| |
|
|
A nemzetegyesítés további feladatai
Múltheti értekezésünkben beszámoltunk a nagy lépésrôl, a hosszas
elôkészítés után rövidesen törvénnyé váló javaslatról, amely
alkotmányos tényezôvé avatja a határon kívül élô magyarokat. A
meghatározás így nem egészen teljes. Pontosabban, a törvény megszabja,
hogy hatálya alá csak a mai Magyarországgal határos 7 ország olyan
magyar nemzetiségű lakosa tartozik, aki magyar állampolgárságát nem
önkéntes lemondással veszítette el, nincs magyarországi állandó
tartózkodási engedélye, és a törvényben megjelölt kedvezményeket csak
erre a célra kiállított igazolvány alapján veheti igénybe.
Figyelemre méltó, hogy kiterjed a kedvezmény a jogosultak együttélô házastársára
és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre, ha egyébként nem
magyar nemzetiségűek. Ebben kifejezôdik, hogy nem valamiféle
nacionalista elgondolásról van szó, hanem a Trianonban kitaszítottak
testvérré fogadásáról, egy széles társadalom ellen elkövetett
jogtalanság valamellyes kárpótlásáról. Olyanokról, akiket a rájuk
telepített államok nem fogadtak el teljes jogú polgároknak és
látezésüket a zsákmány veszélyeztetettségének tekintik.
A készülô törvényben a nemzet részévé válnak ‹ éppen ideje,
nyolcvankét év után. “A szomszédos államokban élô magyarokról" szóló
törvény természetesen nem vonatkozik a Magyarországról kivándorlt,
elszármazott magyarokra és ivadékaikra. Ôk vitán felül állampolgárai a
mindenkori Magyarországnak, legyen az királyság, népköztársaság vagy ‹
mint most ‹ köztársaság. Van azonban egy aránylag kisebb számú, de
semmiképpen nem elhanyagolandó néhány tízezer olyan magyar, akiknek a
“státusát" még rendezni kell. Azokról a magyarokról van szó, akik vagy
akiknek felmenôi az elszakított területeken születtek, de jelenleg nem
Magyarországon és nem a szomszédos országokban élnek. Közöttünk élô
délvidéki, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, nyugat-magyarországi
magyar testvéreinkrôl van szó. Részükre minden további nélkül,
mindenféle külpolitikai aggodalom nélkül kiadható lehet a magyar
állampolgárság, kettôs állampolgárságként. A kérdést a magyar
külképviselet szíves figyelmébe ajánljuk, továbbá az Ausztráliai és
Újzélandi Magyar Szövetség figyelmébe egy társadalmi kezdeményezés
érdekében. Ha ez a mindenhonnan kimaradt magyarok csoportja
megkaphatná a magyar állampolgárságot, akkor megszűnne egy sajnálatos
különbség itt közöttünk.
Szerencsére Magyarországon olyan kormányzat van ‹ és a jelek szerint
marad továbbra is ‹ amely nem kirekeszteni, hanem egyesíteni akar,
mert nemzetben gondolkodik.
Bármennyire is természetes az ilyen gondolkodás olyan nép részérôl
amelynek egyharmada nem az országban él, ez ismert okokból igazán csak
most kerülhetett gyakorlati megvalósulásra. Honvédô háborúnk és
honmentô szabadságharcunk elvesztése következtében néhány százezerrel
gyarapodott a korábbi nyugati államokban élô magyarság létszáma ‹ a
kárpát-medencei magyarság kárára. Ilyen nagy mennyiségű, aránylag
egyszerre létrejövô emigráció, már csak tömegénél fogva is érdemes az
odafigyelésre. Ahogy nem volt közömbös a bolsevista idôszak
magyarországi helytartóinak, ugyanúgy de jobb értelemben nem lehet
közömbös a nemzeti érdekű kormányzatnak sem a nyugati magyarság. 55
illetve 45 évvel ezelôtt vált ki a nemzet testébôl ez a nyugatinak
nevezett rész, és abban megegyezik, hogy nem a maga szándékából ment
ki vagy maradt kint országon kívül.
Félmillió ember kiszakadt a nemzet testébôl, szétszéledt a
nagyvilágban, de ‹ ha nem is teljes egészében ‹ ôrzi származása
tudatát, hiszen nem jószántából hagyta el a hazát, azután is
együttérzett a megszállt nemzetrészek sorsával, és megtett minden tôle
telhetôt az ország érdekében. A felszabadulóban lévô Magyarországnak
érdekében áll számontartani és számolni velük. Nagy erôforrás az
elnyomatásból feltápászkodó országnak a sokezer sikeres, tapasztalt,
befolyásos honfitárs szerte a világban. Nagy értékvesztés és
gondatlanság nem számolni vele.
