Két Évszak
- Interjú a Svédországban élô Sall Lászlóval, egy rendhagyó antológia kezdeményezôjével

2000. októberében szándéka szerint hosszabb sorozatot indított be a Nagyváradról elszármazott Sall László a Két évszak című „floppyval". Valami új jelent meg ezzel a svédországi magyarság életében, legalább két szempontból. Az egyik maga a közeg, amelyet kölcsönszóval, az angolmagyar vagy számítógépmagyar „floppy"-val nevezünk meg.


Mi a floppy? Internet, számítógép, videó, CD…? Mire használják, mire használod te magad?

Itt van a kezemben az Akadémiai Kiadó – ma: Magyar Nagylexikon Kiadó – által szerkesztett 8. kötet. Ebben a következô áll a floppyról: „floppy, floppy disc , hajlékony mágneslemez: védôtokba foglalt hajlékony mágneses korong számítógépi adatok tárolására." (85. o.). Átmérôje 8,9 cm, adattároló kapacitása 1,4 MB. Ebbôl tehát az is kiderül, hogy ez a kis lemez minden. Minden, illetve mindaz, amit kérdeztél. Azazhogy semmi. Üres lap, talán. Ugyanúgy, ahogy egy üres lap is semmi és minden. Információhordozó. S az, hogy éppen minek nevezed, attól függ, milyen fájlt ôriztél meg rajta. Hadd idézzem mégegyszer a Nagylexikont: „fájl, file , adatállomány: (szt) olyan gyűjtô, hordozó jellegű adatszerkezet amely lehetôvé teszi valamilyen szempontból összetartozó adatoknak egy egységként való kezelését a számítógép háttértárolóján.(...)". Tehát, akárcsak a tiszta fehér papír, amely jelek, betűk, rajzok tárolására-továbbítására jó, a floppy is megfelel szinte bármilyen fájl tárolására, továbbítására. A szoftvergyártók egy idôben ezeken a lemezeken hozták forgalomba programjaikat, a játékokat stb. Vagy pedig a használati utasításokat továbbították ily módon a fogyasztókhoz... Amire tehát én használom, az egyáltálan nem új . Mindössze a tartalmát cseréltem ki. Viszont ha néhány alkotóval több jelentkezett volna, akkor már kevésnek bizonyult volna egy floppy. A következô lépés, s ez lesz a Két évszak végleges formája, a CD-rom. Egy ilyen lemezen 650 MB tárolható! A szándék s a cél az, hogy tavasztól ezen a hordozón jelenjen meg a Két évszak.

Az eredeti kolozsvári magyar egyetem 1921-1940 között Szegeden működött.
Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor a magyar egyetem visszakerült Kolozsvárra. 1944 októberében a bevonuló szovjet katonai vezetés engedélyt adott a magyar egyetemnek az oktatás folytatására. 1945. május 28-án írta alá Mihály román király a kolozsvári magyar egyetem létrehozására vonatkozó dokumentumot. 1945. június 1-én, román törvényrendelet alapján létesült a kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Tudományegyetem, amely 1945. december 11-én a Bolyai Tudományegyetem nevet kapta. Bölcsészettudományi, jogi, közgazdasági, orvosi és természettudományi karokkal rendelkezett. Az orvosi kar 1945 novemberében Marosvásárhelyre költözött, majd 1948-ban önállósult.

Pillanatnyilag, vagyis az elsô lemez (2000. Ôsz) megjelenése idején a Két évszak inkább antológiának tűnik, ez hiányzott eddig a svédországi magyarság életébôl. A papírlapokra hasonlít. Egy svédországi Látó, erre gondol az ember. Kik szerepelnek benne és mivel?

Csak elô kell szednem a lemezt, betenni a floppymeghajtóba, rákattintani, s kinyitni a kezdôoldalt, akárcsak egy folyóiratnál... Íme a tartalomjegyzék, az eredeti lemez grafikája szerint:

Gergely Tamás: HUNSOR.NU – Interjú Kormos Lászlóval, a Hunsor.nu fôszerkesztôjével * Dusa Ödön: NAPLÓRÉSZLETEK (1999. április 19 – október 14) * Ábrám Csilla – Lukács Zoltán: KETTÔSPONT (vers) * Bárđur Jákupsson: LEGYEN VILÁGOSSÁG (Feröeri képzôművészet) * Sall László–Sall László: TÜCSÖKNAPLÓ avagy Boldizsár kalandjai (mese) * Lipcsey Emôke: Ködszitálás az osztyák vezér tiszteletére (vers).

