| |
|
|
A nemzetegyesítés elsô törvénye
A véres, gyászos huszadik évszázad elmúltát, és egy új reményteljes
évszázad kezdetét jelzi az a törvényjavaslat, amelynek a címe:
Törvényjavaslat a szomszédos államokban élô magyarokról. Valakinek ez
túl hosszú volt, és megalkotta a stásustörvény elnevezést, ami persze
még kevesebbet mond a törvény tartalmáról. A helyes elnevezés ez
lenne: Trianon jelenlegi kártételeit enyhítô feladatok törvénye.
Röviden és nagyreményűen: A nemzetegyesítés elsô törvénye. Azért
“elsô", mert további lehetôségek esetén további törvényeket kívánunk
mindaddig, amíg meg nem szűnik a határonkívüli állapot.
Miért kellett várnunk 80 évig egy olyan törvényre, amelyben végre
kifejezôdik az elszakított területek hadizsákmány magyar millióival
való együvé tartozás felelôssége? A hosszú várakozás oka benne fészkel
huszadik századi történelmünkben, csakúgy mint az ok, ami Trianont
létrehozta. Az országcsonkítást, kivált annak nemzetet is szétdaraboló
döntését a magyar nemzet sohasem fogadta el. A döntés elôzménye még
háborús viszonyok közt is galád cselekedet volt, mint párbajban
vesztes fél hátulról leszúrása. Az elsô világháború befejezése,
fegyverletétele után a balkáni francia alakulatok támogatásával
elindított háború során szerb, román és cseh csapatok által megszállt
területek eltulajdonítását az ellenséges nagyhatalmak jogosították.
Ezen végzésükhöz mai napig is ragaszkodnak, annak ellenére, hogy a
magyarüldözés azóta is tart. A két világháború közötti magyar
kormányzat célul tűzte a magyarlakta területek visszaszerzését. Az
európai hatalmi helyzet ezt rövid idôre lehetôvé tette. A
szláv-bolsevista megszállás félévszázada alatt magyarérdekű
magyarországi kormányzat nem volt, már csak az évszázad utolsó
évtizedében érlelôdhetett meg a közhangulat egy olyan törvényjavaslat
megjelenésére, amivel intézményes állami segítséget nyújthat
Magyarország a határon túli, nemzeti fennmaradásáért küzdô maradék
magyarságnak.
A szándék és a terv az úgynevezett magyar‹magyar csúcstalálkozókon érlelôdött
meg. 1996-ban gyűlt egybe az elsô ilyen találkozás magyarországi és
elszakított országrészekbeli magyar vezetôk között, majd évente
találkoztak újra, ilyenkor szóbakerültek a problémák és megoldási
javaslatok. 1999 februárjában a résztvevôk elhatározták, hogy
összejöveteleiket intézményessé teszik. Így hozták létre a Magyar
Állandó Értekezletet. A MÁÉRT szervezetét hivatalossá tette az
Országgyűlés, és feladatul szabta a kormánynak a szervezet
támogatását, javaslatainak meghallgatását, ezáltal széleskörű
társadalmi véleménynyilvánítási lehetôséget adott az égetô
kérdéseknek. Ezeknek feldolgozására a kormány szakértôi bizottságokat
hozott létre, amelyek a határon túli magyarság oktatási, kulturális,
gazdasági stb. kapcsolatok elôkészítése céljából ajánlatokat
készítenek a kormány számára. A bizottságokban résztvesznek a határon
túli magyar politikai szervezetek beküldött tagjai és a magyar
parlament minden pártjának a képviselôje. A MÁÉRT 1999 novemberében
egyhangúan megfogalmazott egy olyan javaslatot, amelyben kéri a
kormányt, vizsgálja meg a határon túli magyaroknak a magyar államhoz
köthetô viszonyát (státusát), annak törvényi szabályozási
lehetôségeit.
