| |
|
|
A kirándulás végetért...
Torgyán József elteheti vidékjáró bakancsait és szép emlékeit, amiket
a magyar föld ezer gondjának vállaira vételével szerzett. Különleges
dolog volt az is, hogy a pesti ügyvéd a földművelés és a
vidékfejlesztés minisztere lett, távozása (eltávolítása) is fura módon
történt. Megérdemli: két év alatt nem tette rendbe a magyar
mezôgazdaságot. Pedig lett volna mit rendbetenni, mert az utóbbi
százötven évben senki sem tette rendbe, mindenki csak rontott rajta.
Utódai sem fogják rendberakni, ugyancsak rászolgálnak a leváltásra.
A mezôgazdaság terményelôállító üzem, és mint ilyen, egyéb
termelôágazatokkal együtt üzleti vállalkozás. Meg kell hogy térüljön a
befektetett tôke és munka, és hasznot is kell hozzon. Magyarországon
ma ebben a szemléletben kezelik a mezôgazdaságot. De nemcsak ma, hanem
már százötven éve, amióta a liberalizmus üzleti elvei érvényesülnek.
Nagyon sokáig a mezôgazdaság volt a gazdasági élet alapja. A föld
évente egyszer hozott termést, ahhoz igazodott az emberi élet, az
alakította ki a társadalom rendjét, mindenki a földet művelte hacsak
közvetve is, a föld birtoklási rendje hozta létre a társadalmi
osztályokat, ahol mindenki tudta a helyét, meg azt is, hogy kirôl kell
gondoskodnia.
Amikor az ipar, a kereskedelem, a pénzforgalom átalakította az emberi
gazdálkodás rendjét, az átalakulás kihatott a mezôgazdaságra is.
Magyarországon rendkívül erôsen jelentkeztek az átalakulás káros
következményei, a 19-ik század végefelé, a 20-ik század elején is
(talán csak a világháború szakította végbe a folyamatot) tízezrével
vándorolt tengeren túlra a föld népe az éhezés elôl. Azóta a
mezôgazdaság nemcsak gazdálkodási ág, hanem társadalmi kérdés is,
szociális gond is, és már a bajok kezdetétôl fogva (új földesurak)
nemzeti kérdés is.
Háború, rossz gazdasági helyzet, nehéz adózás, nagybirtokrendszer -
mind hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon nem fejlôdött ki a módos
gazdák társadalma. Aki járt Ausztria, Németország falvaiban, érzékeli,
mirôl van szó. De ahogy átmegyünk a határon Szlovéniába, Lendvára,
azonnal szembetűnik a poros, szegényes magyar falvak után a falusi
kisgazda jólét. Ja ott nem tombolt a kolhoszosítás, - Nagy Imrével,
akinek most szobra van Budapesten és talán egyebütt is.
A harmincas
években nagy szellemi mozgalom indult Magyarországon (Németh László
Kertmagyarországa pld.) és a kormányzat is sokat tett a falunak és
népének emelkedéséért. Ha nem jön közbe a háború, a lelkeket akkor
elárasztó reformtörekvések hamarosan megvalósulnak. Ezt használta ki a
Rákosi-banda, rémuralmuk elsô éveiben a nagy dérrel-durral bejelentett
földosztással, hogy egy éles fordulattal 1948-ban megkezdôdjön a
falusi társadalom szétverése, kifosztása, megalázása. Mert elô kellett
készíteni a talajt a szovjet kolhoszok részére. 1956 után külön
büntetésként az egész termôföldterületre kiterjesztették a
“szövetkezeti" gazdálkodást. Mire a bolsevista átokrendszer megbukott,
Magyarországon már nincs földműves gazdatársadalom. 1989-ben a
termôföldeknek csak 14 százaléka van magánkézen. A háztáji gazdálkodók
vékony, és a termelési módszerekben elmaradott rétege nem képezheti
alapját egy olyan politikának, amely létre akarja hozni a módos
parasztgazdálkodók társadalmát - nyugati mintára, ahol minden
gazdálkodónak megvan a szükséges gépállománya, állatállománya,
felszerelése, szakkönyvtára, idônkénti képesítése. Ezt nem lehet
egykét év alatt létrehozni. De ahogy a dolgok eddig állnak, az is mind
a kormányzatok bűnös hanyagsága - tíz év alatt ezen a téren szinte
semmi nem történt.
