| |
|
|
Ahány ház, annyi egyház
A hír: Az Országgyűlés név szerinti szavazással, 199 igen és 98
ellenszavazattal, valamint 31 tartózkodással nem fogadta el április
17-én a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról
szóló törvény kétharmados többséget igénylô módosítását célzó
elôterjesztést.
Hosszas vitát kiváltott törvényjavaslatra tett pontot ez a szavazás,
amivel a kormány gátat akart vetni egy nyugtalanító jelenségnek: a
fennálló törvény módot ad vallásalapításra, de nem ad védelmet, nem
biztosít ellenôrzést a hiszékeny embereket kihasználó spekulánsok
ellen.
A kezdeményezés Semjén Zsolt a kultusztárcánál működô egyházügyi
titkárságot irányító helyettes államtitkár nevéhez fűzôdik. A Magyar
Nemzet közli, hogy: “A parlamenti vitára bocsátott szöveg alapelvként
rögzíti: a vallásszabadság olyan, minden embert megilletô alkotmányos
jog, »amely az emberi jogok között kitüntetett helyet foglal el«. A
törvényjavaslat kidolgozásakor a kultusztárca munkatársai figyelembe
vették az Európai Unió parlamentjének 1996-ban hozott határozatát. Ez
felszólította a tagállamok kormányait, hogy »kellô megfontoltsággal
alkalmazzák az adókedvezményt és a jogi védettséget biztosító vallási
szervezeti státust«, valamint leszögezte: »tanúsítsanak maximális
éberséget annak érdekében, hogy a szektajellegű csoportosulások ne
juthassanak a törvényes társadalmi testületeket megilletô jogokhoz«.
Az Alkotmánybíróság 1993-as döntését is figyelembe vették, amely az
egyházak jelenlegi nyilvántartásba vételi rendszerének változtatását
szorgalmazta. Mindez azért érdemel figyelmet, mert a felekezetek ez
alapján kapják meg a jogi személyiséget megilletô kereteket és
kedvezményeket. A zárószavazásra bocsátott javaslat szorgalmazza, hogy
»az egyházak nyilvántartásba vételét a Fôvárosi Bíróság
illetékességébe« vonják. A dokumentum szerint »a visszaélések nagy
része az egyházi jogállás megszerzésével kapcsolatos, ezért indokolt
lenne annak biztosítása, hogy csak ténylegesen vallási tevékenység
végzésére lehessen egyházat, mint sajátos jogi személyt létrehozni«. A
törvénytervezet ezért azt is meghatározza, hogy mit tekint vallásnak
és mit nem. Ez utóbbi kategóriába a gazdasági, a politikai
érdekérvényesítô, a pszichikai, parapszichikai és a gyógyító
tevékenységet, a nem hitéleti jellegű okatást, a kultúraközvetítô és
humanista tanok követését, valamint a mágiát sorolja. Ezen kívül azt
is leszögezi, hogy »a sajátos státus elnyerésének hiánya nem lehet
akadálya a törvény adta keretek közé nem illeszthetô vallás szabad
gyakorlásának«, amit ‹ amennyiben nem sérti az alkotmányos rendszert ‹
alkotmányos jognak tekint. Mint olvasható: »az egyházak azonos
szabadságot élveznek« illetve, hogy az »egyházak jogai és
kötelezettségei tekintetében különbség csak a tényleges társadalmi
szerepük alapján tehetô«."
Érdemes odafigyelni, hogy milyen nagy szavazattöbbséggel vetették el a
javaslatot, noha annak szövegét az egyházügyi titkárság elôzetesen
megküldte az összes vallásfelekezetként bejegyzett szervezetnek,
számszerint 22 egyháznak. Lenne több is, ha úgy lenne, ahogy a
liberál-szocialista pártok szeretnék. A bejegyzés sok elônnyel jár, a
vallásfelekezetek állami anyagi támogatást kapnak, gyűjtésük,
bevételeik adómentesek. El lehet képzelni, hogy ügyeskedôk üzleti
tevékenységüket szívesen végeznék bejegyzett egyházként. Különleges
kedvezmény, hogy az adófizetôk megnevezhetik az általuk támogatni
kívánt egyházat befizetett adójuk egy százalékának felvételére,
feltéve ha a megnevezett egyházhoz ilyen támogatás az adófizetôk több
mint egy százalékától érkezik.
