| |
|
|
Gyôzött a Balkán Romániában
Ami várható volt, bekövetkezett. Románia népe többségében a Balkánt
választotta. Erdélynek, különösképpen az erdélyi magyarságnak a sorsa
megpecsételôdött. Innét már nincs remény békés megoldásra.
Európa 19-ik századi vezetôi elhatározták, hogy a Balkánt emberi
életre alkalmassá változtatják. A krotárs Kajdácsy Antal, a
Kossuth-emigráció tagja, az olaszországi magyar légió ôrnagya, Türr
István tábornok balkáni megbízottja eként vélekedett e nemes
törekvésrôl:
“Moldva és Oláhország anélkül, hogy egy csepp vért ontott volna, az
Adrianopoli békeszerzôdéssel, Miklós Czár által Moldva, Besszarábiának
egy részével megnagyobbíttatott, a szabaddá tett Dunai kereskedés
által mind e két országnak nagy gazdasági forrás nyittatott, és hogy
nemzeti erejét kifejthesse, egy fejedelem alatti egyesítése keresztül
vitetett; és így Miklós Czár és III. Napóleon császár által létrejött
‹ a Szultán véduralma alatt továbbra is meghagya
Érdemes régi dolgok között kutakodni, (Borsi-Kálmán Béla jóvoltából)
érdekes dolgokra bukkanunk: Alexandru Buda (Buda Sándor) román
származású magyar országgyűlési képviselô 1848-ban, majd az
olaszországi magyar légió huszárôrnagya, 1861-tôl a Magyar Nemzeti
Igazgatóság bukaresti ügyvívôje, hátrahagyott iratanyagában kifejti
nézetét az akkori nagyhatalmak Nagy-Románia-tervérôl:
“Fôleg 1861 folyamán itten gyűjtött tapasztalataimból kifolyólag csak
annyit jegyezhetek meg, hogy az itteni helyzet úgy a Kárpátokon túli
románok fellépése csak akkor nem lehet Hazánk jövôjére aggasztó, ha
arról tökéletesen biztosítva vagyunk Párisba ąs Turinba, hogy Hazánk
integritása respectáltatni, s az szentnek fog tekintetni. Ha tettek
után volna szabad ítélni, kétségbe kellene esnem ‹ mert a Fekete
tengertôl a Tiszáig alakítandó Daco-Románia eszméje, már nem csak mint
eszme kürtöltetik, hanem azt Románia jövendôjére nézve mint okvetlenül
bekövetkezni kelletô dolgot állítják fel, sôt fenne
ennek végrehajtására a francia ąs olasz kormány segítségére bizton
számíthatnak. Ami a francia és olasz itteni képviseletet illeti, ez
tökéletesen osztja Daco-Románia eszméit, teszik-é ezt utasításból vagy
ön szíveik sugallatából én nem tudom, de így van, mi engem nem egyszer
botránkoztatott meg ‹ fôleg midôn azután semmi szeretetet, de még csak
vonzalmat sem tapasztaltam a magyarok iránt ‹ de sôt irántam is
meglehetôs hidegséggel viseltetnek azért, mert hazám integritását
annyira védem. Cuza herceg nézeteirôl nem tudok írni, ô minden pártnak
zsibongását, rajongását hallgatja ‹ de véleményét soha nem mondja
senkinek ‹ valóban e tekintetben és kicsi miniatűrben hasonlít N.