Azt történt, aminek a liberális elvek alapján történnie kellett. Aki
bírta, marta. Nagyon sok elemzést olvashattunk arról, hogy az állami
földvagyon magánosítása egyszerűen úgy folyt le, hogy a téeszek
vezetôi tulajdonba vették a birtokot. “A folyamat végeredménye - az
életerôs vidéki agrárvállalkozói középosztály helyett - egy néhány
ezer fôs »menedzserréteg« kialakulása, amely a szövetkezeti vagyon
mintegy kilencven százalékát kezében tartja már... a mezôgazdasági
szövetkezetek magánosítását lényegében senki sem felügyelte...
mindössze egy-két ember kezébe került szövetkezetenként a külsô és
belsô üzletrész formájában meglévô, átlagosan kétszázmillió forintra
rúgó vagyon..." - írja a Magyar Nemzet (1998 júl. 280.)
Az a magyarázat a fenti helyzet védelmében, hogy a termelés így
maradhatott szakavatottak kezében. Ebben van igazság, hiszen a tôke
nélküli, más foglalkozásból a földre visszatért kisgazda nem tud
lépést tartani a fejlôdéssel. No de másfélmillió kistermelôrôl van
szó, falvak, tanyák népérôl, akiknek meg kell élni, a falvaknak meg
kell maradni. Az országot be kell lakni, meg kell tartani. Ugyanakkor
nagy mennyiségű föld került és kerül felvásárlásra spekulációs
szándékkal az akkori és még ma is alacsony árakon. Sok birtok került
külföldiek kezére, fôleg a nyugati megyékben. Az élelmiszerfeldolgozó
ipar majdnem teljesen külföldi kézre került. Nagy botrány volt amikor
kiderült, hogy a külföldi kézre került sárvári cukorgyár nem kötött
újra szerzôdést a magyar gazdákkal, csak az osztrák új
földtulajdonosokkal Vas megyében. Megoldatlan a termékértékesítés, a
közraktározás kérdése, így sok esetben eladhatatlanul pusztul a
termés, következôleg leállnak az ágazattal, mert a termelési költségek
meghaladják az értékesítés hozamát.
Ezek csak
fölvillantott problémák a földművelésügyi miniszter
lemondása (leváltása) kapcsán. Feltesszük a kérdést: szakmai avagy
politikai okok váltották ki az agrárágazat mai válságát? 1992-ben, Rio
de Janeiroban, az ENSZ-konferencia keretében 172 tagállam, köztük
Magyarország egyhangúlag elfogadta a Feladatok a XXI. századra nevű
programot, amelyben a fejlôdésre kötelezték el magukat a résztvevôk.
1997-ben ennek részleteit is elfogadták egy Nyilatkozatban, amelyben
2002-re jelentôs elôrehaladásra kötelezték el magukat “hogy elérjük a
Feladatok a XXI. századra további végrehajtását". Tehát a magyar
kormánynak a jövô esztendôben számot kell adnia a feladatok
teljesítésérôl. Összefoglalója szerint: “A jövô útja csak a
fenntartható fejlôdés lehet, amely nem okoz további egészségi károkat,
megóvja a környezetet".
Ki tudja, hogy állunk ezzel, mennyire kell komolyan venni. Nem sokat
hallottunk valamiféle nagyszabású átrendezésrôl a mezôgazdaság terén,
de az árak, bérek, termelési mutatók, versenyképesség és sok minden
más mai állapotát tekintve az erôltetett Európai Unióba való belépés
megvalósulásának káosz-helyzete máris elképzelhetô. Más lapra
tartozik, hogy a kormány a hatókörén kívülre került erôközpontok
(agrár lobby, feldolgozó ipar kartellje stb) ellenében nagyrészt
tehetetlen, és az is, hogy a liberálizmus “törvényei" alapján
meglódult folyamat megállíthatatlan volta miatt nem kérhetô számon a
földművelésügyi tárca vezetôjén a sikertelenség.
