| |
|
|
A választások elôszele
A parlamenti demokrácia úgy működik, hogy a létrejött politikai
keretek, pártok versenyeztetésével bekerülnek a törvényhozás házába a
népszerűbbek. A versenybe bevonják a nagyközönséget, az dönti el, mely
párt vagy pártok szövetsége kapja meg a kormányhatalmat. Ez jelenti a
néphatalmat, illetve a hatalomban való részesülést, vagyis “a mi
embereink által végrehajtott akaratunk érvényesülését“.
A pártokról való tudnivalókat a hírközlô szervek szállítják. A demokratikus döntés
alapeleme a vita. A vita alapja az ellentétes nézetek ütköztetése. Az
ellentétes nézeteket is a propagandaeszközök szállítják. Szav
csak az megy el, aki valamilyen módon érdekelt abban, hogy kik, mely
csoport uralkodjon az ország felett. A működés érdekében érdekessé
kell tenni a politikai aréna eseményeit. Ezt ugyancsak a hír- és
nézetszerkesztôk végzik. Azt, hogy a pártok küzdelméhez milyen hôfokú
szenvedélyek kötôdnek, az határozza meg, hogy milyen veszélyt jelent
az egyik oldal számára a másik oldal gyôzelme. A nyugati államokban,
ahol egyik oldal sem veszélyezteti az uralkodó elit érdekeit, csak
babra megy a játék, csak a sportszerűség gyôzelme ad érdekességet a
választásoknak. Ezt is fel lehet srófolni tömeghisztériává, amire jó
példa az amerikai elnökválasztás. Magyarországon kemény érdekek
forognak kockán, tüskés bozótosban folyik le a pártok pankrációs
mérkôzése.
Minden törekvés azt célozza, hogy ne alakuljon Magyarországon olyan
politikai polarizáció, amely
tartós és túlsúlyos ellenoldal jöjjön létre. Ennek a törekvésnek a
negyvenötéves bolsevista terroridôszak ad történeti hátteret.
Képzeljük el, ha a rendszerváltozás úgy történik meg, ahogy illett
volna: a rendszer megbélyegzésével, új magyar alkotmány
megalkotásával, a gyilkosok, tolvajok, kártevôk, hazaárulók
felelôsségre vonásával (mihez mintául szolgálhatott volna a csikorgó
denacifikáció szóval illetett bűnüldözés), jóvátétellel, a
törvényhozás, a kormányzás, a bíráskodás, a gazdasági élet új alapokra
fektetésével ‹ mennyire más lenne itt a világ. Mindez ‹ nagyon jól
tudjuk ‹ ilyen módon esélytelen volt. Sok ok miatt. De az is biztos,
hogy az elôirányzott átalakulást tisztességesebben is le lehetett
volna folytatni.
A baloldal
Magyarországon megelégedett volt 1998-ig. A Fidesz gyôzelmére nem
számítottak, és ha már megtörtént, arra sem számítottak, hogy a
polgári jelszó a gyakorlatban a magyar nemzetre ut
vált, de fôként annak kétéves kormányzási sikere tölti el ôket igazán
aggodalommal. Mi lesz, ha “ezek“ 2002-ben viszajönnek, neadj Lenin,
kétharmados többséggel. Most folyik az utolsó nekifutás a kormány
megbuktatására ‹ nem sok reménnyel; a magyarországi olajügybôl nem
lehetett Watergate-et elôvarázsolni, fôleg mert az SZDSZ‹MSZP
vezetôsége még ama Szent Jánosnál is olajosabb. Nem éppen jó érzés a
sikertelenség.
Tizenkilenc hónap múlva zajlik a következô választás, és itt van a két
bolsevista párt belsô vívódásokkal, pártvezér nélkül. Karizmatikus
vezetôre lenne szükségük, aki az elkötelezetlen érzelmű választók
nagyobb részének szavazatát megkapná. Az SZDSZ úgy látszik Demszky
Gábort teszi meg pártvezérré. Az MSZP rosszabb helyzetben van, három
tábor küzd jelöltje ‹ Horn, Németh, Kovács ‹ gyôzelméért.
