| |
|
|
Sajtóelvtársi összefogás
A hír: A politikai manipuláció és az illetékes hatóságok tudatos
felelőtlensége miatt a megsemmisülés szélére jutott a közszolgálati
elektronikus média, különösen a köztévé Magyarországon ‹ állítja a
Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) hétfőn közzétett jelentése.
Ennél többet nem tudunk errôl a IFJ-rôl, de sejthetô, hogy valamiféle
olyan szervezet, amely Magyarország ellenôrzésével és megfeddésével
foglalkozik, ég tudja miféle felhatalmazással. Mostanában sok olyan
szervezet van, amely figyelmeztet, ítélkezik, fenyeget, bizonyára,
hogy hozzászokjanak a magyarok, hogy hazájukban a megválasztott
kormány nem egyedül uralkodik, hanem azt figyelik, irányítják,
osztályozzák, ha kell büntetik valamilyen ilyen-olyan nemzetköziek.
A fenti hírrel kapcsolatban így szól a Magyar Távirati Iroda
közleménye:
“A magyar közszolgálati rádiózás és televíziózás felügyeletének
alapvetô átalakítását sürgeti a brüsszeli székhelyű Nemzetközi
Újságíró Szövetség (IFJ) jelentésében, amely lesújtó véleményt
fogalmaz meg a magyar közszolgálati médiaviszonyokról. Erélyes
tiltakozásukat helyezik kilátásba a magyar kormánynál, az Európai
Uniónál és az Európa Tanácsnál a médiaválság és az újságírókkal való
rossz bánásmód miatt. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének
(MÚOSZ) elnöke elmondta, egyike volt az IFJ meghívóinak."
A MÚOSZ-t viszont ismerjük, egyike a túlélô szervezeteknek, amelynek
tagjai között találhatók azok az újságírók, akik kormányellenes,
országellenes ‹ a magyarságnak, Magyarországnak ártó ‹ híreket
továbbítanak ilyeneket szívesen leközlô nyugati lapoknak.
Magyarországon ‹ mint tudjuk ‹ a tájékoztató ipart privatizálták. A
lapok nagy része külföldi sajtóvállalkozók tulajdonába került. Állami
kézben egyetlen napilap, egyetlen hetilap sem maradt. Az elektronikus
sajtó ugyancsak kikerült az állam kezébôl, kivéve egy nagyon kis
részét, egy televíziós állomást és néhány rádióállomást. Ezt úgy
hívják, hogy közszolgálati televízió illetve rádió. Ekörül van most a
nagy ricsaj. A híripar kilenctizedét birtokló vállalatok nem tudnak
belenyugodni abba, hogy a közszolgálati hírműsorok egy részét nem ôk
uralják. Egy részét, amúgy elvileg egyik felét, hiszen az állami tévé
és rádió műsorában a politikai pártok nagyjában parlamenti erejük
arányában részesülnek a hírműsorokban, illetve a közszolgálati tévé és
rádió irányításában. Most éppen azt tartják felháborítónak, hogy a
kormányzó pártoknak is jut műsor.
Tehát az IFJ “ténymegállapító bizottsága" magyar elvbarátainak
hívására jelent meg február 11‹13-án, és 61 oldalas jelentésben
összesítette tapasztalatait hangzatos cím alatt: Televízió a szakadék
szélén ‹ a közszolgálati televíziózás politikai és szakmai válsága
Magyarországon. Fôbb megállapításai: “A magyar közszolgálati
televíziózást és különösen az MTV-t az összeomlás szélére sodorta a
felelôs hatóságok politikai manipulációja és szándékos elhanyagolása.
Az MTV hírműsorainak minôsége erôsen leromlott." Nem tudjuk, hogy ez a
jelentés kit illet Magyarországon: megkérdezte-e tôlük valaki, hogy mi
közük mindehhez? Hiszen a többi televízióhoz nem mentek el
vizsgálódni, a magántulajdonos ki is vágta volna ôket, dehát állami
televízióról van szó ugyebár, és az államot be lehet jelenteni a jelek
szerint máris félelmetes Európai Uniónál és az Európa Tanácsnál. Annak
is jelentôsége van, hogy a Horn-kormányt egyszer sem látogatták meg
vizsgálódással.