Kisebbfajta kultúrharc elôzte meg ennek a törvényjavaslatnak a
tárgyalását. Az egyházalapítási törvény módosítása érdekében a Magyar
Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) jóval több mint százötvenezer
aláírást gyűjtött össze, azt idôben átadták Áder Józsefnek, a Ház
elnökének. Ugyancsak aláírásgyűjtés folyt azok részérôl, akik
ellenezték a törvény módosítását. Ezen az oldalon is összegyűlt
mintegy százötvenezer aláírás. A tiltakozók azt állítják: a tervezet
alapján sérül az állam és az egyház szétválasztásának elve. A
tiltakozást “Az Emberi Jogok Határok Nélkül" nevű szervezet nevében
tették. A baloldalon ‹ félévszázados emberi jogok elleni véres
gyakorlatukkal ellentétben ‹ az emberi jogokra hivatkozó szervezetek
nevében nyilatkoznak.
Egy újsághír
szerint (Magyar Demokrata, 2000 nov. 30.) “az Európa Tanács mellett
működô HRWF (Human Rights World Federation) igazgatója, Willy Fautré
elismerését fejezte ki a magyarországi lelkiismereti, gondolat- és
vallásszabadság szabályozásával kapcsolatban. Az igazgató szerint
Magyarország az adórendszeren keresztül történô finanszírozással
nagyobb tiszteletben tartja a vallási pluralizmust, mint sok
EU-tagállam." Ez idáig szép, de itt jön a kanyar: “Buda Péter a
szervezet magyarországi képviselôje ugyanakkor negatívumként említette
a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény tervezett
módosítását, amelynek szerinte problematikus eleme a vallás
definiálása, valamint a vallási tanoknak az egyház bejegyzéséhez
csatolandó összefoglalása. A szervezet véleménye szerint a tervezett
módosítás a történelmi egyházak számára privilégiumokat adna, amelyek
elmoshatják az egyházi hatalom és az állam közötti határvonalat. A
HRWF figyelmeztetett, nem szabad megengedni, hogy a nemzeti
hagyományokat illetô jogos tisztelet együtt járjon »leszerepelt eszmék
feltámasztásának kísérletével«."
Tehát, legalább öt hónappal a kérdés magyar parlamenti tárgyalása
elôtt az Európa Tanácsnál egy magyar lobbizik, és ‹ ha úgy igaz ‹
megszerzi a külföldi szervezet figyelmeztetését és tilalmát egy
mindenképpen belügyi javaslat ellen. Innen már csak egy lépés: a
külföldi szervezet nevében gyűjtenek össze százötvenezer aláírást ‹ és
most már mi mondjuk: »leszerepelt eszmék feltámasztásának
kísérletével«. Annak a marxista-leninista eszmének a feltámasztására
törekszenek, ami szerint a vallást ki kell irtani, ha tűzzel-vassal
nem megy ‹ ellenvallásokkal. Nyugaton ez a módi.
Harrach Péter a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke “a
jelenleg hatályos törvényt azért tartja elhibázottnak, mert az
egyházak között a gazdasági társaságoknak és a társadalomellenes
csoportoknak is helyt ad". Harrach Péter bizonyára meg tud válaszolni
arra a kérdésre, hogy miért említ “társadalomellenes csoportokat".
Hozzáadható a szög fejére mindig rátaláló kiváló közíró, Tôkéczky
László megjegyzése: “Érdekes helyzet alakult ki a kormányzatnak az
egyházakra és a vallásszabadságra vonatkozó törvénymódosító javaslata
következtében, amely azért született, mert kiderült, hogy a
rendszerváltozásnak ez az egyébként igen fontos és alapjában működô
alkotása is »elavult«. Elavult, mivel annyira liberálisra sikeredett,
hogy minden eszesebb obskurantizmus, üzleti érdek stb. a valódi
hitéletre vonatkozó nagyvonalúan helyes törvények mögé bújva a köznek
szabadon ártva tud működni."
