| |
|
|
Dabas beindította a választási kampányt
Mint ismeretes Pest megye 14. számú, dabasi központú
választókörzetében április 8-án, múlt vasárnap tartották meg a
választás második fordulóját. Ennek eredményérôl természetesen nem
tudunk beszámolni, a dabasi választás lapzárta után történt. A tavaly
ôsszel autóbalesetben elhunyt országgyűlési képviselô, egyben Ócsa
polgármestere a fideszes Buza Attila helyére a két héttel ezelôtt
megtartott választáson kellett volna új képviselôt választani, azonban
a választás érvénytelen volt, mert az 51,000 választásra jogosultaknak
csak csak 28 százaléka szavazott. Ahhoz, hogy a második forduló
érvényes legyen, 25 százalékos részvételre van szükség. Ha nem jön el
a 25 százalék, nem lesz képviselôje a körzetnek a következô
választásokig.
Április 6-i lapjelentés szerint: legerősebben a Fidesz és az MSZP
kampányol, hiszen minden bizonnyal a két nagy párt között dől el a
választás. Így tehát jelen írásunkban nem tudunk beszámolni a
részletekrôl, mindamellett kevés kockázattal jár megállapítani, hogy a
dabasi központú választókörzet képviseletét a Fidesz megtartotta.
Az elsô forduló a résztvett jobboldali pártoknak 60 százalékos
többséget eredményezett, ami teljes biztonsággal kivetíthetô a második
forduló eredményére. A legtöbb szavazatot Szűcs Lajos
(FideszMDFFKGP) kapta, a második helyen Kovács István, az MSZP, a
harmadik helyen pedig Franka Tibor, a MIÉP jelöltje végzett. Negyedik
lett az MDNP, ötödik az SZDSZ, hatodik a Harmadik Oldal Magyarország
Egyesület, hetedik a KDNP és nyolcadik a Zöld Demokraták jelöltje. A
számszerűség ilyen idôközi választásnál, amikor rendszerint nagyon
alacsony a részvétel, nem alkalmas megbízható következtetések
levonására, mindamellett a politikai elemzôk nagyon figyelemre
méltónak tekintik a Magyar Igazság és Élet Pártja 13 százalékos
eredményét, amivel ezúttal a harmadik lett.
Néhány dolog mégis kivetíthetô a dabasi elsô forduló eredményébôl. Az
egyik az, hogy a magyar politikai rendszer kétpólusú irányba tolódik
el, ami azt jelenti, hogy két nagy párt egyike gyôzhet, de erôs
ellenzéket kap. Nyugaton ezt tartják ideálisnak, de azt is
megjegyezzük, hogy ez az állapot manipulálható a legkönnyebben.
Valahogy kezd hasonlítani a magyarországi pártrendszer az
ausztráliaira, ahol két nagy párt van, melyek egyike csak egy harmadik
társulásával tud kormányra kerülni. Magyar vonatkozásban ez a harmadik
a számok jelen állásában a MIÉP. Ezt számos közvéleménykutatás jelzi,
a dabasi választás igazolja. Ha úgy lesz, kiesik a Magyar Demokrata
Fórum, a Szabad Demokrata Szövetség és a Magyar Demokrata Néppárt.
A dolgok ilyen irányba fejlôdése csak azt igazolja, hogy nem lehet
természetellenes viselkedéssel visszakapaszkodni az elvesztett
politikai színtérre. Jó példa erre az MDF-bôl kiszakadt Magyar
Demokrata Néppárt, amelynek elnöke Pusztai Erzsébet, aki reménytelen
helyzetét a baloldallal való kokettálással igyekezett javítani. Ennek
érdekében létrehozta a Békejobb Mozgalmat, amely annyira elbékült,
hogy korábbi jobboldalisága kérdésessé vált. Winkler Roland úgy
emlékezik meg errôl a Magyar Nemzetben: “A magát jobboldaliként
meghatározó pártelnök Dabason és környékén a Heti Hetesben hetente
gyalázkodó és gyűlölködô Verebes Istvánnal és azzal a Havas Henrikkel
kampányolt, aki néhány napig Horn Gyula államtitkára volt... Havas,
persze csak a vicc kedvéért, mostanában miniszterelnöknek képzeli
magát. De vajon minek képzeli magát Pusztai Erzsébet és stábja? Mit
remélnek ezek az állítólagos kereszténydemokraták a balliberális
médiakommandó legharcedzettebb tagjaitól? Ez a választás valószínűleg
sokakat meggyôzött arról, hogy az MDNP és a Békejobb egyrészt alig
létezô szervezetek, másrészt súlyos identitászavarban szenvednek."