Tavaly október 5-i számunkban közöltünk egy hazai írást, abból
visszaidézünk egy kis részt, mert rólunk szól, helyes meglátással:
“Az hogy a nyugati magyarok számára a magyarság természetes állapot
legyen, nemcsak rajtuk múlik, hanem az anyaországnak is segítenie kell
benne. Világosan látszik, hogy a változó és vegyes színvonalú nyugati
magyar egyesületek egyedül nem tudják megoldani a feladatot, és nem is
lehet elvárni tôlük, hogy egyedül oldják meg. A nyugati magyarság ügye
elsô látásra talán nem tűnik olyan sürgôsnek, mint a
szórványmagyarságé. Talán természetesnek érezzük, hogy e két csoport
összehasonlításából levont következtetések alapján egyfajta fontossági
sorrend alakuljon ki. Pedig az összehasonlítás helytelen, hiszen a
nyugati és a környezô országok magyarságának története, helyzete,
életkörülményei, gondjai között alig akad hasonlóság. Fontossági
sorrendet már csak ezért sem lehet felállítani. Miért kell az
anyaországnak a Nyugatra ‹ illetve Amerikába, Ausztráliába stb. ‹
szakadt magyarsággal foglalkozni? Azért mert az anyaországnak a
nyugati magyarsággal számolnia kell, mert a nyugati magyarságra
számítani, építeni érdemes, de akivel számolunk, akire számítunk,
azzal foglalkoznunk is kell. Az is bizonyos, hogy a nyugati magyarság
csak úgy maradhat a nemzet része, ha érzi, hogy fontos a nemzet
számára."
A szerzô, Lipcsey Anddersson Emôke pontosan rámutatott a lényegre,
arra hogy ez az út kétirányú. Sok jószándékú felajánlkozás
érdektelenségre talált. Tudjuk, hogy az elutasításokban még a régi
reflexek dolgoztak még abból az idôszakból eredôen, amikor a nyugati
magyarság elsôdleges feladata a figyelmeztetés volt a kommunista
veszélyre, sokszor a nyugati sajtó és a hivatalos politika ellenében.
A nemzeti emigráció megfelelt történelmi hivatása kötelezettségeinek.
A történelem igazolt minket, a “nagy társadalmi kísérletet"
fölszámolta a világ természetes rendje: az a politikai szándék, hogy a
világ egy egységes bolsevista kormányzat alá kerüljön, nem tudott
megvalósulni.
Az emigráció mai nemzedékének már nem annyira a politikai hitvallás,
mint inkább a megszerzett tudás az a kincse, amire az országnak
szüksége van, amit egy nemzeti szemléletű Magyarországnak szívesen
átad, ha arra fogadókészséget lát. A módját, a fent idézett szerzô
vázolta.
Magyarország az elmúlt évtizedben a bolsevizmus felépítményeinek
lebontásával, a polgári életrend alapozásával volt elfoglalva.
Mostanában jut abba a helyzetbe, hogy hozzáláthat a nemzet szétszórt
erôinek összeszedéséhez. Ennek több jelét látva határoztuk el itt
Ausztráliában, hogy bekapcsolódunk ebbe a jövôépítésbe, ami egyúttal
javára válhat annak a kívánságunknak, hogy az itt született fiatal
generációban is megmaradjon a magyar érzés, a nemzet közösségéhez
tartozás tudata, és ami ezen túlmenôen hasznot és elônyt termel
egyénnek és közösségnek egyaránt.
A jövôépítés gondos tanulmányozást igényel. Sok szempontot, sokféle
véleményt kell ütköztetni, egyeztetni ahhoz, hogy kialakuljon egy
alkalmazható munkaprogram. A New South Walesi Magyar Szövetség a
kezdeményezôje és szervezôje annak az értekezésnek, amelynek faladata
megvizsgálni mindazokat a lehetôségeket, amik élô kapcsolatot
teremtenek magyarországi szervezetekkel magyarságunk megtartása és
itteni helyzetünk hasznosítása érdekében.
Az elgondolás a magyar kormányzat részérôl egyetértésre talált, és a
magyar külképviselet és hazai kormányzati szervek részesei lesznek a
sydneyi tanácskozásnak.