Így nagyon átfogó és részletekre kiterjedô műhelymunka elvégzése után
az elképzelést a Határon Túli Magyarok Hivatala és a
Külügyminisztérium alakította szövegtervezetté. Ez a tervezet
visszakerült a múlt év decemberében a MÁÉRT-hez, amikoris további
javaslatok épültek be a tervezetbe. Januárban került sor a javaslat
közigazgatási egyeztetésére, ennek során alakították ki az érintett
minisztériumok a törvénytervezettel kapcsolatos álláspontjukat,
megtették észrevételüket, javaslatukat. Ezt követôen került a
kormányülés napirendjére, amely immár törvényjavaslattá fogadva, az
Országgyűlés elé terjesztette a törvényjavaslatot. (Csak zárójelben
említjük meg, hogy a Magyarok Világszövetsége is megfogalmazott egy
hasonló javaslatot ‹ egyben nem kielégítônek ítélve a kormánytámogatta
tervezetet ‹, aminek propagálása érdekében, és a MÁÉRT által
elindított javaslat ellenében nyilvános gyűléseket, aláírásgyűjtést
szervezett, ami miatt a kormánnyal szembeni viszonya tovább romlott).
A törvényjavaslat ilyen alapos elôkészítés után az Országgyűlés elé
került. Most átadjuk a szót a jelenvolt Kardos Bélának:
‹ A magyar nemzet szempontjából történelmi jelentôségű eseményen
vettem részt április 19-én az Országházban. Martonyi János
külügyminiszter ismertette és vitára bocsátotta az ún. státustörvényt,
ami az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a munkavállalás, a
tömegközlekedés terén biztosítana kedvezményt a szomszédos
utódállamokban élô magyaroknak. “A nemzeti összetatozás törvényének"
nevezte Martonyi János külügyminiszter a tervezetet, amely alanyi
jogon járó kedvezményeket nyújtana s határon túli magyarok számára az
anyaországban, ugyanakkor pályázati úton elnyerhetô támogatásokhoz
juttatná ôket a szülöföldjükön. Mindezt fényképes ún. “Magyar
igazolvány" felmutatásával lehetne igénybe venni. A külügyminiszter
kifejtette: a kormány nemzetpolitikájának az a fô célja, hogy a
határon túli magyarok a szülôföldjükön boldogulva ôrizzék meg
önazonosságukat, ezért a státustörvény olyan támogatásokra helyezi a
hangsúlyt, amelyek a otthonmaradásra és nem az elvándorlásra ösztönzik
a határon túl élô magyarokat. Például, azok a családok akik legalább
két gyermeküket magyar óvodába vagy iskolába járatják,
nevelési/oktatási támogatásban részesülnek. A törvény végrehajtása
becslések szerint az elsô esztendôben kb. kilenc milliárd forintba fog
kerülni. Felmérések szerint a státustörvény életbelépését követôen ‹
ami elôreláthatólag 2002 januárra tehetô ‹, a határon túlról az
anyaországba települni szándékozók számát akár felére is csökkentheti.
Becslések szerint 7‹800 ezren fogják a magyar igazolványt igényelni,
ami azonban nem használható útlevélként.
A törvényjavaslat ismertetését követôen a pártok vezérszónokai
véleményzésére került sor. Németh Zsolt külügyi államtitkár a Fidesz
nevében mérföldkônek nevezte a törvényjavaslatot. “A tervezet
elfogadása hozzájárul majd nemzetünk nyolcvanéves
Trianon-problémájának megoldásához. A státustörvény nélkül nem lenne
valóságos a múlttal való szembenézésünk" ‹ mondotta. A határokat nem
változtathatjuk meg, de felülemelkedhetünk a megosztottságon. “A
törvény célja, hogy a határon túli magyarok otthon élve itthon érezzék
magukat az anyaországban is".
Tabajdi Csaba, az MSZP nevében jelezte, hogy pártja módosításokat
fog benyújtani. Szerinte nagyobb gondot kellene fordítani a gadasági
támogatásokra, a tôkebevitelre és az egzisztenciateremtésre a határon
túli magyarok számára. Az anyaországi munkavállalás idôtartamát három
hónapról hat hónapra javasolta meghosszabbítani. Javasolta továbbá egy
országgyűlési biztos kinevezését, aki a státustörvény végrehajtását
ellenôrizné. Véleménye szerint a kisebbségi kérdés leghatékonyabb
formája az autonómia, ezért ennek irányába kellene haladni. Aggályát
fejezte ki a tekintetben, hogy a státustörvényt nem egyeztették
kellôképpen az EU-val és a környékbeli államok kormányaival, és ezért
ebbôl nehézségek származhatnak. Egyébként az MSZP bizonyos
fenntartások mellett támogatásáról biztosította a tervezetet.