Horn négy éven át viselte a proletárkirályság vaskoronáját, el is
rozsdásodott, végülis ô vesztette el a kormánykereket, viszont nem
bánná ha tovább szorgoskodhatna a kapitalizmus építésében. Akik a
pártot féltik, most már tôle féltik.
A parlamenti bal‹jobb leosztásban baloldalon csak az MSZP van, hiszen
kétséges, hogy az SZDSZ meglépi az 5 százalékos parlamenti küszöböt.
Az MSZP-nek 94-ben nagyon megfelelt “a Horgyula“ a tekintélyes
létszámú olyan választóknak, akik közibük valónak érezték. De ez a
réteg fogyóban van. Ha a párt nem akar elfogyatkozni e szimpatizáló
réteggel, és fôleg ha meg akar felelni a váltópárt-szerepnek,
emelkednie kell. Elsôsorban ki kell emelkednie a vörös iszapból:
szociáldemokrata képet kell mutatni. Ezt az igyekezetet szívesen
látják Nyugaton. Ennek az igénynek a vonalán viszont nem Hornra van
szüksége a pártnak. Kovács László és Németh Miklós a másik két tábor
reménysége.
Egy negyedik ember is szóbajöhet az MSZP-ben, Nagy Sándor, de igazán
csak akkor, ha a fentebb már említett három elnökönjelölt valamilyen
szűrôn kibukik. Ez hosszú és
a párt bölcse szerepét viseli. A Demokrata c. heti magazin kérdésére,
hogy hány szemlélet küzd a pártban, ezt válaszolta:
“Szerintem három jelentôs platform van az MSZP-ben, a szociáldemokrata
társulás, amelyben a liberális kötôdés az erôsebb, a baloldali
tömörülés, amelyik a párt erôteljesebb baloldali fellépésének a
szócsöve, és létezik a szocialista platform, amelyben magam is
szerepet vállalok. Ez utóbbinak lényege, hogy odasorolhatók a nemzeti
elkötelezettségű baloldali politizálás hívei. Ami azt is jelenti, hogy
számunkra a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel való kapcsolat, a
vidék Magyarországa, a kisember problémája, mind-mind nagyon fontos
szempont, miközben ezt nem kirekesztôleg mondjuk, és nem arról
beszélünk, hogy az értelmiséggel, a vállalkozói szférával való
párbeszédet nem tartanánk fontosnak.
a szocialista platform fogalmazta meg az MSZP-ben, bár semmiféle
versengést nem akarok, sôt nagyon örülnék annak, ha a párt egésze
valóban ugyanolyan súllyal kezelné ezt a kérdést, mint ahogyan mi
tesszük. És ha már szóba került, szeretnék ezzel kapcsolatban egy
félreértést eloszlatni. Elsôsorban azt, amelyet jobboldali politikusok
szoktak hangoztatni, hogy a szocialista párt nemzetellenes, nemzeti
kérdések iránt érzéketlen párt. Ez nem igaz. Azt hiszem abban
ténylegesen van teendôje ennek a pártnak, hogy az arányokon, a
kérdések megközelítési módján tudjon változtatni. Világosabb legyen az
emberek szemében, hogy a szocialista párttól egyáltalán nem esnek
távol a nemzeti politizálás fogalomkörébe esô problémák. Szerintem az
ilyen nagy gyűjtôpártnak, mint amilyen az MSZP, természetesebb
viszonyt kellene ápolnia a vallásos érzelmű, de egyébként baloldali
gondolkodású emberekkel. Tehát a szocialista párt nemcsak balra
tájékozódhat, és a libe
felé is nyitnia kell, ha azt akarja, hogy a társadalmi befolyása
2002-ben megfelelô mandátumszerzô képességgé váljon. Ez bizonyos
értelemben szereposztást is jelent a pártban, hiszen a baloldali
tömörülés, értelemszerűen mást vállal ebbôl a feladatból, és a
szociáldemokrata társulás is megfogalmazta a maga fontosabb
irányvonalait. A szocialista platform pedig erôsít az MSZP-nek a
centrumhoz való közeledését.“
Figyelemre méltó,
amit Nagy Sándor mond: “nagy gyűjtôpárt“-nak nevezi a Magyar
Szocialista Pártot, ‹ holott nem az, de ô szeretné, ha az lenne. Ennek
érdekében átlépné a baloldal határait a jobboldal felé, bár ezt a szót
nem mondja ki, a középrôl beszél. Tehát a középen álló pártok
szavazóit kívánja megszerezni nemzeti szólamokkal és farizeus
keresztvetéssel, mint mondá: “természetesebb viszonyt kellene ápolnia
a vallásos érzelmű, de egyébként baloldali gondolkodású emberekkel“.