Igen, jelenleg még inkább egy folyóiratra hasonlít. Hogy a Látóra-e vagy másra, ezt nem tudom, s nem is szándékom ilyen nagymúltú kiadványokkal összehasonlítani. Hiszen a Két évszak más feltételekkel, más közönségnek s más céllal indul.

Mindig ennyien lesznek az alkotók? Mindig ugyanazok? Ha akadnak mások, a mostani szövegek helyére kerülnek az újak vagy azok mellé? Mindig csak irodalom, illetve a szó szerepel benne?

Nem, reményeim szerint nem ennyien lesznek, hanem sokkal többen. Mint amint ezt már érintettem, a Két évszak egészen más feltételekkel indul. Elképzelésem szerint minden alkalommal teljesen új anyag jelenik majd meg. S természetesen nemcsak irodalom (a szó) szerepel majd benne, hiszen ennek a médiumnak, közegnek a legnagyobb érdeme épp abban rejlik, hogy itt egy, szinte két dimenzióval bôvül az érzékelhetô tartomány. Ezt szép magyar szóval multimédiának lehetne nevezni. Volt ez már eddig is, gondolj csak a diavetítésekre. Vagy a zenei aláfestésre és diavetítésre stb. Itt azonban, a floppy-/CD-rommal s a számítógépekkel megteremtôdött annak a lehetôsége, hogy minden műfajt egyazon hordozón juttassunk el a közönséghez.

Nem hét, nem kilenc, talán tízszer ennyi a magyar alkotó Svédországban. Mindegyiküket be akarod mutatni a floppyn?

Igen, hiszen, aki sokat markol, az elôbb-utóbb... megfogja az Isten lábát! Ez persze csak azt jelenti, hogy a Két évszakban meg- és elfér mindenki.

Össze lehet-e egyáltalán fogni annyi réteget? Jöttek, ugye, Magyarországról, Erdélybôl, a Vajdaságból, jöttek annyi más helyrôl. Menekültek '39-ben, '45-ben, '56-ban, a hetvenes-nyolcvanas években az erdélyiek, szöktek késôbb a volt Jugoszláviából, lehet meg sem értik egymást, lehet, hogy nem is akarnak egy kalap alá, egy floppyra kerülni…

Az egyedek jobban különböznek egy nemzeten belül, mint a nemzetek különböznek egymástól. Ezzel mindent elmondtam; minden, ami ezután következik, az csak ennek a körülírása lehet. Ahelyett, hogy ilyen bölcsességekkel untassalak, hadd mondjak el inkábbb egy történetet... Három gyermekünk van. A két fiú már elég rég villamosozik be a suliba s onnan haza. Most már egyedül. Kezdetben minden nap velük utaztunk, vagy a feleségem vagy én. Egyik sötét ôszi délután hazafelé villamosozunk. A két fiú ilyenkor már általában jó fáradt volt, ezért valamiket meséltem nekik vagy éppen valamirôl beszéltünk, magyarul. A nagy tömegben mellénk férkôzik egy ötvenes körüli pasas s a felsô zsebében kotorász. Egy kis dobozkát vesz elô s átadja valamelyik fiúnak. Csak ezt látom igazából s azt hallom, hogy könnyes szemekkel ezt mondja: „köszönöm!" Mit köszönt ez az ember könnyes szemekkel?

Ugyanígy rétegzôdik a közönség is, sôt még úgyabbul: az öregek nem „floppyznak", a fiatalok meg másfelé fordulnak, ha művészetre vágynak. Ki fogja megvásárolni a Két évszakot?

