Kincses Előd az RMDSZ "sikeréről"
írta Dr. Kincses Előd


  Egy alapigazsággal kezdem: egy nemzeti kisebbség, amennyiben egyetlen szervezetben tömörül, listás választási rendszerben nem cserélheti le választott képviselőit, mert akkor parlamenti képviselet nélkül marad. A romániai magyarság ennek tudatában járult az urnákhoz és szavazott az idén is az RMDSZ-re. Szavazott és nem választott, mert mint mondtam, választási lehetőségünk sincs.

Az eredmények első látásra jobbak, mint négy évvel ezelőtt, mivel két parlamenti képviselővel és egy szenátorral többet szerzett a szervezet. A több hely azonban nem a jobb választási szereplésnek tudható be, hanem az ötszázalékos szavazási küszöb bevezetésének, mivel a küszöb alatt maradt pártok szavazataiból a leosztás után az RMDSZ is profitált. Az pedig a román választási rendszer hibás voltát támasztja alá, hogy a magyarok által nem lakott Calarasi megyében 111 szavazattal szenátori mandátumhoz jutott az RMDSZ jelöltje. Máshol közel 70 ezer szavazat kellett egy mandátumhoz.

A Krónika november 29-i száma ismerteti az RMDSZ-nek a 80 éve Romániához csatolt megyékben elért eredményeit, összehasonlítva azokat az 1990-es és 1996-os választási eredményekkel. 1990-ben a képviselőházi választáson 970565 szavazatot kapott az RMDSZ, 1996-ban 791600-at, 2000. november 26-án pedig 715106-ot. Az első választáshoz képest több mint 255 ezer szavazat a veszteség, az 1996-oshoz képest pedig 76494. Ebből 54190 szavazatot abban a három megyében vesztett el az RMDSZ, ahol az országos és a megyei vezetés manipulálta a jelöltállítást. Bihar megyében Csapó József szenátort állították félre, Hargita megyében Kolumbán Gábort, Maros megyében pedig e sorok íróját nem engedték indulni. A választók pedig főleg e három megyében büntettek. Csak egy helyen ért el számottevő gyarapodást a szövetség, Temes megyében, ahol 1804 szavazattal szerzett többet az RMDSZ-en belül ellenzékinek számító Toró T. Tibor, mint négy évvel ezelőtt a pártvezetéshez lojális dr. Bárány Ferenc.

Még érdekesebb, ha azt vizsgáljuk, mekkora volt Maros megyében az érvénytelen szavazatok száma. Tudniillik sok elégedetlen szavazónk kihúzta a neki nem tetsző jelöltet, vagy összevissza pecsételt, s ezért szavazata érvénytelen lett. Maros megyében 20 146 szavazatot érvénytelenítettek, a leadott szavazatok több mint hat százalékát. Ha ezekhez hozzászámítjuk a jelölési visszaélések, valamint a marosvásárhelyi polgármesteri szék elvesztéséért felelős személy jelölése miatt otthon maradottak nagy számát, nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy megújított RMDSZ a román szavazótábor apátiájának köszönhetően valóban átütő választási sikert érhetett volna el.

A statisztikából az is kiderül, hogy a teljességgel esélytelen Frunda György, aki indulásával, a szavazatok megosztásával hozzájárult ahhoz, hogy Vadim a második fordulóba juthasson, pontosan az őt legjobban ismerő Maros megyében maradt el leginkább az RMDSZ szavazatszámától. Ma sem értem: a csúcsvezetés tényleg nem érzékelte a Vadim-veszélyt? A magyar jelölt visszaléptetésével elérhettük volna, hogy mind a román, mind a nemzetközi közvélemény és sajtó azt mondja: lám-lám, a magyarok felismerték a szélsőjobboldali veszélyt, és a maguk szerény eszközeivel mindent megtettek annak elhárításáért. A romániai magyarság példát mutathatott volna a többségnek arról, hogyan is kell a demokrácia iránti felelősséggel politizálni.

Az Iliescu-Vadim döntőnek van még egy hozadéka: ha Iliescu demokrata ellenféllel áll szemben a második fordulóban, akkor győzelme esetén mindenki a demokrácia vereségét siratta volna. Most, hogy Vadimot győzte le, a Nyugat is a demokrácia megmentőjét kezdi látni az "originális" román demokrácia megteremtőjében. Az olvasó természetesen tisztában van azzal, hogy a hangsúly nem a demokrácián, hanem annak úgynevezett eredetiségén van.

A régi-új vezetés stabil kormányzás elé néz annak ellenére, hogy látszólag kisebbségi kabinetet hozott létre. Azért beszélek látszólagos kisebbségi kabinetről, mivel a román választási törvény jóvoltából bejutott 18 kisebbségi képviselő etnobizniszből leadott szavazataira mindig számíthat a kormányzó párt. Ezek a látszatképviselők mindig is honorálták a kormány anyagi támogatását, és előreláthatólag honorálni is fogják. Az RMDSZ-t ezért is egyelőre nem veszik be a kormányba, de a választási év bizonyos időszakainak páros násztánca előbb-utóbb elvezethet a "beteljesüléshez". A kisebbségi kérdés megoldásának "román modelljéről" kialakított mítoszt másként nem lehet fenntartani. A hatalomba visszatért román politikai elitnek nagy szüksége van a Nyugat támogatására, az RMDSZ nómenklatúrájának pedig a kormányzati szerepvállalásból származó előnyökre.

Mivel az Iliescu-Nastase kettős határozottan kijelentette: Romániában továbbra sem lesz állami magyar egyetem, az RMDSZ-vezetés, amely a választási kampányban a magyar egyetem felette szükséges voltát emlegette, a meglévő struktúrák fejlesztése mellett kezd érvelni, valamint a régiófejlesztésről beszél. Kisebbségi intézményrendszer létesítéséről, jogszerzésről már szó sincs tehát, miközben a kormány teljesíthetetlen gazdasági-fejlesztési ígéreteivel ismét teli lesz a padlás. Joggal kérdezhetjük: végtére mikor és kik fognak javítani a romániai magyarság helyzetén?

Dr. Kincses Előd
ügyvéd, Marosvásárhely

forrás://Népszabadság.hu

» Erdélyi Panoráma