| |
|
|
" A Szerb nép nem élhet együtt más népekkel"…
- Hallhattuk a gôgös kijelentéseket ... Mindaz ami a kilencvenes évek balkáni konfliktusaiban lejátszódott csak silány másolata az 1944-45-ben a vajdasági németekkel és magyarokkal megtörtént szörnyûségeknek".Teleki Júlia volt látogatóban Svédországban!
A Svédországban élô magyarság és azok közül leginkább a Délvidékrõl származot magyarok, nagy örömmel és büszkességgel várták a Délvidék/Vajdaság neves íróaszonyát, amely híre hozzánk is eljutott, a Délvidéki magyarság iránt mutatott kitartó és odaadó munkája hívén. Teleki Júlia az 1944-es Délvidéki magyarok felett elkövetett holokaust Csúrogi túlélöje.
2000 május 10-én érkezett a festõi Norköping városába, ahol a magyar ház elnöke Teleki István fogadta. Izgulva utaztam én is a megbeszélt elõadásra, nem is számolva a városok közti távolságra, amelyek itt Svédországban igen jelentõsek. Autóba ültem és útra keltem, tudván és érezvén, hogy egy ilyen könyvbemutatóról nem maradhatok le.
Julia két könyvet írt a vajdasági magyar álldozatokról és ezeket a könyveket a túlélôk saját szavaiból, vagy irásaiból esetleg a hozzátartozók elmondásából állitotta össze. Az elsö könyve ami megjelent; "Visszatekintés a Múltba" cimű vallomás gyüjtemény, amelyet 1996-ban adott ki az akkori Napló
Keszég Károly mint felelõs kíadó, és Balla Lajos-Laci szerkesztô segítségével. A könyv azokról az emberek elbeszéléseirõl szól, akik névvel vagy névtelenül; az otthoni magyarok iránti fokozodó elnyomás ellenére is; meg merték mondani mi is történ azokon a szörnyû haború befejezte napokon 1944-ben.Késöbb, az elsö könyv megjelenése után, amikor az emberek látták, hogy nem lett bántódása; sem az írónak sem a tanúvallóknak a könyv megjelenése véget, még többen kezdetk jelentkezni, vallomást adni és így született meg a második könyve melynek címe;
KERESEM AZ APÁM SÍRJÁT. Ebben a könyvben már észrevehetõen sokkal több a tanúvallomás és egyben fényképes bizonyiték is találhato különbözõ íratokkról abból a korszakból. Mind ez egy erõtelyes és hiteles bizonyitéként szolgál az utókor számára.Ezt a könyvet 1999-ben adták ki Tóthfaluban, Utasi Jenö felelös kíadó és szintén Balla Lajos-Laci mint felelõs szerkesztô közremüködésével.
Mély elismeréssel és köszönettel vagyunk adóssak, mi mindannyian, Juliának az eddigi bátor munkájáért, harcáért amit tett és tesz annak az érdekében hogy a szerbek álltal eltagadott igazság a felszínre jöjjön, és egyben azért mert Õ lehetõvé tette hogy a csúrogi és más vajdasági falu és város magyarjainak emlékezete a gaztettek, a gaztettek elkövetõi iránt soha ne mosodjon el.
Õ lehetõvé tette hogy a nép mély fájdalma, a beléjük folytott megalázás a soha nem kimondható igazságért, a gyülölet talán valamenyire enyhüljön, segítet hogy a nép megtalálja önmagát, és nyílt szemmel tudjon tekinteni a multra de egyben a jövöre is.
Az embereknek fontos hogy megtalálják és legalább szabadon kutathatják fel az apáik és fiaik sirját, akiket az akkori szerb ôrület mészárolt és tüntetett el a hozzátartozók szívéböl és az élet soraiból.
Soha nem tudom elfeledni Júlia könnyel áztatott szemeit ahogyan mesélte élete szomorú emlékét és csodáltam e törékeny asszony bátor elszántságát ahogyan a világ tudtára akarja adni, hogy nem bosszút keres, se nem gyûleletett szít, mert a fájadalom benne, és azokban akik keresik a rejtett sírokat, akkora, hogy boszúra és gyûlöletre nincs hely és erõ sem, de szíve és szivük az igazságra vágyás, hogy minden bünös nevezve legyen, és minden ártatlan álldozat elégtételt nyerjen, nem hagyja tétlenül élni!!!
Nem akarnak Ök már mást mint egy-egy szerény keresztet oda, azokra a helyekre, ahol vélik szeretteik sírját, ahol szeretnék ha békében tudnának virággal adózni ártatlanul lemészárolt apáknak, fiúknak, gyermekeknek, szeretnék már végre, hogy, amikor elfordulnak e jelképes síroktól akkor a mai hatóságok ne tüzeljék fel még mindég a frissen letûzött kereszteket a város valamikori sintertelepéröl és mai szeméttelepröl…..
Köszönet Júliának, Ballának , Utasinak , megboldogult Keszég Károlynak, valamint minden embernek aki bármivel is hozzájárult a fontos dokumentum megírásában, és nem utolsósorban ezen belül a SMOSZ-nak, MVSZ -nek, hogy lehetövé tették ezt a bemutatást a Svédországban élõ magyarság részére.
Raffai Zoltán
| |||||||||