De ilyen most szóba sem került. Hovatovább nem is lehet megkívánni egy
pesti ügyvédtôl, hogy korszakos agrárreformot megalkosson és két év
alatt végbevigyen. De ennek nem ô az oka, hanem a szisztéma. Nem
helyes, hogy gazdasági szaktárcát, általában miniszteriumot kizárólag
csak a kormányzó pártok politikusai vezethetnek. A miniszteri pozíciók
elosztásánál nem szakmai feltételek érvényesülnek: a választási
eredmények arányában a pártoknak jár a miniszteri tárca. No de ne
rágódjunk ezen, szóba sem jött a szakmai megfelelôség.
Torgyán József
körül politikai problámák vannak. Torgyán nemcsak a Kisgazdapártnak
jelentett problémát, de a kormánynak is. A Fidesz a Kisgazdapárttal
lépett szövetségre, mert 13 százalékkal a második legerôsebb
jobboldali párt lett, amit vezetôje kommunistaellenes kiállásával ért
el. Nem a Fidesz választotta kormányzati partnernek, hanem a
választások számszerűsége: koalíció a kisgazdapárttal, vagy maradni
továbbra is az ellenzéki padokban. Az is kivédhetetlen volt, hogy
Torgyán miniszteri tárcát kapott. A parlamenti pártrendszer törvénye
szerint ez járandóság. Lehetett fintorogni, de a demokrácia
vállalásával annak sületlenségeit is el kell fogadni. Torgyán
Józsefnek ugyancsak kijárt a köztársasági elnöki pozíció. Irgalom
atyja ne hagyj el! Fut, mint a surfer a vasalódeszkáján a habok
tetején. Ki tudja hogyan, de Orbánék ezt a veszélyt - hogy öt éven át
Magyarország a világ elôtt torgyánosan láttassék - leszerelte. Ennek
ára az lehetett, hogy nem elôbb jött el ennek a műveletnek az ideje.
Torgyán József kormányzati helyzetének szilárd alapokon tartásához,
mellôzhetetlenségéhez egy nagyon erôs ütôkártyát tartott a kezében: ha
kilép pártjával a koalícióból, összeomlik az Orbán-kormány, jön új
választás egy újszerű koalíciós együttessel. Ôk tudják miért - a
Fidesz-fiúk tartottak ettôl, bizonyára érzékeltek valamit.
Minden kormány a költségvetés elfogadtatásával szerzi meg a következô
évet. Ezen a téren is jelen van az Orbán-kormány kiszolgátatottsága
Torgyán Józsefnek (hisz ômaga a párt). 2000-ben még hátra van a
következô évi (2001) költségvetés is. Több idô pedig már nincs, és ha
a Fidesz 2002-ben Torgyán-párosan indul a választásokon, megnézheti
magát. Orbán Viktor kétéves költségvetést javasolt, és amikor Torgyán
József ebbe beleegyezett, elvesztette utolsó ütôkártyáját.
Torgyán pártjában évek óta zajlik a talaj. A pártot már-már csak a
kormánypozíció tartja egyben. A Kisgazdapárt belsô problémája nemcsak
a pártnak jelent gondot, de az egész jobboldalnak. Jó az, ha a
szavazók egy évvel a választások elôtt tisztába jönnek a nemzeti oldal
helyzetével. Jó a Kisgazdapártnak is, ha rendbeteszi helyzetét.
Torgyán József eltávolítása a miniszteri székbôl kényes művetel volt,
nem szabad hogy érintse a koalíciós kormány parlamenti erejét,
másszóval a kisgazdaképviselôk kormányzattámogató szerepét. Nézzük
tehát a helyzet alakulását bent a Kisgazdapártban.
Maczó Ágnes alelnök eltávolítása óta kevés zaj hallatszott a
kisgazdapárti konyháról, igaz nem is repkedtek a tányérok, csak
lopakodott az elégedetlenség az erôskezű pártelnök háta mögött,
óvatosan, hiszen nem lehet tudni, itt-ott elejtett szó ki által jut a
nagy purifikátor tudomására, és akkor jön a mezôgazdasági nagylapát.
