| |
|
|
Nyugatról másszínű a táj
A napokban egy baráti beszélgetés során szóba került, hogy Orbán
Viktort és pártját bizonyára nagyon tisztelik nyugaton, és -
beszélgetô társam véleménye szerint - ez nagy támaszt nyújthat a jövô
évi választások során. Egy kormányközeli forrásból származó
ellenvéleményt említettem meg, ami szerint a nyugatiak még ma is
szívesebben üzletelnek a régi egypártidôk embereivel, akikkel mint
állami üzletkötôkkel nagyon elônyös kereskedelmet folytattak. A
jelenlegi kormány figyelembe veszi az ország érdekeit is a betelepülô
külföldi tôkésekkel folytatott tanácskozásokon.
Van ennek a kérdésnek gazdasági szempontoktól elvonatkoztatott, de nem
is kifejezetten politikai oldala is. Európa politikai színpadán a
parlamenti pártok két alapvetô világnézeti meghatározást vallanak:
baloldali és konzervatív. Csakhogy, a nyugatiak szótárában a baloldali
egészen mást jelent, mint amit az Magyarországon kifejez, megjelenít.
Nyugaton az 1990-es magyarországi változás során elôállt pártokat face
value alapon liberálisnak, szociálisnak (szociáldemokratának)
tekintik, nem érzékelik, hogy ugyanezek Magyarországon még
pufajkaszagúak, személy szerint is az elvtársvilágból valók. Ez a
csôlátás nem is mostani eredetű, a nyugati politikai baloldalt
mindigis lelki rokonság szálai kötötték a szovjet művilág politikai
pártjaihoz. Miért gondolnánk, hogy pont most tagadnák ki a baloldali
vonulatból keleti elvbarátaikat, amikor azok visszatértek a
mérsékeltebb, nyugati típusú politikai gyakorlatba. Ez nekik csak
erôsítést jelent.
A konzervatív
eszméket a francia forradalom-szülte liberalizmus elleni védelem
szüksége keltette életre. A konzervatív eszmék fékezték a liberalizmus
lendületét és azóta e két erô működik Európa (és az európai eredetű
politikai rendszerű világ) életében váltakozó érvénnyel. A
liberalizmus szélsôségeitôl azok az államok mentesültek, amelyekben
erôs maradt a konzervatív szemlélet. A fokozat nyugatról keletre
haladva megfigyelhetô: a rózsaszínűtôl a vérvörösig. Magyarországot a
keleten létrehozott kommunizmus ragadta magához, de a magyar nép
minden ellenállása alapvetô konzervatív lelkiségébôl eredt.
Nem eléggé ismert és nem eléggé megbecsült társaság az angliai Windsor
Klub budapesti részlege. Igazgatója, Jonathan Sunley tíz évi
magyarországi tevékenység után, a múlt hónapban tért vissza Angliába.
A Magyar nemzet ez alkalommal beszélgetést folytatott Sunleyvel,
akinek azt a kérdést tette fel: -Miért gondolta tíz évvel ezelôtt,
hogy Magyarországnak szüksége van a konzervatív gondolatra a
negyvenéves diktatúra után? A válasz így hangzott:
"Számomra a konzervativizmus tekintélyt jelent, és azokat az
intézményeket, értékeket és személyes kapcsolatokat jelenti, amelyek
mind a tekintély forrásai mindennapi életünkben, de amelyek nélkül az
egyén nem tud tájékozódni, és a társadalom töredezetté válik.
Magyarországon, akárcsak a volt szovjet blokk többi országában, a
kommunizmus a tekintélyrombolásban kíméletlenül hatásos volt.
Hozzájárult ehhez az egyházi intézmények és a politikai pártok
felszámolása, az igazság feje tetejére állítása ideológiájának
perverzitása segítségével és azzal, ahogy az embereket szembeállította
egymással. Megkísérelte a saját tekintélyét ráerôszakolni a
társadalomra, ami semmi egyéb nem volt, mint brutális hatalom. Ezért
1989 után a fô feladat az volt, hogy újra legitimálják és újjáépítsék
az emberi beteljesedés ezen eszközeit és a társadalom kohézióját.
Ehelyett azonban sok kívülálló úgy gondolta, hogy ezeknek az
országoknak a fô problémái tisztán gazdaságiak, és a szabad piac
bevezetésével egyszerűen megoldhatók. Most már tudjuk, hogy törvény,
szabály vagy széles körben elfogadott erkölcsi értékrend hiányában ez
a fajta neoliberalizmus további elszegényedéshez, elidegenedéshez és
atomizálódáshoz vezet."
