| |
|
|
Európa közepe Budapest
Földrajzi értelemben eddig is az volt, most ‹ két napra legalábbis ‹
Budapestre tekintett a világ. Magyarország a mostani külügyminiszteri
találkozóval beírja nevét a történelembe ‹ mondta George Robertson
NATO-fôtitkár Orbán Viktor magyar miniszterelnöknél tett látogatása
utáni sajtóértekezleten május 28-án a Parlamentben.
Május 29-én és 30-án tartotta Budapesten az Észak-atlanti Szövetség
(NATO) és az Európai Unió (EU) külügyminisztereik találkozóját.
Negyvenhat diplomáciai vezető jött a magyar fővárosba. A tanácskozást
megelôzô napon George Robertson NATO-főtitkár külön is találkozott
Orbán Viktor kormányfővel, Martonyi János külügyminiszterrel és Kovács
László szocialista pártelnökkel.
A budapesti találkozó egyébként egyszerre több rendezvénynek adott
lehetôséget. Május 29-én kedden ülésezett a NATO Észak-atlanti Tanácsa
(NAC), amelyet George Robertson NATO-főtitkár és Orbán Viktor magyar
kormányfő nyitott meg. Szerdán az Euroatlanti Partnerségi Tanács, a
világ legszélesebb biztonságpolitikai keretszervezete tartott ülést,
amelyre eljött Goran Szvilanovics jugoszláv külügyminiszter is.
Megtartották a NATO‹orosz és a NATO‹ukrán vegyes bizottságok
miniszteri ülését is. Ezenkívül külön orosz‹amerikai külügyminiszteri
találkozó volt Ivan Ivanov és Colin Powell között.
Ugyancsak megtartotta első hivatalos, közös miniszteri tanácskozását a
NATO és az EU védelempolitikai szervezete. A NAC-ülés kiegészül az
unió külügyminiszteri tanácsa (GAC) tagjaival, illetve az EU két
külügyesével: jelen volt Chris Patten külügyi EU-biztos és Javier
Solana biztonságpolitikai főmegbízott is.
*
A19-ik századi mondás szerint elôször jönnek a missionáriusok, azután
a hadsereg, majd a kereskedôk. Amerika új stílust vezetett be a 20-ik
században, hazakergette az európai gyarmatosítókat, felfegyverezte a
vitatkozókat, két nagy és számos kisebb háború után végül egyedül
maradt világhatalomnak, immár mehetnek a kereskedôk mindenfelé.
Mielôtt a múlt héten lezajlott budapesti tanácskozások lapzártáig
hozzánk érkezett híreivel foglalkoznék, tanulságosnak ítélem
visszaidézni (két vonal között) a Magyar Élet 1997 május 15-i számában
megjelent: NATO és a Világbéke című írásom néhány részét a mai
helyzettel való viszonyítás érdekében:
‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹
Ellentmondást látok abban, hogy mialatt szervezôdik az Egyesült
Európa, egy olyan katonai szervezet állandósul és terjeszkedik az
európai biztonság jelszavával, amelynek eredete és újabb kifejlôdése
Európán kívüli hatalmakhoz kötôdik. Európa egyesülését és katonai
védelmi rendszerét illene már ‹ 52 évvel a háború befejezése után ‹
Európa országainak saját maguknak kiépíteni. Ami e két területen
folyik, az ennek az illendôségnek ellenében történik.
A folyamat végén Oroszország is Nato-tag lesz, ez benne van a
Világállam logikájában. Most persze még versenyeztetik a még
kívülieket, az egykori Varsói Szerzôdés országait. A washingtoni
tudósító jelenti: “Clinton elnök szerdán délután rövid nyilatkozatban
méltatta a NATO‹orosz megállapodást, amely szerinte eltünteti a
választóvonalat Európából és »hozzájárul az egységes Európa
megteremtéséhez«". Vajon milyen választóvonalról van szó?
Helyesebb lenne inkább Európa védelme érdekében meghatározni az orosz
befolyás határát, például a balti államok és Ukrajna keleti határain,
nehogy a baltiakat mégegyszer eladják és nehogy a magyar Nagyalföld
északi peremén kezdôdjön újra az a birodalom, ami a huszadik század
legnagyobb szégyene.
