| |
|
|
Délvidéki remények és aggodalmak
A balkáni kommunizmusnak egyazon alapja van, mint a balkáni
királyságoknak, egyházaknak: a nacionalizmus, illetve annak
legszélsôségesebb formája. Valójában nincs is rá megfelelô kifejezés,
a nacionalizmus szóra is méltatlan a balkáni viselkedés. Törzsi
fundamentalizmus lenne talán a megfelelô elnevezés vagy röviden csak
balkanizmus annak a magatartáskultúrának a meghatározására, amely csak
egy igazságot ismer, a sajátját, ennek érvényesítésére örökös
összeütközésben van a szomszédaival, azoktól még a levegôt is elvenné.
Ezt a negatív elôjelű magatartáskultúrát a szerbek fejlesztették a
legmagasabb tökélyre. Legjobban példázza ezt a lelkiséget az a
meggyôzôdésük, hogy ahol egy szerb hôs csontjai nyugosznak, az szerb
föld. A Balkán nem Európa. A Balkán soha nem lesz európai, a Balkán az
semmi más, csak balkáni.
A szerb népnek a nyugati politikai együgyűség nagy történelmi szerepet
adott: a déli szláv népek federációs államát hozták létre részükre
azzal a távolabbi szándékkal, hogy abból késôbb kifejleszthetô a
Balkán Federáció. A kísérlet hamvába holt a szerbek balkanizmusával.
Az alapvetôen francia politikának következményeképpen a Balkán
benyomult a Kárpát-medencébe, nyugati nagyhatalmi jóváhagyással
megnyomorítva Közöp-Európa egyetlen türelmes többnemzetiségű államát
ésfolyamatosan felszámolva a magyarságot, annak fejlettebb társadalmi
intézményeit, szabadságát és gazdasági lehetôségeit, kultúráját. A
jelek szerint a nagyhatalmaknak még van tervük a területileg
megnövelt, megerôsített Balkánnal, arra viszont a leghalványabb jel
sem utal, hogy a szerb hadifogságban élô magyar százezrek valamiféle
jobb elbánást, védelmet kapnának, ilyen igényeket elegánsan
eleresztenek a fülük mellett. A Balkánnak juttatott területek
visszaadásáról nem is szólva.
Jobb híján magyarok részére megalkotandó valamilyen autonómiáról
álmodoznak az egykori magyar Délvidék ma Vajdaság néven ismert
részének magyar politikusai. Ilyen eddig nem volt, a remény a
megváltozott körülmények szülötte: vajha a nyugati hatalmak
ráparancsolnának Szerbiára autonómiák létrehozását és tiszteletben
tartását megkövetelve. A magyar kormány elvállalta az
autonómia-elgondolások megjelenítését a nyugati hatalmaknál. Mielôtt
vizsgálgatnánk e kívánság esélyeit, szólnunk kell Vajdaság egészének
autonómia-törekvésérôl.
Vajdaság 1974-ben alkotmányt kapott. A nyugati politikagyárakban,
marxista egyetemeken (abból van legtöbb) ápolt gondolat volt a helyi
önkormányzatokra (szovjetekre) épülô kommunista állam megvalósulása,
és ahol ilyen irányú jelek mutatkoztak, a nyugati, fôleg amerikai
politika azt bôkezűen jutalmazta. Tito a legkedvencebb bolsevikja volt
a politikai Nyugatnak. A vajdasági önállóság Jugoszlávia kirakati
mintapéldánya volt. A központi kormányzatnak nem sok kockázatot
jelentett a helyi kormányzatok önállósága, mert azokban is a párt
szava érvényesült, amely viszont központi igazgatású volt.
