malahy Gergely utódai ellen.

Fekvésére vonatkozólag talán azt a feltételezést is megkockáztathajuk, hogy az Özörényeik először a Sós-hegyről költöztek a Kalica mögötti területre valamikor a XIII-XIV. században, majd onnan a XIV.-XV. század derekán a mai Horkára, akkori Malahra. Mindenestre IV. Béla említett oklevelének azon részében, amelyben Lice és Melléte közös határterületét írja le, semilyen más település nem kerül említésre.

Özörény ősi területéből, melynek határa a Sajó folyóig nyúlott, váltak ki az idők folyamán Melléte és Malah, azaz Horka. A középkorban róla nevezik az Özörényi és a Sós családot, de ezeket azonban már az adománybiztos Mellétéi nemzetségből származtják. A belőle kivált helységek fejlődésével párhuzamosan hanyatlik az anyafalu. Utoljára 1406-ban említik helységként, 1567-ban, amikor a dicajegyzékben ismét találkozunk nevével, már puszta. A XVIII. században az Ambrus és a Barna családoké, majd pedig beolvad Horka határába.

A Horkán élő szájhagyomány szerint Özörény lakosai vízhiány miatt voltak kénytelenek beköltözni a mostani faluba és beköltözésükre utalna annak neve is: Horta - behordták a holmijukat, javaikat. Ha ez igaz, akkor az özörényiek adták nevét Horkának, amit ez később azzal viszonzott, hogy egy ideig felvette az Özörény nevet (1867-1918, illetve 1938-1945 között). Tény azonban, hogy éppen XV. század elején, amikor ez a folyamat lejátszódhatott, jelentek meg az okiratokban az első Horkaiak (1413), akiknek ősei ezidáig Malahinak nevezték magukat. Mivel ekkoriban a falu jobb területei és földjei már foglaltak, lakottak voltak, feltételezhető, hogy az új lakosok a település sziklásabb, hegyoldali részein jutottak birtokokhoz és itt építettek maguknak házakat..

Horka református temploma 1786-ban épült, a község központjában. Téglalap alaprajzú tere cseh süveggel fedett. Faragott szószéke ügyes mesterre vall. A hagymasisakos templomtorony későbbi hozzáépítés. A nem régen felújított templom alapításának körülményeiről és 1933-ig nyúló történetéről Szakall János "A lélek útján" címu leírása alapján ismerkedhetünk meg, amelyet itt teljes egészében közreadunk.

Az 1893 és 1897 között kiadott  Pallas Nagy Lexikonában az alábbi cikket találjuk Horkáról :

Horka

kisközség Gömör vármegye tornaljai j.-ban, (1891) 812 magyar lakossal, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Az I. magy. papiripar részvénytársulatnak itt papiranyaggyára van, melyben 40 munkás dolgozik; az évi termeloképesség 1200 q.

• Kik voltak a falu polgármesterei ?
• Kik voltak a falu bírái ?
• Kik voltak a falu tanítói ?
• Kik voltak lelkészek a faluban ?
• Kik voltak a cellulózgyár igazgatói ?
• Kik voltak a falu nagy gazdái?
• Kik voltak a falu kereskedői és szolgáltatói?
• Kik voltak a faluban működő politikai pártok és társadalmi szervezetek vezetői, szervezői ?
• Kik irányították és szervezték a falu kulturális életét és kik vettek részt benne ? (színjátszó csoportok, tánccsoportok és zenekarok szervezői illetve tagjai; ünnepek, bálok és egyéb rendezvények szervezői; mióta van kultúrház, könyvtár és mozi a faluban?, stb.)
• Kik vettek részt a falu sportéletében?

.... és sorolhatnánk tovább a ma még megválaszolatlan kérdéseket. Előre is köszönetet mondunk mindazoknak, akik a fáradtságos adatgyűjtés területén bármilyen segítséget tudnak nekünk nyújtani.

Ambrus Sándor