Miért ez az érdeklôdés éppen az ausztráliai magyarok iránt? Az
újjáépítés, a gazdasági fellendülés, a tudás fejlesztésének
programjaival elfoglalt magyar kormányzat számon tartja Ausztrália
példáját. Amikor idejöttünk, Ausztrália lakosainak száma 7 millió
volt, ma közeledik a 20 millióhoz. Ötven év alatt 12 millió embernek
épült itt új lakás, iskola, vasút, irodaházak, bôvült állami, községi
kormányzat, ipar, kereskedelem, jogszolgáltatás, oktatási intézmények,
repülôterek, katonaság ‹ talán nem kell sorolni: egy magyarországnyi
embergyarapodás, nyugati színvonalon. Ausztráliába a proletár agyrém
következményeként nagy számarányban érkeztek magasan képzett
szakemberek, továbbá a tizenéves korban érkezettek magas százalékban
itteni egyetemet végzettek sokasága vette ki részét ebbôl a rendkívül
sikeres műszaki és társadalmi fejlôdésbôl. Beleszülettek egy olyan
fejlesztési lendületbe, ami a magyarországi műszaki és humán
értelmiségnek nem adatott meg. Ennek a tapasztalat és tudáshalmazatnak
a mellôzését a magyar fellendülésre elkötelezett kormányzat nem
engedheti meg magának.
Rajtunk is lehet segíteni abban a szándékunkban, hogy gyarapodjunk
magyarságismeretünkben, hogy fiatalságunk részére érdekes és vonzó
legyen magyar származása.
Ezekrôl a dolgokról lesz szó Sydneyben, június 9‹10‹11-én, a
háromnapos munkaszünnapon. Nagyon fontos, hogy a magyar ifjúsággal
foglalkozó vezetôk, megjelenjenek, hogy tájékozódjanak a
lehetôségekrôl és hozzászóljanak, tájékoztassanak a munkájukkal
kapcsolatos problémákról. Lehet, hogy sorsfordító lesz ez a
tanácskozás. Olyan idôket élünk, amikor már nagyjából az itt született
nemzedéknek a gondja és feladata átadni a magyarság megtartásának
szerepét az “unokanemzedéknek". Elmúlt az az idô, amikor még érvelni
lehetett azzal, hogy minek kell erôltetni itteni magyarságunkat,
amikor otthon már vége az országnak, a kommunisták már annyira
átnevelték az otthoni népet, hogy jobb elfelejteni az egészet. Ma már
van okunk bizakodásra, épül az ország, fiatalok építik, magyar szívvel
magyaroknak. Az információáramlás és a közlekedés fejlôdése, meg a
nemzeti elszigetelôdések megszűnése mind olyan eleme a jövô életnek,
amivel élni lehet, amivel ki lehet emelkedni minden olyan gödörbôl,
amibe beleszorította a magyar nemzetet az elmúlt évszázad.
Aki még úgy gondolja, hogy részese tud lenni a magyar jövôépítésnek,
jöjjön, vegyen részt a Tanácskozáson.
***
Múltheti írásom zárójelben álló mondatával kapcsolatban levelet kaptam
Kolozsvárról, a Világszövetség Erdélyi Tanácsa vezetô
tisztségviselôjétôl:
Kedves Bandi Bátyám! Köszönöm figelmedet és gyors válaszodat.
Megértettem magyarázatodat, amelybôl ‹ és a mellékelt forrásanyagból ‹
számomra is egyértelmű, hogy a Világszövetség (és az RMDSz) a külhoni
magyar állampolgárság jogintézményének létrehozása érdekében és nem a
környezô, a szomszédos államokban élô magyarokról szóló tervezet ellen
cselekedett ‹ tehát a nemzeti újraegyesítést szorgalmazta. Most is úgy
látom, és korábban is így tudtam, hogy ebben egyetértünk, ez közös
célunk. Nem hiszem, hogy a kormány tagjaival, vagy bármely józan
emberrel el lehetne hitetni, hogy az MVSz a nemzeti újraegyesítés
ellen cselekedett a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének
tervezetével. Éppen ezért észrevételeztem és sajnálatosnak tartom
megjegyzésedet, miszerint “a MÁÉRT által elindított javaslat
ellenében nyilvános gyűléseket, aláírásgyűjtést szervezett" az MVSz.
Magyarázatod megerôsített abban, hogy valóban nem ez volt a szándékod,
így még inkább szükségesnek találom a helyreigazítást. Tisztelettel
üdvözöllek, András Imre.
Helyreigazításra vonatkozó kérelmet minden esetben elfogadok és
mérlegelek, és miután szemlélet és esetleg feltételezés kérdése, hogy
mit céloztak az említett gyűlések, az idézôjelben álló mondatrészt el
nem vállaló érintett fél jogát tiszteletben tartva elfogadom a
magyarázatot, hogy azt nem valami ellen hanem valamiért “a külhoni
magyar állampolgárság jogintézményének létrehozása érdekében" tették.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||