| |
|
|
Trianon burjánzó ártalmai
A hír március 6-án: Az éjszaka folyamán a Tisza áttörte a gátat
Tiszabecs és Tiszabökény között, hajnalra virradóra közel két és
félméteres víztömeg zúdult a kétezer lakosú Tiszabökényre, az emberek
fákra, háztetôkre menekültek. A két évvel ezelôtti árvízhez
viszonyítva, egy méterrel magasabb lett az árvíz szintje. Az emberek
éheznek, szomjaznak, fáznak, láz gyötri a gyermekeket. Ivóvízre,
élelmiszerre, gyertyára, meleg takaróra van sürgôsen szükség. Jelenleg
Tiszabökényt csak vizi járművel vagy helikopteren lehet megközelíteni.
Nyolcvan éve szerencse kérdése, hogy a minden tavasszal megáradó Tisza
kilép-e a medrébôl, és ha kilép mit, mennyit áraszt el. A Tisza
környéke tehetetlen, kiszolgáltatott állapotban van. Egyre sűrűbben
fordul az áradás emberi tragédiába. Már az sem segítene, ha a
védekezés érdekében egyre magasabb gátakat emelnének, végülis nem
lehet töltések közé szorítani egy folyót, mert az nem megoldás, hogy
egyszerre leszaladjon a víz, mint egy kanálison. Műszaki megoldás csak
a Tisza teljes vízgyűjtô területén egységesen végrehajtott
vízgazdálkodással oldható meg.
Ha ránézünk a Kárpát-medence hegy- és vízrajzi térképére, azonnal
feltűnik, hogy a terület vizeinek nagyobb részét a Tisza gyűjti össze.
A Tiszába fut minden patak, minden folyó vize az Észak-keleti
Kárpátoktól a Déli Kárpátokig ‹ az Olt folyót kivéve. Ezért mondták
egykoron: a Tisza a legmagyarabb folyó. Gazdaságföldrajzi tekintetben
nincs a földön együvé tartozóbb terület, mint a hegyek övezte
vízgyűjtô medence. Ennek a megállapításnak egyre nagyobb a jelentôsége
annak arányában, amint a környezeti károsodás tudatosul a világban.
Igaz, 1920-ban sem volt ismeretlen a Párizsban döntést hozók elôtt a
gazdasági egység fogalma, de ott politikiai döntés született, mégpedig
gyűlöletben fogant, ami megakadályozta nemcsak a méltányosságot, de
még a pártatlanságot is, a legszándékosabban igazságtalan volt.
Trianonban olyan döntést hoztak, amelynek azóta is folyamatosan van
kártétele.
Trianon tehát jelen van és szünet nélkül szedi áldozatait. Hol a víz
sodorja el a magyar falvak házait, állatait, termését, hol a
vízhálózatot mérgezi, megöli halállományát, felborítja élettani
egységét, vegyi összetételét, ami kihat az ivóvízre és kihat az
öntözött terményekre. A politikai gyűlölet akkor süket és vak volt
ilyen károsodás lehetôségeire, de a mai nagypolitika miért érzéketlen
a károsodás tényeire? Fennállna még ma is a gyôztesek szokásos
magatartása: minél nagyobb kárt okozni a legyôzötteknek? A döntés
nemcsak akkor volt igazságtalan, de ma is az, és napról-napra új
igazságtalanságokat termel. Trianon nem a múlt, hanem a jelen, és ha
hatályát is vesztette, a helyébe lépô Párizs ą47 kihatásaiban
folytatja a folyamatos károsodást. Trianon nem békét hozott, hanem a
kiszolgáltatottak szüntelen sanyargatását, kifosztását,
megkárosítását.
A természetalkotta vízrendszer olyan élô szervezet, amelynek ágait,
tagjait nem szabad megrongálni, mert ha ezt tesszük, élettani egysége
felborul. Rövid két év alatt két nagy árvíz és a folyamatos szennyezés
tetejébe egy életpusztító mérgezés történt a Tisza vízgyűjtô
területén. A szóbanforgó terület négy felségterületre osztva nagyon
bonyolult viszonyrendszerben él, emiatt a folyam állapotának
rendbentartása nem lehetséges. Ami egyiknek karbantartandó élô
organizmus, a másiknak hadizsákmány, kiaknázható ajándékterület.
Súlyosbítja a helyzetet éppen a felosztás igazságtalan voltából
táplálkozó folyamatos ellenséges viszony. Az érdekek annyira eltérnek
és egymással annyira ellentétesek, hogy elképzelhetetlen egy közös
érdekű együttműködés. Közismerten és vitán felül az árvizek közvetlen
oka a kárpátaljai erdôirtás. A lekopasztott hegyek kötetlenné vált
termôtalaját szorgalmasan lemossa az esôvíz és a hóolvadás vize,
megszűnt az ôsidôktôl fogva szivacsként működô növénytakaró víztároló
képessége. A csupasz szikláról késleltetés nélkül leszalad a teljes
vízmennyiség és szétterül a síkvidéken, alkalmasint a magyarlakta
tájon.