Császárhoz. Annyit azonban mégis kipuhatoltam, hogy Napóleon szava
elôtte parancs ‹ attól függ a mi sorsunk is, minô utasítást kap
onnan... Ezelôtt két évvel e nemzet sokkal békülékenyebb hangulatú
volt irántunk, tán azt remélték ‹ mint Ausztria ‹, hogy a hosszú
[el]nyomatás után a szabadságnak csak árnyékáért is le mond a
történeti és természeti jogairól, s meg elégszik ha a jó szomszédok
meghagynak 12 vármegyét Magyar országnak, mióta azonban az
országgyűlés a haza integritása sine qua nonját kimondta; mióta a
48diki törvények érvényessége ąs így Erdély uniója vitatkozás alá nem
jöhetô bevégzett tényként állíttatott fel; a hangulat itt is
megváltozott ąs kimondhatjuk hogy itt többé barátokat hijába
keresünk...“
Kérem újra felfigyelni, hogy az idézett írás 1861-bôl származik és
bizonyítása annak, hogy az említett hatal
feldarabolásán dolgoztak. Ennek a tervnek szerencsései voltak már
akkor a románok, és lettek hatvan évre rá a szerbek és a
csehek-szlovákok a célnak megfelelôen megtervezett világháború
következtében. A középeurópai rend kelyreállítási kísérletének
megbüntetésére rendelt második világháború visszaállította az eredeti
tervet a szláv-ortodox elônyomulással súlyosbítva, majd a létrehozott
helyzet tartósítására félévszázados szovjetorosz megszállást rendeltek
az immár vörös cártól. A bérelt martalócok hazarendelése után
felbomlott két műállam, és a harmadikról most lesz alkalma a világ
elrendezôinek megtapasztalni, mit hoztak létre száznegyven éves konok
politikájukkal és két világháborúval.
Választások Romániában
Pataky István összegezése a Magyar Nemzetben november 29-én:
“Aligha kétséges, hogy ha Nicolae Ceausescut nem lôtték volna le 1989
decemberében, a múlt vasárnap szabad és demokrat
útján került volna vissza az államfôi pozícióba. Mégpedig több mint
hatvanszázalékos támogatottsággal, tehát különösebb izgalmak nélkül. A
vasárnapi választásokon kiderült, hogy a románok többsége Ion
Iliescuban, a Román Kommunista Párt központi bizottságának egykori
titkárában, a “Kárpátok géniuszának“ közeli munkatársában vagy
éppenséggel Corneliu Vadim Tudorban, a kondukátor udvari költôjében és
ôszinte csodálójában látja Románia jövôjének biztosítékát. Iliescu és
Tudor jutott az államfôválasztás kevesebb mint két hét múlva sorra
kerülô második, döntô fordulójába.
‹ Egy nappal a rémálomnak tűnô romániai választások után kissé
tanácstalanul járkáltam Marosvásárhely utcáin. Támpon
keresni annak alátámasztására, hogy valóban igaz-e, ami az elôzô nap
történt. Figyeltem a járókelôket. Vajon ô is Tudorra szavazott? Netán
Iliescura? Nyilván azért mosolyog, mert elégedett a választási
eredményekkel. Vagy mégsem mosolyog? Ironikus vigyor ez inkább? Tudor
Erdélyben több szavazatot kapott, mint Iliescu. A Nagy-Románia Párt
megötszörözte négy évvel ezelôtti választási eredményeit.
‹ Az igazi meglepetést kétségtelenül a szélsôséges PRM elôretörése
okozta. A Nagy-Románia Párt populista, nacionalista retorikája széles
körű befogadásra talált abban az országban, ahol a lakosság negyven
százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Tudor agresszív, megalkuvást
nem tűrô stílusban ígéri évek óta a korrupció felszámolását, a
keresztény tisztesség érvényesülését, a román önbecsülés
visszaállítását. Ez a stílus és üzenet táptalajra talál ott, ahol tíz
éven keresztül a teljes politikai elit lejáratódott, érthetôbben:
csal idegengyűlölôk, sokkal inkább a reménytelenségbe belefáradt
tájékozatlanok, akiket azonban kétségtelenül nem zavar egy kis
magyarellenesség. Az 1996-ban hatalomra kerülô koalícióból három párt
jutott be a törvényhozásba: a jobboldali Nemzeti Liberális Párt, a
Petre Roman vezette szociáldemokrata Demokrata Párt és a jobbközép
irányvonalat képviselô magyar érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ. Jelen
felállás szerint ez a három formáció alkothatja a következô négy évben
az együttműködô ellenzéket.
