AZ ÉRTÜNK AGGÓDÓKNAK! - Egy nyari palackposta Dániából
a HUNSOR online cikke írta Lázár Ervin
a HUNSOR Dániai munkatársa
Bekezdésnek kívonatok a HUNSOR Hírfutár hírleveleiből......
"Nagy kérdés persze, hogy van-e a magyar kultúrának a földrajzi és történelmi
Magyarországtól független, a világ minden részén egyformán érvényes és
fejlôdôképes változata? Ha nincs, akkor a jövôben is partra vetett hal marad
minden emigrációs közösség az egyedül éltetô hazai (tágabban Kárpát-medencei)
valóságtól távol." (...)
"Bármilyen meglepô, vannak jelek arra, hogy az internet is alkalmas lehet egy
korszerű, mindenfajta földrajzi központtól független, globális magyarságtudat
fenntartására. Hoszzabb távon, alkotó jelleggel is, vagy csak ideig-óráig, a
hagyományok passzív megôrzésére: ezt csak a jövô döntheti el."
Hegyi Gyula (Parl. képv. MSZP)
"(...) A hazatérőknél mégis számottevőbb a diaszpóra kint maradó része.
Nemzetpolitikai kilátásaink tekintetében velük kell főként foglalkozni, nemcsak
beszélni róluk, hanem cselekedni fennmaradásuk érdekében.
A diaszpóra - már mondottuk - létrehívott, olykor nem csekély erőfeszítéssel,
magyar iskolát, újságot, egyházközséget, klubot, miegymást. Mindahányuk
társadalomszerkezeti missziót teljesít „valahol idegenben”. Általuk kedvelt
kifejezéssel: távol az óhazától. A diaszpóra
morzsolódásával, a már kint született nemzedék hungarocentrizmusának
fellazulásával mindezen intézmények egyre növekvő anyagi és létszámcsökkenô
nehézségekkel küzdenek. Egy átgondolt befektetés ez esetben nemcsak az
intézményt magát segíti - vagy menti meg -, hanem a diaszpóra szétmorzsolódását
is fékezi.(...)
Anyagi megfontolások se riasszanak el. A támogatásra érdemes kulcsintézmények
összlétszáma viszonylag csekély. Alig egy-kettő országonként Nyugat-Európában,
egy szűk tucatnyi az Egyesült Államokban és Kanadában, talán összesen öt-hat
Dél-Amerika-szerte és egy-kettő Ausztráliában. Kötődésük erősítésére és ha kell,
eligazításukra messze nem elegendő vezetőségi tagjaiknak évenkénti pár napos
meghívása a Magyarok Világszövetsége üléseire. Folyamatosan és betervezett
intézményi támogatás szükséges. Megérné. És ismerni kell az igényeiket is. Nem
célszerű „hóekét küldeni Afrikába”, mint az egyszer
egy sematizált szovjet segélyszállítmányban megtörtént. A diaszpóra
intézményeinek reális szerepét és anyagi szükségleteinek pontosítását a
nagykövetségek és főkonzulátusok mérhetik fel. Méltányos ellátásuknak pedig egy
olyan itthoni kormányszerv feladatának kell lennie, amely ezt költségvetési
síkon is ki tudja vetíteni.
A támogatás így nemcsak az intézmény helyi megerôsödését és vonzóbbá tételét
célozza, hanem rostájává válhat a visszatérési szándék minôségi felmérésének is.
Ennek érdekében ösztöndíj, pályázat, diplomaegyeztetés, nyelvtanfolyam vagy
vendégtanár-küldés: mind hasznot hajtó befektetés. Hogy ez a diaszpóra el ne
sikkadjon, el ne vesszen az összmagyarság számára. Mint oldott kéve... A
kulcskérdés: milyen lehetőségei és kötelezettségei vannak az anyaországnak a
magyar nyelv és identitás megtartásában? Csakis felkészült szándékkal
tisztulhatnak nemzetpolitikai kilátásaink. Különben a diaszpóra
kilátások helyett a fogyó hold árva fényévé lesz egy mind csak sötétülő
firmamentumon."
Vajay Szabolcs (Magyar nemzet)
---------------------------------
És most... AZ ÉRTÜNK AGGÓDÓKNAK!
