| |
|
|
Népszavazás - kétes cselfogás
A magyar kormány ellenzéke kiadta magának a jelszót: le kell váltani a
kormányt. Ahhoz persze miniszterelnök-jelölt is kell, lett is. A
kisebbik ellenzéki pártnak legkorábban, a nagyobbiknak a múlt héten. A
legkisebbnek is van, noha eddig még nem jutott be képviselôje az
Országgyűlésre, de jó eljátszadozni a gondolattal: mi lenne, ha
Thürmer Gyula lenne a miniszterelnök.
Majd ellátná a baját a sok
reakciósnak. Rákosi is úgy gondolta, hogy elbánik a kilencmillió
fasisztával. Szóval van miniszterelnökjelöltje minden pártnak, ez a
dolgok rendje, ez a parlamenti demokrácia. És mivel a kormányt le kell
váltani, máris el kell kezdeni a választási kampányt. Demszky már
elkezdte a Nekünk Mindent Szabad Demokratáéknál, de ettôl még nem
ijedt meg a kormány. Na de most itt van ám az MSZP, a szocialisták, na
ezek majd ellátják a baját ennek a büdös kapitalista munkásnyúzó
kormánynak. El ám, szakemberrel, bankemberrel az élen.
A kormánybuktatásra kitalálták a soron kívüli népszavazást. Mondja meg
a nép máris, hogy mi a négy legfôbb követelése. Négy igen szavazat
kell (ilyen már volt és bejött rajta a nagy kívánság) és ha a Magyar
Szocialista Párt és a magyar nép egy akaraton van, kész a szocialista
gyôzelem. Négy olyan kérdés kell, amiben a magyar választópolgárok
túlnyomó többsége egyetért:
1. Akarják-e a munkavállalók jogainak védelmét a Munka
Törvénykönyvében?
2. Akarják-e a nyugdíjak értéken tartását,
3. Akarják-e a sorkatonai szolgálat helyébe a zsoldoshadsereget?
4. Akarják-e az ingyenes középiskolai nyelvvizsgát?
Hónapokon keresztül hirdetik e követelések fontosságát, és komolyan
megindították e négy kérdéshez a szükséges eljárást, megszerezni hozzá
a törvényességet. Amint látjuk, az MSZP gondját viseli a
munkásosztálynak, a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, még a diákoknak is.
A hírverésben ismételgetett követelések célja azt a képzetet kelteni a
köztudatban, hogy a kormány mindezek ellen van, mégpedig olyan
mértékben, hogy az veszélyezteti a társadalmat, ami ellen egy össznépi
tiltakozás szükséges, a nép erejével észheztéríteni, akár megbuktatni
a kormányt. Amikor megkérdezték Orbán Viktort, ijedezik-e már,
kijelentette: négy igennel szavaz.
A Magyar Nemzet cikkírója hozzátette: ‹ és ha mindenki négy igennel
szavaz, ott az ötödik kérdés: ‹ akkor mi van? Ugyan mi köze ennek a
jövô évi képviselôválasztáshoz?
Május 16-a óta van miniszterelnök-jelöltje az MSZP-nek. A népszabadság
közli a jelölt rövid életrajzát:
“Medgyessy Péter: 1942 október 19-én született Budapesten, 1966-ban a
Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem elméleti-politikai
gazdaságtan szakán szerzett diplomát. Ezt követően a
Pénzügyminisztériumban dolgozott, 1980-ban a közgazdasági és
költségvetési főosztály vezetője lett. 1982-től
pénzügyminiszter-helyettes, 198687-ben pénzügyminiszter, majd
19871990 között a Minisztertanács elnökhelyettese volt. 19871989-ig
az MSZMP KB tagja volt, jelenleg pártonkívüli. A rendszerváltás után
egy francia magánbank, a Paribas Bank Rt. ajánlatát fogadta el,
amelynél elnök-vezérigazgatóként dolgozott 1994-ig. 1994 augusztusa és
novembere között Horn Gyula miniszterelnök tanácsadó testületét
vezette, majd 199496-ban a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.
elnök-vezérigazgatója volt. 1996-ban a Horn-kormány harmadik
pénzügyminiszterévé nevezték ki. 1998 óta az Inter-Európa Bank Rt.
igazgatóságának elnöke és az Atlasz Biztosító Rt. alelnöke. 2000-ben
megkapta Franciaország legmagasabb állami kitüntetését, a Becsületrend
lovagi fokozatát."