‹ Elemzôk nem tartják elképzelhetetlennek, hogy Vadim Tudor a második
fordulóban legyôzi Iliescut. Az elnökválasztás döntô fordulója
várhatóan még kevesebb szavazópolgárt fog lázba hozni, mint a
vasárnapi megméretés, amikor mindössze 56 százalékos volt a szavazói
részvétel. Az elnökválasztás elsô fordulójában vereséget szenvedô
államfôjelöltek várhatóan nem Iliescu támogatására, hanem‹ ném
diplomáciával ‹ a szélsôségesek elleni voksolásra fogják szólítani
híveiket, akik viszont távolról sem biztos, hogy hajlandók lesznek
választani a számukra rossz vagy még rosszabb variációk közül.
‹ Vadim Tudorra egyébként a felmérések szerint elsôsorban a kevésbé
iskolázott fiatalok szavaztak. A 45 éven felüliek már inkább
Iliescura, a nyugdíjasok pedig majdnem egyöntetűen az exállamfôre
adták szavazatukak. 1996-ban Iliescuék leváltása tulajdonképpen
Erdélyben dôlt el, ahol a Szociális Demokrácia Romániai Pártja alig
szerzett szavazatot. Azóta a volt elnök és pártja jóval népszerűbb
lett az erdélyi megyékben, de ezúttal sem ô vitte el a pálmát. Tudor a
székelyföldi megyéket kivéve gyakorlatilag mindenhol az elsô helyen
végzett Erdélyben, Beszterce megyében például a szavazatok több mint
ötven százalékát szerezte meg. A négy évvel ezelôtti gyôztes, a Román
Demokrata Konvenció nem került be a parlamentbe, s ezzel a román
politikai élet legalább négy évre elvesztette a
történelmi múltú, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot is.“
A választás eredménye
Románia 17 millió 700 ezer polgára jogosult választani. 64 párt
tizennégyezer jelöltje közül választ 327 képviselőt és 140 szenátort,
a több mint 15 ezer szavazókörzetre csaknem 25 ezer rendőr, csendőr,
határőr vigyáz. 13-an indultak az államfői állásért. 13 ezer hazai és
külföldi megfigyelő őrzi a választások tisztaságát, ennek ellenére
több mint 4700 körzetbe nem jutott megfigyelő. Magyarországon hat
helyen lehetett szavazni érvényes romániai útlevéllel.
Választási eredmény: 5 pártnak sikerült 5 százalék feletti eredményt
elérni, ami a parlamentbe bejutás küszöbhatára.
Ion Iliescu Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezet 36,88%
képviselôi, 37,35% szenátusi szavazattal, Iliescu 36,61%-ot kapott
államelnöki szavazatként.
C. V. Tudor Nagy Románia Pártja (PRM) a második: 21,10%, 19,58% és
28,47% eredménnyel a fenti sorrendben.
T. Stolojan Demokrata Pártja (PD) a harmadik: 7,0
eredménnyel.
M. Isarescu Nemzeti Liberális Pártot (PNL) pártja a negyedik: 6,90%,
7,48% és 9,49% eredménnyel.
A magyar RMDSZ az ötödik, képviselôházi megbízatásra 6,38%-ot,
szenátusira 6,49%-ot kapott, elnökjelöltje Frunda György 5,83%-al
ugyancsak ötödik a sorban.
A jelenlegi kormányban szereplô Parasztpárt teljesen kiesett a
képviseletbôl.
A baloldal és a szélsôségesen nacionalista erôk mindent elsöprô
elôretörését hozták a rendkívül alacsony részvétellel tartott
választások ‹ állapította meg elsô kommentárjaiban a hétfôi román
sajtó. A kolozsvári Szabadság c. magyar lap ezekbôl szemelvényeket
közöl:
A Ziua azt hangsúlyozta, hogy 11 évvel Nicolae Ceausescu bukása után a
románoknak nem maradt más, mint két volt kommunista közül válasszanak
elnököt maguknak.
