| |
|
|
Csíkország és a moldvai magyarok
Az "őr nélküli nyájból igen sokat átvisznek egy másik akolba."
(Gego Elek)
Még gyermek voltam, amikor először szembesültem a csángó problémával.
Ugyanis a 20. század elején szülőfalumba (Vice, Beszterce megye) a
magyar kormány többtucatnyi bukovinai csángót (székelyt) telepített.
Ebben az időben két utcával bővült a falu: Töviskert és Temető
utcával. Mindkét elnevezés igen kifejező, mert nem volt könnyű az
életük a telepítés után sem. Érdekességként jegyzem meg, hogy a
telepesek éjszaka érkeztek meg új hazájukba. A sötétben a szalmával
fedett házakat szénaboglyáknak gondolták, és azt hitték, hogy itt az
emberek igen jó módban élnek, mert ekkora széna-szalma kazlak csak a
Paradicsomban voltak.
Mint gyermek többször hallottam, hogy egyeseket csángónak "becéznek",
a hanglejtésük másabb. A beszédük mintha választékosabb lett volna.
Aztán Gyulafehérváron a kisszemináriumban (Kánta iskola), majd a
teológián több osztálytársam volt, kiktől újabb információkat
szereztem a csángókról. Rokonszenvesek voltak és szívesen segítettem
nekik a tanulásban. Úgy volt; hogy 1981-ben Duma Ferenc diószéni
évfolyamtárs primiciáján én fogok prédikálni magyarul, de nagy
meglepetésemre az akkori plébános megtiltotta. Igazán akkor figyeltem
fel tudatosan a csángó-magyar problémára.
Brassói segédlelkész koromban (1983-84) a "securitate"
(titkosrendőrség) erősen kegyetlenkedett. Aljasok voltak. Az egyik
bunöm az volt, hogy a Brassóban élő csángókat magyarul
gyóntattam és biztattam őket az "ébredésre". Esztendő fordultával
szabályosan kirúgtak a városból.
A moldvai magyar-csángókkal 1987 után kerültem kapcsolatba, amikor
csíksomlyói plébános lettem. Itt tudtam meg, hogy miért "szállják
meg" a pünkösdi búcsú alkalmával a plébániát és környékét, miért
gyülekeznek a Szent Péter templomban. Nagyon fontosnak tartom
megjegyezni azt, amit sem a néprajzosok, sem a média egyáltalán nem
értékelt mind a mai napig, hogy a pünkösd szombati processziót a
moldvai csángók életben tartották a kommunizmus évtizedei alatt is.
Minden évben a csíksomlyói plébániatemplomban gyülekeztek, a
szentmise után pedig indítottuk a processziót a templom körül. A
körmenet után valósággal megrohanták a virágokkal, ágakkal
feldíszített körmeneti Mária szobrot és az utolsó virágszirmot is
magukkal vitték. 1988-89-ben már Csomortánból indítottuk a
körmenetet.
Mióta csíksomlyói plébános vagyok számos alkalmat kihasználva,
Moldvába utaztam. Kezdetben hihetetlen volt számomra, hogy ezeken a
tájakon magyarok tömegei élnek, majdnem ugyanazt a nyelvet beszélik,
ugyanahhoz a vallási közösséghez tartoznak, mint én. Igazából kik
ezek az emberek, hogy kerülnek ide? Vizsgálódásaim eredményeként
megtudtam, hogy a moldvai magyarok között két csoport különböztethető
meg: A Szeret és mellékvizei mentére, valamikor a 13. században
letelepített mezőségiek csoportja, kiknek a magyar királyság határőr
szerepet szánt, és a székely származású moldvai magyarok. Csíkhoz,
Csíksomlyóhoz elsősorban a második csoportba tartozók kapcsolódnak.
Itt, mindenekelott a "csíkországi" székelyekről van szó (Csíkot
elszigeteltsége, zártsága miatt nevezték Csíkországnak).