Szép, sikeres bolsevista karrier. Jól példázza a felsô kommunista
réteg összefonódását a nemzetközi pénzvilággal. A szovjet
kitüntetésekkel most nem hencegnek. Ennek az embernek a két
pénzügyminisztersége alatt kétszer fosztották ki a magyar népet. Most
készülnek elvenni mindazt, amit a magyar szorgalom megtermelt ezek
ellenében. A másik bolsevista bankvezér, Németh Miklós nem vállalta a
jelöltséget. Bizonyára lemérte a szocialista párt esélyeit.
A Magyar Nemzet kérdésére, hogy szocialista gyôzelem esetén el tud
képzelni más funkciót, mint a miniszterelnöki, így válaszolt: ‹ “Nem.
Én világossá tettem: az MSZP gyôzelméért hajlandó vagyok sok mindenre.
Dolgozom a gazdasági programon, vállalok politikai szerepet a
választásokon, de semmifajta kormányzati szerepet a miniszterelnökin
kívül nem kívánok elvállalni. Nincs is igazán értelme, hiszen én
kétszer voltam pénzügyminiszter, és voltam miniszterelnök-helyettes
is."
A rendszerátváltás (keletrôl‹nyugatra átváltás) óta a szavazók az
anyagi, megélhetési kérdések vonalán döntöttek: 1944-ben csalódva az
Antall‹Boross kormányokban, 1988-ban csalódva a Horn-kormányban.
Nagyon valószínű, hogy az anyagi kérdések a jövô évi választáson is
döntô szerepet kapnak. A korábbi két csalódás nagyonis indokolt volt,
kétséges azonban, hogy ez 2002-ben megismétlôdik. A gazdasági helyzet
erôs javuló pályán áll, és a szocialista párt iránt már nincs meg az a
várakozás, mint ami hatalomba vitte ôket 1994-ben. A “baloldaliság" a
széles néprétegben ma már nem a kisemberekkel való törôdésre utaló
jelzô, hanem a kizsákmányoló kapitalista nemzetköziségre utaló szó. És
azóta megjelent a politikai színtéren a jobboldal is.
Az MSZP az egykori kommunista, ma kapitalista pénzügyi emberrel nem a
munkások pártjának képét mutatja. Még emlékezetben van a négyéves
garázdálkodás is, mindezek után az MSZP megindult a zsugorodás útján.
Ez érzôdött a párt Horn-idôket követô utóbbi három éve belharcaiban.
Az MSZP nem egységes párt. A szocializmus iránt lelkesedôk valamiféle
munkáspártot, szociáldemokrata pártot szeretnének benne látni, de
egyre-másra kitűnik ‹ fôleg a négyéves kormányonlét idején ‹ a
nagytôke iránti elkötelezettség. Az MSZP a rendszerátváltáson
meggazdagodott egykori párt- és vállalatvezetôk pártja, annak
érdekében, hogy zsákmányuk megtartható legyen. A nagy többség, egykori
párttagok, gyári munkások, nyugdíjasok egyre kevésbé érzik az MSZP-t a
maguk pártjának. Ennek az irányzatnak talán Nagy Sándor felelne meg,
de ôt elszigetelik az újkapitalisták a párton belül. Tôle származik az
alábbi nyilatkozat:
“Szerintem három jelentôs platform van az MSZP-ben, a szociáldemokrata
társulás, amelyben a liberális kötôdés az erôsebb, a baloldali
tömörülés, amelyik a párt erôteljesebb baloldali fellépésének a
szócsöve, és van a szocialista platform, amelyben magam is szerepet
vállalok. Ez utóbbinak lényege, hogy odasorolhatók a nemzeti
elkötelezettségű baloldali politizálás hívei., Ami azt is jelenti,
hogy számunkra a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel való
kapcsolat, a vidék Magyarországa, a kisember, a nyugdíjasok
problémája, mind-mind nagyon fontos szempont..."