Figyelemre méltó a beszélgetés néhány további része:
"Ha a magyar átlagpolgár nem is látta mindig így, a hidegháború idején
a brit konzervatív pártnak és az amerikai republikánusoknak rossz volt
a lelkiismeretük Magyarország és Kelet-Közép-Európa többi része miatt.
Úgy érezték, hogy túl könnyen áldozták fel ôket 1945-ben..."
Arra a kérdésre, hogy európai szelleműnek tekinthetô -e a
magyarországi baloldal? -azt válaszolta:
"Sok befolyásos európai intézményben a magyarországi baloldalt sokkal
inkább »európainak« tekintik, mint a jobbot. Ennek fô oka az, hogy -
bármit mondanak is róluk -a konzervatívok hazafiak, akik büszkék
hazájukra... Ez az eurokrácia vezéralakjainak »víziójára« nézve -és
sok esetben megélhetésükre nézve is -veszélyt jelent... Orbán Viktor
hajlandó néha azt mondani, amit a nemzetközi eurokrácia hallani akar,
de bármennyire tisztelik, sôt csodálják a magyar miniszterelnököt
Brüsszelben és a legfontosabb európai kancelláriákban, senki ne
higgye, hogy szeretik is. Ez azért van, mert túlságosan
kiszámíthatatlan, túl népszerű, nemzeti elkötelezettségű, és túl
ügyes, eszes ahhoz, hogy olyan ártalmas címkét, mint "populista",
"nacionalista" vagy "önkényeskedô" rá lehessen aggatni. Az európai
fôhivatalok a baloldalnak és a liberálisoknak tartogatják
vonzalmaikat: azoknak, akik abban hisznek, hogy a nemzeti állam a
múlté, az új század -az új évezred -pedig a nemzetközi és egymással
kicserélhetô bürokraták kasztjáé, amelynek tagjai sokkal jobban
tudják, hogy mi a jó az egyes országoknak, mint azok politikusai vagy
népe. Pár évvel ezelôtt megdöbbentem, amikor az Európai Közösség úgy
döntött, hogy megkíséreli a presztízsét növelni azzal, hogy
átkereszteli magát Európai Unióvá. Oroszul a "Jevropejszkij Szojuz" a
régi "Szovjetszkij Szojuz"-t idézi, amelynek szintén 15 tagja volt,
politikailag ugyancsak korrupt volt, és gazdaságilag nem működött...
Nyugat-európai körökben a magyar baloldal rangját nem szabad
alábecsülni. Schröder (osztrák) kancellár nemrég részt vett a Magyar
Szocialista Párt kongresszusán. Igaz, Németh Miklós abbéli
sikerteklensége, hogy a párton belül élre törjön, a párt
»nyugatosítását« hátráltatja, csakúgy azt a budapesti diplomatakört,
amely már régen készül arra, hogy a volt miniszterelnököt ismét a
figyelem középpontjába állítsa. A kisgazdák mostani problémái pontosan
azok, amelyekben ezek a diplomaták két éven át reménykedtek,
különösen, ha ezek miatt a Fidesz -akár most, akár a következô
választások idején -inkább rászorul majd a MIÉP támogatására. Mert a
MIÉP, mint tudjuk, teljesen szalonképtelen."
Elidôzhetünk ezen az itt megismert politikai képleten, ami teljesen
ellentétes a mi természetes elképzelésünkkel. De emlékezzünk csak az
1920-ban létrejött trianoni végzésre: Angliában, Franciaországban, az
Egyesült Államokban -a többit már nem is érdemes sorolni -baloldali,
szocialista, liberalista kormányok uralkodtak, és a döntés nemzetközi
szolidaritás (utasítás) alapján jött létre, egyébként mitôl lett volna
annyira hézagmentesen egységes? Az angol parlamentben a szocialisták
egytôl egyig a trianoni csonkítás mellett voltak, míg a konzervatívok
egytôl egyig élesen ellene. A többségi szavazat döntött, háborús
idôkben mindig a baloldal gyôz. Az agresszív nyomulás a baloldalé, a
konzervatív csak követi, hiszen csak védekezési reflex.
