HUNSOR~ Kállai Eszter: Hiszékenységünk csapdájában

Hiszékenységünk csapdájában
írta Kállai Eszter:
(a szerző a "Szépen emberül" alapitvány elnöke)

Az alábbi írás megjelent 1993. augusztusi számában a havi Magyar Fórumnak. Ma több minden miatt időszerű. Azonban leginkább Katona Ádámnak a hungary-2ooo listán való bemutatkozása közben leírt mondata kényszerít rá, hogy közétegyem. (Az a bizonyos mondat egyik legfontosabb mondat, amit mostanában olvastam.) Tisztelt Magyarok! Tisztelettel kérem, tanulják meg kívülről, s többször is mondogassák naponta. A magyar nemzetbeliek általam legsúlyosabb hibájára a HJM-ségre - Hülyeségig Jóhiszemü Magyarságunkra - utal. Így hangzik:"VISZONT AZ ÖNÁLTATÁST VAGY MÁSOK ÁLTATÁSÁT BŰNNEK TARTOM."

Íme a cikk (megértő szeretetükbe ajánlom):
A "Szépen emberül" mozgalom - (Magántöprengés, személyes gondok)

Boldog gyermekkoromban ott a Hajdúságban az emberek még nem hittek el akármit látatlanban. Ott a hír nem volt szent, ott megvizsgálták, igaz-e. Vagyis csak ha igaznak bizonyult, akkor fogadták el. "Messziről jött ember azt mond, amit akar" mondták, ami még nem jelentett ítéletet egy emberrol, csak fenntartást, óvatosságot. Nem siették ott el az emberek a véleményt. Ott a véleménynek megalapozottnak, megfontoltnak kellett lennie. Ott az ember nem mondhatott akármit, nem beszélhetett szabadon bele a világba, mert ha állítása, véleménye nem volt a valóságra alapozott, kellően megfontolt, ha nem rágta meg eléggé a szót, mielőtt kimondta, eljátszotta a becsületét. Ha szólt, megkapta: hangot hallok, embert nem látok, s az emberek csak legyintettek. Nem vették emberszámba. Csak annak adtak a szavára, akinek kijelentéseit meg lehetett vizsgálni, hétszer is kétségbe lehetett vonni, a végén mégis el kellett fogadndi bármilyen kellemetlen is volt esetleg, mert valóságos volt.

Három évvel a rendszerváltás után még mindig ott tartunk, hogy megtörténik (reméljük egyre ritkábban és egyre kevesebbszer), hogy ha két ember reggel találkozik az utcán az egyik azt kérdezi a másiktól: " Nem tudod, milyen idojárás van? Nem hallottam a rádiót." A másik válasza rá: "Nem tudom, éééén sem hallottam." A gyengébbek kedvéért néha hozzá kell fúznöm a megjegyzésem: nagyapámék reggelente felnéztek az égre, és egy hétre előre megmondták, milyen idő várható.

Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna - mondja Széchenyi. Magyarországn most, megítélésem szerint mind a két hibát elkövetik, lekövetjük. Egyesek telebeszélik a fejünket, mi is gyakran a másokét, s így nem jut ido a figyelésre, odafigyelésre, a szemlélodésre, mérlegelésre, gondolkdásra. Emberek viszont, akiknek gondolataik, ismereteik vannak a mostani káosznak látszó életünk magyarázatára, hallgatnak, nem segítenek nekünk abban, hogy mi magunk is felnézzünk az égre, merjünk hinni a saját szemünknek, ösztöneinknek, természetes egyszerú józan eszünknek. Így leszünk aztán nemcsak "hibás"ok, hanem "bolond"-ok is annak a lközmondásnak az értelmében: "Bolond, aki mindent elhisz, bolond, aki semmi se hisz el".

Hajlamosak vagyunk mindent elhinni annak, aki azt mondja, amit mi hallani szerenénk. Sot! Sokszor elég, ha csak helyesli, amit mi mondunk ahhoz, hogy keblünkre öleljük, csodáljuk, kövessük. Ugyanakkor azonnal és merev nyakassággal, sot, vad indulattal utasítjuk el, ha olyat hallunk, ami nem a mi szánk íze szerint való. Nem véletlenül javasolja a "Szépen emberül" mozgalom egyik jelmondata: GONDOLKOZZ, KÉTELKEDJ, KÉRDEZZ ÉS MEGFONTOLTAN CSELEKEDJ!