A továbbiakban inkább az o útjukat fogjuk követni.
Hogyan kerülnek ezek a székelyek Moldvába? Mi kényszerítette őket
arra, hogy elhagyják szülőföldjüket? A fenti kérdésekre a választ
megkapjuk, ha megismerkedünk Csík megye szomorú múltjával, azokkal az
eseményekkel, melyek úgy erkölcsileg, mint anyagilag oly károsan
hatottak a csíki székely nép fejlődésére.
Hosszú századokon keresztül a köztudat Magyarországot tekintette a
nyugati kultúra védőbástyájának, főleg ennek keleti részét, Erdélyt,
s benne Csíkországot.
A mohácsi vész (1526) után legyengült országot egymás után érik a
csapások. A vallásilag is megoszlott magyar nemzet lassanként török
uralom alá kerül (1541-1686) Budavár visszafoglalásáig.
Erdélyben megkezdődik, kevés kivétellel, a katolikus vallás iránti
ellenséges indulatú fejedelmek kora, kik alatt Csík az örökös
háborúskodásnak és pusztulásnak színhelyévé válik.
1. Csíknak első feldúlatása 1553-ban történt, mikor Izabella királynő
kizavarása miatt felbőszült Nagy Szulejmán rendeletére Petru Rares
fia, Ilyés alatt a moldvaiak egész falvakat elpusztítottak.
2. A második pusztulás 1575 körül történt. Ekkor égett el Báthory
Kristóf erdélyi fejedelemnek a "negyedfél megye" havasára vonatkozó
adománylevele, valamint ekkor pusztulhatott el a Szent Péter
egyházmegye Bálványos havasára vonatkozó adománylevél is. (Ez az
adomány fontos fejezet Csík és Moldva kapcsolatában.).
A moldvai vajda adománylevele kimondta, hogy az átadott 14 ezer
holdat kitevő Bálványos-havas évi haszna fejében a Szent Péter
egyházközség köteles háromnapi ellátásban részesíteni a csíksomlyói
búcsúra érkező moldvai római katolikus hívőket. Ha az adománylevél el
is pusztult a pogánydúláskor, tartalma mind a somlyóiak, mind a
moldvaiak előtt ismert volt. A múlt század elején még betartották az
előírásokat s megvendégelték a moldvai búcsúsokat. Az adománylevél
megírását talán a moldvaiak kezdeményezték.
Tudott dolog, hogy a csíksomlyói kolostor iskolájában, a gimnáziumban
a századok során moldvai diákok is tanultak. Csíkszék
közgyulésének határozatai, jegyzetei erről tanúskodnak. Néhány
moldvai diák nevét a későbbi időkből a források is megőrizték.
Ily módon kötődött egymáshoz a hitvallás és a nyelv révén is a két
közösség, a csíki székelység és a moldvai magyarság,
3. A harmadik feldúlás 1600-ban volt, amikor Básta a Mihály vajdával
cimboráló Csíkot elhamvasztotta. Aki tudott ez alkalommal is kelet
fele menekült.
4. A negyedik veszedelem 1603-ban volt. Székely Mózes beütött Csíkba
és megbüntette a székelyeket, mert a németekhez szító szerzetesek
által felbujtogatva nem akartak a nemzeti fejedelmeknek meghódolni,
sőt gyulölték őket. Báthory Endre bíborost, Erdély fejedelmét is
megölték, mert nem tudták feledni szabadságukat melytől őket
megfosztották. Ezt az eseményt is újabb menekülés követte.
5. Az ötödik nagy veszedelem 1661-ben érte Csíkot, mikor Ali basa a
kegyetlen budai vezért küldi az új fejedelmet, Apafit elismerni
vonakodó csíkiak ellen. A csíkiak Hargitán kifejtett hősi ellenállása
dacára is beütött Csíkba, s oly iszonyú rombolást vitt véghez, hogy
26 falu és templom esett áldozatul.