“Az 1974-es alkotmány alapján létrehozott vajdasági autonómiát nemcsak
a valamennyivel oldottabb kommunista eszmeiség hozta létre, de az is
működtette ‹ írja Mirnics Károly a Magyar Fórumban. Elemzését így
folytatja: ‹ A maga dolgában nagyon biztos kommunista eszmeiség nélkül
egy percre sem maradhatott volna fenn. Ebben a Vajdaságban a községek
és a helyi önkormányzatok jogköre még tovább erôsödött. A fenntartási
pénzeszközök továbbra is a községi önkormányzatoknál voltak, viszont a
fejlesztési pénzeszközök most már túlnyomó részt a tartományi alapokba
kerültek, illetve kisebb részük községi szintre és a társadalmi
tulajdonban lévô vállalatok érdekközösségébe is. Mivelhogy Vajdaságban
mindenki szerette ezt a Vajdaságot ‹ mi magyarok is ‹, bár a jólét
benne a külföldi kölcsönök alapján emelkedett olyan magas szintre,
most sokan ezt a vajdasági autonómiát szeretnék helyreállítani. Ennek
a vajdasági autonómiának újbóli életrehívása azonban történelmi álom.
Esélyei egyenlôk a nullával."
Ha ez így igaz ‹
meg az is, hogy Szerbia a federációs kalandban tönkrement állapotát
csak nemzetállami egységgel tudja helyrehozni ‹, akkor a vajdasági
autonómia feléleszthetetlensége mellett a magyar pártok
autonómiaelképzelése még mélyebb álmok világába tartozik.
A Milosevics nélküli Jugoszlávia hathónapi fennállás után sem indult
el az államépítés útján.
Attól még sehol nem lett demokrácia, hogy
megszűnt a kommunista egypártdiktatúra. Nem sok változott Vojislav
Kostunica elnöksége alatt sem. A tavaly október 5-én megtörtént
“egyórás forradalom" sok tekintetben hasonlít Iliescu forradalmára,
azzal a különbséggel, hogy ezt a diktátort elvtársai nem irtották ki,
csak megmagyarázták neki, hogy félre kell állnia saját és Szerbia
érdekében. Viszonzásul nem adják ki a Hágai Bíróságnak.
A Magyar Demokratában megjelent írás szerzôje, Kuntavi Ács János
szerint: “Kostunicának és társainak kisebb gondja is nagyobb, mint a
vajdasági magyarok autonómiája. Tudni kell azt is, Kostunica szerb
nacionalista. Nem akármilyen, hanem szerb. Errôl nem lenne szabad
megfeledkezni. A »demokrata« Kostunica a koszovói véres terror alatt
kasalnyikovval a nyakában grasszált fel s alá. Hogy géppisztolyát
használta-e, azt megmondani nem tudom, de tény, hogy Koszovót
fegyverrel a kezében járta meg. Kostunicának ‹ ha igazi forradalmár ‹
módjában állt volna Milosevicset falhoz állítani, ennek ellenére
fölengedték a szabadnak és demokratikusnak mondott szerb televízió
képernyôjére, ahol ô szemrebbenés nélkül elmondhatta, hogy akkor
pénteken tudta meg a választások hivatalos eredményét, amit
természetesen elismer, mi több, gratulál Kostunicának a gyôzelemhez.
Köszöni a választói bizalmát, valamint azoknak is köszöni az
ellenszavazatokat, akik nem rá adták a voksukat, mert így legalább egy
kicsit megpihenhet, ugyanis az ország sorsának alakulása iránti
gondoskodás súlyos teherként nyomasztotta. Egy kicsit eljátszadozik az
unokájával, majd újult erôvel tér vissza a politikai életbe, s
pártjával, a Szocialista Párttal, mint legerôsebb ellenzéki párttal,
megnyeri a következô választásokat."
Ezzel a színjátékkal mindenki lecsendesedik. Milosevics hívei, mert
nem lôtték le vezérüket, ellenzôi, mert végre félreállították a
despotát, az ellenzéki pártok, mert végre gyôztek, a nagyhatalmak,
mert nincs szükség további erôszakos beavatkozásra. Milosevics féléven
át játszadozott a kisunokával, most végül bevonultatták az állami
zárdába, ahol személyi ôrizete biztonságosabb, mint vidéki
palotájában. A nyugati sajtó máris zengi, hogy Jugoszlávia méltóvá
lett a megígért külföldi segélyösszegekre, mert hát fel kell építeni
az országot. Jön a külföldi tôke és berendezkedik.