Pavel Polesnij, a moszkvai Európa Intézet szakértôje egy hónappal
ezelôtti nyilatkozatában többek között a következôket mondta:
“Meg kell alkotni a NATO és Oroszország viszonyát szabályozó
szerzôdést. Ezzel kapcsolatban már egyértelműnek tűnik, hogy az csak
politikailag s nem jogilag kötelezô érvényű lesz, ami Moszkva korábbi
elépzeléseihez mérten visszalépést jelent. A fontos azonban az, hogy
mindegyik fél számára kielégítô legyen, így például Oroszország
egyenrangú partnerként vehessen részt az európai biztonságot érintô
döntésekben. ... Szinte mindenki megfordult Moszkvában, de
egytôl-egyig tudták, a döntés majd Helsinkiben születik meg. (Utalás a
Clinton‹Jelcin találkozóra.) Ezért ha Moszkva és Washington egyezik
meg, akkor azzal nagy valószínűséggel Brüsszelben is egyetértenek
majd, hiszen az Egyesült Államok mindig keresztülviszi azt, amit
akar."
Még megvan a NATO mellett az a másik szervezet, amelynek az európai
védelem szerepét szánták. E sorok írásakor Párizsban éppen együtt van
az a találkozó, ahol 28 európai ország külügyi és védelmi tárcájának
vezetôje próbál közös nevezôre jutni a kontinens biztonsága dolgában.
Fô gondjuk: hogyan lehetne létrehozni a Washingtontól független,
önálló európai védelmet, miközben továbbra is igényt tartanak az
amerikai támogatásra? Franciaország ‹ amely jelenleg a NYEU soros
elnöke ‹ mindigis lényegesnek tartotta az önálló európai védelem
kialakítását, de idôközben rájött, hogy az csillagászati összegekbe
kerülne. Jól jönnek tehát az amerikaiak »kölcsöneszközei« és e
támogatásért cserébe Párizs megígérte, hogy visszatér a NATO katonai
szervezetébe, amelybôl három évtizeddel ezelôtt kilépett. Az USA
bevonásának örül Nagy-Britannia is, amely viszont sohasem támogatta a
független európai kezdeményezéseket.
Úgy gondolom, az idézett összefoglalóból is világosan kitűnik, hogy
itt nem Európa szervezi önmagát, és amikor erre valamely területen
kísérletet tesz, akkor is Amerikánál köt ki. Magyarország abban
érdekelt, hogy az orthodox‹szláv Kelet minél kisebb súlyt képezzen
Európában.
Mint említettem, ebbôl az Amerika-vezette Európát ellenôrzô nemzetközi
katonai kötelékbôl semmiképpen nem lesz lehetséges kimaradni,
akarva-akaratlan részesei leszünk egy olyan szervezetnek, amelynek
kötelessége együttműködni abban a feladatban, aminek célja
megakadályozni, hogy Európa ismét világrendezô tényezô lehessen.
(Idézet vége).
‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹‹
Az elmúlt négy évben lényeges változás történt, nagy mértékben
megerôsödött a NATO katonai jelenléte Európában, és elhamvadt az
európai katonai függetlenedés szándéka. Pavel Polesnij jól mondta: az
Egyesült Államok mindig keresztülviszi azt, amit akar. De azt a
kívánságát, hogy “Oroszország egyenrangú partnerként vehessen részt az
európai biztonságot érintô döntésekben", nem látjuk közelesen
megvalósulónak, inkább mintha távolodna a lehetôsége.
A négy év elteltével véglegesnek látszik, hogy “mialatt szervezôdik az
Egyesült Európa, egy olyan katonai szervezet állandósul és
terjeszkedik az európai biztonság jelszavával, amelynek eredete és
újabb kifejlôdése Európán kívüli hatalmakhoz kötôdik". Remélhetôen
ehhez Oroszországot már nem veszi fel társas viszonyba az Egyesült
Államok. Ahogy romlik az oroszok helyzete az országon belül, olyan
mértékben csökken a világ dolgaiba való beleszólásuk lehetôsége. Orosz
források titokban elismerik, hogy nem érdemes szembeszállniuk a NATO
további bővítésével, de változatlanul szeretnék elkerülni, hogy a NATO
legyen az új globális biztonsági szerkezet központi magja.