A somlyói gvárdián társaival, a kegytemplom kincseivel megint csak
Moldvába menekült volna, de Csomortán határában utolérték a tatárok,
és mindannyiukat lekaszabolták. Emlékükre ma minden esztendőben
búcsút tartunk az öldöklés színhelyén. A nép Paparatásnak hívja a
vérengzés színterét.
6. A hatodik pusztulás 1690-ben történt, mikor Thököly kurucai és
főképpen a velük cimboráló törökök garázdálkodtak.
7. A hetedik 1694. február 13.-án következett be, mikor 330 tatár
Felcsíkra tört, majd hirtelen visszavonult. Ez azonban csak csel
volt, mert három nap múlva 12 ezer tatár rontott Csíkra, egész
Felcsíkot feldúlták, minden falut felégettek, az ellenállókat
levágták, s hétezernél több fogollyal, köztük 120 örménnyel gazdag
zsákmány reményében a csíksomlyói kolostor kirabolására indultak.
Nagy volt a rémület, a szerzetesek Háromszékre menekültek, csak Nizet
Ferenc belga páter maradt otthon négy társával. -Nizet, mint egy
második Kapisztrán, felvillanyozta az idemenekültek lelkét, és
megszervezte az ellenállást, mégpedig sikerrel. A belga szerzetesnek
eposzba illő, hősies győzelme után azt hinnők, hogy Csíkba immár
beköltözik a béke és boldogság, de az előbb felsorolt hét csapást
újabbak követték.
8. Akton 1707-ben az itt tartózkodó kurucok kiverésére Segesvárról
becsapott s végigpusztítva Csíkot, Gyergyó felé vette útját, ahol
szintén nagy romlás következett be. Aki tehette, elmenekült a
kegyetlenkedés elől, kelet felé.
9. 1718-ban borzasztó éhség, 1719-ben pedig nagyméretu pestis
pusztította el Csík lakosságának csaknem a felét. Például a
csíksomlyói egyházközség hívei közül 766 halt meg s 857-en maradtak
életben. A csapások sora ezzel nem ért véget.
10. 1758-ban Moldva felol ismét nagyobb tatár sereg készült
Csíkba betörni. A megrémült nép részint az erdőbe, másrészt
Csíksomlyóra ment, hól Bocskor Pál házfőnök vezetése alatt erélyes
védelemre készültek. Mások Haller Pál vezetése alatt a szorosok
védelmére siettek. Végül a tatárbetörés elmaradt, de Haller Pál
visszajövet Csíktaplocán a szétoszló csíkiak előtt azt nyilatkozta:
"Nagyon sajnálatos, hogy szükséges fegyverekkel nincsen felszerelve a
székely nemzet, mert e szoros a kereszténység védőbástyája lehetne."
Voltak, kik Haller szavait Bécsig juttatták, s hogy nem maradtak
eredmény nélkül, a következmény megmutatta. Bécsben nem is késtek
sokáig a székely határőrség felállításával, mely arra is jó volt,
hogy a székelyek ősi szabadságát megnyirbálja. 1762. április 11-én
Bukow megkapta a parancsot a határőrség felállítására. Minden
kigondolható taktikával, ígérgetéssel, ijesztgetéssel sem voltak
hajlandók a székelyek önként vállalni a katonáskodást. Ez erőszakhoz
vezetett, melyet teljes felfordulás követett, s melynek a madéfalvi
mészárlás vetett véget 1764. január 7-én, a hajnali órákban. Van, aki
500-ra teszi a legyilkoltak számát. Ezrek és ezrek indultak Moldva
irányába. A papok közül Zöld Péter, szentléleki, Beke István
csíkdelnei és Németi József szentmihályi plébánosokat Fehérvárra
idézték, ott pedig bezárták őket. Innen Zöld Péter másodszor is
megszökött, Moldvába menekült, éppen a madéfalvi vérfürdő miatt
kivándorolt honfitársaihoz.