Január 13-án Kostunica Milosevics vendége volt, bizonyára ott
beszélték meg a mostanra bekövetkezett lépéseket annak érdekében, hogy
ne kelljen Hága kezére adni a vezért, majd házi kezelésben elkezelik
az ügyet. Ezt szolgálja a szerb tájékoztatás minden eszköze, amelyben
nincs új hang, minden a régi: a szerbek senkit sem bántottak, a
szerbeket megtámadták, még a pápa is, a rombolásért mindenki más
felelôs, csak ôk nem. Lesz elég pártfogója Szerbiának nyugaton, ahol
az államhatárok szentsége és örökkévalósága hittétel, ‹ ha rajtuk múlt
volna, még egyben lenne Jugoszlávia. A változás ideje elmúlt, a
gazdasági kérdések mellett másról nem lesz szó.
Január 27-én megválasztották az új szerb kormányt. Hat alelnököt
választottak, köztük egy magyart, Kasza Józsefet, Szabadka
polgármesterét, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét. A szabadkai Sass
László írja naplójában:
“Január 30. kedd. Kostunica továbbra is foggal-körömmel védi
Milosevicset. Igaz, hogy a nagy nyomás hatására mégiscsak fogadta
Carla del Pontét, de ugyanúgy viselkedett, mint Milosevics az ô
fénykorában. Támadással védekezett. A gyengített urániumért, a
bombázásokért tette felelôssé a fôügyészt és a NATO vezérkarát.
Kostunica elnök továbbra is az amerikaellenesség mámorában él, az
államot fontosabbnak tartja Hágánál. Nem attól fél, amit állít
(Milosevics és a többiek kiadatása destabilizálná az államot), hanem
attól, amit elhallgat (milyen igéreteket tett a letűnt elnöknek és
bandájának). Okvetetlenkedô nyugati újságíróknak ezt mondta: »Komoly
okunk van arra, hogy bíráljuk a hágai törvényszéket... A hágai
törvényszék számunkra realitás..., de nem szentség, ez egy intézmény,
amelyet külföldi szabályok szerint vezetnek«. Arra a kérdésre, hogy
szeretné-e, hogy Milosevics önként adná meg magát, ezt válaszolta: »Ez
tôle függ. Akkor azonban több személynek meg kellene adnia magát,
nemcsak Milosevicsnek és nemcsak Szerbiában. Mindnek elôtt a NATO
vezérkarának a bombázásért«."
Hamarosan
megmutatkozott a kostunicai szerb világ.
Január 30-án a szerb legfelsô
bíróság eltörölte azt a törvényt, amely szerint magyarul is ki
lehetett írni a helységneveket. Annyit megengednek, hogy latin betűvel
jelenjenek meg a szerb nevek: Szubotica, Szenta, Szombor, Kanjizsa
stb. Egyre sűrűbben kapunk olyan értesülést Délvidékrôl, ami szerint
az új kormányzatnak sok fontos dolgot megelôzô szándéka a még
megmaradt magyarság újabb elnyomása, elüldözése. Végel László írja a
Családi Kör március 22-i számában:
“Ezekben a hetekben nagy vihart kavart fel a helységnevek írásmódja. A
szerbiai politikusok egymással versengve bizonygatták, hogy igenis
tiszteletben tartják az európai normákat. Nos, a nemzeti kisebbségek
nyelvi jogairól szóló oslói ajánlások 3. paragrafusa kimondja: »Azokon
a területeken, ahol jelentôs számban élnek nemzeti kisebbséghez
tartozó személyek, és ahol erre megfelelô igény mutatkozik, a
közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell a települések
elnevezésének, utcaneveknek és más közérdekű tipográfiai jelzéseknek a
kisebbségi nyelven történô feltüntetését is«. A példákat sorolhatnánk.