Továbbmenve, az is megerôsödni látszik, hogy az európai egyesülés
levezetô konduktora továbbra is az Egyesült Államok lesz. Érdekes
módon ez Németországnak nagyon tetszik ‹ lehet, talán csak azért
lengetik a németek a nemzetköziség zászlóit, hogy a franciák
bosszankodjanak.
Azzal ellentétben, hogy négy évvel ezelôtt még hangot adtak európai
vezetôk annak a törekvésnek, hogy Európa a maga kezébe kell vegye a
gondoskodást biztonságáról, most inkább ennek hiányáról szólnak az
amerikaiak. Errôl Csontos Csaba írja az alábbiakat a Magyar Nemzetben:
“Orbán Viktor, akárcsak késôbb George Robertson NATO-fôtitkár,
beszédében nagy teret szentelt a NATO és az Európai Unió közötti
viszonynak. A kétnapos tanácskozásnak egyébként ez az egyik,
legérzékenyebb vitapontja. Az Egyesült Államok ugyanis már jó ideje az
európai szövetségesek nagyobb szerepvállalását követeli az európai
biztonság megôrzésében és a béketeremtô akciókban. Ezt hangsúlyozta
Robertson is beszédében, aki ehhez hozzátette: meg kell találni az új
egyensúlyt a transzatlanti kapcsolatokban. Ennek egyik fontos állomása
lehet a miniszteri szintű párbeszéd az EU és a NATO védelmi
elképzeléseirôl és biztonságpolitikájáról. Lényeges, hogy a két
szervezet ne alakítson ki párhuzamos képességeket, ehhez persze arra
is szükség van, hogy az EU is hozzáférjen a NATO stratégiai terveihez
és védelmi kapacitásához."
Ami Magyarországot
illeti,
a történelmi kuruc‹labanc képletnek nem sok esélye van a gyakorlati
politikában. A külhatalmi erôk melletti vagy elleni politizálás
mérlege annyira aránytalan, hogy csak a “melletti" minôsége lehet
mérlegelés tárgya, hiszen a közép-európai rendezés az Egyesült Államok
kezében van és belátható ideig más csillagállás itt nem lesz. A
rendezôhatalom dönti el az állami szuverénitások további értékrendjét.
Ilyen helyzetben nem mindegy, kik állnak Magyarország
kormánykerekénél.
A rendszerváltozást lefolytató kommunisták a magyar társadalmat éppen
az elvtelen kiszolgáltatással károsították, ami csak kidomborította az
ország alapvetô érdekét és azt, hogy csak olyan kormány felel meg,
amely a globalizáció mohóságával szembeszáll.
Ha figyelmesen elolvassuk Orbán Viktor beszédét, kiérthetô belôle a
kialakult helyzetnek reális felmérése, ami szerint a NATO átvette
Közép-Európa irányítását ‹ (“A NATO tagjává válva Magyarország
visszatért abba a közösségbe, ahová mindig is tartozott. A NATO pedig
a bôvülésen keresztül belépett Kelet-Közép-Európába. Világos az üzenet
a térség minden állama számára: a NATO érdeklôdik a régiónk iránt.") ‹
és Magyarországnak ebben az adott helyzetben kell megtalálnia nemzeti
létének megvalósulását: (“Közös érdekünk, hogy megerôsítsük a térség
stabilitását. A nemzetközi közösségnek segítséget kell adnia a
demokratikus folyamatok megvalósításához és a demokratikus struktúrák
létrehozásához.").
Orbán Viktor fölvetette beszéde során Oroszország szerepét is ‹ (“A
NATO-nak pragmatikusan, a közös érdekek alapján együtt kell működnie
az Orosz Föderációval. Mindemellett azonban látni kell, hogy kettôn
áll a vásár. Oroszország számunkra nem ellenfél, hanem partner") ‹
olyan értelemben, hogy békében akarunk tôle élni.
Budapestre repült kedden, május 29-én Moszkvából Igor Ivanov orosz
külügyminiszter, hogy részt vegyen az orosz‹NATO tanács
külügyminiszteri értekezletén. Ivanov szerdán különmegbeszélést
folytatott az amerikai külügyminiszterrel az orosz‹amerikai csúcs
június 16-i szlovéniai találkozójának elôkészítésérôl. Moszkvai
források szerint a szerdai megbeszélésen a két külügyminiszter Putyin
és Bush elsô találkozója alapos elôkészítésének szenteli a fô
figyelmet.