Az ellentétek úgy látszik a politikában i
komolyan vehetô-e egyik avagy a másik? Ki mit visz haza a közösbôl? Az
MSZP-nek ‹ hiszen arculatváltással akarja megmenteni a zsugorodását ‹
néhány százaklék is sokat számít, és van elég zavaros fej amiben
megfér a baloldal a keresztény elvekkel, mi több, a békepüspökök is
még püspökök. Giczy György is láthat valami ellenszolgáltatást.
Giczy urunk színeváltozása, ha úgy tetszik átlényegülése még a
baloldalt is meglepi. A Népszabadság emígyen ír:
“Kísértés járja be a szocialistákat: Giczy György hónapok óta
félreérthetetlen ajánlatokat tesz nekik. Feladná a szentséget a
pártra. Ha pusztán csak a KDNP elnökének immár pörgésbe csapó
fordulatairól volna szó, nem volna jelentősége annak, hogy a minap
Isten áldását kérte a Magyar Népköztársaság utolsó miniszterelnökére,
Németh Miklósra. Nem könnyű komolyan venni azt az embert, aki pártját
kizáratta az Európai Kereszténydemokrata Pártok Szövetségéből, mert
nem volt képes ellenállni a MIÉP vonzásának, majd a belviszályok során
kiszorulva saját kereszténydemokrácia parlamenti képviseletére, most pedig természetes
szövetségesének látja a szocialistákat. Nincs vesztenivalója,
próbálkozik, amivel tud.“
Kovács Lászlónak is erôs támogató részlege van a pártban, de a nem ôt
favorizálók azt állítják, hogy Kovács külügyminiszternek nagyon jó, de
pártelnöknek nem, mert nem jó szervezô. Valóban most csak arra
koncentrál, hogyan lehet lerontani a Fidesz hínevét.
Németh Miklóstól sokat vártak, mert új ember a közönség elôtt, nem
volt részese a vesztes választásnak, azt várják tôle, hogy be tudja
hozni a bizonytalan szavazókat. Igaz az is, hogy már egy éve othon van
‹ szolgálataiért egy londoni banknál vezetô állást élvezett tíz éven
keresztül ‹, de nem jeleskedett a pártszervezés terén.
A novemberi pártkongresszuson, ahol megválasztják a választási
gyôzelemre alkalmasnak vélt pártelnököt, aligha lesz olyan jelölt,
akire azt l pártot. Inkább elôtérbe jöhetnek a párton belüli ellentétek, éppen
amiatt, hogy a három bármelyike gyôzelme esetén a nagyobb tábor
elégedetlen lesz.