Amikor Nagy Sándor következetesen kimarad a párt elnökségi
élvonalából, idézett nyilatkozata értelmében az MSZP az ô általa
említett rétegeket tagadja meg, és az elsôként említett írányzat
(platform) által képviselt politikát vállalja az egész párt részére.
Nevezetesen a külföldi nagytôke szolgálatát. Ez igazolódik és valósul
meg a bankvezér Medgyessy Péter miniszterelnöki jelölésében.
Visszatértek tehát az MSZP-n belül arra a stratégiára, amit Horn Gyula
alakított ki, és ami gazdasági téren a liberális SZDSZ banki-pénzügyi
csoportokat segítô pénzközpontú politikát gyakorolta. Ez a politika
bukott meg 1998-ban. Ezt a megbukott politikát kell követnie az
MSZP‹nek, mert a pártot fenntartó, a privatizáción megtollasodott
jómadarak erre adják a támogatást, ez ad nekik védelmet a privatizáció
felülvizsgálata ellen.
Elképzelhetô Magyarország sorsa egy olyan miniszterelnök
irányításával, aki a külföldi bankok szolgálatából kerül a magyar
kormány élére. Hol van itt a Nagy Sándor említette “nemzeti
elkötelezettségű baloldali politizálás", és mit várhat egy ilyen
esetleges kormányhatalomtól a számára annyira fontos “munkavállaló,
szakszervezet, a vidék Magyarországa, a kisember, a nyugdíjas"? Ha
valóban van az MSZP-ben ilyen irányzat, meddig érzi ott jól magát?
Bizony, nagy szükség lenne egy nemzeti elkötelezettségű munkáspártra.
Nagyon sok ideig tartott, amíg a pártvezetôvé föltornászkodott Kovács
Lászlóval megértették, hogy ô nem megfelelô a miniszterelnöki
pozícióra, a maga személyében is esélytelen Orbán Viktorral szemben.
Németh Miklósnak pedig a párt nem felelt meg. Pedig a magyar
társadalomban igen erôs nosztalgikus érzések jelentkeztek Németh
Miklós iránt, ami elôdjével, Grósz Károllyal való összemérésébôl, az
enyhülés hangulatából ‹ ami nem az ô érdeme volt ‹ fakadt, persze a
magyar társadalom széles rétegeiben még ma s ismeretlen Némethnek a
szerepe abban, hogy a korai, nagyobbrészt burkolt privatizációval
bolsevista elvtársainak játszotta át a magyar gazdaságot. Most ô is
legfôbb akart lenni, pártelnök is meg miniszterelnökjelölt is.
Medgyesynek viszont megfelel az alku, az MSZP-nek nem is tagja,
miniszterelnök-jelöltséget vállal, ha nem jön be a párt kormányalakító
erôvel, nem az ô szégyene. Kovács László pártja pedig megy tovább a
lenini úton a kapitalizmus lejtôjén. A harmadik útra, a magyar útra ôk
nem fognak rátalálni.
A népszavazás
tervére visszatérve, törvény szabályozza, hogy mikor, milyen gyakran,
milyen kérdésben és milyen feltételekkel lehet népszavazást tartani.
Az MSZP megpályázta a négy kérdését az Országos Választási
Bizottságnál (OVB), amely május 21-én 6:5 arányban hitelesítette a
népszavazási kezdeményezést. Ha négy kónap alatt összegyűjtenek 200
ezer aláírást, az Országgyűlés elrendeli az ügydöntô népszavazást.