Amikor egy kedves hölgy azt mondta valakire mélységes mély megvetéssel: "Olyan információhiányos embe3r" - jogos volt a szájbiggyesztés is. Bizony ez tesz másodrendú páriákká sokunkat széles e Földön s itt e huzatos kis hazáan. Ma az információ a hatalmat biztosító eszköz. Tudás?...Hát...IS! Több. Más. Az információ - a közvetlen érdekemet szolgáló ismeret. Annak ismerete, milyen eszközeim vannak céljaim elérésére, elsosorban annak tudása, kit hogyan lehet rávenni arra, hogy azt csinálja, amit én akarok.

Politika: a vágyak és lehetoségek összhangba hozása úgy,. hogy minél kevesebbet kelljen feladnom elképzeléseimbol - ez tudomány. Politikus az (hallottam nemrégiben a szellemességet), aki nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit mond. Ez már információ. Hogy titkos szerzodések a történelem folyamán voltak - ez tudás., Most most is lehetnek - ez informáci! Hogy az USA-nak a II.világháború után a Földön betöltött vezeto helye meggyengült a 7o-es évek végére, a 8o.as évek elejére (kistigrisek, Japán, Nyugat-Európa - ez tudás. Hogy az USA ebbe nem nyugodott, illetve nyugszik bele, hanem lépéseket tesz ellensúlyozására - ez olyan információ, amit egy átlag értelmességü nyolcéves gyerek is kikövetkeztet, ha használja a fejét, s tulajdonképpen a gondolozuáos szabályainak betartásával szerzett egyszerú tudás. Az a feltételezés, hogy ami itt történt, történik Középkelet- és Kelet-Európában az tulajdonképpen színjáték, aminek az elojátéka egy titkos szerzodés, ami az USA. a Vatikán és a "volt" királyi családok között - élükön a Habsburg családdal lköttetett éppen a fenti lépésként- ez már minosülhet információnak! (Folyt.köv.)

Természetesen ahogy van a nem-tudás mellett rosszul-tudás is, úgy létezik dezinformció is, vagyis amikor szándékosan félreinformálnak valakit, valakiket.

A fentebbi információ éppen azzal akarja hitelesíteni magát, hogy az USA gazdasági helyzetére alapoz. Az valóban mindenki által köztudott, hogy az USA-nak jó évtizede legnagyobb gondja a gazdasági pangás, vagyis hogy hol szerezzen új piacokat, hol tudjon beruházni. (Ezt a Kelet-Berlintől Vlagyivosztokig parlagon tartott világot mintha az ég is erre teremtette volna!)

- Itt jegyzem megezért olvastam csodálkozással a nemrégiben bennünket is megtisztelt H. Kissinger úr nyilatkzatát arról, hog a világon hiányzik a tőke, nincs pénz... Jé, gondoltam magamban, lehetséges, hog a jelenlegi világ legnagyobb politikusának tartott úr is hiányos információkkal rendelkezik. Úgy látszik nem olvassa a Magyar Hirlapot, és nem hallgatja Kádár Béla miniszterünk előadásait. Még őn, aki a fenti helyekről szerzem ez irányú ismereteimet, is tudom, hog a világ tele van pénzzel. (A magyar OTP-ben is több milliárd forint vár arra, hogy kölcsönvegye vaéalo-) Csak a pénz nem az én zsebemben, vagy más kis- és középnyugdijasok pénztárcájában, és nem is a négygyerekes anyák kezében zizeg, hanem a bankokban dohosodik és a milliárdosoké. S a Világbank és a Valutaalap tulajdonképpen éppen azzal a nagy gonddal foglalkozik, hogy hogyan lehet azt az acélbunkerekben rohadó pénzt világméretekben úgy beruházni, kölcsönbe és hitelbe adni, hogy az minél többet fiadzzék - természetesen a tulajdonosaiknak. (Egyesek szerint a fenti két intézményt egyszerűen ezért is hozták létre.)