Másfél év múlva
új kormány vezeti Magyarországot. Az eddig elmondottak hasznos
tudnivalók az esélyek kiértékeléséhez: nyugatról nem várható segítség
a jelenlegi kormányzó pártok részére, legalábbis a baloldali pártok,
kormányok és sajtó részérôl nem jön támogatás -annál inkább a
kommunista-utód mai ellenzéknek. A legnagyobb támogatást a külföldi
sajtóból kapják folyamatosan. Errôl a szünet nélküli magyarellenes
külföldi sajtókampányról tanulmány készült, amely kimutatja, hogy a
képtelennél képtelenebb hazugságokat a külföldi lapok Magyarországról
kapják. A magyar kormány kiadott egy listát amely a Magyarországot,
illetve annak kormányát lejárató külföldi sajtócikkeket foglalja
össze. Ebbôl néhányat idézünk, két vonal között:
Az osztrák Profil című hetilap 2000. április 10-i számában Haraszti
Miklós hosszabb interjúban fejti ki "Ez háború" cím alatt, hogy a
kormány a szélsőjobbig integrál, miközben kódolt beszéddel operál
(kozmopolita körök, stb.).
A német szociáldemokrata kormányzathoz közelálló értelmiségi és üzleti
körök lapja a Die Zeit "Viktor király" címen 2000 szeptember 14-én
cikket jelentetett meg a magyar miniszterelnökről, annak kormányzati
stílusáról és módszereiről, Christian Schmidt-Häuer tollából. A több
oldalas írás az elmúlt két év egyik legnagyobb kárt okozó anyaga.
"...még soha nem rabolták el magyar politikusok a koronát, ennek az
évnek az elején megtették... Magyarország csupán 37 éves
miniszterelnöke ma leginkább királlyá szeretne válni... Forrás az
SZDSZ új generációjának két vezetője: Gosztos Péter és Ónodi Tamás;
Orbán majdnem orientális "vagy-vagy" durvasággal választott szét
ellenséget és barátot... A parlamenti képviselők váltak az ő
törökjeivé -a szocialisták, a szabad demokraták és különösen a
kritikus értelmiségiek. Jobboldali segédcsapatainak törökjei a
kisebbségek. Mindenekelőtt a cigányok, ám egyre inkább a zsidó
polgártársak is... Éles kritikusainak jó részét már Horthy Miklósra,
Magyarország önhatalmú vezérére emlékezteti... Orbán a parlamentben
szükség esetén gondolkodás nélkül épít a szélsőjobb MIÉP-re is. Ezek
segítségével fosztotta meg az ellenzéket a tévé- és rádiókuratóriumban
őket az Alkotmány szerint megillető helyektől...
A rendszerváltozás vesztese a magyar társadalom kétharmada, miközben
máig nem sikerült elérni a 89-es életszínvonalat... -idézi a cikk
Szalai Erzsébet szociológust; A szerző elsődleges forrása egyértelműen
a balliberális körökből származott, aki még annyi fáradtságot sem
vett, hogy bárkit a kormányzati szférából megkérdezzen. Vásárhelyi
Miklós a cikkben idézett személy - Alapelvek nélküli, rendkívül
tehetséges személy"-ként jellemzi Orbán Viktort, míg Sárközy Tamás a
Jogász Szövetség elnöke Orbán hatalmi vágyában látja a problémát:
"Minden áron tovább akar kormányozni". Tekintettel a lap nagy
nemzetközi és németországi reputációjára valószínűleg a jelenlegi
német kormányzat is "készpénznek" vette az ott leírtakat.
A gulyáskommunizmus vége -címmel közölt Magyarországról átfogó, igen
kedvezőtlen hangvételű írást az International Herald Tribune október
3-án. A riportban megszólal Forgács Péter, a Korn/Ferry International
nemzetközi cég vezetője, aki szerint a demokrácia még gyermekcipőben
jár Magyarországon. "A jelenlegi Fidesz-vezette kormánykoalíció
keveset tett a demokrácia előmozdításáért agresszív stílusával és
esetenként a nacionalizmusba hajló megnyilvánulásaival". Vásárhelyi
Júlia, a HVG szerkesztője: "Ezeket a fiúkat egyedül a hatalom érdekli.