Magyarország abban érdekelt, hogy a Kárpátok hegyvonulatát erdô
borítsa. Szlovákia, Ukrajna, Románia abban érdekelt, hogy kivágja a
fát, felhasználja, eltüzelje, eladja. Van elég, mit törôdik vele, hogy
a katlan aljára lezúdul a víz. Talán jól is érzi magát tôle. Ezen
országok egyike sincs gazdaságilag olyan állapotban, hogy gondos
erdôgazdálkodást vezessen be, hogy ültetéssel pótolja a vágást.
Ezeknek gyors pénz kell és soha nem is lesznek olyan állapotban, hogy
lemondhatnának a környezet kirablásáról.
De nem különb a nyugati vállalkozó sem. “Odamegy a tôke, a külföldi
vállalkozó, ahol nemcsak olcsóbb a munkaerô, de a környezetvédelemmel
sem kell foglalkozni. Elmegy oda, ahol kiszolgáltatottak az emberek,
ahol a politikusokat meg lehet vesztegetni, ahol a hatóság gyenge,
ahol az államigazgatás, a végrehajtás nem működik, ahol nem számít a
környezetvédelem, ahol a határértékek nem korszerűek, ahol a
szabványokat nem kell betartani, és ahol a bírságtétel alacsony." Ezt
Illés Zoltán, az Országos Környezetvédelmi Bizottság elnöke mondta a
ciános Tisza-mérgezéssel kapcsolatban. Majd hozzátette azt is:
“Felszíni vizeink 94‹95 százaléka mostani határainkon kívül ered.
Amikor a határvonalat húzogatták 1919‹20-ban, akkor sok minden
szerepet játszott, elveszítettük vasúthálózatunk jelentôs részét, és
még sok mindent, de ennek stratégiai okai voltak. Nem hiszem, hogy
gondoltak volna arra a határkijelölôk, hogy néhány évtized múlva ilyen
ökológiai katasztrófát okoznak majd azzal, hogy folyóink többsége a
környezô országokból ered... A környezetszennyezés nem ismer
határokat, és ez nem közhely, hanem nagyonis valóságos dolog a XX.
század végén. Mindnyájan érdekeltek vagyunk, akár felfogjuk, akár nem,
hogy csak közösen tudunk bármit is tenni a katasztrófa-elhárításban.
Fontos, hogy a körülöttünk lévô országokban is komolyan vegyék a
környezetvédelmi elvárásokat."
Ilyen reményeket, nyolcvan éve pátyolgatunk mi magyarok, hogy
megértésre találjunk, egyetértésre jussunk, de “közös dolgaink" soha
nem mentek azonos érdekek vonalán. A szovjet iga alatt sem találtunk
bajtársi egyetértésre szomszédainknál. A rossz helyen meghúzott
határok beépített egyenetlenségként működnek, nemcsak a magyar
falvakat, városokat idegeníti el, de a maradék ország ökológiai
állapotát is állandóan veszélyezteti a környezetvédelem lehetôségeinek
kizárása által.
A katasztrófa a síkvidéken van, oka pedig a hegyvidéken. A károsodást
a hegyvidéken kell megállítani a síkvidék megmentése érdekében.
Álmokat kerget a magyar kormány, ha akármilyen államközi megoldásra
gondol. Az érdekek nemcsak nem egyeznek, hanem ütköznek. Az államok
szuverenitásának mai jogrendjében nincs mód a magyar környezetvédelmet
ellátni az uttódállamok területén. Csak jószomszédi jóindulat jöhetne
szóba ‹ dehát abban van a legnagyobb hiány.
A magyar alföldet csak úgy lehet megmenteni, ha helyreállítható lesz a
Kárpát-medence egységes vízgazdálkodása. Hány katasztrófának kell még
bekövetkeznie ahhoz, hogy a megoldás minden tervét Magyarország ebbôl
az egyetlen lehetô és logikus alapállásból indítsa el?