""Mi ebben a rossz?" - kérdezheti bárki, kérdeztem én. "Csak nem sírja vissza a régit?" Hogy a szocializmussnak nevezett embertelen szörnyúség kimúlt, hogy az a langyos moslékosvályu, amiben mi magyarok éltünk az elmúlt évtizedekben, szétesett, nagyon helyes, de... Igaza lehet annak, aki azt mondja: vigyázzunk, mert itt nem a szabadságról van szó, hanem a pénzről ás a hatalomről azok számára, akiknek eddig is volt! Igaz lehet, arról van szó, tudatlanságunkat, hiszékenységünket, felelőtlenségünket saját jövőnk, gyermekeink iránt kihasználva itt akarják megtermeltetni olcsón, s nekünk s a tőlünk még hatalmasabb piacon, a volt SZU népeinek akarják eladni drágán azokat az árukat, amiket a nyugati ember már mg nem vesz, de megtermeltetni sem enged? Hogyían hallgatjuk, ha halljuk, mi magyarok, hogy mi, országunk igazán csak csak előszobának kellünk, arra, hogy a különböző autópályák az Adriától, az Alpoktól a Kárpátokig átvezessenek rajtunk? Az előbb mesterségesen eladósított, majd mesterségesen a szegénységbe juttatott ország látszat-kárpótolt embereitől potyán összevásárolt kárpótlási jegyek gazdájaként megvásárolni az országot, talpunk alól a földet, fejünk felől a tetőt - ez a cél (ilyen információk is terjednek, kerengnek) hogy aztán majd lazítsanak kicsit a szorításon ezekben a mesterségesen teljesen a padlóra küldött országokban. Jöjjenek a koronázások, miután - régi hagyomány - eltemetjük a "régi nagyokat" . aztán majd élünk Chateaubriand szerint, aki azt monda: "Vészes vagy dicsőséges idők után a nép hajlamos a nyugalomra, s ha csak a legcsekélyebb mértékben is elviselhető intézményekkel kormányozzák, könnyen eltűri, hogíy a világ legjelentéktelenebb miniszterei vezessék."

Hogy jön ide a Vatikán a keletről jött pápájával és vele az "OPUS DEI"? Egy politológus tanártól szerzett információm (természetesen lehetséges, hogyí ez is téves) szerint a tömegek feltétlen igénylik nemcsak a vezért, a generalisszimust, a cárt, a királyt - mindegy mi, csak legyen -, de nem tudnak élni hit nélkül sem. Vagyis ha oda a vörös csillag, kell laz aranysárga kereszt. - Hát újra csak EGY jelkép? - kérdezem én szomorúan. Annyi minden másban is testet ölthet az emberben élő vágy a világ lelkiségének megérzékítésére. (Bennem az életfa virágzik, még a csúcsán diszlő csillag is zöld.)

Nem tudom, kinek van igaza az eseményeket illetően. Bár ez az egész így minden misztikusság nélkül nagyon egyszerűnek és hihetőnek hangzik, hiszen "akinek fáj a foga, az rajta tartja a nyíelvét", mégserm biztos, hogy nem az tudja-e jól, aki egyszerűen a butaság önszerveződésének fogja fel az elműlt évben itt történteket. Vannak aztán a túlzók, akik szerint még az sem véletlen, hogy

kiket száműzött annak idején Aczél elvtárs az állam pénzén, vagyis a mi pénzünkön, hogy aztán azok majd mint amerikaiul is tudó hősök térjenek vissza, amikor szólítja őket a "haza", és lehetővé teszi számukra Német Miklós, akkori miniszterelnök úr!

Németh Miklósról még az ellensége is elismeri, hogy Kissinger-méretű politikus. Van, aki szerint azonban elkövetett egy súlyos hibát, amit állítólag a nemzetközi poltika erkölcsisége nem enged meg: egy miniszterelnökség után ilyen hamar elmenni egyí nemzetközi bankhoz. Ez a tény viszont maga (mármint hogy ott van) zárja ki azt (ha a nemzetközi porondon igényt tart az erkölcsi megbecsülésre is), hogy idehaza még egyszer a belátható időn belül beüljön ugyanabba a bársonyszékbe bármennyire is azt gondolnák másik, hinné ő, hogy ő a legalkalmasabb ember.(Maga a tény, hangsúlyozzák az informátorok,s az a hír, hogy most a bankot, melynek ő az egyik alelnöke, a felháborodott közvélemény nyomására vizsgálják a szemérmetlen pazarlás miatt - nem változtat a lényegen. (Nyilván tisztázzák is magukat.)

No, de ez az ő gondja. Az enyém egészen más! Minden nagyrabecsülésem Habsburg Ottó úré. Szerintem Mária Terézias óta nem volt ilyen okos (ha biztos lennék benne, hogy úgy érti, mint én, dicséretnek, akkor azt irnám: ravasz) Habsburg.

Elmentem egy előadására. Sajnos, nem bírtam ki végig. Még csak-csak elnéztem egyesek szemében az alázat könnyét. (Nesze neked Ady Endre!). Elhallgattam, amint valaki azt sugta:"Őfelsége nem kívánja, hogy őfelségének szólítsák!" - de amikor tizenkettedikszer is azt hallottam: "Mi, ma-gya-h-hok!" - olyan rosszullét fogott el, hogy ki kellett mennem.

