| |
|
|
A Világszövetség sarokba állítása
A hír:
“Megvonták az MVSZ támogatását ‹ Orbán Viktor szerint a szövetségnek
rendeznie kell sorait“ ‹ cím alatt az alábbiakat közli a Magyar Nemzet
december 14-i száma:
‹ Az Országgyűlés december 13-án Herényi Károly (MDF) és Pósán László
(Fidesz) javaslatára csaknem 237 millió forintot csoportosított át a
Magyarok Világszövetségétôl (MVSZ) az Illyés Közalapítványhoz, ezzel a
szervezet gyakorlatilag elesett a költségvetési támogatástól. Az MVSZ
vezetôsége felháborodva fogadta a döntést, de a kormányfô szerint a
parlament nem garantálhatja két évre elôre egy rendezetlen helyzetű
szervezet költségvetési támogatását.
‹ A Magyarok Világszövetsége esetében semmilyen, nyugtalanságra okot
adó tényt nem látok. A parlament a kormány által a Világszövetség
számára javasolt összeget az Illyés Alapítványhoz csoportosította át,
tehát azt továbbra is nemzetpolitikai célok szolgálatába állította ‹
közölte Orbán Viktor miniszterelnök. Hangsúlyozta: az Illyés
Alapítvány mindenki, így az MVSZ számára is elérhetô. Orbán Viktor
szerint a parlamenttôl nem volt elvárható, hogy egy rendezetlen
szervezetnek két évre elôre támogatást garantáljon. Hozzátette: az
MVSZ-nek rendeznie kell sorait, békességet kell teremtenie, és jogilag
kezelhetô, egyértelmű helyzetet kialakítania.
Tabajdi Csaba (MSZP) úgy vélekedett: a Világszövetségben kialakult
kaotikus helyzetért egyaránt felelôs a magyar kormány és a szövetség
számos tisztségviselôje, köztük Tôkés László tiszteletbeli elnök.
Szerinte a parlamentnek törvényt kellene alkotnia az MVSZ működésérôl.
Csurka István, a MIÉP elnöke elmondta: ‹ Az Országgyűlés nem
véletlenül hozta meg döntését. Újjá kell szervezni a Világszövetséget,
mert mostani formájában nem kielégítô a működése ‹ tette hozzá.
‹ Az MDF-bôl kiszorult frusztráltak megindították a szellemi és az
anyagi taxisblokádot az MVSZ ellen ‹ mondta tegnap Acél Ferenc, a
szövetség sajtószóvivôje. Patrubány Miklós elnök szerint az
Országgyűlés egy tollvonással megfosztotta teljes költségvetési
támogatásától a legnagyobb magyar civil szervezetet. Hozzátette: a
Világszövetség költségvetési támogatásának “lenullázását“ paradox
módon éppen az ellenzék ‹ kivéve a MIÉP-et ‹ nem támogatta.
‹ Az MVSZ elnöki kollégiuma megállapította, hogy a költségvetési
megvonás nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a szövetséget
megpróbálták kirekeszteni a Magyar Állandó Értekezletrôl is. Patrubány
Miklós korainak nevezte azt a kérdést, hogy milyen forrásokból
finanszírozzák a jövôben a szervezet működését. Ugyanakkor leszögezte:
számítanak a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlására.
‹ Tôkés László tiltakozik: ‹ Az MVSZ költségvetésének fedezet nélkül
hagyása egyet jelent a Világszövetség agyoncsapásával ‹ nyilatkozta
Tôkés László, a szövetség tiszteletbeli elnöke. Hozzátette: ez nem
feltétlenül jelenti azt, hogy megszűnik az MVSZ, de ezzel a jövôben
mindenképpen “árnyékéletre“ kárhoztatják. Tôkés ugyanakkor elmondta:
mivel olyan jeles ügy szerepelt a Magyar Állandó Értekezlet ülésén,
mint a szomszédos országokban élô magyarokat megilletô törvénytervezet
vitája, ezért nem kívánt konfliktusba keveredni a miniszterelnökkel.
Tiltakozásul viszont nem tartotta meg elôadását. A püspök
hangsúlyozta: halvány sejtelme sem volt errôl az intézkedésrôl, s mint
a szövetség tiszteletbeli elnöke, elvárta volna, hogy legalább
konzultatív jelleggel tudomást szerezzen errôl a költségvetési
fordulatról.
*
A hír érthetô megdöbbenést keltett világszerte magyar körökben, és még
sok véleményezés, magyarázat, nyilatkozat várható ebben a tárgyban.
Mi is történt valójában?