‹ Szentgyörgyvölgyi Péter, FKGP frakcióvezetô helytelenítette, hogy a
törvény különbséget tesz a hazájukat elhagyásra késztetett, külföldre
ill. tengeren túlra vándorolt mintegy két millió magyar és azon három
millió között, akik saját akaratukon kívül lettek más állam polgárai.
Szerinte e téren változtatni, azaz javítani kellene a törvényen.
Egyébként megfelelônek minôsítette a törvényt a határon túli magyarság
nyelvének, kultúrájának és önazonossága megtartásának szempontjából.
‹ Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetôje kijelentette, hogy
pártja szemfényvesztésnek, a becsapás törvényének ítéli a tervezetet,
s ezért nem fogja megszavazni. Állítása szerint nem kapott idáig
választ arra a kérdésére, hogy mindez mibe fog a magyar adófizetôknek
kerülni. Hivatkozott arra, hogy ha Magyarország EU-tag lesz, akkor nem
adhat három hónapnál hosszab idôre senkinek sem tartózkodási engedélyt
a schengeni határon kívüliek számára. A vitára bocsátott
törvénytervezet több ponton ellentétbe kerül az EU határozataival ‹
állította.
Kelemen András, az MDF vezérszónoka adta a legfelkészültebb
hozzászólást. “Ez lesz az elsô törvény, amely végre nem idegenként,
hanem hozzánk tartozóként kezeli nemzetünk határainkon kívül rekedt
tagjait". Végigvezette a Tisztelt Házat az elmúlt 10 év során az MDF
által benyújtott javaslatok ismertetésével, amelyek egytôl-egyig a
határon túli magyarok oktatási és kulturális fejlôdését szolgálták, és
most e törvényben helyet kaptak. Az MDF egyértelmű támogatásáról
biztosította az elôterjesztést.
Csurka István, a MIÉP nevében szintén támogatásáról biztosította a
törvénytervezetet. Mint mondotta: “A javaslat egészében véve magyar
érdeket szolgál". Felhívta a figyelmet viszont a státustörvénynek a
román kormány öt tárca általi vizsgálatára. Elitélte azokat, akik azt
kérdezik: mennyibe fog ez kerülni. “Kerüljön amibe kerül, de ezt a
kérdést meg kell oldani!" ‹ mondta a MIÉP elnöke.
‹ Az egész délelôttöt betöltô parlamenti ülést követôen Áder János
házelnök ebéddel egybekötött fogadást adott a környezô államok
meghívott közéleti vezetôinek, fôpapjainak és a MÁÉRT-ban (Magyar
Állandó Értekezletben) működô utódállamokbeli országgyűlési
képviselôknek, hiszen a tervezet elkészítésébôl ôk is kivették
részüket.
A parlament Vadásztermében megtartott fogadás kötetlen beszélgetésre
adott lehetôséget. Azon a kormány részérôl Martonyi János
külügyminiszter, Németh Zsolt államtitkár, Szabó Tibor a HTMH elnöke
és Dr. Gál Kinga a HMTK új elnökhelyettese, valamint több
fôosztályvezetôje vett részt. A közel 50 meghívott közül többek közt
találkoztam és beszéltem: Duray Miklóssal és Bugár Bélával a
Felvidékrôl, Brenzovics Lászlóval és Milován Sándorral Kárpátaljáról,
Markó Bélával, Tôkés Lászlóval és Tóró Tiborral Erdélybôl, Kasza
Józseffel és Józsa Lászlóval a Vajdaságból, Jakab Sándorral
Horvátországból, Pozsonec Máriával Szlovéniából, valamint Dr. Léh
Tiborral az MVSZ Nyugati Régió elnökével.
Bugár Bélától a szlovákiai Magyar Koalició Pártja elnökétôl nyert
információ szerint a szlovák ellenzék már most bírálja, hogy a
státustörvényen keresztül Budapest támogatásban részesítené a
szülôket, akik magyar óvodába, iskolába járatják gyermekeiket. Józsa
László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, országgyűlési képviselô
úgy nyilatkozott, hogy Belgrád nem táplál ellenszevet a törvénnyel
szemben. Míg, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus
Közössége alelnökének, országgyűlési képviselônek nagyobb elvárásai
voltak a törvénnyel szemben, de belátja: figyelembe véve a politikai
realitásokat és az ország gazdasági helyzetét, ennél jobb törvényt
most nem lehet megalkotni. Egyébként meghívott Eszékre, hogy nézzem
meg a gyönyörűen újjáépített kultúrközpontjukat.