Meg kell még említeni Horn Gyula kezdeményezését: létrehozott egy
szervezetet, amitôl fontos és híres akar lenni. Szövetség az Európai
Magyarországért! ‹ ez a neve. Rövidítve: SZEM. Azt írja a felhívásban:
“Nemzetünk ezeréves történelme során az ország vezetôi gyakran
tévesztettek utat“. Hogyhogy gyakran? Hát nem tanulta meg a
pártiskolán, hogy ezeréves tévelygés után 1945-ben lépett az ország a
helyes útra? Az egyenes útra? Hát nem ô terelte a visszatévelygôket 56
végén géppisztollyal? No de most már SZEM-e lesz ennek a vaksi népnek,
mert a Gyula megmagyarázza, hogy kár volt kimasírozni a Vörös
Csillagot követve Európából. Végre megjelent, akit annyira vártunk,
nemzetünk Mózese, aki immár bevezet, vissza oda, ahonnal el sem
mentünk. Csak ôt kell követni, egyébként ô vasfüggönyszakértô is
ami ugyancsak európai vívmány volt, mint az ország nyolc részre
osztása. Van nekünk Európa-élményünk elég, innen való a marxizmus is.
Épp eleget járkált Európa hazánkba ki meg be.
A kommunista párt is
a gazdagok pártja volt, az MSZP is az, a nép, az elbutított nép csak
négyévenként kell, amikor szavaz. Most, amikor beindították az
olajügyek parlamenti vizsgálódását, ami a kormánybuktatás egyik
emelôje akart lenni ‹ ki tudja, ezt hogyan képzelték ‹, felszínre jött
az MSZP érdekeltsége az olajügyekben. Milliárdos adócsalással jött
össze sok vagyon. Volt az 1994-es gyôzelemhez elég pénz. Lett is szép
maffia-világ négy esztendôre.
A szép MSZP‹SZDSZ kormányházasság aligha jön újra létre. Nem mintha
nem lenne rá érdek és hajlam. Elsôsorban azért, mert könnyen
elôfordulhat, hogy az SZDSZ- nem jut be
a nagy álmok megvannak. Demszky Gábor miniszterelnök akar lenni, és
ahhoz részére az út most a pártelnökség. Nagy ambíció kevés eséllyel.
De, a magyarországi politikában sok minden lehetséges, három
választáson tapasztaltuk, hogy kis párt nagyot nyert, nagy párt nagyot
bukott.
Az SZDSZ is novemberben tartja tisztújító közgyűlését. Magyar Bálint,
a jelenlegi elnök szerint az SZDSZ vezetésében annak kell döntô
szerepet kapnia, akihez a párt támogatóiban a sikeres választási
szereplés reményei leginkább társulnak. Szerinte a párt vezetôségében
egyértelmű helyzetet kell teremteni, ezért is döntött úgy, hogy a
következô küldöttgyűlésen nem jelölteti magát elnöknek. Ez eléggé
tiszta helyzet, könnyű lesz egy jelöltnek sok szavazatot kapni.
Márciusban még így szólt Magyar Bálint: “Nem értik meg, hogy az ország
szempontjából létfontosságú, hogy az SZDSZ önálló, liberális
alternatívát mutasson fel, és ne simuljon bele az MSZP-be“. Kiemelte:
pártja sok fontos kérdésben másképpen gondolkodik
ezt nem mindenki tudja. Céljuk, hogy ezt nyilvánvalóvá tegyék. “Amíg
én vagyok az SZDSZ elnöke, a párt önálló és liberális marad, nem
fogjuk elôsegíteni a kétpártrendszer kialakulását“. A vezetés
irányvonalát bíráló szabaddemokrata politikusoknak azt üzente: “a párt
nem fog hozzájuk igazodni“. Magyar Bálint nem tekerte föl az SZDSZ
népszerűségi mutatóját ‹ mint várták tôle ‹ a 10 százalék környékére,
mi több, a közvéleménykutatók bizonyára bánatosan tudatják, hogy a
párt támogatottsága a MIÉP támogatottsági mutatója alá került. Most
tehát új vezér kell, egy amúgyis már sikeres ember: Demszky Gábor.