A politikai tábor létrehozott 1992-ben egy
szervezetet, amelynek két eredendô hibája volt. Egyik az, hogy a
Pártállam hasonlónevű kormányszervének átalakításával hozták létre, a
másik az, hogy már megvolt egyesületek ernyô-szervezeteként
alakították ki. Az elsô hibából ki tudott tisztulni, a második hiba
azonban végzetévé vált. Nemcsak azért, mert rivalizáló egyesületek
közül a bekerültek elzárták további bekerülni akarók elôtt az utat,
nemcsak azért, mert az egyesületi emberek becipelték magukkal otthoni
torzsalkodásukat, hanem fôleg azért, mert az egyesületekre szabott
szervezeti keret nem volt megfelelô egy világszervezet számára. Ismert
dolog egy adott társadalom egyesületi keretbe szervezôdô része csupán
néhány százalék. Ez így rendben is van, ha egyesületet vagy
egyesületek szövetségét akarunk létrehozni, de itt a világmagyarság
szövetségérôl van szó. A rendkívüli feladat rendkívüli és egyedi
felépítményt kíván meg.
Minden baj innen ered. Naív idealizmussal ebben a szervezetben akart
megbizonyosodni az alulról építkezô demokrácia elve. Tizenöt millió
magyar egyakarattal létrehozza eszmei és szervezeti egységét és
megmenti magának a jövôt ‹ ezt így szép megfogalmazni, de az élet nem
ilyen, a gyakorlati megvalósítás mást követel. Az elmúlt tíz évben sok
derék elgondolás fogalmazódott meg arról, hogy milyen legyen a
Világszövetség, mi legyen a célja, mik legyenek a feladatai. Néhány
évvel ezelôtt már az elnökség is foglalkozott az átalakulás
kérdésével. Ez is csak megosztotta, noha volt jó néhány hasznos
elképzelés, köztük az ausztráliai küldöttek részérôl is.
Megfogalmazódott ‹ nagyon helyesen ‹, hogy a Világszövetség ‹ ha
valóban a világ magyarságának a szövetsége akar lenni ‹ külön törvény
alapján álló, nagy feladatokra felkészített szervezet kell legyen.
Ahhoz hogy ilyen nagy cél akárcsak megközelítô is lehessen, pénzügyi
ellátottsága a mainak húsz-, akár ötvenszerese szükséges. És ha már a
működéshez szükséges pénzrôl van szó, szögezzünk le néhány nem éppen
idéális, de olyan tényt, amivel számolni kell. Fentebb úgy említettem:
a politikai tábor létrehozott 1992-ben egy szervezetet... Most az
történt, hogy a politikai tábor ‹ a létrehozó apa, és a Parlament, a
tejelô anya ‹ megsokallta az eredménytelenséget és megvonta a tejet.
Annak az illúziónak, hogy “civil szervezet“ ‹ vége. A szülôk eredményt
akarnak, és most beleszólnak. Ezen akár fel is lehet háborodni, de a
helyzeten, a viszonyuláson az nem változtat.
Orbán Viktor szerint a szövetségnek rendeznie kell sorait, békességet
kell teremtenie, és jogilag kezelhetô, egyértelmű helyzetet
kialakítania. Azt is mondta, hogy a parlamenttôl nem volt elvárható,
hogy egy rendezetlen szervezetnek két évre elôre támogatást
garantáljon. Nyers, kemény szigor, így szól, aki elveszítette
türelmét. De nem ô az egyetlen, aki elveszítette türelmét a
Világszövetség eredménytelensége felett. A türelmetlenség követelte
meg a Világszövetség átalakításának, újjászervezésének érdekében
megírt dolgozatokat. Számos dolgozatot mi is asztalra tettünk, az
elsôt még 1992-ben. 1999-ben olyan értelmű határozatot hozott a
küldöttgyűlés, hogy a következô küldöttgyűlésre kész terveket kapjon a
Világszövetség teljes átalakítására. A feladat végrehajtása helyett az
elnökség akkori elnöki és akkori elnökhelyettesi táborra oszlott,
aminek eredménye az átalakítás kérdésének elsikkadása volt. 2000
májusában a tárgysorozatban még csak említés sem történt errôl. Ez
lehetett a Világszövetség kenyéradó gazdáinak a kiváltó ok arra, hogy
dűlésre vigye az átalakulás kérdését. Orbán Viktor miniszterelnöki
gondjai részeként döntést akart a Világszövetség vajúdásában. A májusi
kongresszuson érthetôvé tette, hogy változást vár, és ha megértik a
kívánságát, ha az átalakuláshoz megfelelô embert választják meg
elnöknek, akkor lesz külön törvény és ahhoz illô nagyságú ellátmány.