Kell lennie itt valamilyen nyomós oknak, amiért a törvényt egyik
oldalról meg akarják változtatni, és ott kell legyen ugyanez a nyomós
ok a másik oldalon, ahol ekkora elszántsággal védelmezik az elavult
törvény hézagait. Tôkéczky erre is rámutat: “Száz ember már »egyházat«
alkothatott, s ha az alapítókat mind beiskolázta (természetesen
általában azonnal »fôiskolára«), akkor még közvetlen állami pénzeket
kaphatott, hogy az adó- és vámmentességrôl már ne is beszéljünk.
Érdemes volt »egyházakat« gründolni még akkor is, ha a gründolóknak
elemi vallási/hitbeli fogalmai, élményei is hiányoztak. E téren nálunk
rögtön Amerika lett. Nagyon hamar lehetett hallani persze riasztó
híreket a »vallásszabadság« eme eleven működésérôl, fôleg
családbomlasztásról, a szektákon belüli egyéni
kiszolgáltatottságokról. Dehát a vallás, ugye, magánügy, a szabadság
pedig mindent megenged... Mindenesetre az elsô perctôl kezdve világos
volt az is, hogy a hazai balliberalizmus ‹ a szocialisták jelentôs
része kevésbé ‹ nagyon szereti a vallásszabad(os)ságot, s igen jónak
tartja azt, ha a legobskurusabb pszichotechnikákkal és/vagy pusztán
üzletileg működô »vallásokkal« árasztják el az országot. Mintha ezek a
csoportok ‹ végre valahol! ‹ Magyarországot nyugati fejlettségi
szintre emelték volna."
A politikai arénában ‹ és ez nemcsak a Parlamentet jelenti ‹ két tábor
néz egymással farkasszemet. Ezek egyike a régi bolsevista
egypártdiktatúra fô bűnöseinek romlatlan egybefonódása, híven annak a
felemás rendszerváltozásnak, amely azért mégsem lett annyira
“sikeres", hogy magyarérdekű erôk ne tudtak volna teret nyerni.
Mostanában ez a bolsevizmusában megromlatlan baloldal egyre dühösebben
csapkod, érzik hogy idejük lejár, szeretnék visszafordítani az idô
szekerét. Még élvezik annak a bizonyos paktumnak az elônyeit, amely a
lényegesebb kérdéseket kétharmados szavazathoz kötötte, élnek vele
akkor is, ha az országnak ártanak vele, csakhogy akadályozzák a
kormány munkáját. Így a politikai színtér mindinkább eldurvul.
“Az egyházalapítási törvény módosításának parlamenti bukása miatt a
valódi vesztes nem a kormány vagy a történelmi egyházak, hanem a
magyar társadalom. A felelôsséget azoknak kell mindezért viselniük,
akik a javaslatot leszavazták ‹ jelentette ki Semjén Zsolt, a
kultusztárcánál működô egyházügyi titkárságot irányító helyettes
államtitkár. Szerinte a kultusztárcánál egy végsôkig kompromisszumkész
törvényjavaslatot dolgoztak ki. Mint mondta, az elôkészületek során az
összes bejegyzett egyház, valamint neves alkotmányjogászok és
vallásszociológusok véleményét is kikérték. Kijelentette: ‹ a
kultusztárca az alkotmányos aggályokra is választ adó javaslatot
terjesztett a Ház elé. Mindezt az is alátámasztja, hogy az MSZP elsô
véleménye ehhez meglehetôsen közelinek tűnt. Semjén szerint a
zárószavazáson a szocialisták politikai döntés miatt utasították el a
törvénymódosítást. Mint fogalmazott, a felelôsséget mindezért azoknak
kell viselniük, akik a »nem« gombot nyomták meg. A lelkiismereti és
vallásszabadságról szóló törvény módosításának parlamenti elutasítása
után az MDF elnöksége megvizsgálja a népszavazás kezdeményezésének
lehetôségét ‹ jelentette ki a testület ülése után Herényi Károly
szóvivô. Álláspontja szerint pártja az európai uniós gyakorlattal és
az európai intézmények ajánlásaival összhangban kívánja szigorítani az
egyházalapítás feltételeit."
Nemcsak most nem voltak kompromisszumkészek, bitorolt uralkodásuk
negyvenöt évében egyszer sem, annak elején lefolytatott
keresztényüldözés során ahány egyház volt, azokat mind megalázták
papok bebörtönzésével, kínzásával, kivégzésével, szerzetesrendek
bezárásával, felekezeti iskolák megszüntetésével, egyházi vagyon
elrablásával, papság állami alkalmazottá tételével, hűségnyilatkozatok
megkövetelésével ‹ és most ezek kiáltanak vallásszabadságért.