Kedves Tamás, te nagyon tamáskodsz! Erre már az én szavaim nem elegendôek. Engedd meg, hogy az általam oly nagyrabecsült Johan Huizinga A holnap árnyékában c. alkotásából idézzek néhány sort: Számunkra már csak egy létezik: Elôre! Még akkor is, ha szédítenek az ismeretlen mélységek és messzeségek, még akkor is ha a közvetlen jövô ködbeborult szakadékként tátong elôttünk. Elôre! S ez az elôre, így technológiai szempontból azért ma már elég jól körülhatárolható! Nem fejlôdéselméletrôl és nem filozófiai értelemben vett fejlôdésrôl beszélek! Ez az elôre pontosan az a közeg, amit a Két évszak révén próbálok új tartalommal megtölteni. Félreértés ne essék: ez nélkülem is elterjed, és nélkülem is vége egy kicsit, bizonyos értelemben a Gutenberg-galaxisnak... Adatokra vagy kíváncsi? A svéd háztartások több mint felében van legalább egy számítógép. Az idôsebbek körében éppoly népszerű a számítógép, mint a fiatalabbak körében. A mai gépeket már könnyű használni, nem kell hozzá különösebb elôképzettség. Ma már nem a technokraták elôjoga... E közeg mindenképpen a jövôé!

Az itteni magyarság összefogására vállalkozott a svédországi magyarok szövetsége is, van a szövetségnek lapja, miért lenne létjogosultsága a te vállalkozásodnak?

Szívesen megfordítanám, sôt kifordítanám a kérdésed! Van-e a SMOSZ-nak létjogosultsága ? Erre valószínűleg még Te is igennel válaszolsz, ugye? S ha igen, akkor miért ne lehetne „létjogosultsága" az én „vállalkozásomnak"? Amennyire a SMOSZ egyesít, olymértékben ki is zár. A SMOSZ már idôtlen idôk óta létezik, mégsincs egy svédországi magyar művészeti kiadvány. A Két évszaknak semmi más szándéka nincs, mint hogy végre valahára legyen egy svédországi magyar művészeti kiadvány. Ha erre gondoltál...

Kormos László, aki a most megjelent összeállítás interjújának alanya, más úton próbálja meg az összefogást: az internet segítségével. HUNSOR nevű honoldala többek között internet-linktár, amely az összefogást teszi lehetôvé. Miben különbözik ettôl a Két évszak, miért tűnhet ez mégis újnak?

Köszönöm kérdésed! Ez az „internetcsinálás", ahogy Te ezt oly szépen mondod a vele készített interjúban, körülbelül egyszerre fogalmazódhatott meg bennem és Kormosban. Azzal a különbséggel, hogy én egy tiszta kereskedelmi honlapot építettem fel annak idején s indítottam be '98 márciusában; ez megtalálható ma is a http://www.svedasztal.com vagy a http://welcome.to/ungern címeken, illetve a Kormos féle Hunsor.nu oldalon a „svédországi magyar vállalkozók" címszó alatt... Amit én csinálok, az annyiban más, mint a Kormos-féle összefogás, hogy jobban megszabom a határokat, kereteket. Egyszerűen szűkítem azt, amit Kormos, a közeg adta lehetôségeket kihasználva, tágít. A személyes találkozás lehetôsége ebben a közegben is megvan, akárcsak az Interneten. Ha eljön az ideje, s ez már belátható idôn belül megtörténik, akkor a proli-tárnak (vagy nevezhetjük polgár-tárnak) ugyanannyi lesz a pénze, mint egy könyv-tárnak. Tehát a művészt, vagyis az alkotását meg lehet majd venni! Akár ajándéknak, amint az egyre gyakoribb... Eljön ugyanis hamarosan az idô, amikor a feladó művész s a befogadó olvasó, nézô, hallgató, tehát a közönség közé nem kell majd mesterséges közegeket beépíteni ahhoz, hogy egymásra találjanak. A nagy sávszélességű internetezés már itt ólálkodik a kertek alatt. Ma már csak pénz kérdése igazából, hogy ezt mikor köttetem be, – egyhe túlzással – attól függetlenül, hogy Svédország melyik sarkában lakom. S e technikai fejlôdés nem áll meg sem Svédország, sem az Unió határainál. Képzeld el, amikor közted s köztem – függetlenül attól, hogy a világ melyik végén lakunk – olyan minôségű adatátvitel jön létre, mint, mondjuk, a televízióé. Itt valahol, ebben a nagy zsongásban lesz majd sok kis sziget, találkozóhely. Az egyik ilyen kis szigetet talán „két évszaknak" hívják majd, s talán ebbôl a kiadványból fejlôdik ki!