Mindenki, aki akarta, megértette, Boross Péter volt Orbán Viktor
jelöltje. Azért Boross, mert ô már egyszer, miniszterelnöki idejének
utolsó napjaiban hozott egy olyan döntést, amely a Világszövetséget
egy impozáns belvárosi épületkomplexus tulajdonosává tette. Még jókor,
a Horn-kormány már nem vehette el. Így most is Boross Péter nevéhez
fűzôdött volna a Világszövetség külön törvénybe iktatása, amit egy
esetleg újra hivatalba lépô liberálszocialista kormány már nem vehet
vissza. Egy külön törvény által létrehozott világszervezet
alapítványra építve mentesült volna az évenkénti parlamenti egyesületi
osztástól. Négy szavazaton múlt ‹ alkalmasint négy ausztrál szavazaton
‹, hogy nem így lett.
Akkor az volt a szólam, hogy Boross Péter megválasztása esetén
elvesztené a Világszövetség a függetlenségét, a kormány dirigálna.
Sajnos, amióta kitalálták a pénzt, aki a költségeket állja egy
vállalkozásban, az bele is szól az üzletvitelbe. A beleszólás nem
feltétlenül rossz. Egy nemzeti kormány egy nemzeti szervezetet aligha
szomorítana nemzetietlen utasításokkal.
December 2-án rendkívüli küldöttgyűlést tartott a Magyarok
Világszövetsége. Ezt a gyűlést azért kellett megtartani, mert a
májusi, évi küldöttgyűlés befejezetlen maradt, akkor nem sikerült
megválasztani az elnökhelyettest és tisztázatlan volt a költségvetés
elfogadottsága.
A májusi küldöttgyűlés legnagyobb tétje az volt: ki legyen a
Világszövetség elnöke. A hosszadalmas és bonyolult négyfordulós
választási eljárás végén két elnökjelölt között folyt a küzdelem.
Patrubány Miklós mindössze 7 szavazattal nyert, vagyis 4 küldött
szavazatával dôlt el a választás. Ilyen vékony veszteség illetve
nyereség érthetô indulatokat keltett, magasra csaptak a csalódásnak
illetve örömnek érzései. Az elnökválasztási küzdelem olyan képet
mutatott, mintha a Világszövetség küldötteinek összessége két tábor,
két szemlélet, két ellentét gyülekezete lenne. Valójában ilyen
szembenállás nem a küldöttek 300 fôs együttesének jellemzôje, hanem a
24 fôs elnökségé. Az elnökségben dúló, éveken át folytatott nemtelen
hadakozás vetült rá a küldöttgyűlésre.
A májusi küldöttgyűlés befejezetlenségének egyetlen és kizárólagos
okozója az elnök- és elnökhelyettes választás alapszabályokban
rögzített hosszadalmas módszere, amely idôben lehetetlenné teszi
mindkettônek egy napon történô lefolytatását, ezen kívül elveszi az
idôt sok más fontos dolog megtárgyalásától. Kivédhetô lett volna, ha
az alapszabályokban erre a célra szolgáló nyilatkozat megjelent volna
a meghívón, ami szerint a küldöttgyűlés másnap a megjelentek számától
függetlenül határozatképesen folytatható. A májusi küldöttgyűlés
befejezetlenségére alapozott vádaskodások igaztalanok.
A Magyarok Világszövetsége jelenlegi problémája nem a májusi
küldöttgyűlésen jött létre, és nem is fejezôdött be a decemberi
rendkívüli küldöttgyűléssel. Nem hoz megoldást az sem, ha az elnökségi
együttműködést megtagadó csoport visszatér a székházba, de az sem, ha
távol marad illetve kirekesztetik. Nem hoz megoldást az sem, ha a pro
és kontra perekben a bíróság akár az egyik, akár a másik oldalnak ad
igazat, az sem, ha nem lesznek perek. Deák Ferenc adta meg a választ:
A rosszul begombolt mellényt újra kell gombolni.
*
Megsuhogott a politikai nádpálca. Nem szép dolog, de megesett. Az a
kérdés: okos dolog-e ezek után ‹ ha a Világszövetséget megmentendônek
ítéljük ‹ a politikai tábor menetelése elé futva felkavarni szemükbe a
port? Valahol, valamilyen fórumon szót kell érteni a megmaradás
érdekében. Nagyon valószínűtlen, hogy a nemzeti pártok döntése a
Világszövetség ellehetetlenülését célozza. Az Illyés Közalapítványhoz
utalt 237 millió forint bizonyára hozzáférhetô lesz, egy kis pihentetô
helyre került.
Lehet minôsíteni az eljárást, de az üzenet szabatos: ‹ az MVSZ-nek
rendeznie kell sorait, békességet kell teremtenie, és jogilag
kezelhetô, egyértelmű helyzetet kell kialakítania.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• “Kis ország is mondhat érdekeset“
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||