Nyilvánvalóan politikai beavatkozás esete áll fenn, ami abból is
kitűnik, hogy az IFJ úgy látja: “politikusoknak nincs helyük a
közszolgálati televízió hatósági felügyeletében", és az “illetéktelen
politikai befolyás fenyegeti a kifejezés szabadságát Magyarországon".
Az Európai Unió “kormányának", a bizottságnak, illetve az Európa
Tanácsnak is megküldött jelentés szerint Orbán Viktor kormánya új
médiaháborút indított, és olyan mértékben akarja érvényesíteni
illetéktelen politikai befolyását, hogy ezzel már a szólásszabadságot
veszélyezteti. Szerintük “a kormányzó koalíció lépései kérdésessé
teszik Magyarország elkötelezettségét a valóban szabad közszolgálati
televíziózás alapelvei iránt (...) a magyar EU-csatlakozási
tárgyalásoknak a kulturális és sajtóügyekre vonatkozó részét
veszélyezteti a televíziózás válsága." Ez már komoly fenyegetés, ha
nem zsarolás. Azt is megmondták nyíltan, hogy “Az IFJ támogatja azokat
az újságírókat, akik szembeszegülnek a politikai beavatkozással".
Másszóval ajtón belül vannak, bármelyik pimasz alkalmazott mögött a
munkaadó magyar államot rendreutasító erô működik.
Felmerül a kérdés:
hogyan kötôdik egy ilyen szervezet az Európai Unióhoz és az Európa
Tanácshoz, amelynek néhány tagja három napot tölt Magyarországon, és
megállapításokat tesz az MTV-rôl, ahol mindössze húsz percet töltött a
vezetôjük, aki ilyen éleses hangon nyilatkozott. Ha imposztorok, akkor
papírkosárba a jelentéssel, ha pedig a neves szervezetek ügynökei,
akkor nem sok jót jövendölünk Magyarországnak a csatlakozás utánra.
A Magyar Távirati Iroda március 14-i jelentése némi támpontot
szolgáltat ennek a vizsgálódásnak az eredetére:
“A magyar közszolgálati televízió helyzetét értékelte szerdai számában
a Süddeutsche Zeitung. A liberális német napilap Médiumok rovatában
közölt írás »Se nézôk, se pénz, se igazgató: az EU-tagjelölt
Magyarország közszolgálati televíziója tönkremegy« címmel jelent meg.
A szerzô, Daniel Brössler fôként Haraszti Miklós (SZDSZ-ügyvivô)
benyomásai és érvelése alapján rajzolt képet az MTV állapotáról,
rámutatva: a közszolgálati televíziót immár tíz éve ostromolják azok a
politikusok, akik szócsövüknek képzelik az adót. Ebbe aztán bele is
rokkant a televízió."
Nagy türelem kell ma Magyarországon az államvezetéshez. Ez tükrözôdik
Mádl Ferenc köztársasági elnök március 13-án elmondott beszédének
alábbi részletébôl:
“Ma Magyarországon szabad a sajtó, ezt nemcsak tudjuk és mondjuk, de
érezzük, tapasztaljuk is ‹ jelentette ki köszöntôjében Mádl Ferenc
köztársasági elnök a Sajtószakszervezet által a magyar sajtó napja
alkalmából rendezett ünnepségen. Hozzátette: ‹ ezt bizonyítja, hogy
ízlésünk, értékvilágunk szerint válogathatunk a különbözô
sajtóorgánumok között. Mivel a sajtó üzleti vállakozás is, tényként
kell elfogadni, hogy a tulajdonos ‹ érdekeinek megfelelôen ‹ bizonyos
elvárásokat támaszthat a munkatársakkal szemben. A pártkötöttség olyan
szemléletbeli irányultságot jelenthet, amely kárára lehet a
nyilvánosság feltétlen képviseletérôl szóló alapelv és az objektív
hírközlés érvényesülésének. Kiemelte: alapvetô feladat a morál és az
európai, a nemzeti kultúra értékeinek megôrzése, a tudásalapú
társadalom megteremtésének esélye."