Nohát ennyit tartottam kiemelendônek a legutóbbi idôben rólunk szóló két
írásból (a HUNSOR hírein keresztül jöttek), és hát most próbálom egy élô
emigráns szempontjából elemezgetni az üzeneteket. Nem mintha valaki is kérdezett
volna - valaha. Amint csak nagyon keveseket ismerek, akiket valaha is
megkérdeztek a 'felelôs' magyar szervek, hogy mint is gondolnák az
együttműködést (!) a továbbiakban. Nem csak itt Dániában nagyon szűk körű a
beszélgetésre, netán konzultációra kiszemeltek száma, hanem Föld szerte. Abból
az idôbôl (is) tudom, amikor még - merô kötelességérzésbôl, saját költségen
- eljárogattam a különféle MVSZ rendezvényekre.
Úgy magunk között szólva, ha például a koppenhágai Magyar nagykövetség
'diaszpóra politikáját' nagy vonalakban általánosnak vehetjük, akkor a
követetségek, és konzulátusok talán a legalkalmatlanabbak arra, hogy
megállapítsák milyen helyi magyar 'intézmények', és fôként személyek lennének
azok, akik, az összmagyarság - elsôsorban szellemi - gyarapodásáért,
tájékozódásáért tett erôfeszítéseik arányában támogatásra, de fôként
konzultációra érdemesek volnának. Nem feltétlenül azért persze, mert nem jó
(szak) emberek vannak a követségeken, vagy mert a beépített embereiket
részesítik elônyben (mint
korábban), hanem fôként azért, mert az elsô sorokban körülöttük (is) azok
tolonganak általában, akik alkotó munka, tehetség, vagy mi híján a repiben, a
'képviselôsdiben', a pátoszban, stb, élik ki a magyarságukat (is).
De még nagyobb baj az, hogy amit Vajay úr fentebb a diaszpórára nézve
"nemzetpolitikai kilátásaink felkészült szándékainak nevez" - tudtommal - némi
meg-meg lendülô improvizációtól eltekintve ugyanannyira hiányzik a 'felelôs'
magyar hivatali szervek oldaláról a mai napig, amint az MVSZ-nek sem sikerült
semmiféle vonzó stratégiai elképzeléssel elôállnia az elmúlt bô tíz évben - sem.
Persze, hogy vannak hangsúlyeltolódások a 'szoclib', és a 'fidesz polgári'
magyarság felfogást tekintve. De innen nézve (!) úgy tűnik, hogy - sajnos -
lényegében nagyobb különbség nincs a mostmár különben elég élesen elvált két
nagyobb tábor között. Hol kormányon, hol ellenzékben, de 'együtt' rendezkedtek
be egy olyan, - jó esetben - közönyös idegen üzletemberek által diktált
rablógazdálkodásra, amiben tényleg csak az 'elit' valamelyik szekértáborában,
ott is csak a 'tűzhöz közel' érezheti magát (úgy-ahogy) biztonságban az 'átlag'
ember otthon.
Persze, hogy van némi különbség a 'kisemberekre' vonatkozó elképzelésekben, és
tényleg egyáltalán nem mindegy, hogy van-é anyasági 'segély' (!?), vagy nincs,
és mennyire ellátott és/vagy szabad az oktatás, stb. De senki nem felejtheti el,
hogy a demokráciához, a szabad vélemény nyilvánítás jogához, stb. ellentmondást
nem tűrôen árukapcsolt 'szabad piaci' hazugságot, cuncit, és kamatos-kamatú
kényszerzubbonyt, és haszonhajszás berendezkedést tábortól függetlenül, és
szinte kérdés nélkül a rendszer átadó-átvevô 'elit'vette önként és dalolva (?!)
az ország nyakába.
Miképpen is jöhetett volna ki - eddig? - ebbôl a túlzás nélkül zavarodottnak
nevezhetô maszlagból egy, mondjuk a dánokéval összehasonlítható
'emberiségléptékű nemzeti stratégia'!? Miért a dánok? Hát azért mondjuk, mert
itt élek , azért mert emberiességben, szolidaritásban az összes 'posztmodern',
haszonhajszás elfajulás ellenére még mindíg a jobbak közül valók (vagyunk). No
meg azért is, mert azért meglehetôsen ritka az az euroamerikai nép, amelyik
utolsó 150 évét 'egy kiválasztott népként' élte, és TÁRS-adalmát máig
megvizsgálhatóan a szerény példamutatás szándékával rendezte be. (No nem kéne
'leutánozni' ôket szinte semmiben; de...)