Megérkezésemkor a Parlament folyósóján elsônek nagykövetünk fiával,
Gyürk András képviselôvel találkoztam, aki gondoskodott
leültetésemrôl, sôt jelezte érkezésem Németh Zsolt külügyi
államtitkárnak, aki volt szíves azonnal meghívni a parlamenti ülést
követô fogadásra.
Történelmi esemény
Kardos Béla valóban történelmi jelentôségű eseményen jelent meg.
Feltehetô, hogy a jelenvoltaknak csak kis része érezte át, hogy egy
nagy nemzeti akarat beköltözött az alkotmányba, megkapaszkodott az
1949 évi XX. törvény hitványka 6. § (3) bekezdésében szereplô
félmondatban, amiben kurta szó esik a határon kívül élô magyarokért
viselendô felelôsségrôl. Ezt a rövid mondatot 1949 óta Magyarországon
senki nem vette figyelembe, ellenkezôleg a “szocialista testvériség"
érdekében a szomszéd államok belügyének tekintették a magyarüldézést.
A lényegre legpontosabban rámutató kijelentést Németh Zsolt egy
kérdésre adott válaszában találtuk meg a Magyar Demokrata ezévi 2-ik
számában. A kérdésre, hogy a határon túliaknak adandó magyar
igazolvány mire jogosít, mit szimbolizál, Németh ezt válaszolta:
“A magyar igazolványnak az a legfontosabb feladata, hogy a magyar
nemzetet jogi közösséggé változtassa. Az tény, hogy a magyar nemzet
egy lelki, kulturális közösség, de az hogy újra jogi szálak fogják a
határon túli magyar személyt a magyar államhoz, s ezen keresztül a
Magyar Köztársaság polgáraihoz fűzni, egy rendkívül jelentôs új
fejlemény. A magyar igazolvány ezt a jogi közösséget jeleníti meg."
Jogi közösség tehát a magyar nemzet egésze, trianoni határoktól
függetlenül.
Az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság 1991 óta hirdeti és
követeli azt, ami most megvalósulni készül, hogy az egész magyar
nemzet jogi közösségként szerepeljen a magyar alkotmányban. Mozgalmat
kezdeményeztünk ennek érdekében, amelynek pontokba foglalt követelései
egybecsengenek a most készülô nemzetegyesítô törvénnyel. Amikor
örömmel fogadjuk a magyar kormány nemes igyekezetét, felidézzük mirôl
is szóltunk az elmúlt idôszakban folyamatosan:
Az Egy a nemzet Mozgalom követelései
€ Létre kell hozni az államhatárok korlátai fölött a nemzeti
összetartozás eszméjét, védekezésül az etatista-nacionalista
magyarirtással szemben.
€ Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy az asszimiláció és a
magyarüldözés tényeivel szemben a hivatalos Magyarország (az
együttérzés kifejezésén kívül) jogszerű értelemben tehetetlen és
képtelen elhárítani azt, hogy az utódállamokban nemzedékeken keresztül
nincs elfogadható helyük a magyaroknak sem a nemzeti, sem az
állampolgári kategóriában.
€ Olyan formában kell a nemzet fogalmát törvényben megjeleníteni,
amibe nem tudnak belekapaszkodni nemzetközi jogászok és nemzetközi
kártevôk.
€ Trianontalanított nemzetfogalmat kell létrehozni az emberi
szolidaritás talaján.
€ Alapvetô követelmény a »15 milliós magyar nép«-ben való
gondolkodás. Nem politikai szólamként, hanem valóságosan. Ennek az
elgondolásnak csak akkor lesz értelme, ha beépül a magyar alkotmányba.
€ Ezért fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati-, közjogi-
és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális
államfelfogás és joggyakorlat az állampolgár fogalmát. Más szóval:
Hozzon a magyar törvényhozás olyan törvényeket, amik alkotmányos és
jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek. Ilyen határozatot hozni
a magyar népnek szuverén jogában áll.
€ Hozzanak olyan törvényt, ami szerint: a magyar alkotmány a magyar
nemzet tagjának tekint minden magyart, függetlenül attól, hogy mely
államnak állampolgára.
Természetesen elônyök nyújtásáról van szó. Mi másért kellene a
szolidaritás melege, ha nem azért, hogy együtt legyünk. Az elszakított
területek magyarsága érzéseiben az együvétartozás óhaja nagyon erôs.