Volt ilyenféle mozdulata a Magyar Demokrata Fórumnak is, de Dávid
Ibolya nem lépett tovább ezen az úton, határozottan kijelentette, hogy
a baloldallal nincs szándékában egyezkedni.
Az SzDSz-t
az a kudarc érte Dabason, hogy a fent említett pártocska mögött
végzett, 5 százaléknál kevesebb szavazattal. Ez nagyon fájdalmas lehet
a párt részére, mert ez a választás volt elnöküknek, Demszky Gábornak
elsô megméretkezése.
Érdekes a Népszabadság fejtegetése a MIÉP eredményérôl. Aczél Endre
azt fejtegeti, hogy a közvéleménykutató szakemberek már többször
rámutattak arra, hogy a MIÉP-szavazók tudatosan félrevezetik a
közvéleménykutatókat. “Eltagadják, »elsumákolják« a
pártpreferenciájukat. Az csak akkor jön belőlük elő, amikor bemennek a
szavazóhelyiségbe, s kettesben maradnak a cédulájukkal. A MIÉP-nek az
a képessége, hogy meghökkentse a közvéleményt és annak kutatóit, a
magyar politikai tájképen maradandó ecsetvonás. Mellesleg elég
rejtélyesnek találom, hogy miért ódzkodnak még ennyien »miépességük«
nyílt megvallásától?" Persze ezt is ‹ jó baloldali lévén ‹ a Fidesz
bűnlajstromára írja: “A Fidesz által teremtett politikai légkör
egyáltalán nem árt a »magyar politikai radikalizmus« ‹ valójában a
legrosszabb hagyományokra támaszkodó populista szélsőjobboldaliság ‹ e
fellegvárának. A Fidesz a MIÉP-et »nemzeti elkötelezettségű« pártnak
tekinti ‹ bármit jelentsen is ez ‹, problémaérzékelésben önmagával
rokonnak, legfeljebb a kínált megoldások tekintetében másnak, olykor
vállalhatatlannak. Ebből következően egy átlagmagyar miép-es azzal a
békés tudattal hajthatja fejét esténként nyugovóra, hogy a jobboldal
legerősebb pártja vele azonosan vagy hozzá hasonlóan érzékeli
Magyarország betegségeit, legfeljebb puhább receptekkel operál. Az,
hogy ma minálunk a szélsőjobboldal nem »pestises" ‹ ilyen
kategorizálásban csak az Európai Unió részesíti ‹, a Fidesznek
köszönhető." Összegezve, a dabasi elôválasztás valószínűsíti mindazt a
feltételezést, ami szerint a MIÉP harmadik pártként benn lesz a jövô
évi Országgyűlésben.
Az MSZP és a Fidesz közvéleménykutatási támogatottsága közötti
különbség egyre kisebb lett, most mindössze 2 százalék. A pártot
választók körében az SZDSZ támogatottsága az utolsó három hónapban
rendre 7‹8 százalék körül volt, ami mostanra a felére, 4 százalékra
zuhant vissza. Ellentétes irányú folyamatot figyelhetünk meg a MIÉP
esetében. A 2001 februári 2 százalékos arány helyett a Gallup most 5
százaléknyi MIÉP-szavazót regisztrált a pártot választók között. Mivel
a MIÉP szavazói körében az átlagosnál nagyobb azok aránya, akik nem
válaszolnak a közvélemény-kutatók kérdéseire, feltételezhetô, hogy
jelenleg a MIÉP tábora még az általuk mért aránynál is nagyobb
valamelyest ‹ állapítja meg a Gallup. Az FKGP-re a valamelyik pártot
megnevezôk 2 százaléka szavazna, az MDF-et kedvelôk aránya pedig ebben
a körben 4 százalék volt márciusban.
Mindeddig az volt a tapasztalat, hogy a kormányzó pártok négy évi
hivatalban töltött idejük alatt túl sok ellenszenvet gyűjtöttek
maguknak, és a választók elfordultak tôlük. Olyan párthoz fordultak,
amely még nem volt kormányon, bizonyára azt remélve, hogy jobb lesz,
mint azok amelyek már csalódást okoztak. A dabasi választás ellentmond
ennek a szokásnak, de a közvéleménykutató vállalatok ‹ bár egyik-másik
de nagyon szeretné ‹ sem mutatják ki a korábbi minta megismétlôdését.