Egy nagy kör
megfutásával kerül majd vissza Demszky elnökségével az SZDSZ oda,
ahonnan elindult. Kérdés, ama régi szép sikerek, amikor kispárt
létükre
SZDSZ belsô bolsevista vonulata Bauer, Petô vitte a pártot az MSZP
karjaiba, annak bolsevista vonulatát megerôsítve. Ez volt a garázda
idôszak és ehhez éppenhogy Horn Gyula illett a pufajkás múltjával. Ide
illik egy kis visszatekintés ezekre a daliás idôkre ezúttal Galsai
Dánielt idézve a Magyar Nemzetbôl:
“Az Antall-kormány a megalakulása után száz nap türelmi idôt kért az
ellenzéktôl és a sajtótól. Ma már tudjuk, naiv ábránd volt, hisz nem
száz, de ezer nap is kevésnek bizonyult volna ahhoz, hogy látható
eredményeket lehessen elérni az adósságcsapdában vergôdô országban. Ám
történetünk szempontjából most nem is ez a lényeges. Sokkal inkább az,
hogy az SZDSZ volt az elsô párt, amelyik meglovagolta
helyzetet. Az az SZDSZ, amelynek ‹ vezetôi demokratikus ellenzéki,
szamizdatos múltja miatt ‹ a legjobban illett volna tudnia, mi folyt
ebben a hazában a szocializmusnak keresztelt diktatúrában. Ôk ugrottak
elsôként a koncra, akik korábban hónapról hónapra illegális lapokban
publikálva tárták föl az ország erkölcsi és anyagi kifosztásának
történetét. Épp ôk, akik jól informáltságuk, belterjességük (és sok
esetben családi kapcsolataik) révén elôbb értesültek a spontán
privatizációnak eufemizált zabrálásról, mint a nép 99 százaléka. Ez
volt az SZDSZ elsô árulása.“
Tegyük hozzá, most jön majd a sokadik.
Demszky miniszterelnök akar lenni. Az SZDSZ részére önálló arculat
kialakítására törekszik, és 2002-ben mind a 176 egyéni
választókerületben jelöltet kíván állítani. Terveibe beleszámítja az
MSZP-vel való koalíciós kormányzást, de úgy véli, azoknak ehhez
méltóvá kell válniuk. Demszky valami olyant tud, amit mi még nem
tudunk. Valami olyan képességet kell gyanítani, amivel megismétli
az Antall-kormány és a Horn-kormány politikáját. Orbán idején ebbôl a
szerepbôl kihullottak, innen a mérhetetlen gyűlölet. Tehát: gyôzni az
MSZP-vel (bevonva jobbról valamilyen bevonható erôt, amelynek
háttérbeszorítottsági sérelmei vannak a Fidesz részérôl), amely
pártnak viszont át kell mennie a megfelelô átalakuláson. Ezt Demszky
máris fejtegeti, jeléül annak, hogy lendületes elnök lesz. Csakhogy,
Kovács Lászlónak, az MSZP jelenleg elnökének ez nem nagyon tetszik.
Errôl szól az alábbi hír:
“Demszky Gábor, az SZDSZ elnökjelöltje pártja önálló útkeresése közben
alaptalan rágalmakkal illeti a szocialistákat ‹ jelentette ki
tájékoztatóján Kovács László MSZP-elnök. Kovács arra reagált, hogy a
budapesti főpolgármester pártelnökjelölti programbeszédében avíttnak
és konzervatívnak nevezte az MSZP-t, amely éppen olyan messze van az
európai szociáldemokrata pártoktól, mint a Fide
kereszténydemokratáktól. A miniszterelnöki ambíciókkal kapcsolatban
azt mondta Kovács László: ha az MSZP megnyeri a következő
választásokat, akkor semmi esélye annak, hogy egy nagyságrendekkel
kisebb pártnak engedje át a miniszterelnök állításának jogát.“
Ugyancsak Galsai Dánielt idézzük:
“Miközben Kuncze Gábor belügyminiszterként kosárlabdabulikon
szerepelt, Petô Iván és Bauer Tamás az antiszemitizmus fantomját
kergette, Magyar Bálint vívta a kultúrharcot, az emberek rettegtek a
soha nem látott bűnözési hullámtól, s a reálbérek csökkenése egy
hajszálnyival jobban érdekelte ôket, mint az, hogy néhány tucatnyi
elmebeteg nyilas karszalaggal masíroz (minden társadalmi támogatottság
nélkül!), és nem jártak a Merlin Színházba liberális avantgárd
performance-okra. Az SZDSZ végképp elszakadt saját választóitól is, s
miközben az MSZP viszonylag sértetlenül megúszta milliárdos korrupciós
ügyeit, a szabad demokraták népszerűségi mutatója zuhanórepülésbe
kezdett...