A külügyminiszterek megerôsítették elkötelezettségüket az EU-val való
együttműködés folytatására. Az észak-atlanti tanács kiállt az
Oroszországgal való szoros kapcsolatok mellett, ugyanakkor aggodalmát
fejezte ki a csecsen válság miatt. A Magyar Nemzet cikkírója (Csontos
Csaba) úgy véli: “Moszkva természetesen bôszen ellenezte egykori
érdekszférájában a NATO új térnyerését, azonban kénytelen volt
lenyelni a szervezet elsô kibôvítését. Oroszországban, bár erre
ígéretet senki sem adott, néhányan azért talán bíztak benne, hogy a
NATO, a történelmi hagyományai miatt egyébként is inkább a nyugati
érdekszférához tartozó Magyarország, Csehország és Lengyelország
integrálása után már nem merészkedik közelebb az orosz határhoz. Nem
így történt. A NATO további bôvítése ugyanis most ismét napirenden
van. Az pedig különösen szép jelkép, hogy az új tagállamok egyikében,
Magyarországon, a budapesti külügyminiszteri találkozón kezdôdhet meg
a konkrét vita a tagjelöltek felvételérôl."
A NATO további bôvítésének kérdése nem szerepelt a kétnapos értekezlet
hivatalos témái között. Ahogy ezt Yves Brodeur, a NATO szóvivôje egy
újságírói kérdésre válaszolva hangsúlyozta, az csak a folyosói
beszélgetéseken és a kétoldalú megbeszéléseken merül fel. A magyar
kormányfô megnyitó beszédében azonban mégis igyekezett erre a kérdésre
irányítani a miniszteri értekezlet résztvevôinek figyelmét. Isabelle
Durant belga miniszterelnök-helyettes, közlekedési és szállítási
miniszter azt tartja reálisnak, hogy első körben csak két-három ország
csatlakozzon az Európai Unióhoz. Reményét fejezi ki, hogy Magyarország
teljes jogú tagországként vehet részt a 2004-es kormányközi
konferencián. Erről a politikus a soron következő belga EU-elnökség
képviselőjeként beszélt, amikor Stumpf István kancelláriaminiszterrel
tárgyalt kedden Budapesten. Belgium a tagjelölt országok közül
Magyarországot tartja a legesélyesebbnek ‹ tartalmazza a
tárgyalásokról kiadott közlemény.
A Magyar Nemzet már említett cikkírója szerint: “A NATO további
bôvítése természetesen csak az egyik megkerülhetetlen stratégiai
kérdés, amely a budapesti külügyi találkozón terítékre kerül. Ez
Magyarország számára különösen érzékeny probléma, hiszen a magyar
kormányzat országunk geopolitikai érdekei miatt is szorgalmazza az új
tagállamok felvételét. Számunkra, ha lehet a tagjelöltek között
rangsorolni, akkor elsôsorban a szomszéd államok NATO-tagsága tűnik a
legfontosabbnak, bár a magyar kormány nagy szimpátiával kezeli a
baltiak euro-atlanti integrációs célkitűzéseit is. Mégis talán
kiemelhetô Szlovénia helyzete, illetve a ljubljanai csatlakozási
szándék pártolása. A magyar kormányfô délnyugati szomszédunk
NATO-tagságával kapcsolatban meg szokta említeni (legutóbb a Fehér
Házban George W. Bush amerikai elnöknél tett látogatásakor is megtette
ezt), hogy Szlovénia kihagyása a NATO-bôvítés elôzô körébôl történelmi
baleset volt csupán. Ezzel ugyanis Magyarország sajátos helyzetbe
került, hiszen úgy lett a szervezet tagja, hogy egyetlen másik
tagországgal sincs közös határa."
A Balkán helyzete
szerepelt elsô helyen a NATO külügyminiszteri konferenciájának
napirendjén. Az EU és a NATO egyaránt elítélte az EBESZ-keretekben
ügyködő amerikai Frowick különalkuját a macedóniai albán lázadókkal.
Az Egyesült Államok határozottan ellenzi Jugoszlávia további
osztódását, és csökkenteni akarja a Balkánon állomásozó katonái
számát, kissé hátrább vonva őket. Szóba került Horvátország gyors,
Szerbia lassúbb csatlakozása az atlanti partnerséghez.