A PRM elnökének programja botrányos az ezredvég liberális demokráciája
szempontjából, de elbűvölte azokat, akik a nemzet megmentôjére várnak.
Egyesek számára lázálomnak tűnhet az a program, amely a
törv tekintélyének Hargita és Kovászna megyében történô visszaállítását, a
halálbüntetésrôl szóló referendumot, a románellenes tevékenységet
vizsgáló országos bizottság felállítását tartalmazza, de a románok 20
százaléka számára ez elfogadható ‹ írta a Cotidianul.
A nagyfokú tartózkodás mellett a választók egynegyede Corneliu Vadim
Tudor és a PRM mögött sorakozott fel ‹ hangsúlyozta az Adevarul.
A Jurnalul National szerint a katasztrofális kormányzást büntették meg
a szavazók, a román politikai színtéren történt radikális
változásokért a jelenlegi kormánykoalíció a felelôs. Az Azi úgy látta,
hogy a románok sem a változásra, sem a folyamatosságra nem szavaztak,
egyszerűen gyôzött a csömör, mert a választóknak elege lett mindenbôl.
A România Libera szerint az a helyzet állt elô, hogy az új évezred
elején Romániának vagy egy olajcsempész, vagy a szélsôségesen
nacionalista államfôje lesz.
Az egypártrendszerrôl sokpártrendszerre áttért Románia politikai
ideológiát vagy gazdasági rendszert, a pártok vezérei csak dobálóznak
a politikai és gazdasági jelszavakkal. Valójában kétféle párt van:
román és magyar ‹ ha figyelembe veszük a román pártok egységes
álláspontját magyar kérdésben. És miután a magyarok részére teljesen
mindegy már 1918 óta, hogy milyen párt, milyen államforma, milyen
alkotmány van érvényben, a magyaroknak is csak egyetlen pártba
tömörülés ad némi védelmet. A romániai kommunista párt is elsôsorban
román volt, és most, a nagyhatalmi helyzet változásával felvett
mindenféle nyugati pártelnevezés mögött is a lényeges elem a román
nacionalizmus, amelynek egyetlen programja a magyarellenesség. Annak a
nagy kilengésnek, hogy a jelenlegi kormányzó pártokat ez a választás
lesöpri, a pártok közötti különbségek lényegtelensége mellett a
legfôbb oka a jelenlegi kormányzat sikertelensége.
A Népújság szerint: “Romániában 11 százalékos munkanélküliség mellett
a térség legmagasab inflációját mérik. A havi átlagos alkalmazotti bér 2,5 millió lej. Az
ilyenképpen milliomos lakosság 44 százaléka az EU által szegénységi
küszöbként meghatározott napi 4,30 dollárnál kevesebbôl él. A 12
tagjelölt ország közül ezzel Románia a legszegényebb ‹ írta a napokban
elemzésében a Reuters. A vásárlóerô ‹ paritáson számolt egy fôre jutó
bruttó hazai termék tavaly 6 ezer dollár volt, szemben a 1996-os
kormányváltás idején jellemzô 6595 dollárral. Az IMF-fel kötött,
februárban lejáró 540 millió dolláros hitelcsomag folyósításai
jelenleg állnak a feltételek teljesítésében mutatkozó mulasztások ‹
egyebek mellett törlesztési hátralékok ‹ miatt.“
Amerika elégedett
Az Amerikai Egyesült Államok gratulált a román népnek a november 26-i
parlamenti és elnökválasztások alkalmából. Az USA bukaresti
nag Egyesült Államok gratulál a román népnek a vasárnap lezárult
parlamenti és elnökválasztásokhoz. Mi úgy értjük, hogy a szavazók
körében készített felmérés szerint az RTDP szerezte meg a szavazatok
többségét a parlamentben, míg az elnökválasztások második fordulójára
december 10-én kerül sor, Ion Iliescu, a PDSR elnöke és Corneliu Vadim
Tudor, a PRM elnöke között. Románia közeli szövetségesünk és fontos
partnerünk a térségben. Az EBESZ jövôbeli elnöki minôségében fontos
szerep hárul rá az európai béke és stabilitás elômozdításában.