A jelek szerint alább nem is érdemes kezdeni. Nem csak azért, mert a
'globalizáció' tényleg esedékes (ha nem is a tôzsde-spekulánsok, bankárok,
maffiák, stb. érdekében). Hanem mert hát akarjon az ember tényleg adni valamit
az életével, ha már itt van - nem?! Az 'egy választott nép' (sôt néha még
súlyosabb) 'rögeszménk' nekünk is megvan ugyebár, és tény és való, a magyar
nyelv például azon 'aranykori' nyelvek közé tartozik, amely a legalkotóbb
mag-a-tartásra, és vizsgálatra is képesít - elvileg.
Próbálunk is hívatkozni erre a kincsünkre úton-útfélen, valamiféle különleges
elbánásban reménykedve többnyire. Gyakorta olyanoktól, 'szuper hatalmaktól',
világbankoktól', stb. akiktôl felnôtt ember, ha nem is tojik be (nagyon), de
semmiféle igazi emberre, személyre fordítható jót nem vár, hiszen a gyerek is
tudja ma már talán, hogy ezen 'intézmények' bizonyos, egyre nemzetközibb 'elit'
csoportok hasznára dolgoznak, és punktum. (Ha 'megtalálják a számításukat'
abban, hogy kihasználjanak, és/vagy honoráljanak, akkor meg is fogják tenni, nem
kell ezért annyit 'hálaistenkedni' se nato-ban, se
eu-ban, se 'világbankban'! )
A magyar nyelvvel is az a helyzet persze, hogy éppen alkamazásában,
'fennmaradásában' kell/ene bizonyítania életrevalóságát (a 'diaszpórában' is).
Ehhez pedig nem elegendô az anyanyelvi oktatás, a magyar beszéd, és fecsegés,
akármilyen pátoszos és megható is legyen alkalmanként. Persze, hogy meg kell
tanulni alaposan, és lehetôleg kisgyermekként, és az erre való jószándékot a
diaszpórában (is) támogatni kell, gyakorlatilag is.
De az eredmény azon áll, vagy bukik, hogy elôször a szülô/k, majd a környezet
mértékadó személyiségei (egyáltalán nem kell ehhez ilyen-olyan képviselônek,
vagy elnöknek lenni - sôt!) 'bizonyítják', hogy magyarul gondolkodni, és élni
valami nagyszerű lehetôség. Elsôsorban a mindenséges 'itthonlét' és a
(gondolkodói-alkotói) szabadságfok tekintetében! Kicsiny gyermekek például - úgy
5-7 éves korig - ezt még 'egy az egyben' veszik! (Az ellenkezôjét is!) Az sem
árt általában persze, ha a magyarul gondolkodó alkotó valamilyen módon 'sikeres'
is, akár otthon, akár külhonban. De leginkább ha mindkét
helyen értékelik valakik, valamiképpen azt, hogy mit is sikerült elérnie,
megérintenie, netán mindkét nép-ség ilyen-olyan javára. Ez természetesen minden
'kisebbségben' élôre vonatkozik: (Vigyázat! A pénzes 'sikerek' sajnos - vagy
nem? - alig-alig, és csak kivételesen társíthatók igazi értékekkel, vagy
válthatók át ilyesmire manapság - sôt! Tessék csak Corten-t, Síklakyt, vagy
éppen Sorost olvasgatni!))
Ha pedig valaki még nem ábrándult volna ki korábban az 'intézményes megváltás'
legkülönféle kudarcos formáiból, és most sem tudtam meggyôzni a gondolat
hiábavalóságáról, akkor megkérdezem, kitôl, kiktôl várhatnánk valami tényleg
épkézláb, és nyelvünkhöz méltóan szabad magyar útmutatást - ha MAG-unktól nem?!
Mert 'támogatásra' bizony kedves mindannyiunknak szükségünk volna. "Személyesen,
egyenként és kivétel nélkül." (Hamvas Béla) Itt-hon, és ott-hon! De nem
feltétlenül a pénz hiányzik ám a 'magyar stratégiához'. (Legalábbis e 'tervezési
stádiumban'.) Hanem leginkább az 'emberiségléptékben-n'
is gondolkodni, alkotni tudó szabad személy. (No nem a mások helyett is mindent
jobban tudni akaró! Ez a fajta már 'szavatosságát vesztette' - hála az Égnek
különben.) De méginkább hiányzik az ilyen személyekre irányuló figyelem.