A Magyar Nemzet közli május 31-i számában, a tanácskozás összegezése
során: “Az Euroatlanti Partnerségi Tanács ülésén Goran Szvilanovics
jugoszláv külügyminiszter felszólalását hallgatták meg a küldöttek,
aki beszédében arról tájékoztatta hallgatóságát, hogy azért kell
sürgôsen visszatérnie Belgrádba, mert a parlament éppen most tárgyalja
a hágai Nemzetközi Törvényszékkel kapcsolatos együttműködésrôl szóló
törvénytervezetet. A jugoszláv törvényhozás határozatától függ, hogy
Szlobodan Milosevics háborús bűnökkel vádolt korábbi elnököt és
társait kiadják-e a nemzetközi törvényszéknek.
Goran Szvilanovics, jugoszláv külügyminiszter hozzászólásában
részletesen kitért a koszovói és dél-szerbiai helyzetre is. Mint
mondta, a jugoszláv hatóságok körében nem övezi lelkesedés Hans
Haekkeruppnak, a koszovói ENSZ-közigazgatás (UNMIK) vezetôjének
javaslatát, amely a tartomány autonómiáját biztosító keretet,
»alkotmányt« irányoz elô. Mindazonáltal mindenképpen együttműködnek a
nemzetközi közösséggel, és szorgalmazzák az ENSZ Biztonsági Tanács
1244-es határozatának maradéktalan végrehajtását, amely a
stabilizációt követôen majdan lehetôvé teszi a jugoszláv biztonsági
erô visszatérését Koszovóba, az ottani szerb kisebbség védelmére.
Dél-Szerbiában eközben rendben zajlik a jugoszláv erôk bevonulása a
korábbi biztonsági övezetbe, megkezdôdött a többnemzetiségű rendôri
erôk felállítása ‹ tájékoztatta Goran Szvilanovics jugoszláv
külügyminiszter az Euroatlanti Partnerségi Tanácsot, hozzátéve, hogy
Jugoszlávia a leghatározottabban kiáll déli szomszédja, Macedónia
területi integritásáért.
A macedón külügyminiszter, Ilinko Mitreva biztosította a jelenlevôket
arról, hogy a szkopjei nemzeti egységkormány a helyén marad, a Javier
Solana EU kül- és biztonságpolitikai fôbiztos közvetítésével tegnap
megkötött megállapodás pedig lehetôvé teszi a felek közti tárgyalások
újraindulását. Ezzel együtt felkérte a megjelenteket, hogy az albán
szabadcsapatok külföldi pénzforrásait lehetôleg zárolják."
A hírirodák egyértelműen sikeresnek nyilvánítják a tanácskozást.
Megemlítik, hogy a magyar kormány jól felhasználta az alkalmat
megbeszélésekre a megjelent politikusokkal. Ilyen módon volt vendége
Orbán Viktornak Colin Powell amerikai külügyminiszter a Prlamentben. A
megbeszélésrôl kiadott tájékoztató szerint teljes az egyetértés a két
állam között, és az új amerikai adminisztrációval jó kapcsolat indult.
Martonyi János külügyminiszter is számos kétoldalú találkozón vett
rész. Ezek közül jelentôs volt az Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel
folytatott megbeszélés. A magyar külügyminiszter ezúttal is
szorgalmazta az oroszok által elhurcolt magyar műkincsek
visszaszolgáltatását illetve az ennek érdekében működô egyeztetô
kormányközi bizottság munkájának folytatását. Martonyi a kétoldalú
megbeszélések lehetôségét kihasználva tárgyalt román kollégájával,
Mircea Geoanával is. Szóba került a státustörvény is, ami miatt
Romániában nagy műfelháborodás dúl. A megbeszélés további részletei e
tárgyban nem ismeretesek, valószínű hogy csak udvarias pengeváltás
történt, hiszen ilyen találkozó nem alkalmas ennek a kérdésnek a
megbeszélésére.
Az Európai Unió és a NATO külügyminisztereinek elsô közös, történelmi
jelentôségű ülését sikeresnek és a jövô együttműködése szempontjából
biztatónak nevezték a résztvevô felek.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||