A tiszai ciánmérgezés drámai napjaiban megfogalmaztunk és elküldtünk
egy memorandumot a magyar kormánynak. Ebben a megoldásra utaló szakasz
így szólt:
“Olyan megoldásra gondolunk, ami létrehozna egy közös
környezetvédelmi, erdô- és vízgazdálkodási hatóságot, mintegy közös
régiókormányzást képezve Magyarország és a szomszéd országok
kormányszerveinek részvételével. Így együttes irányítással a
Kárpát-medence egészének az érdeke érvényesülhetne. Államközi
szerzôdésekkel reménytelen kísérletezni. Mi megértjük Magyarország
érzékenységét ebben a dologban, mert ismerjük azt a végtelen
kiszolgáltatottságot, ami annak a produktuma, hogy az állami területi
szuverenitás minden más fölött állóan érvényesül. Kérjük a magyar
kormányt, mérlegelje a lehetôségeket a fentiek értelmében, és a
határok jelentôségének csökkenésében, valamint a környezetvédelmi
érdekek növekvô érvényesülésében is megjelenô korszellem nyomvonalán
legyen úttörôje egy olyan szemléletnek, amely a régiók egységének és
érdekeinek védelmét a közigazgatási jogosítványok elé helyezi."
Ha módot kapnánk ennek bôvebb kifejtésére, az valahogy így hangzana:
Természetesnek tartjuk, hogy bármely ország, amelynek területén ilyen
vízgyűjtôrendszer van, elkészíti védekezô berendezéseit, ápolja és
növeli erdeinek vízmegtartó képességét, a teljes folyamrendszerre
alkalmazott egységes árvízvédelmet működtet, és szigorú törvényekkel
védi a vízhálózatot az ipari szennyezéstôl. Ma Magyarország ezt nem
teheti meg, mert a vízhálózat környezetvédelemre szoruló részére
elvesztette szuverenitását, felségterületére a hálózatnak csak az a
része esik, amely terület legnagyobb mértékben érdekelt a
folyamrendezésben és a tisztaságban.
Egyszóval a körülmények olyanok, hogy Magyarországnak nincs módja
létrehozni a védekezést, sem annak kikényszerítését az utódállamoktól.
Az akadályoztatás oka politikai. Megoldás is csak politikai lehet:
életbevágó anyagi és környezetvédelmi érdeke Magyarországnak, hogy a
vízhálózat kérdésében a Tisza vízgyűjtô területe felett az ellenôrzés
és a védekezés jogát megkapja, az állami szuverenitás vonatkozó
részeit Szlovákia, Ukrajna és Románia átengedje Magyarország számára.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a probléma egyedi, és ez a javaslat
újszerű, de azzal is kell számolni, hogy Magyarország közelgô
EU-tagsága, Szlovákia és fôleg Ukrajna és Románia sok évvel késôbbi
tagsága közötti idôszakban Magyarország környezeti veszélyeztetettsége
fokozódik és visszafordíthatatlan károsodások történnek. Végülis ez az
az idôszak, amikor az EU-tagság létrejötte elôtt Magyarország még
feltételeket szabhat. A feladat ennél fogva nem szenvedhet halasztást.
Van fogalmunk a nemzetközijogi akadályokról, az érvényes nemzetközi
szerzôdésekrôl, azok merevségérôl, de egy jól indokolt, jól
megalapozott, jó idôben asztalra tett javaslat áthághatja az
idejétmúlt akadályokat. A mai állapot háborús döntés eredménye, a mai
nemzetközi jog is az elmúlt háborúk terméke. A folyamatban lévô
történelmi átalakulás, nevezetesen Európa egyesülése, kivételesen nem
háborús döntés folytán jön létre ‹ legalábbis nem közvetlenül ‹,
folyamata ezért lassúbb és körültekintôbb. Tekintettel van régiók
természeti törvényeire, kölcsönös érdekekre, környezetvédelemre. Ezek
biztató jelek.
Magyarországnak kell megtenni egyedi esetének megoldására
megfogalmazott javaslatát. Nem tűzhet ki kevesebbet elérni, mint
megszerezni a tiszai vízrendszer feletti teljes területi ellenôrzési
és elhárítási jogot, nemzetközi garanciákkal. Ez természetesen
együttjár az érintett államok szuverenitása egy részének
átengedésével. Az állami szuverenitások korlátozásának, önkéntes
feladásának idején és a természetvedelem fokozott jelentôségének
idején az ilyen környezeti egységet helyreállító rendelkezésnek
erôsebb jogigényt kell adni a mindenre tekintet nélküli állami
szuverenitás felett.
A mai problémát a közép-európai térséget átalakító nagyhatalmak hozták
létre. A mai világrendben nagymértékben ugyanazok a politikai
erôközpontok vezénylik a Szovjetunió eltávozásával szabaddá tett
területek integrálását az egységesülés folyamatában lévô európai
szövetségi rendszerbe. Ezeket a politikai erôközpontokat kell
meggyôzni arról, hogy egy korábbi hibás rendezés fenntartásával nem
lehet megfelelni az új követelményeknek.
A magyar érdekek ma egybeesnek az összeurópai érdekekkel. A történelmi
esélyben rejlô lehetôségeket kihasználni, Trianon ártalmaitól
mentesülni, történelmi felelôsséggel súlyozott kötelessége a magyar
kormányzatnak.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||