Mit fed tulajdonképpen a cím? Míg a lemezt, amelyre a szövegek felkerültek, meg nem láttam, azt hittem, a két évszak a kettétört élet szimbóluma: egy évszakot éltünk odahaza, a másodikat éljük idegenben. Viszont az antológia emblémája az azonos talajból kinövô két törzset mutatja, úgyhogy elbizonytalanodtam…

Nehéz erre válaszolnom. Az, amit Te látsz, nyilván benne van! Szeretném, ha az emberek, az alkotók és a közönség is minél többet látna benne. Szeretném, ha belelátná, sôt belátná: ez több is annál, hogy volt egy életünk „odahaza" meg egy másik „idegenben". A két évszak, csak így kiejtve, nekünk, mérsékelt égövi lakóknak nyilván csonkítást idéz legelôször elménkbe, hiszen azért mi még mindig ahhoz vagyunk szokva, hogy négy évszak van! Tehát én abban reménykedem, hogy elsôsorban hiányérzetet fog az emberekben elôidézni, s erre válaszként tenni-, alkotni-akarást!

A pénzt, amit a floppy hoz, így írod, éhezô gyerekek megsegítésére fordítod. Konkretizáld, kérlek…

Vagy másfél, két évvel ezelôtt hallottam a Kossuth Rádió Magyarországról jöttem című műsorában egy riportot, amelyben egy kisfiú mesélt arról, hogy ô naponta éhezik, és közben nézi, hogyan esznek, uzsonnáznak a többiek. Azt is elmondta a riporternek, hogy ô bizony belenyúlt valamelyik pajtása táskájába, s evett az ott talált ennivalóból. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamit tennem kell! Aztán már csak vártam, hogy megtaláljam a megoldást. Hogy a matematika világából kölcsönözzek egy hasonlatot, a következô történt: a többismeretlenes egyenlet mintájára adott volt több ismert egyenlôtlenség! Egy: a Magyarországon éhezô gyerekek; kettô: a svédországi magyar művészeti kiadvány hiánya. Ebbôl lett a Két évszak. A pénz eljuttatásának módján még nem gondolkoztam, ez viszont csak technikai kérdés.

Mit csináltál az „elsô évszakban", annak idején, Nagyváradon?

1990-ben érkeztem Göteborgba, azóta itt élek. 1961-ben születtem. Nôs vagyok, három gyermekem van. Szülôvárosomban, Nagyváradon egy ideig az Ady Endre Irodalmi Kört vezettem. Szintén ott rendeztem két elôadást a Kortárs színpad '71 amatôr színjátszóegyüttesnél. Verseim antológiákban és magánkiadványokban jelentek meg. Jelenleg a svéd Postán levélkihordóként dolgozom. Magamat legszívesebben irodalomszervezônek tekintem...

Második évszakodban verset írsz, mesét... Milyen verset, milyen mesét?

Verset már alig írok. Ha mégis, akkor ritkán s fôleg olyat, amely kihasználja az Internet adta lehetôségeket... A mesét pedig a gyermekeimmel együtt, nekik írom. Csodálatos alkotótársak! Amikor meg vagyunk elégedve szövegeinkkel, és van idônk, leírjuk ôket. Ez az elsô nyilvános közlésünk.

Alapító tagja vagy a göteborgi, Kôrösi Csoma Sándorról elnevezett körnek. Ott mutattad be elôször a Két évszakot. Milyen reagálásokat váltott ki?

Hogy bemutattam, ez egy kicsit túlzás. Elmentem az október 23-i megemlékezésre, s ott, a meghívott Jókai Anna elôadása elôtt árusítottam az ismerôsöknek. Azon az estén a hangulat nem olyan volt, hogy különösebb reagálások kinyilvánítódjanak...

A Két évszak című floppyt meg lehet rendelni a laszlo@sall.as címen.
Az összegyűjtött pénz a támogatást igénylő gyerekek részére megy a Kárpát-medencébe.

Kérdezett: GERGELY TAMÁS
a Brassó-Stockholm honlapjának főszerkesztője
megjelent a Romániai Magyar Szó december 1-i számában

» Scandináviai Infotár