Türelmetlenül várjuk a jövô kormánnyal való közeli együttműködést,
hogy továbbra is támogathassuk Romániát a gazdasági reformokban, az
állami vállalatok privatizációjában, a törvény elsôbbségének
érvényesítésében, a korrupció elleni harcban és a hadsereg
korszerűsítésében.“
*
A Magyar Távirati Iroda ezt jelentette Bukarestbôl nove
“Kisebbségi kormányzás lehetőségét, vagy »ügyvezető kabinet«
létrehozását latolgatja a vasárnapi választásokat megnyerő baloldali
párt, a Ion Iliescu vezette Szociális Demokrácia Romániai Pártja
(PDSR), amely győzött ugyan a vasárnapi választásokon, de a vártnál
jóval szerényebb eredményt ért el. A vasárnapi romániai választásoknak
tulajdonképpen egy igazi győztese van: a szélsőségesen nacionalista
Nagy Románia Párt (PRM). A győztes párt vezetői a választások előtt
még úgy nyilatkoztak, hogy győzelem esetén koalíciót kívánnak
létrehozni, hogy megteremtsék a biztos parlamenti többséget. A
végeredmény azonban azt mutatja, hogy még egy törékeny koalíciót is
nehéz lesz összehozni. A párton belüli forrásokból származó
értesülések szerint a párt vezetői pillanatnyilag úgy vélik, hogy a
PDSR egyetl szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Pártot eleve kizárták a
lehetséges partnerek közül, a Nemzeti Liberális Párttal pedig azért
nem vállalkozhatnak közös kormányzásra, mert a liberálisok
elképzelései szerint be kell vonni a kormányzásba Petre Roman
Demokrata Pártját és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget is.“
A kolozsvári Szabadság írja nov. 28-án: “Ha eddig csak a sanda gyanú
szintjén foglalkoztunk avval a gondolattal, hogy Iliescu‹Vadim második
fordulóra kerül sor, elhessegetve a katasztrófa lehetôségét, most
ideje szembenéznünk a rideg valósággal. Sôt, a tények még súlyosabbak,
mint az elôrejelzések sejtették év és három elnökválasztás után megértük, hogy Iliescunak szorítsunk,
hogy kénytelenek legyünk rá szavazni. Mert azt senki nem gondolhatja
komolyan, hogy ne járuljon a második fordulóban az urnák elé, és
hagyja, hogy egy magyar-, zsidó- és cigánygyűlölô szélsôséges figura
kezébe kerüljön az államelnöki hatalom. Egy olyan személy kezébe, aki
nyíltan uszít embert ember ellen, aki ismétel vasvillára hányná a magyarokat, vágóhídi kampóra akasztaná a zsidókat, halomra ölné a cigányokat. Százötven közéleti személyiség nevét
tartalmazó listát állított össze, akiket kivégzôosztag elé állítana.
Igaz, a Rolexes »fehér arkangyal« a választások elsô fordulója elôtt
kegyesen kijelentette, megkegyelmez »a nép ellenségeinek«.
A Szabadság kérdést intézett Gheorge Funarhoz, a Nagy Románia Párt
fôtitkárához: ‹ A Nagy Románia Párt sürgôsségi programjának második
pontjában ez áll: hatalomra jutás esetén betiltják a »szegregacionista
RMDSZ-t«. A Szabadság megkérdezte: az RMDSZ betiltása esetén mi
történik majd a szövetség vezetôivel? ‹ A törvénytelenül működô RMDSZ
vezetôit Vadim védelme alá vonja. Vadim érzékeny, istenhívô férfiú,
nem tesz semmi rosszat nekik. Ha a román állami hatóságok, a Román
megszegték az ország törvényeit, akkor az igazságszolgáltatás kezére
adjuk ôket. Különben mindent megteszünk majd azért, hogy azok a
személyek, akikre nekünk szükségünk van, ne hagyhassák el az országot
‹ fenyegetôzött az NRP fôtitkára.