Az MSZP elnöke üdvözölte az OVB döntését. Úgy ítélte meg, hogy a Munka
Törvénykönyvének legutóbbi módosítása nehezebb helyzetbe hozta a
munkavállalókat, nincs törvényes garanciája a heti két pihenônapnak.
Kovács László fontosnak tartja, hogy a nyugdíjak számításánál az
inflációt a nyugdíjasok fogyasztásában meghatározó részt képviselô
termékek és szolgáltatások alapján számítsák ki. ‹ Lehetséges és
indokolt áttérni a hivatásos önkéntes hadseregre ‹ folytatta a
pártelnök, aki szerint a kormánynak nem áll szándékában az erre való
átállás. Kijelentette: az MSZP azt szeretné elérni, hogy a fiatalok a
közoktatás keretein belül kapjanak olyan színvonalú nyelvtudást, ami
elég a nyelvvizsga letételéhez.
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádiónak adott szokásos szerda
reggeli interjújában említést tett a szocialista kezdeményezésrôl,
mondván: Örülni kell annak, hogy a kormány által javasolt döntéseket
az elmúlt tíz évben elôször az ellenzék népszavazással kívánja
megerôsíteni. Ugyanakkor megjegyezte: azon el lehet gondolkodni, hogy
el kell-e költeni a népszavazásra hárommilliárd forintot, ha egyébként
minden kérdésben olyan megoldás születik vagy született, ahogyan azt
az ellenzék és a kormánypártok is szeretnék.
A lényeg természetesen az, amit Kovács László, a párton belül működô
Baloldali Tömörülés nevű platform nagygyűlésén mondott: ‹ A Fidesz úgy
véli, ha gyôz a választásokon akkor uralkodhat és rabolhat, a
szocialisták ezzel szemben azt vallják, hatalomra kerülve szolgálni és
adni fognak. Amennyiben gyôznek a választásokon, jóléti, demokratikus
és modernizációs fordulatot hajtanak végre. A politikus beszédében
kitért arra is, szerinte a Fidesz gondolkodásában nincs helye a
szegényeknek.
A bankár-miniszterelnökjelölt pártja tehát bevetette a
proletár-hadovát. Megismételnék azt, amit korábban tettek, a
kommunista idôk kitermelte szegény munkásréteget a polgári kormány
ellen hangolni. Le kell váltani a munkásnyúzó kapitalista kormányt!
A szavazásra szánt négy kérdés közül a Munka Törvénykönyvének a
módosítása lett szánva fô kormánybuktatónak. Fogalmazásuk szerint a
Munka Törvénykönyve kormány által tervezett módosításával a polgári
kormány visszahozza a 48 órás munkahetet, eltörli a szabad
szombatokat, a hétvégi pihenônapokat, és egyébként is cselédsorba
akarja taszítani a dolgozókat, kiszolgáltatja a hazai munkavállalókat
a multinacionális cégeknek. Azt hangoztatják, hogy a kormány be akarja
vezetni a pihenônapok nélküli végtelen munkaidôt, hiszen a
módosításban szerepel, hogy össze lehet vonni akár félévre is a heti
pihenôidô-kiadást. Kikölcsönözhetik, átirányíthatják a munkavállalókat
más munkahelyre, más munkára, ami a dolgozó családi és magánéletében
is jelentôs hátrányokat hozhat. Ezt és ennek minden kiagyalt
változatát fogják sulykolni egy éven keresztül a választásokig. Ettôl
várja az MSZP hatalomra jutását.
Nézzük hát, mi igaz ebbôl a munkásnyúzó törvényjavaslatból.