Összegezô erôvé azonban csak a viszonzással válik: az anyaországban
kell tehát a változást létrehozni.
***
A kívánt változás most a megvalósítás útjára jutott. Ünnepelünk, mert
az anyaország megtette az elsô nagy lépést, megalkotta a
nemzetegyesítés elsô törvényét.
Néhány méltató véleménnyel egészítjük ki a tudósítást.
Csáky Pál, a pozsonyi parlament magyar pártjának, a Magyar Koalíció
Pártjának alelnöke, a Szlovák Köztársaság kormányfôhelyettese így
nyilatkozott: ‹ A jogszabály legfontosabb eleme annak pszichológiai
hatása, vagyis az, hogy a határon túli magyarokban tudatosítja az
anyaország segítô szándékát, és megtartó hátteret nyújt a szülôföldön
való maradáshoz.
Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke
szerint: ‹ A kárpátaljai magyarokból pozitív lélektani hatást válthat
ki, hogy nyolcvan év után végre jogi kapocs fogja majd össze a határon
túli magyarokat az anyaországiakkal.
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint: a
státustörvény az asszimiláció ellen hathat, hiszen magyarnak lenni
nemcsak érzelmi, hanem érdek- és státuskérdés is. A készülô jogszabály
megállíthatja az anyaországba való kitelepedést, hiszen egy határon
túlinak nem kell majd áttelepülnie ahhoz, hogy Magyarországon is
otthon érezze magát.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt üdvözli a magyar kormánynak a
státustörvény meghozatalára irányuló kezdeményezését. “A státustörvény
megtöri a nyolcvanéves varázst: a Kárpát-medencében élô magyaroknak
újra megadja a nemzeti egység 21-ik században is értéknek számító
élményét. Trianon óta ez az elsô olyan jogi aktus, amely
közigazgatásilag is összekapcsolja az anyaországgal azokat a
Kárpát-medencében élô magyarokat, akik ezt óhajtják. A törvénynek nem
lesz ugyan területi hatálya, de a személyi hatály, amelyet létrehoz,
már a 21-ik század nemzetek közötti viszonyait idézi" ‹ áll a VMDP
közleményében, melyet a Magyar Szó ismertet. “A státustörvény
politikai szempontból a legfontosabb lépés a Kárpát-medencében élô
magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja felé. Ha a
hosszú lejáratú vízumok kiadását Magyarország az EU-csatlakozás után
nem tudja megvalósítani, megnyitja az utat a kettôs állampolgárságnak
is. Nekünk, határon túli magyaroknak kézzelfogható kedvezményeket hoz,
de, s ez legalább ilyen fontos, a leendô törvény a környezô
nemzetállamok politikai elitjeit releváns tényekkel szembesíti.
Elsôsorban azzal, hogy a Kárpát-medencében élô magyarok ‹ ha ezt a
nemzetközi körülmények lehetôvé teszik ‹ nyolcvanéves szétszakítottság
után, határmódosítás nélkül is képesek megvalósítani nemzetük
integrációját. S azzal is, hogy ezt az integrációt demokratikus
észérvekkel, a 21-ik századra is érvényes eszmei konstrukció keretében
nem lehet megtámadni. A támadás csak a 20-ik századba visszahúzó
nemzetállami eszmék alapján lehetséges" ‹ olvasható többek között a
VMDP közleményében, amelyet Ágoston András, a párt elnöke írt alá.
Kövér László, a Fidesz elnöke Délvidéken tett látogatása alkalmából
nyilatkozta: “A határon túli magyar kisebbségi közösségek nemcsak
szerves részei a magyar nemzeti közösségnek, hanem olyan tartalékai a
nemzeti önépítkezésnek, amellyel az anyaországi magyarok is
szegényebbek lennének, ha nem számolhatnának velük. Kifejezetten
számítunk a határon túli magyarokra, mint ahogyan ôk is számíthatnak
ránk. Végül a határon túli kisebbségi szervezetek fogják majd
megmondani, hogy a megoldások megfelelnek-e az elvárásaiknak. A cél
mindenképpen az, hogy a törvény úgy könnyítse meg a határon túli
magyarok magyarországi tartózkodását, munkavállalását, bizonyos
szociális és egészségügyi ellátását, kulturális javakhoz való
hozzáférését, hogy az ne a Magyarországra való áttelepedésüket
segítse, hanem a szülôföldön való megmaradást könnyítse."
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||