Olyan párt, amely még nem volt kormányon, csak egy van az esélyesek
közt, és a Fidesz támogatottságában nem csalódás, hanem
megelégedettség mutatkozik.
A baloldal
viszont ideges. Kapkod. Az SZDSZ nagy bajban van, az MSZP izgatottan
keresi a módját, a csodaszert, az alkalmas vezetôt, jószerént
varázslót, hogy ismét kormányhatalomra jusson. Az SZDSZ már tudja,
hogy zsugorodása az MSZP-vel való együttkormányzása következménye.
Pedig de jól indult ‹ antikommunistaként, polgári pártként. Aztán
kikötött abban a liberalizmusban, amelynek nyugati országokbeli
szélsôséges válfaja kitermelte, támogatta a bolsevizmust. Ez a húzás
csak egyetlen négyéves kormányhatalomhoz juttatta a bolsevista
utódpárt mellett, aminek ára az lett, hogy hitelét vesztette választói
nagy része elôtt. Kormányzásban volt partnere az MSZP nem szeretné
elveszíteni nem éppen kellemes partnerét, hiszen egyedül nem
kormányképes, de mai méretében az SZDSZ csak arányaihoz mérten
társulhatna, aminél többre vágyik az a párt, amely a Horn-kormányban
medvetáncoltató volt.
Az SZDSZ tehát újra helyét keresi. Szeme elôtt a nyugati világ
pártrendszere áll, ahol nagyjából jelen van egy erôs szocialista párt,
egy majdnem olyan erôs liberális párt, amelyet egy harmadik kisegít.
Ilyenféle hármasság mutatkozik a magyar láthatáron, csak éppen más
összetételben. De hol van abban az SZDSZ helye? Ha a
szabaddemokratáknak az ártott meg, hogy a korábbi kommunisták
jelenlegi pártjával volt együtt négy évi kormányzásban, akkor nekik
ettôl jobbra kell elhelyezkedni. Oda, ahol a Fidesz volt, mielôtt át
nem ment egészen a jobboldalra. A Fidesz kilépett a Liberális
Internacionáléból és belépett a Kereszténydemokrata Internacionáléba.
A Fidesz nyolc évvel korábban rájött, hogy Magyarországon két tábor
van: a nemzeti és az elbutított, amelynek az izléstárában egy volt
pufajkás a szépfiú. Az SZDSZ talán arra számít, hogy lesz egy réteg,
amely az 1998-as választáson a Fideszt támogatta mint liberális
pártot, de most már nem támogatná jobbra tolódása miatt. Ha ez
betölthetô hézag, akkor az SZDSZ mint balközép párt, megerôsödve, a
korábbi együttlét arányában újra kormányra kerülne az MSZP-vel.
Ennek a célnak az érdekében ‹ most egy idézet jön a Magyar
Demokratából ‹: “Demszky Gábor majd egy éve pofozza az MSZP-t a
Fôvárosi Közgyűlésben, majd elnökké választása után országosan is, és
ezekre a pofonokra semmilyen agresszív vagy sértôdött reakció nem
érkezett a szocialisták részérôl. Igaz, arról még a jól informált
szabad deemokraták és fôleg Demszky Gábor sem tudhattak ‹ a titkos
paktumoknak is lehet még titkosabb része ‹ , hogy éppen az éves
költségvetés elfogadása elôtt, és egy pitinek is mondható fôvárosi
villamosügy kapcsán borul ki a bili. Hogy ebben mi az üzlet? Az MSZP
megmutatta Demszkynek, hogy hiába ugrál, araszol középre, szövöget
terveket a jobboldali »paktumról«, ô már nem önálló, sem a hatalmában,
sem a politikai döntéseiben. Ezért jött, mint derült égbôl a gumibot,
a hirtelen megegyezés. Az SZDSZ a hatalmát ugyanis mind 1994-ben, mind
1998-ban csak az MSZP hathatós segítségével tudta megtartani a
fôvárosi önkormányzatban."