Hát igen, az elvi álláspont jól hangzik, de utolsó mondatában
felsorolt néhány olyan dolgot ami viszont nagyonis hiánycikk a
magyarországi tájékoztató iparban.
A magyarországi újságírók (mármint a Magyar Újságírók Országos
Szövetsége egyes tagjainak) panasza iránt oly figyelmes Aidan White úr
részére egy nem a megnevezett újságírói szervezetben tag magyar
újságíró, Lovas István 17 kérdést tett fel, és miután nem kapott
választ, kérdéseit nyilvánosságra hozta a Magyar Nemzet február 10-i
számában. Ezek közül csak néhányat említünk, terjedelmi okokból:
“A New York-i Freedom House-nak a világ sajtóhelyzetérôl kiadott éves
jelentése szerint Magyarországon szabad a sajtó. Most Ön azért jön
Magyarországra, hogy megvizsgálja a közszolgálati rádiót és televíziót
Magyarországon. Hol volt Ön, amikor a Freedom House három éven át, a
Horn-korszakban, a magyar médiát csupán részben szabadnak
minôsítette?"
“Kifejezte-e aggodalmát, hogy napokkal az 1994-es választások elsô
fordulója után a Pesti Hírlapot (országos, konzervatív napilap)
megszüntették?"
“Kifejezte-e aggodalmát, hogy hónapokkal késôbb a regionális,
konzervatív napilapot, a Pest Megyei Hírlapot bezáratták a Pest megyei
önkormányzat tiltakozása ellenére?"
“Kifejezte-e aggodalmát, hogy hasonló sors várt ezt követôen az akkori
ellenzéket támogató egyéb médiumra?"
“Mi volt az oka, hogy szervezete nem válaszolt egy sürgôs
sajtónyilatkozatra, amelyet a Magyar Újságírók Közössége (MÚK) 1994
július 19-én adott ki Veszélyben a magyar sajtószabadság címmel,
tekintettel arra, hogy Horn miniszterelnök úr a Magyar Televízió és a
Magyar Rádió elnökét úgy nevezte ki, hogy nem hallgatta meg az akkori
ellenzéki pártok véleményét, és hogy Göncz Árpád, az akkori államelnök
kinevezésüket aláírta ellenzéki tiltakozások ellenére?"
“Mi volt az oka, hogy nem válaszolt arra, amikor a MÚK 1994 július
21-én sürgôs sajtónyilatkozatot adott ki, miután a Magyar Televízió
Híradójánál azonnali hatállyal szerkesztôket és riportereket
függesztettek fel?"
Egy kis történelem
A közszolgálati televízió 30, a magántelevízió állomások 70
százalékkal osztoznak a nézettségen. Utóbbiakkal “nincs gond",
magánvallalat azt tesz, amit akar. Teszi is. Az MTV Rt., mert állami,
a nyugatiak megfigyelése alá kerül, és ha nem találtatik eléggé
baloldalinak, akkor jaj Magyarországnak. 1998-as adatok szerint a
Magyar Televízióban még mindig közel 3000 ember dolgozott, akiknek a
többsége a korábbi évtizedekben is ott volt. A Horn-kormánynak volt az
ötlete, amit meg is valósítottak, hogy az MTI Rt-t felügyelô MTV
Közszolgálati Alapítvány kuratóriumát felerészben a kormány,
felerészben az ellenzék adta. Tíz elnökségi tagból ötöt a kormány,
ötöt az ellenzék jelöl. Ezzel elérték azt, hogy a hamarosan hivatalba
lépô Orbán-kormány nem tudott kedve szerinti személyi változást
létrehozni, maradtak szépen a régiek.