A székelyek tömeges kivándorlása feltűnt az intéző körökben s
rájöttek, hogy jó lenne a kibujdosottakat hazatérésre bírni, de nem
erőszakkal, hanem kedvezéssel. Ezért Zöld Péternek is kegyelmet
ígértek, valamint 1000 forintot, ha honfitársait hazavezeti. Zöld
Péter a kegyelmet elfogadta, de csak kis részt tudott hazahozni, a
többi ott maradt. Zöld Péter 1795. június 25.--én Csíkrákoson végezte
be érdemes, annyi szenvedéssel és megpróbáltatással teljes életét.
A vérfürdő áldozatainak a hatalom emléket állított, ezen felirattal:
"Domita Siculorum superbia hic jacet." De valaki ugyanezen emlék
hátlapjára ezt írta: "Itt emelt magának a gonoszság oltárt, mondd el
hóhérinkra a CIX-ik zsoltárt." Ezt a feliratot meglátta II. József,
ki mint trónörökös itt járt, és az emléket eltávolíttatta.
11. Az 1848.-iki márciusi napok Csíkban is nagyméretű lelkesedést
váltottak ki. De a győzelmes csaták után megint következett a kemény
megtorlás, mely a nép vezéreit célozta meg elsősorban, s köztük:
Tankó Albert alcsíki, Mészáros Antal gyergyói espereseket, Andrási
Antal, Györfi János, Albert Mihály plébánosokat is. Andrási Antal,
hogy kikerülje a halálos ítéletet, Szenttamás felső végén, a fűzesben
öngyilkos lett. Keresztes Márton csíknagyboldogasszonyi plébános is
1858-ig bujdosott, s egyik-másik plébánosnál, mint kocsis nyert
alkalmazást. Isten a tudója, hogy megint hányan bujdostak a gyimesi
erdőrengetegben s még keletebbre, ezzel is szorosabbra fűzve a
szálakat Moldvával.
Aztán a Bach és Schmerling korszak szomorú emléket hagyott hátra,
majd a szerencsétlen kimenetelű Königratz-i (1866. június 29.) csata
által előkészített, 1867-ben nyélbeütött kiegyezés után jobb idők
állottak be Csíkra nézve is, egészen 1914. augusztus 1-ig, a
világháború kitöréséig.
12: Ekkor meghúzták neki is a halálraváltót a gőgös külföldi
világpolitikusok. 1916. augusztus 27-én este 9 órakor Románia
szomszédunk is megüzente a háborút, és fanatikus dühvel tört ránk. A
csíkiak minden vagyonukat hátrahagyva megint menekültek, most már
nyugat felé... És jött 1918. november hava, majd Trianon és
megszületett Nagyrománia...
A fentiekben megírtam dióhéjban Csík vármegye viszontagságos múltját,
mely szorosan kapcsolódik a moldvai csángók történetéhez, és
összefüggésben vannak a török-tatár, osztrák és román pusztításokkal,
melyek a szerencsétlen mohácsi vész után 400 esztendő alatt érték.
Csíksomlyónak és Csíknak a kapcsolata, barátsága Moldvával ma is élő,
élesztő. Nemcsak a pünkösdi búcsún jelentkeznek egyre nagyobb
számban, hanem az esztendő során egyre többen fordulnak hozzánk
bajaikkal.
A baráti kapcsolatok leépítésére a moldvai klérus, élükön a megyés
püspökkel, hallatlan démoni energiával tevékenykednek. Nem értem
őket. Az értük felelős embereknek mi a feladata? Kezdve a magyar
miniszterelnökkel és minden jóakaratú magyar emberrel, legyen az a
feladata, ami volt Zöld Péternek, Hadik Andrásnak, Domokos Pál
Péternek, hogy hozzuk haza keletre szakadt csángó-magyar
testvéreinket.
Higgyék el csak így lehet a magyar nemzet számára őket
megmenteni!
Gergely István plébános, Csíksomlyó
Netre küldhető formába hozás és postázás: Kovács Csaba
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||