‹ A sürgôsségi program második pontjában az is szerepel, hogy a
Nagy-Románia Párt a román állam hatalmának visszaállítását tervezi
azokban a régiókban, amelyeket állítólag az RMDSZ és Magyarország
ügynökei gazdaságilag gyarmatosítottak. Hogyan valósul ez meg? ‹
kérdeztük a fôtitkárt.
‹ Nem értem, Ön miért aggódik ennyire, miért látja ilyen sötéten a
dolgokat ‹ jött a válasz.
‹ A Nagy-Románia Párt kivizsgálja majd az olyan üzletemberek
tevékenységét, mint Erdély Ede, akinek nevéhez sok sötét ügylet
fuzôdik. Amennyiben pártunk hatalomra kerül, a román állami
hatóságoknak alkalmuk lesz kivizsgálni azt is, hogy a székelyek miért
vágták ki az erdôket. Nem hegyoldalakat taroltak le. Megengedhetetlen, hogy elkótyavetyéljék a
román állam kincseit ‹ mondta Gheorghe Funar.
Memorandum
Egyedül alakít kormányt a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR)
‹ jelentette be a választást követôen Bukarestben Ion Iliescu. A
romániai parlamenti választásokon gyôztes PDSR ugyanakkor olyan közös
memorandum aláírására kérte fel a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), a
Demokrata Pártot (PD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget
(RMDSZ), amelyben a megállapodó felek egy éven keresztül politikai
támogatást nyújtanak a súlyos gazdasági helyzetbôl való kilábaláshoz,
a szélsôséges erôk visszaszorításához, az európai és észak-atlanti
integrációs törekvések folytatásához. A három ellenzéki pártnak
felajánlott megállapodás feltétele a PDSR részérôl Ion Iliescu
támogatása az államfôválasztás második fordulójában. A PDSR vezetôsége
arról is döntött, hogy Adrian Nastasét, a párt elsô alelnökét
jelö nyújtanak be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen.
Markó Béla. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor kö parlamenti támogatást is bizonyos feltételekhez köti. Olyan kormányt tud csak támogatni, amely elkötelezi magát a reformok mellett,
megfelelô álláspontot dolgoz ki a kisebbségi kérdésben is. “Tárgyalni
együttműködésrôl csak azokkal tudunk az elkövetkezôkben is, akik a
reformpártiságra garanciát nyújtanak, és akik az erdélyi magyarság
egyértelmű feltételeit elfogadják. Ez a feltételrendszer az önálló
magyar egyetembôl, a tulajdonkérdés rendezésébôl, a közigazgatás
decentralizációjából, regionális fejlesztési problémák megoldásából
áll“.