Bánk Attila a párt fôügyésze és a képviselôcsoport vezetôje mindvégig
Torgyán hűséges emberének látszott, nyilvánosan védelmezte az utolsó
idôkig. De egy sajtóbeszélgetésben elmondta, hogy aggodalommal nézte
pártja népszerűségének a botrányok miatt bekövetkezett fokozatos
csökkenését. Az egykor húsz százalékos népszerűség 3-5 százalékra
csökkenése nagy figyelmeztetés egy párt részére. A félévvel ezelôtti
“gödi elnökségi ülésen vált nyilvánvalóvá, hogy a szekér nem arra
megy, amerre mi szeretnénk, hiszen éppen azokat akarták kiszorítani a
frakció vezetésébôl, akik a változásra törekszenek. Ennek ellenére a
gödi határozatokat még tudomásul vettem, de amikor a három kisgazda
minisztert a pártelnök kitette az elnökségbôl, egy NATO-ország
honvédelmi miniszterének a helyére egy személyi titkár került, ez volt
az a pont, amikor azt mondtam: itt meg kell állni." - mondta Bánk
Attila.
Horváth Béla a Kisgazdapárt képviselôcsoportjának helyettes
vezetôjérôl sem hallottunk Torgyánellenes kiállást, most azt olvassuk,
hogy Torgyán József családjához fordult: tegyék lehetôvé hogy a
megromlott egészségű kisgazdaelnök méltósággal vonulhasson vissza a
politikai porondról.
Torgyán József visszautasította Horváth intelmeit. Mi több, a két
“magáról megfeledkezett" magasrangú vezetôrôl magas lóról
nyilatkozott: “Bánk Attila a Kisgazdapárt közkatonájaként hozhatja
helyre tábornokként űzött kettôs politikai játékát. Várhelyi András
frakcióvezetô-helyettes viszont repül; ô ôrmesterként érkezett a
Kisgazdapártba, ezredes lett, de vezérôrnagy akart lenni. Horváth Béla
frakcióvezetô-helyettes jó ideje pártromboló, ezért mennie kell.
A vita
most már a nyilvánosság elôtt megy, a lapátra tett Várhelyi András
frakcióvezetô-helyettes azt mondta: morálisan megszűnt Torgyán József,
ezt egy ország igazolja vissza érzelmileg. “Ez az öreg, súlyosan beteg
ember össze-vissza kever mindent. A saját betegsége és lelki
szorongása csapdájából csak egyféleképpen menekülhet ki, ha abbahagyja
ezt az irtóztató vergôdést" - fogalmazott Várhelyi. Mint mondta: “egy
ország nézi szánalommal Torgyán József egyéni sorsának alakulását.
Senki nem vonja kétségbe, hogy tíz évig dolgozott valamin, amibôl az
FKGP koalícióra kerülése kiforogta magát, de ennek a történetnek vége
van."
“Nem kellett nagy jóstehetség annak elôrejelzéséhez. hogy Torgyán
József párton belüli pozíciója is megrendül a kormányból való
távozásával. A vezér eddig kikezdhetetlennek látszó tekintélye a múlt
héten végképp csorbát szenvedett: nem tudta frakcióvezetôvé
választatni magát, az agrárminiszteri posztra kiszemelt jelöltje
reménytelen helyzetét felmérve maga lépett vissza, s korábbi feltétlen
hívei közül újabbak fordultak szembe vele. A küzdelem végét senki sem
látja, a helyzet szinte óráról órára változik. Ebben a pillanatban úgy
látszik, hogy Torgyán kezébôl kezd kicsúszni az irányítás, ám
ellenfelei még korántsem kerekedtek felül." - írja a Magyar Nemzet
február 20-án.