Van ennek
a jobbratolódásnak egy tükörképe. A Fidesz elnöke, Kövér László
távozik, átadja helyét Pokorni Zoltánnak. A mondókák szerint a
Fideszen belül sokan úgy látják, hogy a Fidesznek a választások elôtt
hangnemet kell váltania, hogy ne csak a jobboldali szavazótábor
támogatására számíthasson, hanem megtarthassa az 1998-ban az SZDSZ-tôl
elvett szavazókat és megszerezze a most még bizonytalanok egy részét
is. Szóval, egy kertre járnának epret szedni. Esetleg együtt is
kertészlednének? A Magyar Demokrata információi szerint “több
szabaddemokrata politikus is úgy véli, hogy az SZDSZ alapjában véve
mégis inkább polgári párt, s mint a modernizáció letéteményese, igenis
volna helye egy polgári koalícióban. Az SZDSZ igenis hajlandó lenne a
Fidesszel koalícióra lépni. És ehhez egy jó érve is volna: erôs esélye
van annak, hogy 2002-ben a Fidesz a MIÉP nélkül nem tud koalíciót
alkotni. Ilyen gondolattól az európai liberális körök mértékadó
személyiségeinek heves csuklási rohamai támadnak. Ez pedig rossz, mert
könnyen gazdasági blokád lehet belôle. Ezért nevezett körök és
személyiségek helyesnek tartanák, ha az SZDSZ is felkínálná
szolgálatait a polgári oldalnak... És akkor nem kellene a MIÉP, s
akkor nem lenne blokád, meg a csuklás is elmúlna."
De ne foglalkozzunk ezzel a témával, egyrészt mert merô képtelenség
feltételezni a Fideszrôl, hogy ne tudná felmérni az arányokat: mit
nyerne egy marék liberális szavazattal, ha ugyanakkor a jobboldal
kilép a Fidesz mögül. Vakarhatná a fejét a MIÉP, honnan vesz két tucat
minisztert.
Az MSzP-nek
viszont miniszterelnökjelölt problémája van. Egyelôre Kovács László,
Németh Miklós, Nagy Sándor és Medgyessy Péter nevét emlegetik
szocialista politikusok lehetséges kormányfôjelöltként. Ez bizony
négy, de lehet hogy egy is sok. A dabasi kudarc, a második hely,
bizony erre utal. Még egy nehezék kapcsolódik a négy jelölthöz, amitôl
nehéz lesz megjátszani a nemkommunista de szociáldemokrata arculatot:
Nagy Sándort kivéve, akinek ebben a csapatban kevés esélye van, a
négybôl három a leváltott rendszer vezetô garnitúrájából való: Németh
kommunista miniszterelnök, Medgyessy kommunista miniszterelnök
helyettes, Kovács kommunista külügyminiszter volt. Valóban nem nagy
teljesítmény 11 év után a rendszerváltozás jegyében.
Aczél Endre írja a Népszabadságban, tehát erôsen balszélrôl: “az MSZP
ezt tudja kínálni a választóknak. Még mindig a legjobbat, amit egy
dekadens ‹ de a közvélemény egy részének szemében még mindig etalonnak
[hitelesnek] számító ‹ rendszer kitermelni tudott magából. »Az« a
rendszer. Nem »ez« az MSZP. Tucat év se volt elegendő ahhoz, hogy a
szocialistáknál felnövekedjék egy új, a hatalomgyakorlás szempontjából
potens [alkotóképes] garnitúra. Voltak »kis sztárok« ebben az
időszakban (Szekeres, Baja, Suchman és sokan mások), de alapjában
»maradt, mi volt« az egész. Nem a »puszta lég«. Hanem a
szociáldemokráciába átvedlett magyar szocializmus káderkínálata a
magyar népnek. Tehetséges, az Európai Unióban elfogadott, német és
francia rendjelekkel felruházott, európai stílusban fogalmazó,
pártjukon kívül is népszerű, mérsékelt szakember-politikusok. Keleten
a helyzet változatlan."