Sehol nem lényegtelen, hogy kinek a kezében van a tájékoztatás és azt
mire használja fel. Magyarországra ez fokozottan érvényes. “A
tömegtájékoztatás a nagy pénzek, a nagy lehetôségek, a politika
formálásának birodalma" ‹ írja a Magyar Demokrata 1998 január 29-i
számában. Abban az idôben, választások elôtt, sokan foglalkoztak a
tájékoztatás kérdéseivel Magyarországon. Pokol Béla professzor a
fentitôl néhány héttel korábbi számban arról ír, hogy: “bizonyos banki
és pénzügyi körök jelentôs összegeket pumpálnak az általuk
kedvezményezett lapokba, más orgánumokat viszont elpusztítanak. Az Új
Magyarország című napilap megszűnésével szinte eltűnik az nemzeti
elkötelezettségű sajtó... A jelenlegi helyzetben a hazai
tömegtájékoztatásban a társadalom majd egyharmadát megfosztják a
véleménynyilvánítás szabadságától."
Ugyancsak az Új Magyarország megszüntetésének a vitájához hozzászólva
írta Döbrentei Kornél, a Hitel rovatvezetôje:
“Több mint sajnálatos, sôt bűn az egyetlen ellenzéki napilap
megszüntetése. Tipikus esete a látszatdemokráciának. Nincs esélye,
lehetôsége annak az oldalnak a megszólalásra, mely nemcsak
retorikájában, hanem ténylegesen akar tenni a nemzet érdekében. Nem
tudja így elmagyarázni a történelmi folyamatokat a médiahatalom által
megbolondított társadalomnak. Egy tisztességes hatalomnak érdeke lenne
a gondolatok, az eszmék küzdelme. Ez, ahogy van, Magyarország számára
önmagában nézve is káros. Az uralkodó pártok tévedhetetlennek tartják
magukat. Az általuk sugallt média pedig csak kiszolgálja ôket. A
konzervatív sajtó jelenlegi mostoha helyzete az 1990-tôl 1994-ig tartó
idôszak következménye. Az Antall-kormány több stratégiai hibát
követett el. Meg kellett volna tanulnunk, hogy bizonyos dolgokat fel
kell számolni. A sajtó túl sok kártékony emberét meghagyták. A
taxisblokád örök példa kellene hogy legyen. Olyan össztüzet zúdítottak
az akkori kormányra, amibôl tanulhattak volna. Napilapot kellett volna
indítani, és annak megteremteni a biztos hátterét. Azt meg tudomásul
kell venni, hogy a Nyugatnak ez a kormány (t. i. a Horn-kormány)
inkább megfelel, mint egy, a nemzet érdekeit jobban a szeme elôtt
tartó. Ezek kiszolgálják ôket, a Világbankot, és képesek az örök
hajbókolásra."
Ezt követôen ‹ az ellenséges sajtó igyekezete ellenére ‹ 1998 tavaszán
a magyar nép kormányhatalomra juttatta a nemzeti elkötelezettségű
pártokat, attól kezdve van kormányellenes sajtó.
“Nincs ma Magyarországon mértékadó és mértéktartó, valóban független
médium, s a remény is kevesebb, mint valaha, hogy lesz még egyszer" ‹
jelentette ki Salgótarjánban 2000 szeptember 28-án a Fidesz Magyar
Polgári Párt elnöke. Kövér László a Fidelitas salgótarjáni csoportja
és a Fiatalok Együtt Salgótarjánért Egyesület által Média-dzsem-buli
néven rendezett médiafesztivál vendége volt. A Fidesz-elnök az
előadását megelőző sajtótájékoztatón összegezte pártjának a magyar
sajtóval kapcsolatos eddigi tapasztalatait.
“Nagy baj van a magyar sajtóban ‹ jelentette ki és hozzátette ‹ az
elmúlt években nemhogy esély nyílt volna az újságíró szakmában
valamiféle szakmai és erkölcsi minimumot támasztó ethosz
kialakítására, hanem újabb és újabb gátak és gátlások szakadtak át".