A magyar kormány az európai uniós jogharmonizáció keretében 1998
októberében vállalta, hogy 2000 december 31-ig a parlament elé
terjeszti, és 2001 január 1-jétôl életbe lépteti az 1992-ben
elfogadott Munka Törvénykönyve módosítását. A módosításra azért van
szükség, mert az 1992-ben hatályba lépett Munka Törvénykönyvébe kilenc
európai uniós irányelvet kell beépíteni. Többek között a bizonyítási
eljárás megfordítását diszkrimináció esetében. Vagyis az eddigiekkel
szemben a munkaadónak kell igazolnia, hogy nem követett el hátrányos
megkülönböztetést a munkavállalók között. Lényeges változást jelent a
jövôben a férfiak és a nôk azonos bérezésének, az azonos munkáért
egyenlô bért elvének bevezetése. Nagyon fontos a módosítások között a
fiatalok munkahelyi védelme, hogy a 15‹18 évesek hetente 40 óránál nem
dolgozhatnak többet. Változnak a csoportos létszámcsökkentés szabályai
is. Kiemelt figyelmet kap a dolgozók átirányítására, kirendelésére
vonatkozó szabályozás. Ez egy évben legfeljebb 110 nap lehet.
Bevezették a munkaerô kölcsönzését is, és visszakerült az idénymunka
fogalma is. A törvény hatályba lépése után létrehozható az Európai
Üzemi Tanács.
A felsorolt változtatásokról a kormány tavaly számos egyeztetést
végzett a szakszervezetekkel, az érdekegyeztetés igen szakszerűen és
kulturáltan folyt ‹ mondta dr. Pál Lajos miniszteri biztos, majd
hozzáfűzte ‹ A Munkaügyi Tanács plenáris ülése után pedig minden
résztvevô, a munkaadók és a szakszervezetek is úgy álltak fel a
tárgyalóasztaltól, hogy azt mondták: ez igen, így már elfogadhatók a
változtatások, a szakmai viták hatására jó irányban alakult át a
tervezet. Születtek megállapodások is, ezeket kihirdették a közlönyben
és még lehetôség lett volna további tárgyalásokra is a tavaly ôszi
parlamenti elfogadást megelôzôen.
Ekkor lépett közbe a politika. Az Országgyűlés kommunista oldala olyan
ügyet keresett, amivel fel lehet korbácsolni a szenvedélyeket és a
szavazók nagy százalékában a veszélyeztetettséget lehet gerjeszteni,
gyűlöletté fokozni. A Munka Törvénykönyvének módosítása lett a támadás
kiszemelt alanya. Alkalmasságát abban látták meg, hogy a változtatások
szövegkörnyezetébôl kiragadott részek szólamokra rövidítve
használhatók a kormány hitelének rontására, míg annak cáfolatához
hosszas magyarázatra kényszerül a kormány, amit ha egyáltalán közvetít
a sajtó, azt terjedelme és részletei miatt a túlnyomó többség nem
olvassa vagy meg sem érti.
Például az, hogy “a kormány visszahozza a 48 órás munkahetet".
Az EU-irányelv kimondja, nem az a lényeges, hogy mennyi a munkaidô,
hanem olyan munkaidô-beosztást kell alkalmazni, hogy az elrendelt és a
munkavállaló által végzett heti illetve napi munkaidô mértéke nem
haladhatja meg a napi 12 órát, illetve a heti 48 órát. És ebbe nemcsak
a rendes munkaidôt kell beszámítani, hanem a túlórát és minden olyan
munkavégzést, ami a munkaidôn kívül van, mint a vasárnap és a
szombaton elrendelt munkát is, hogyha a dolgozónak egyébként
pihenônapja lenne. A munkaidô tehát továbbra is napi 8 óra, heti 40
óra.
Tehát a heti 48 óra meghatározása eddig még nem létezett elôrelépés a
munkavállalói érdekvédelemben, mert végre van egy felsô határ, amit a
munkáltató nem léphet át. Ebbôl csak hazudozással lehet munkásellenes
szándékot kiolvasni.
“Eltörli a szabad szombatokat, hétvégi pihenônapokat" ‹ kárálják a
kommunisták. Van hétvégi munkaidô is, de akkor más napokon van a
pihenônap és megvan a lehetôség arra, hogy ilyen munkakörben magasabb
a munkabér.