Az oslói ajánlások 15. paragrafusa szintén egyértelműen fogalmaz:
»Azokban a régiókban és településeken, ahol egy nemzeti kisebbséghez
tartozó személyek jelentôs számban élnek, az államnak biztosítania
kell, hogy a regionális és helyi önkormányzati testületek választott
tagjai az e testületekhez kapcsolódó tevékenységük során az illetô
kisebbségi nyelvet is használhassák.« Ennek ellenére egyes kormányzó
pártok képviselôi kivonulnak a parlamenti ülésterembôl, ha egy
kisebbségi képviselô saját anyanyelvén szólal meg. Ezek után a világ
joggal kételkedik szavahihetôségünkben."
Ez idáig a lenti politikai régiók vezetôinek szabotálása,
piszkálódása. A fenti régiókban az új kormányzat diplomáciája
halasztást, kibúvót keres még azokra a keveset érô európai normáknak
nevezett kedvezményekre is, amiket fentebb a “Töprengés az
autonómiáról" című cikkbôl idéztünk. Végel László errôl a következôket
írja:
“A jugoszláviai magyar sajtó valami oknál fogva nem tájékoztatott
arról, hogy Max van Stoel, az EBESZ (Európai Biztonsági és
Együttműködési Szövetség) nemzeti és kisebbségi fôbiztosa a napokban
rendkívül fontos levelet kapott Szerbiából. A napokban várják a
választ. A levél szerzôi: Zorica Radovic, Dusan Janic, Marijana
Pajvancic, Józsa László (VMSZ-alelnök) és Stevan Lilic arra kérték a
fôbiztost, hogy az EBESZ ne kérje számon a szerbiai kisebbségi
törvényeket, egyelôre elégedjen meg a parlamenti
szándéknyilatkozattal. A belgrádi Danasnak adott interjújában Dusan
Janic megmagyarázta: a levélírók síkraszállnak azért, hogy az EBESZ ne
gyakoroljon nyomást Jugoszláviára a kisebbségi jogok teljesítésének
ügyében, mert hosszabb folyamatról van szó. A parlamenti
szándéknyilatkozat ‹ magyarázza Janic ‹ esetleg lehetôvé teszi a
külföldi anyagi segítséget. Levenné a napirendrôl az amerikai
kongresszus határozatát is, miszerint Jugoszlávia csak akkor
részesülhet segélyben, ha ‹ a határozatot idézem ‹ »olyan
intézkedéseket léptet életbe, amelyek a kisebbségek jogainak
tiszteletben tatását és a jog uralmát tükrözik«."
A Magyar Szó március 25-i számában Ágoston András, a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt elnöke írja, hogy: “Vajdaság autonómiája a Szerb
Demokratikus Ellenzéken belül egyre inkább háttérbe szorul.
Pontosabban a belgrádi szerb hatalmi pártok hallani sem akarnak róla.
Az új szerb hatalom nem hajlik egyik autonómiaforma felé sem. Sôt,
nemzetközi támogatást igyekszik szerezni ezek megkerüléséhez."
A támogatás meg is jelenik a balkáni égen. Romano Prodi, az Európai Bizottság
elnöke kijelentette: Szerbia “igazi demokratikus országgá vált",
melyet komolyan emlegetnek úgy, mint az Európai Unió esélyes
potenciális tagállamát ‹ jelenti a SRNA. “Az Európai Unióban nincs
hely azok számára, akik nem tartják tiszteletben a kisebbségi jogokat.
Az ilyen országok nem számíthatnak Európa támogatására és barátságára.
Azonban Szerbia megmutatta, hogy valóban demokratikus állammá vált, s
a jövőben még inkább az lesz" ‹ mondta Prodi a Reporter hetilapnak
nyilatkozva. Prodi reményét fejezte ki, hogy ezt Amerika is megérti és
hozzátette: ‹ “nincsenek lényeges eltérések azok között a feltételek
között, melyeket az Egyesült Államok szab meg Belgrád számára és azok
között, melyeket az EU határoz meg. Az egyetlen különbség, hogy Európa
nem szab határidőket a feltételek teljesítéséhez."