Arra számítanak,
hogy az emberek már elfelejtették az Állami Egyházügyi Hivatalt, az
ÁEH-t, amely 1951-tôl 1989 április végéig működött. Közel húsz évig
(1971‹1989) a hírhedt Miklós Imre állt az intézmény élén. Az ô kezéhez
már nem tapadt vér, a keresztény egyházak nem Isten, hanem az ô kezes
bárányai voltak. Cserháti József volt pécsi püspök híres utolsó
tévéinterjújában végre elmondhatta szabadon a vléleményét: “A
kommunista rendszerben még arról is az állam döntött, mirôl
tanácskozik ülésein a püspöki konferencia, s mirôl nem. A konferencia
elôtt egy nappal meg kellett jelennünk az egyházügyi hivatal vezetôje
elôtt, s a konferenciát le kellett játszanunk. Úgy bántak velünk mint
a kisiskolásokkal." Szônyi Szilárd írja (Magyar Nemzet 1999 jún. 30):
“Minden püspöki rezidencián lehallgatókészüléket építettek be, s
valamennyi püspöki titkársághoz legalább egy besúgót állítottak. Az
állam iránti engedelmességet a hatalom »szellemesen« egy olyan
eszközzel is megkövetelte, amely a lelki élettel foglalkozó emberek
számára érthetôen nehezen teljesíthetô követelmény volt. 1950 után
ugyanis így szólt a püspökök és más bizalmi állást betöltôk számára
kötelezôen elôírt eskü szövege: »Esküszöm, hogy a Magyar
Népköztársasághoz, annak népéhez és alkotmányához hű leszek; az
alkotmányt és alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami
hivatalos titkot megôrzöm; hivatásom körében a nép érdekeinek
szolgálatával járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy
működésemmel a Magyar Népköztársaság megerôsödését és fejlôdését
elômozdítsam«." Köznapi nyelven ez azt jelenti: alávetem magam a
kommunista párt önkényének.
Az ÁEH megszűnte után már nem a szovjet fegyverekbôl kivirágzott
állami hatalom által bomlasztják a keresztény egyházakat. Vannak erre
a célra nyugaton már régóta kipróbált és bevált módszerek. A sokféle
furfanggal és gyakorlattal kiiktatott vallásos élet helyébe a lélek
kívánságát álvallásokkal, mérgezett hittel, bódító misztikummal
elégítik ki. Nem istentelenséget hirdetnek, hanem az Istennel való
talákozás magasabb fokát hirdetik, amit a keresztény egyházak ‹
úgymond ‹ képtelenek létrehozni. Magas fokra fejlesztett
tömeghisztériával a legképtelenebb dolgokra rá tudják venni az
embereket, családjuk elhagyására, önmaguk megtagadására, akár
testüktôl való megszabadulásra is. A magyarországi szekták vezetôi
“lelkészei" persze, legfôképpen az anyagiakra összpontosítanak.