Merthogy 'intézmény' nem tud kérem figyelni (legfeljebb 'regisztrálni ezt-azt),
és végképp nem tud 'értékelni' semmit, és senkit. Csak személyek...
Szóval, mi is lenne az amit meg tudnánk mutatni a világnak (ha kíváncsi lenne
rá)?! Igazi 'magyar' TÁRS-adalmat is tudnánk alkotni, ha tényleg akarnánk?!?
(Semmiféle 'BMP'-vel meg nem oldható ám! De még csak nem is igazán földrajzi
kérdés!) Miképpen is, milyen 'iskolában' tanulhatnánk, vizsgálhatnánk meg
mindezen létkérdéseket?!
Persze, hogy 'haza beszéltem' megint - mindenféle értelemben. Remélem sikerült
valamit megpendíteni a kedves olvasóban; a legjobb gondolatokat kívánva, nyári
szeretettel
Lázár Ervin
Koppenhága, 2000 július 14.
A honlapunkon található ez-az a fenti kérdéseket illetôen!
Ui.: "Minden rosszban van valami jó! Vajon Trianonnak lehet-e olyan hozadéka,
hogy a szétszóratás -ahogy a zsidóknál - visszájára fordítható. Vajon milyen
lehetôségek és erôk rejlenek abban, hogy a világ legtöbb országában élnek
magyarok? Vajon a Kárpát medencén kívüli magyar származású népesség mekkora
hányada bír még magyar lélekkel? Mekkora azok aránya akik beszélnek, írnak és
olvasnak is magyarul. Vajon hányan lennének hajlandók együttműködni a magyar
nemzettest érdekei mentén?" - írja Tilk László Géza egy, a témáról a
Csepp-listán közreadott levelében. (Olvasható ott! Nagy része szinte
fájdalamsan szűklátókörű sajnos, de az itteni idézet jó kérdés.).
Nos, nyugodtan kimondhatjuk szerintem, hogy például egy lehetséges 'intézményes
támogatás' hírére ugyanazon néhány száz pátoszos, havi misés 'keresztyén', kevés
kivétellel még saját magát sem 'képviselô', repi imádó rohamozná meg a
követségeket, otthoni hivatalokat, és hivatalnokokat, mindenféle 'mesés' (ál)
egyesületet, lobbyt, sôt 'országos tanácsokat', stb. képviselvén, akik az MVSZ
lehetôségeit a 'váltás' óta (is) tönkretették. (Tisztelet a KIVÉTELEKNEK!)
Mindenekelôtt avval, hogy alkalmat adtak különféle politikai homokozó játékokra
egy máshonnan (talán) kiszorult, szűk 'rendszer
átadó-átvevô' rétegnek-csoportnak. Nem feltétlenül rossz indulattal (pld.
aknamunkával megbízva), nem is feltétlenül jóindulatot nélkülözve, hanem szinte
fájdalmas organizációs, és minden egyéb alkotóképesség híján. (Művész elnök ide,
vagy oda!)
Ezen impotencia egyik súlyos tünete az úgyszólván használhatatlan, manipulált,
hibákkal teli 'nyilvántartás' is. Sajnos a legújabb, 'A világ magyarsága' című
sem sokkal jobb az MTI korábbi anyagainál. De talán így nem is lehet jobb! A
jövô NEM az intézményeké, hanem a személyeké. Akik keresik, és meg is találják
Egy-Mást. (Például az interneten keresztül!) De még EGY-eztetni is tudnak, netán
valamennyire összehangoltan cselekedni is. Ha lesz hivatal a világmagyarság
'támogatására', akkor talán tényleg pályázatokat kellene kiírni... Elôször
mondjuk a 'nemzeti stratégiára' (hogy ebbôl mi jönne
ki, már csak belegondolni is szédület!), azután arra, ami jön. Hogy ki fogja
elbírálni ezeket...?! Szintén jó kérdés. Arra igazán nem panaszkodhatunk, hogy
nincs elég dolgunk. Hm?!