A fiatalságukból adódóan egy friss és ötletekkel teli kormányzást
vártunk, ehelyett azonban nagyon kemények és cinikusak". Vásárhelyi
Júlia és mások szerint is a kormány legnagyobb bűne, hogy megosztotta
és átpolitizálta a köztisztviselői réteget, a Nagy-Magyarországra való
utalásaival pedig a nacionalizmus tüzét élezgeti. A riportban
megszólal Kéri László politológus:"... a kormány nem tudja elviselni
a kritikákat, s amennyiben valaki nem ért egyet, azt ellenségnek
tekinti. A Fidesz 1998 óta a saját embereit nevezte ki a bankok és
vállalatok, valamint a hadsereg és a közigazgatási szervek élére." A
legnagyobb kritika azonban a miniszterelnök médiapolitikáját éri: a
miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy a jobboldali MIÉP, amely bár
nem tagja a kormánynak, de támogatja a koalíciót, az ellenzéki oldalon
kapjon helyet az ORTT-ben.
2000 október 29-én az Ottawa Liberális Internacionálé 50.
kongresszusán Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke
arról beszélt, hogy Közép-Európában a rendszerváltás során elért
eredményeket szerinte milyen kihívások érik. Úgy vélekedett, hogy a
liberális értékek -a szabadság, a tisztességes piac -eltűntek a
kormányzati gyakorlatból. A hatalom, akárcsak a rendszerváltás előtt,
mindent centralizál és a saját uralma alá hajt, a demokratikus
ellenőrzés eszközrendszerét szétzilálja, és az intézményes korrupció
ma már nem marad el a kádári időkben tapasztaltaktól -ismertette az
MTI-vel a Magyar Bálint által mondottakat Eörsi Mátyás parlamenti
képviselő, aki az SZDSZ képviseletében szintén részt vett a
kongresszuson.
Nem volt szerencsés a jogos panasz publikálása. A baloldali
sajtóösszefonódás erôsebbnek bizonyult. A kipellengérezett
rágalmazóknak jó alkalom volt ez egy újabb szennyesvíz-leöntésre a
magyarellenességre fogadókész külföldi sajtóban. Ebbôl csak a
legjellemzôbbrôl szólunk:
2001 január 4. Állami csatamezők címmel és Magyarország görbe útja
Európa felé alcímmel közölte a Frankfurter Allgemeine Zeitung Eörsi
István írását annak a jegyzéknek a kapcsán, amely a Magyarországról
külföldi sajtóorgánumokban elmarasztaló véleményt közlő publicisták
nevét tartalmazza -számolt be róla a Magyar Távirati Iroda. A
terjedelmes írásban a külföld tájékoztatásának szükségességét Eörsi
István abban látja, hogy: "A kormányt belpolitikai eszközökkel már nem
lehet az európai normák betartására kényszeríteni. A törvénytelenség
mai állapotában belpolitikai csatározásokkal nem lehet megdönteni a
szélsőjobboldal és a hatalomba s gazdaságba belenőtt banditák
kormányát... Talán fogcsikorgató önmérsékletre kényszeríthető a
gátlásaitól riasztó ütemben megszabaduló miniszterelnök és csapata, ha
az Európai Unió és annak közvéleménye nem nézi tétlenül ezt a
menetelést, vissza valamilyen félig pártállami, félig balkáni állapot
felé" -írta Eörsi a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.
Itt tartunk tehát
-Ez háború" a "banditák kormánya" ellen.. Tavaly nyár elején beígérték
a kormány megbuktatását ôszre. Forró ôsz lesz -mondták,
kormánybuktatás, új választások, a demokrácia gyôzelme. A nyáron
bevett nagy levegôt most sikerült csak kifújniuk, de még nem
szakadozik a kormánykoalíció.
Tôkéczki László neves közíró így fejezi ki -többek közt -a jóérzésű
emberek véleményét:
A műbalhékkal terhelt ellenzéki politizálást joggal unó magyar
választók zöme valószínűleg fásultan legyintett a szokásos »független«
értelmiségi nagyágyúkat felvonultató gyűlölködô kampányra. Tényleg nem
történt semmi különös, csupán a kormányzat összegezte e külföldön
lezajlott ellenzéki hecckampányok tartalmának és szerzôiknek egy
részét, s ezt a joggal kíváncsi hazai közvélemény tudomására hozta. S
akkor süvöltôs felháborodás dúlta fel az »egyetemes igazmondók«
csoportjait, amelyek tulajdonképpen kétségbe vonták a kormányzat jogát
arra, hogy a külföldi nyilvánosságnak szánt, nagyrészt
propagandisztikus hazudozásokat figyelemmel kísérje és arra reagáljon.