Szerinte ma már az írott és elektronikus sajtóban minden gátlás nélkül
lehet emberek magánéletének legintimebb szféráit is a nyilvánosság elé
tárni, a magyar személyiségi jogvédelem semmilyen választ nem képes
erre adni. Kövér László ugyan úgy vélte, hogy a hazai újságírók
többsége nem lépte még át az erkölcsi határokat, azonban az eszközt
sem volt képes megtalálni a fenti jelenségek ellen. “Ami pedig a
politikai, közéleti újságírást illeti ‹ tette hozzá a pártelnök ‹,
mindmáig nem sikerült kiegyezéses békévé oldani a médiaháborút".
Hozzáfűzte: szerinte ma már az olvasótábor is hasonul az újságokhoz a
tekintetben, hogy zömmel a harcias hangnemre, a túlzásokra vevő,
ahelyett, hogy a tárgyilagos, középutas elemzéseket keresné.
“Ma azonban Magyarországon nincs egyetlen újság sem ‹ jelentette ki
Kövér László ‹, amit egy eleve nem pártelkötelezett olvasó a kezébe
vehetne. (MTI-jelentés)
Néhány hete
hírt adtunk arról az esetrôl, hogy a Magyar Hírlap, budapesti napilap
2001 március 13-án a következô mondatot közölte: “Pedig a magyar
lelkületben, állítom, ma senki sem akar ‹ sem Orbán Viktort, sem Kövér
Lászlót ‹ likvidálni, bármennyire javára válna is nemzetünknek".
Ez késztette Tóth Gy. Lászlót az alábbi kifakadásra a Magyar Nemzet
március 29-i számában: “A Magyar Hírlap 1990 és 1994 között minden
erkölcsi korlátot átlépve, a legszélsôségesebb módszereket igénybe
véve, folyamatosan támadta az Antall‹Boross-kormányokat. Az MSZP és az
SZDSZ bértollnokai akármilyen képtelenséget leírhattak e lap
hasábjain: minden hasznos aljasságot közöltek. Az MSZPSZDSZ
választási gyôzelme után viszont a lap tulajdonosának ízlése
váratlanul megváltozott: közölte, hogy az Magyar Hírlap túlságosan
átpolitizálódott, ezért a jövôben a liberalizmus nagyobb dicsôségére
mérsékeltebb hangnemre számíthatnak az olvasókŠ Az alkalmazott
tollnokok valószínűleg könnyezve fogadták a dicsérettel felérô
kritikát és a további biztos egzisztenciát. Idôközben a sztárolt
tulajdonos továbbállt, mert neki a liberalizmus valószínűleg csak a
profittal együtt jelent valamit.
A hírlap az Orbán-kormány hivatalba lépése óta ismét készségesen állt
a balliberális médiakommandó rendelkezésére, amely a
gyűlöletkeltésnek, a rágalmazásnak és a csúsztatásnak olyan kifinomult
eszköztárával dolgozik, hogy az demokratikus, jogállami keretek között
belefér a véleménynyilvánítás szabadságának kategóriájába. Lényegében
nem történt más, mindössze visszatértek a korábban már begyakorolt
hangnemhez és módszerekhez."
Mi történik akkor, ha ilyen hírlapi doktrinációtól elbódul valamelyik
egykori pufajkás, elôveszi szolgálati fegyverét (amit soha nem kellett
leadnia) és “megmenti a nemzetet" ezektôl a népellenes, ártalmas
személyektôl. Mert hiszen errôl van szó, ezeknek ez a mestersége, erre
kaptak kiképzést és fegyvert.
Kiképzésrôl és fegyverrôl szólva, emlékezzünk a mondásra, a toll
gyilkosabb fegyver, mint a kard.
Szozsenyitzin, körültekintvén nyugaton, így jellemzi a sajtót: “A
sajtó a nyugati országokban a legnagyobb hatalommá vált, erôsebb mint
a törvényhozás, a végrehajtás, a bíráskodás. Fel kellene tenni a
kérdést: milyen törvény alapján kerültek ôk kiválasztásra és kinek
tartoznak felelôsséggel?" És mégegy kérdés: Honnét ez a káprázatosan
példás egyöntetűség?
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• http://www.oocities.org/hfkhunsor/hunsor/csapotudositasai/aszobor.htm
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||