Mit lehet erre mondani, azután hogy az ember lélegzethez jut?
Hát, ilyen a politika. Errôl panaszkodik a belgrádi szerb kormány magyar
alelnöke, Kasza József is a Magyar Szóban megjelent interjú keretében:
“Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kisebbségi kérdés
megoldódott Vajdaságban vagy Szerbiában. Sőt! Határozottan elítélem
Kostunica úr minapi kijelentését, miszerint a kisebbségi kérdést
Szerbiában európai színvonalon oldották meg, mert lám, a szövetségi
kormány kisebbségi minisztere, Raszim Ljaljics és a szerbiai kormány
alelnöke, tehát jómagam is, a kisebbség soraiból került posztra. Ha
azt gondolja Kostunica úr, hogy ezzel megoldódott minden, nagyon
téved! Sérelmezem, hogy nem váltotta be a választási kampányban és a
külön beszélgetésünk alkalmával tett ígéretét, miszerint megkezdődik a
párbeszéd az aktuális hatalom és a kisebbség képviselői között, éppen
azért, hogy a kisebbségi kérdéseket csakugyan európai mércék szerint
oldjuk meg, amelynek alapján Szerbia is csatlakozhat a kisebbségi
chartához. Ez a folyamat még nem indult el. A kisebbségiek, különösen
mi, vajdasági magyarok, szorgalmazzuk a párbeszédet, de épp Kostunica
úr és pártja részéről nem mutatkozik erre hajlandóság. A terepen
tapasztalható negatív megnyilvánulások is pontosan a Szerb Demokrata
Párt részéről érkeznek, amire én fel is hívtam Kostunica úr figyelmét.
Ő erre azt válaszolta, hogy ezek a megnyilvánulások nem a párt
álláspontját, hanem a párt egyes tagjainak a hozzállását tükrözik. Ezt
jóakarattal akár el is fogadhatom abban az esetben, ha Kostunica úr
figyelmezteti pártjának tagjait, éppen úgy, ahogyan én is
figyelmeztetném a VMSZ tagjait, ha valamilyen hibát követnének el.
Csak az a baj, hogy pont ezt a lépést nem tette meg Kostunica úr... "
Nem tartozik ide, de nagyon ide illik az említett Romano Prodi és egyéb esetekbôl
ismert hasonló szemléletű nyugati úr Günter Verheugen viszonyulása
Magyarországhoz ‹ éles ellentétben a fent már megismert
állásfoglalásával szemben. Magyarázat mellôzésével közöljük Hegyi
Gyula MSZP-képviselô írásának fôbb részeit a Magyar Hírlap április 7-i
számából:
“Romano Prodi, az Európai Uniót irányító bizottság elnöke és Günter
Verheugen, az EU bôvítési biztosa csütörtök reggel ötven percet
töltött a magyar országgyűlés kibôvített integrációs bizottságának
ülésén. Ez az ötven perc elegendô volt arra, hogy lerombolják három
esztendô kormányzati mellébeszélésbôl és hamukálásból épített
homokvárát... Kisebb szóváltás bontakozott ki a kergemarha-kórral
kapcsolatos uniós beviteli korlátozásokról is, amelyekben mindkét fél
a maga természetes érdekeit képviseli.
Három kérdésben, a cigány kisebbség, a médiakuratóriumok és a
szociális párbeszéd ügyében azonban Prodi és Verheugen szokatlan
keménységgel és határozottsággal bírálta a magyar kormány politikáját.
Szókimondó, szinte nyers stílusuk világossá tette, hogy ezekben a
kérdésekben botrányközeli állapotokat érzékelnek, s elérkezettnek
látják az idôt a komoly figyelmeztetésre. Nem az unió, hanem
Magyarország válna jobb és élhetôbb országgá, ha a kormányzat fellépne
a diszkrimináció ellen, ha a közszolgálati médiumoknak
kiegyensúlyozott kuratóriumuk lenne, és ha helyreállna a Fidesz által
szétrombolt szociális párbeszéd.