Az elején tisztázni kell: egy magyar állampolgárnak külföldön is joga
van azt mondani, amit akar, viszont az ott elmondottakért ugyanolyan -
ha nem nagyobb -felelôsséget visel, s az elmondottakra reagálni nem
hatalmi túlkapást jelent, csupán a válaszadás, a reagálás mindenkit
megilletô jogának gyakorlását. A mai magyar ellenzék heves reagálása
csupán annyit jelent, hogy rajtakapták egy nem tisztességes módszer
alkalmazásán, azon, hogy kicsinyes belpolitikai hatalmi érdekbôl
külföldön árt a hazájának.
Újra és újra kibújik a szög a zsákból, a mi baloldali ellenzékünk
képtelen elfogadni normális állapotnak mások politikai hatalmát, s
azt, hogy ne ô mondja meg, mi legyen ebben az országban. Elképesztôen
antidemokratikus felfogású emberek ágálnak itt évek óta a sajátos
értelmezésű demokráciájuk nevében. S teszik ezt a jórészt saját maguk
és elôdeik által kialakított kedvezôtlen Magyarország-kép fennállása
idején, szomszédaink sovinisztáinak örömére és tudatlan nyugati
emberjogi liberálisoknak propagandaanyagot szolgáltatva (akik aztán
merészen cigány gyerekek tejfogainak hazai rendôrségi kiveréséig
szintetizálják az itthonról folyamatosan híresztelt »rasszizmust«).
Most aztán dühödten tiltakoznak, amikor a tájékozatlan külföldnek
szánt propagandájukat a hazai választók is olvashatják.
Külföldre is azért teszik át belpolitikai propagandájukat, mivel
mintegy -ugyanúgy, ahogyan elôdeik egy része az antantnak, majd
kisantantnak, illetve a Szovjetuniónak "felkínálják szolgálataikat
azoknak, akik esetleg akarnak valamit Magyarországon."
Nyugaton, amely kormány, intézmény, bank és sajtó Magyarországgal
foglalkozik, tízéves jó magaviselet és alkalmazkodói szorgalom után
megsimogatja siheder országunk buksi fejét, de mindig talál valami
csintalanságot, amirôl le kell szoknia, ha tovább akar jutni a már
szépen beidomultak táborába, az immár valóban vidám barakba. Peter
Tufo amerikai nagykövet cselekedett így most legutóbb, eltávozása
ünnepélyes alkalmával. Azt mondta, alapvetôen meg van elégedve a
magyarokkal. Ezt a véleményét a Népszabadságban fejtette ki, fôleg a
gazdaságban elért eredményeket említette, de a társadalom fejlôdésével
is elégedett. Csakhát ugye, még fejlôdni kell, hiszen a sajtó terén
nincsenek még egészen rendben a dolgok. Most például olyan
törvényjavaslat van a Parlament elôtt, ami korlátozná a
sajtószabadságot. Meg aztán, vane egy párt az Országgyűlésben, aminek
nem volna szabad ott lennie. Ezek a dolgok -figyelmeztet -nem
kedvezôen vonják Magyarországra a nemzetközi figyelmet.
A baloldali nagy nyüzsgés már a jövô évi választásoknak szól. A jelen
kormányzati idôszak végleg eldöntött valamit Magyarországon. A Fidesz
végleg hátat fordított a liberális tábornak, egyértelműen az ország
alapvetô érdekeinek pártja lett, kormányon -iszonyatosan erôs
ellenszélben -megalapozta a magyar társadalom öncélú, magyarközpontú
politikai irányzatát. Ez az internacionalista baloldalon riadalmat
keltett: netán jövôre újra kormányzatra megválasztják a jelenlegi
koalíciót, és akkor egy következô négy évben sorra kerülhet a
szétlopott állami vagyon visszavétele, a történelmi
igazságszolgáltatás és a magyar sajtó megerôsödése. Ezért a nagy
igyekezet éket verni a jobboldali pártok közé, elégedetlenséget
szítani a társadalomban, akadályokat gördíteni a törvényhozásban,
egyáltalán aláásni a kormány tekintélyét. Elemük a rombolás,
zavarkeltés. Nagyon mozgalmas idôszaknak nézünk elébe.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||