Hát igen: Európának megfelel. Éppen most kapott Németh Miklós német
kitüntetést. Így szól a hír:
“Német kitüntetést kapott az utolsó magyar kommunista miniszterelnök,
hogy 1989 szeptember 10-én megnyitották a magyar‹osztrák határt a
Magyarországon tartózkodó NDK-menekültek elôtt. Johannes Rau német
szövetségi elnök a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjének
nagykeresztjét adományozta Németh Miklós volt miniszterelnöknek ‹
tudatta a budapesti német nagykövetség. A kitüntetést Wilfried Gruber
nagykövet a közelmúltban nyújtotta át Németh Miklósnak. Az
elismeréssel Németország méltatja Németh Miklós központi szerepét
abban, hogy 1989 szeptember 10-én megnyitották a magyar‹osztrák határt
a Magyarországon tartózkodó NDK-menekültek elôtt ‹ szerepel a
közleményben."
Ugyanezért a németek már agyonaggatták kitüntetéssel Horn Gyulát is.
Nem is annak van idôszerűsége, hogy kinyílt a határ, hanem abban van
az üzenet ‹ mint korábban Horn esetében ‹, hogy mi, napnyugati bölcsek
azt ajánljuk a magyaroknak, hogy tegyék meg Németh Miklóst
miniszterelnökké, mert mi még mindig nagyon szeretjük a kommunistákat.
Az MSZP kebelén belül azonban a jelek szerint nem hallgatnak a nyugati
sugallatra, most olyan idôszak van, a túlélô pártban, amikor a párton
belüli csoportosulások esélyt látnak elôre nyomulni a pártvezetés
régiójába. Mind azt mondja, hogy a párt súlyának emelése és
gyôzelmének biztosítása a célja, csak annak megvalósítását nem a
másikak, hanem ômaga tudja biztosítani. Azon kívül program is kellene,
mert ami van, az nem elég a gyôzelemhez. Valamilyen nagy áttörésre van
szükség.
Medgyessy Péter például egy ideje élesen bírálja az MSZP-t. Szerinte a
párt nem elég karakteres, nem derül ki, hogy mit akar, és hiányoznak a
határozott személyiségek is. Aggályok gyötrik Tamás Ervin hírlapírót
is, úgy hírlik ‹ azon kesereg, miért nem találja meg végre önmagát a
boldogtalan szocialista párt, hogyan tévedhetett erre a mostani
ingoványos, szürke, kiúttalan vidékre. Hogyan süllyedhetett ‹ ahogyan
ô írja ‹ a “kávészünetek pártjává" a kilencvennégyes választások
fergeteges Horn-brigádja? Túl nagy a széthúzás, véli a Népszabadság
publicistája, túl sok az egyéni sérelem, s még több az egyéni ambíció
ebben a pártban. Érzik a kudarc szelét, ám képtelenek elmozdulni a
kályhától...
Még egy hír a Népszabadságból:
“A Vitányi Iván és Kiss Péter nevével fémjelzett párton belüli két
platform levélben fordult az MSZP elnökségéhez, amelyben a párt
politikájának megváltoztatását sürgeti. A Népszabadság birtokába
került dokumentum kimondja: »Álláspontunk szerint politizálásunkon
változtatni kell, mégpedig azonnal!... Azt gondoljuk, hogy miközben
folyik a választási és a kormányzati program kidolgozása a szakmai
kabinetekben, ezzel párhuzamosan fordulatra van szükség a párt
politikai tevékenységében, magatartásában, stílusában és
kommunikációjában.« A levél írói szerint a Fidesz vezette koalíció és
személyesen a miniszterelnök valódi céljainak és tetteinek kritikája
nem elég határozott, nem eléggé meggyőző. A szerzők szerint az MSZP
céljait, törekvéseit sem fogalmazza meg eléggé markánsan, közérthetően
és címre szólóan. »Amikor azt mondjuk, hogy a mi programunk a többség
anyagi-társadalmi felemelkedése, a szegénység elleni küzdelem, a
középrétegekhez tartozók számának a növelése, akkor elvben jó,
vállalható célokat fogalmazunk meg. Ennyi azonban kevés! Nincs
hírértéke, nem kelti fel az emberek figyelmét. Mindenkihez szól, és
ezzel valójában senkihez« ‹ fogalmaz a dokumentum."
A Magyar Szocialista Párt országos választmánya kezdeményezte, hogy
június 30-ig tartsák meg a párt következô kongresszusát, amelyen
döntenek a párt miniszterelnökjelöltjérôl és a választási programról.
Lehet tehát jelentkezni elnöknek, mint hallani, négynél több is lesz.
Ez négy vagy több út, négy vagy több esély a gyôzelem reményében. A
gyôzelem meg is lesz ‹ ha csodatévôt találnak.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||