Bár az SZDSZ pártszinten elutasítot
átszállítását, két szabad demokrata azért megjelent a Parlament elôtt.
Mécs Imre csendesen, fegyelmezetten, mondhatni a hely szelleméhez
méltóan. Ô azok egyike, akik azt a gondolatiságot képviselik, amelyet
valaha sokan megpróbáltak beleképzelni az SZDSZ-be. De közvetlenül
mellette állt Bauer Tamás. Svájcisapkában, illusztrálva a »kemény mag«
többször hangoztatott véleményét: nekik a Szent Korona annyit ér, mint
a svájcisapka. A két egymás mellett álló ember és ez az ócska,
szellemtelen provokáció: jelkép. Jelképe egy pártnak, amely bizonyítja
a tételt, hogy lefelé a perspektíva végtelen. Példa rá: Demszky
szerint Sztálin budapesti díszpolgársága olyan történelmi tény, amit
nem lehet megváltoztatni. Valószínűleg Demszky úr is egyetért azzal a
szocialista értékeléssel, hogy Sztálin díszpolgárságának felvetése
»szélsôjobboldali provokáció«, s így azzal a Kádár-korszakbeli
bölcsességgel is, amely kínos eseteket azzal int
»történelmileg így alakult«.“
Itt áll elôttünk
egy liberális párt, amely a kommunizmus végóráiban az ellenkezô
oldalról indult, egy évtized múltán visszakanyarodott a legrosszabb
kádári idôkbe.
Érdekes elolvasni Csurka István elemzését is, most a két baloldali
párt novemberi kongresszusa elôtt:
“Kovács László ravasz fojtogatósdija következtében Németh Miklósnak is
egyre kevesebb az esélye, a levegô fogy körülötte. Számára legendát
képeztek, amíg távol volt, most azonban, hogy itthon tartózkodik, már
nem teszik ezt. Nem is lehet. Itthon helyt kell állni, legalább valami
kiskapuzásban részt kell venni. A Németh-ellenes MSZP-tábor jól vette
észre, hogy a legenda hólyagja kipukkan, ha nincs gyakorlati
politizálás. Márpedig nincs. Németh nem vállalt eddig semmit, csak
járja az országot és édeskedik. Pedig kétségtelen, hogy nagy réteget
fogott meg a legenda, sok idôs ember érezte tejbe aprított
szárazkenyér-majszolás közben megmentônek a távoli királyfit, aki majd
hazajön és rendet te
csirkeláb helyett. Azok várták vissza, akik már elfelejtették, hogy az
ô idejében, no meg a Grószéban lett bevezetve a csirkeláb vasárnapi
ebédként a nyugdíjasoknak. Elfelejtették, mert tizenöt évvel ezelôtt
még volt munkájuk, és közben pedig nem vették észre, hogy Némethék
adták el a munkahelyeiket. Mindazonáltal a Németh-legenda szépen
lassan elmuzsikálódott, és a Kovács-tábor minden elhullott
Németh-érdemre koccintott egyet. Az MSZP kétségbeesését az a csendes,
lassú életszínvonal-emelkedés okozza, ami az utóbbi két évben
mégiscsak bekövetkezett. Igaz, nem minden réteg élvezi ezt, és még
sokkal nagyobb a nyomorgók tábora, mint az egyáltalán eltűrhetô volna,
de a Bokros-csomag éveihez viszonyítva ez mégis parányi elôrelépés. Ha
nem sikerül megakadályozni, hogy ezt a kis elôrelépést az emberek
Orbán Viktorhoz kössék, akkor az MSZP nagyot bukik. Némethtel,
Kováccsal, vagy egy harmadikkal.“
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||