A magyar nyelvnek nagyon sok dialektusa van. Van, akinek a szögedi, van, akinek a páolóc, van, akinek a csángó a kedvence. Még Pesten is több tájnyelv létezik. Lehet válogatni. Lehet válogatni. (Itt jegyzem meg: a lipótvárosi és Dob utcai dialektusnak nem kellene a televízióban és a rádióban annyira túltengenie. Különösen nem a reggeli és az esti órákban, amikor az a szegény debreceni, sárospataki, győri, kaposvári tájnyelvet beszélő paraszt be kívánná vinni a hordozható rádióját az istállóba, hogy jusson már ki a mucsaiságkból ő is, okosodjék kissé, jusson egy kis kinformációhoz. Ám sajnos, nem teheti. Nem maga miatt, hanem a tehén miatt, aki köztudottan nagyon érzékeny, és idegen szóra nem adja le a tejet.) A magam részéről a Dob utcait kifejezetten kedvelem, a lipótvárosit már kevésbé, de - nem tehetek rőla - a rózsadombit, az úgynevezett Habsburg-dialektusra, egyenesen allergiás vagyok. Ilyen sajnos van. Van, aki a nyárfaport nem bírja elviselni, van, aki ezt.

Úgyhogy, ha az én szeretett magar testvéreim, a "fajtám", a "véreim" térdenállva közfelkiáltással addig könyörögnek Habsburg Ottónak, hogy az ránk áldozza életénekhátralévő részét, s családjából is juttat a továbbiakban nekünk, akkor én kénytelen leszek kitelepülni saját hazámból. Hová? Talán elmegyek Szudánba. Mit csinálok ott? Majd megsértődöm, mert kirekesztésnek veszem, hogy azok a szegény jó szudániak némi idegenkekdéssel néznek rám, amikor én imigyíen szólok hajdúsági óshonos kiejtésemmel: Mi, feketék. - Vagy elmegyek magyarnak Izraelbe az én kedves, vidám, zsidóságukat hol büszkén, hol bölcs belátással (úgy.ahogy minden rendes ember vállalja saját nemzetiségété), de mindenképpen hűséggel és nagy tisztességgel élő barátaim közé. Bizonyára szivesen látnak engem is, hiszen hívnak, várnak, örömmel fogadnak mindenkit, aki erről panaszkodik nekik, hgy Magyarországon elviselhetetlen az élet. (Megjegyz.2ooo. november végén: Sajnos Sahron úr úgy elrontotta a dolgot, hogy most inkább ők menekülnek ide. Még szerencse, hogy a Zsidó Világtanács már előre felvásárolt és rendbe hozott itt számukra sok lakást.)

De még nem csomagolok. Sőt! Mióta hallottam ESZTERről, a látólányról, remélem, soha nem is fogok rákényszerülni. Eszter, ahogí beszélik, jóházból való urilány volt az 192o - 3o-as években, mégis sokat keresték a rendőrök. Ui. segítségét kérték, "látta" a lopott holmit. - Ugyanakkor így látta és jósolta meg azt is, hogy a század végén itt a Kárpát-medencében testvéresülnek a nemzetek, a gyülöletszítók elveszítik hatalmukat felettük, s elkezdődik egy olyan szellemi, kulturális felemelkedéssel párosult gazdasági fellendülés, amelyet a vén Duna évezredek óta nem látott. Nem szeretnék belőle kimaradni! (Megintcsak 2ooo. november végi megjjegyzés: Látszólag vesztésre állok, de én "látom" a tiszta, tisztességes, takarékosan tehetős Kárpát-medencét, ahol az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság jegyében az ANYÁK, a tudásból eredő megértés, a megértésből fakadó szeretet kora jön el.Midenki megkapja méltó jutalmát)

A magyaron, az eszprantón, angolon, németen kívül már megvan románul, szlovákul, ukránul, héberül:

ÉN SZERETNI AKARLAK TÉGED. SEGÍTS, HOGY MINÉL JOBBAN MEGISMERJELEK! ÖRÜLNÉK, HA TE IS SZERETNI AKARNÁL ENGEM.

Megérdemlem én, hogy szeressenek? Azt gondolom, igen. Osvát Ernő szerint: "Jó az, aki jobb akar lenni", s én igyekszem.

Minden reggel előlről kezdem, amig lesz holnap.
(2ooo. november vége: Testvérem? Aki hasonlóan élsz, adsz nekem erőt.Üdvözöllek.K.E.)

Kálai Eszter
a HUNSOR-nak küldött írása Budapestről