Ami a cigánykérdést illeti, Prodi nyíltan kimondta: ha Magyarország
valóban aggódik a határon túli magyar kisebbségek sorsáért, akkor
ugyanekkora figyelmet kell fordítania saját kisebbségei, elsôsorban a
cigányok helyzetére is.
(Elsô magyarországi látogatásán II. János Pál
pápa is ezt mondta, de az akkori »keresztény« kormányzat szavait
elengedte a füle mellett.) A parlament 63-as termében az Európai Unió
vezetôi a magyar politikusok okulására Csehországot, Szlovákiát és
Bulgáriát (!) hozták fel jó példának, mondván, hogy e három ország
vezetôi már felismerték a cigánykérdés fontosságát. »Az unió számára a
legkisebb diszkrimináció is aggasztó« ‹ hangsúlyozta Romano Prodi.
A zámolyi romák és a szlovéniai Amnesty-hirdetések ügyében önmagát
hergelô és hiszterizáló, az »óva intjük Angliát« szellemében
önsorsrontó dühvel kapálózó kormányzatnak legfôbb ideje lenne
lehiggadnia. A cigánykérdést nem lehet egy év, még egy évtized alatt
sem megoldani. De a politikai és törvényhozó szándékot néhány hónap
alatt ki lehetne nyilvánítani a jelen állapotok tényszerű kritikájával
és a diszkriminációellenes törvénycsomag elfogadásával.
A médiakuratóriumok ügyében Romano Prodi laza csuklómozdulattal
borította fel a kormányzati kártyavárat. Röviden kijelentette, hogy ez
nem egyike a sok részletkérdésnek, ez a magyar csatlakozás egyik
legfontosabb problémája. Egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország
megfelel-e az uniós tagság elemi politikai feltételeinek, vagy sem.
Alapvetô politikai ügy, hogy a kérdés megoldódjon, és a
kuratóriumokban az ellenzéki pártok képviselôi is jelen legyenek.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy akik a helyzetet
behatóbban ismerik, azok tény szerint tudják, hogy a jelenlegi
botrányos helyzetért a Fidesz felelôssége a MIÉP-énél is nagyobb. Akik
nem ismerik a hátteret, azok is sejthetik, hogy abszolút többség és a
házelnöki poszt birtokában a koalíció azon a napon oldja meg ezt a
kérdést, amelyen Orbán Viktor elszánja magát erre. Kizárólag az ô
személyes felelôssége, hogy ebben a tekintetben Magyarország
megfelel-e a demokratikus országok iránt támasztott alapvetô politikai
feltételeknek.
A szociális párbeszéd ügyében Verheugen nemcsak megismételte Michael
Lake budapesti EU-nagykövet figyelmeztetését, hanem meg is emelte a
tétet. A szociális párbeszéd akadozik Magyarországon, sok panaszt
kapunk a különbözô nemzetközi szervezetektôl is ‹ mondta. Ez a kérdés
rendkívüli fontosságú ‹ tette hozzá a bôvítési biztos. Szavait olyan
figyelmeztetéssel zárta, amelyet fenyegetésnek is tarthatunk. Az unió
azt fontolgatja, hogy emiatt ismét megnyitja a tárgyalásokon egyszer
már lezárt szociális fejezetet. Ilyesmi még nem történt meg,
figyelmeztetett, s ha sajnálatos módon bekövetkeznék, akkor új helyzet
állna elô. ...
Amit Prodi és Verheugen csütörtökön az üres udvariaskodást félretolva
egyértelműen kimondott, azt az ellenzéki képviselôk, a nem
kormánypárti újságírók, a független szakértôk és a közéleti
érdeklôdésű állampolgárok évek óta mondogatják."
*
Mégis egy végszó: Elég sokáig volt Magyarország olyan Unióban, ahol az
egyenlôk között a legegyenlôtlenebb volt. A bevádolók is ugyanazok,
mint akik voltak annak a másik Uniónak az idejében. Kell-e rohanni...
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||