Tôkés László püspök a magyar párt szerepléséről szólva attól tart,
hogy az RMDSZ-en belül van olyan csoport, amely a négy évvel ezelőtti
logikával azt mondja most is: jobb kormányon lenni, mint az ellenzéki
padsorokban ülni a szélsőjobbolda szalonképesség miatt valószínűtlen, hogy Iliescu megkockáztat egy
koalíciót a Nagy-Románia Párttal, megelégszik annak hallgatólagos
támogatásával. Így az RMDSZ említett erői megint a kormánykoalícióba
vihetik a magyar pártot ‹ mondta Tőkés. Hozzátette: “Megítélésem
szerint az ellenzékben maradás az egyetlen esélyünk, hiszen így
megnövekedne a párt mozgástere, el lehetne mondani, hogy a magyarság
helyzete az elmúlt tíz év alatt érdemben nem változott. Az egységet
inkább tehernek érzem, mert a mindenáron való egység nem célravezető,
minden problémát háttérbe szorít. Meglátjuk, hogy a magyar választók
egységét most mire használja fel az RMDSZ. Ha újra teret nyer a párton
belül a pluralitás, a sokszínűség, akkor az egység visszanyerheti
eredeti értelmét.“
Csurka István MIÉP pártelnök szerint némi fáziskéséssel Romániában
nagyjából ugyanaz történt, mint 1994-ben Magyarországon, de román
módra. A legszélsôségesebb soviniszta erôk gyôztek. “Én nem tudok
különbséget tenni Iliescu között“ ‹ mondta. A magyar érdekképviseletet szerinte határozottabbá,
radikálisabbá kell tenni. Csurka határozottan visszautasította és
kikérte magának, hogy bármilyen hasonlóság, párhuzam lenne a Nagy
Románia Párt és a MIÉP között. Vadim Tudor csoportja egy baloldali
securitatés párt, a régi rendszer folytatója, mi pedig a régi rend
legkövetkezetesebb ellenfelei vagyunk ‹ mondta Csurka István.
*
Az Iliescu‹Tudor-féle vörösromán nacionalizmusba visszaszédült Románia
nemcsak a saját jövôtlenségét mutatta fel, hanem a magyarellenesség
felgyorsult veszélyét is, de felmutatta a másfélszázad
politikának a kudarcát és fôleg immár egész Európára nézve
veszélyességét is. A magyar külpolitikának fel kell ismernie ennek a
fordulatnak a magyar nemzetre irányuló veszélyeit, de fel kell
ismernie a történelemadta lehetôségeket is. A feladat: el kell érni,
hogy megváltozzon a másfélszázados nagyromániás, magyarellenes
nagyhatalmi politika. Mostantól kezdve a magyar sérelmektôl kell
visszhangozzon a világ. Van elég belôle 82 évi elnyomatás, hadifogság
után. El kell fogadtatni a nagyhatalmakkal, hogy a magyar nemzetnek is
joga van élni, joga van nemzetrészei egyesüléséhez. El kell
fogadtatni, hogy a gyarmattartás ideje lejárt, a fajüldözésnek
általánosan is véget kell szakítani. Fel kell szabadítani a
Kárpátmedence keleti és déli tájait az ortodox megszállás al
hagyhat a magyar kormány egyetlen magyart sem szabadságától
megfosztott állapotban Európából kirekesztetten a csatlakozni nem
kívánó, nem tudó államok kiszolgáltatottjaként.
Végül hallgassuk meg azokat is, akik a vörösnacionalizmus fogságában
sinylôdnek. Egy levél az Internetrôl:
“Tisztelt Európai Barátaink!
Vajon kellünk mi Európának? Érdekli-e Európa nagyhatalmait az
Erdélybe, Vajdaságba, Felvidékre és Kárpátaljára szakadt 4 milliónyi
magyar sorsa? Vajon akik Trianonban eladtak minket a románoknak és a
szlávoknak, most a Schengeni vizumkényszer fenntartásával végleg az
ortodox Balkán színvonalára akarnak süllyeszteni? Vagy megtalálják a
módjat, mint a külföldi németek, finnek, olaszok, spanyolok esetében,
hogy az utódállamokban elszakított magyar nemzetrészek számára is
megoldják az Európával való kapcsolattartás, utazás, lehetôségét.
Sajnos minket, erdélyi van, a nem megfelelôen viselkedô román látogatókkal egyforma utálattal
kezelnek Európában és a Schengen-i vizumkényszerrel kirekesztenek
Európából. A nagyhatalmak végleg bezártak minket a balkáni Romániába?
A tömeges kitelepülésnek egyik fô oka éppen a bezártságból való
pánikszerű menekülés ‹ bárhová a nagyvilágba... Marton Lajos
Marosvásárhelyrôl.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||