Azután: hogy a kormány be akarja vezetni a pihenônapok nélküli
végtelen munkaidôt. Ilyeneket mondani olyanoknak a fantáziája
szükségeltetik, akik kényszermunkatáborokat működtettek évtizedeken
át.
A három további kérdést a Magyar Nemzet tárcaírója így foglalja egybe:
“A szocialisták a második kérdéssel azt szeretnék elérni, hogy a
nyugdíjakat a jövôben a nyugdíjasok fogyasztását érintô áremelkedés
alapján számolják ki. Ezzel ismét nyitott kapukat döngetnek, hiszen
2002-tôl a sajátos fogyasztási szokások szerint számolják ki az
úgynevezett nyugdíjasinflációt, ráadásul a parlament az idei évre a
törvényi elôírásokhoz képest magasabb nyugdíjemelést szavazott meg.
(Itt érdemes megjegyezni, hogy a Horn-kormány idején jelentôs
mértékben csökkent a nyugdíjak reálértéke.)
A sorkatonai szolgálat megszüntetésérôl, illetve az önkéntes hadsereg
létrehozásáról szóló kérdés gyakorlatilag egy tavalyi parlamenti
határozat megerôsítését jelenti, amely a professzionális hadsereg
megteremtése feltételeinek fokozatos biztosításáról szól. Határidôt
nem jelöl meg a határozat, ebben is hasonlít az MSZP harmadik
népszavazási kérdéséhez. A parlament nemrég kezdte meg a sorkatonai
szolgálat idejének csökkentésérôl szóló kormányjavaslat vitáját ‹ ami
illeszkedik a fent említett határozathoz ‹, az MSZP támogatta az
indítványt.
Az érettségihez szükséges nyelvvizsga ingyenessé tételét szorgalmazó
kérdés összhangban van az oktatási kormányzat törekvésével, amelyek
túl is mutatnak azon. A felsôoktatásban már most is ingyenes a
nyelvvizsga, míg 2005-tôl az emelt szintű nyelvi érettségi egyenértékű
lesz a nyelvvizsgával, s azt ingyenesen lehet majd megszerezni. A
Fidesz 27 pontos oktatási programtervét ismertetve Pokorni Zoltán
oktatási miniszter épp a napokban jelezte: az önkormányzatokkal
együttműködve arra törekednek, hogy a nyelvvizsgára készülô
középiskolásoknak mielôbb ingyenessé váljék a vizsga.
Mindent egybevetve megállapítható, hogy az MSZP által összeállított
kérdéssor meglehetôsen következetlen, az egyes pontok nem épülnek
szervesen egymásra. Mintha a legnagyobb ellenzéki párt egyetlen, átütô
témát nem találva minden társadalmi csoportnak próbált volna
valamilyen kedvezô üzenetet eljuttatni. Önmagában nem szerencsés, sôt
a demokráciához méltatlan érvelés azért elutasítani egy népszavazási
kezdeményezést, mert megvalósítása milliárdos kiadást jelent.
Ugyanakkor tény, hogy a referendum sikere nem jelent majd érzékelhetô
változást a lakosság egyetlen csoportjának sem, nem szab új irányt a
társadalmi-gazdasági folyamatoknak, még politikai fordulatot sem
eredményezhet, mint az 1989-es négyigenes népszavazás. A feltett
kérdésekre bárki nyugodt szívvel szavazhat igennel, ám ettôl még nem
válik értelmes akcióvá a népszavazás. Ezért kimondhatjuk, hogy az MSZP
belsô küzdelmeivel, identitásproblémáival összefüggô népszavazás
megtartása valójában felesleges pénzkidobást jelent."
Az Országos Választási Bizottság döntése megfelebbezhetô, ha nem is a
nagyközönséget félrevezetô szándék miatt, de a fölöslegessége alapján
mindenképpen, de a Fidesz nyilatkozata szerint nem élnek e
lehetôséggel. Minden valószínűség szerint számítanak az akció
sikertelen kimenetelére, ami a szocialistáknak nagyobb kárt okoz,
mintha csöndben maradtak volna.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||