Nagy Ferenc József, az FKGP egykori elnöke, az Antall-Boross-kormány
minisztere meggyôzôdéssel állítja, Torgyán Józsefet a baloldalról
küldték: “kijelenthetjük: Torgyán jól dolgozott. A patinás történelmi
párt lassan az utolsókat rúgja. Csak végig kell nézni figyelmesen az
eltelt évtizedet. Torgyán »munkássága« a botrányok, puccsok és
kizárások története. Gondoljuk csak végig, hogyan lett az egykori
pártfôügyészbôl budapesti elnök, országos társelnök, majd elnök,
frakcióvezetô, késôbb miniszter. Botrányokkal, puccsokkal és
kizárásokkal. A párt tíz évvel ezelôtti elsô vonalából ma már alig
találni valakit mutatóban. Persze elsôsorban azokat lökte ki maga
mellôl, akik szerinte útjába álltak, akiknek önálló véleményük volt,
és nem voltak hajlandók mamelukként bólogatni. Itt vannak most ezek az
úgynevezett reformosok. Elegük lett az elnöki diktatúrából, ezt szóvá
tették, erre kizárta valamennyit. Csakhogy lassan nem lesz már kit
kizárni, elfogy a párt. Míg nem ô volt a legelsô ember a
kisgazdapártban, egyebet sem tett, mint az országot járta. Gyűléseket
szervezett, elôadásokat tartott, lánglelkű szónoklatokban szidta a
»tutyimutyi« városi politikusokat, földfoglalásokra buzdított,
bolsizott, »patakvérezett«, csak úgy dôlt belôle a demagógia. A
szerencsétlen kétkezi parasztember meg hitt neki. Torgyán nem ért a
mezôgazdasághoz, ez köztudott. Úgy gondolom, szíve szerint igazságügy
miniszter szeretett volna lenni, csak hát nem sikerült neki. A
miniszteri tisztség a hiúságának kellett, ahogyan a Fradi elnökség is.
Úgy gondolta, az ország legnépszerűbb sportklubjának vezetôjeként
újabb glóriák kerülnek majd a fejére. Melléfogott. Hallottam, hogy
vesztes meccsek után a közönség a fejét követeli. Csak egy vége lehet
ennek a történetnek: a Kisgazdapártnak meg kell szabadulnia Torgyán
Józseftôl. Mielôbb. És ahogyan látom, közeleg az idô."
Orbán Viktor kormányfô közölte: “Torgyán Józsefnek rendeznie kell
saját és pártja ügyeit, az országnak pedig arra van szüksége, hogy a
minisztérium meg tudjon birkózni az elôtte álló feladatokkal". Orbán
hozzátette: “a jelenlegi állapot a kormány működésének eredményességét
kezdte lerontani. Az FKGP-re szükség van, mert kell egy erôs
kisgazdapárt, amely a gazdatársadalom érdekeit szolgálja." -
jelentette ki Orbán Viktor.
A Független Kisgazdapárt és annak parlamenti képviselôcsoportja
továbbra is biztosítja a stabil és kiegyensúlyozott politikai közélet
feltételeit - szögezte le Bánk Attila frakcióvezetô közleményében.
A kisgazdapárt népszerűségének csökkenése - amit már a nem
pártelkötelezett közvélemény-kutatók is egyértelműen jeleznek - egyre
inkább arra utal, hogy doktor Torgyán pártja a 2002-es választásokat
követôen nem lesz tagja a magyar parlamentnek - írja a MIÉP-hetilap, a
Magyar Fórum.
Kövér László közölte: reményeik szerint a 2002-es választásokon a
Fidesz megszerzi a kormányzati munka folytatásához szükséges
felhatalmazást. Hozzátette: optimista forgatókönyv szerint a
kormányzáshoz a Fidesz által elnyert mandátumok is elégségesek
lesznek. Pesszimista forgatókönyv alapján ismét valamilyen koalíciós
kényszer megoldásán kell majd gondolkodnunk. Ennél pesszimistább
forgatókönyvet nem nagyon szeretnék adni - mondta a pártelnök.
A magyar politikai színtéren nincsenek, soha nem is voltak nagymúltú
pártok. Bármelyik párt bukásáról van szó, nem borul gyászba a
nemzetnek az a része, amely négy évvel elôtte szavazatát adta rá. A
magyar választók többsége az adott helyzetben ítéli meg, hova adja
szavazatát. Ítéletét nagy mértékben befolyásolja a sajtó, ezért tudnak
még létezni baloldali pártok. A saját meglátásra alapozott önálló
véleményt alkotni képes réteg egyre növekszik. Pártok jönnek, pártok
mennek. Nemcsak a politika hat a közvéleményre, de a közvélemény is
alakít a politikán. Már vannak olyan pártok, amelyek megfelelnek a
nemzet hagyományainak és érdekeinek. A választók szeretik a sikeres
pártokat.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||