A Hit Gyülekezete nevű felekezet vzetô “lelkésze" az egykori katolikus
szeminarista Németh Sándor például a hazai közoktatás legnagyobb
hibájának azt tartja, hogy a gyerekeket a jezsuita és a bencés tanítás
hagyományaival kínozzák ‹ írja a Magyar Nemzetben Jezsó Ákos (1999
júl. 27.), majd úgy folytatja: “A vezetô lelkész tavaly május végén a
Budapest Sportcsarnokban megrendezett nagygyűlésen többek között azt
is kijelentette: »A XXI. század küszöbén nincs arra szükség, hogy a
magyar társadalom klerikális gyámkodás alá kerüljön. Ámen! Ne legyen a
vallásos területen röghözkötöttség! Ha valaki úgy dönt, hogy nem akar
többet katolikus lenni, akkor azt szabadon megtehesse!« Németh Sándor
az SZDSZ alapításában is tevékeny részt vállaló vezetô lekész a
boldogság elérésére egy egészen másfajta útvonalat ajánl. Lapunk
birtokában van egy hangfelvétel, amelynek tanúsága szerint Németh
Sándor a Budapest Sportcsarnokban 1998 május végén az egyik
»perselyezést« követôen a következôért imádkozott: »Nagyon hálásak
vagyunk azért, hogy adtatok Isten céljai számára. Ez egy kiváltság, ez
egy külön kegyelem... Szeretném a hiteteket megerôsíteni abban, hogy
amikor adunk, akkor Isten céljaira adunk. Isten terve úgy tud
megvalósulni ezen a földön, ha vannak helyek, ahol Isten népe együtt
át tudja venni a számára készített áldást. Hiszem azt, hogy egyre több
áldást kapunk. Az a célunk, hogy bátran és jó szívvel adjatok, és
akkor ez az összejövetel ilyen szempontból is nagyon sikeres lesz. A
jókedvű adakozót szereti az Isten. Ezért Uram áldd meg ezeket a
kosarakat, [nagy ruháskosárba gyűjtötték a pénzt] hogy Isten betöltse
a ti szükségleteiteket, hogy mindenben meggazdagodjatok... hogy a
legközelebbi adakozásnál még több adományt tudjatok adni Isten céljai
számára... Köszönjük Urunk, hogy te szegény lettél azért, hogy
minekünk legyen, hogy mi gazdag emberek legyünk. Uram, mi ezért
imádkozunk ... stb."
Egy Bartus László nevű egykori gyülekezeti tag könyvet írt a Hit
Gyülekezetérôl, a vezetôlelkész tevékenységérôl. Közismert, hogy a Hit
Gyülekezetének nagy szerepe volt az SZDSZ létrehozásában. Az SZDSZ
alakuló gyűlésén résztvett 800 személybôl 450 gyülekezeti tag volt.
Németh Sándor errôl a Népszabadság 1997 március 7-i számában
dicsekszik “a Szabad Demokraták Szövetségének még az elnevezése is
tôlünk származik" ‹ mondja többek között. Bartus az SZDSZ-t akarta
megmenteni, elválasztani leleplezô könyvével. Errôl ír Elek István a
Magyar Nemzetben (1999 júl. 17.) a következôképpen:
“A Hit Gyülekezetérôl szóló leleplezô könyvével egy olyan szervezet
nem jelentéktelen döntésbefolyásoló szerepétôl szeretné Bartus az
SZDSZ-t megszabadítani, illetve amelynek a különfle rendű-rangú
vezetôi szerinte köztörvényes bűncselekmények gazmadáját követték el:
különféle adócsalásokat, tiltott, illetve engedély nélküli pénzügyi
tevékenységeket, fiktív cégalapítást, engedély nélküli könyvkiadást,
valamint lopást, megvesztegetést, okirat-hamisítást, közokirattal való
visszaélést, politikai zsarolást. Továbbá vallásos meggyôzôdéssel való
visszaélés súlyos tételei is terhelik a számlájukat. Mert depressziót,
pszichoszomatikus betegségeket, személyiségzavart, sôt
öngyilkosságokat elôidézô lelki terrort gyakorolnak a nekik
kiszolgáltatott hívôkön. Bartus, aki belülrôl ismeri a Hit
Gyülekezetét, hiszen nyolc éven át maga is tagja volt, hosszú idôn át
az egyik bizalmas munkatársa az elsô embernek, Németh Sándor vezetô
lelkésznek, a kiválása elôtti idôben pedig felelôs szerkesztôje a
szervezet Hetek című hetilapjának, életszerű eseteket, ellenôrizhetô
történeteket ír le. Idôpontokkal, helyszínekkel, nevekkel. A
kívülállónak többnyire hitelesnek tetszôen, meggyôzôen."
Amit nem tudunk megérteni ‹ tudva, hogy aki politikával foglalkozik
kell ismerje ezt a Bartus-féle könyvet: ilyen és hasonló szekták
védelmében szavaztak kétharmados többséggel (anihez kormánypárti
képviselôk szavazatai is kellettek) a magyar Országgyűlésben. “Most
lassú méreg, lassú halál emészt" ‹ ha még emlékeznek Berzsenyi Dániel
költeményére, amelyben a tiszta erkölcsrôl szólt oly maradandóan:
“mely ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed." Kellene, hogy
emlékezzenek!
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||