Engedjétek hozzánk jönni testvéreinket!
- Patrubány Mikós újévi köszöntoje
Budapest, 2000. december 29. (OS) - Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke újévi köszönto sorai, amelyet a média és sajtó
szerkesztoségeinek küldött:
Engedjétek hozzánk jönni testvéreinket!
Amikor ezer évvel ezelott, a második évezred elso napján, István király
elfogadta a II. Szilveszter pápa által küldött koronát, Európa és Ázsia,
valamint Róma és Bizánc között kellett választania.
Ezer éves európai államiságunk fényes igazolása az akkori döntés
bölcsességének, a magyar nemzet életerejének. De igazolja mindezt az eleink
által teremtett egyetemes értékek és maradandó alkotások sora is: a
szárazföldi Európa elso alkotmánya, II. Endre Aranybullája 1222-bol, a
személy sérthetetlenségét kimondó és a testi fenyítést eltörlo Udvarhelyi
Constitutio 1509-bol, avagy a legfobb emberi szabadságot, a hit szabadságát
a világon elsoként törvényerore emelo erdélyi országgyulési határozat, mely
1568-ban Tordán született. A déli harangszót hozó nándorfehérvári gyozelem,
a tiszta életu és a szentté avatott nagy személyiségek sora, a Bolyai János nem-euklideszi geometriájától a Nobel díjakig vezeto tudományos felfedezések azt is igazolják, hogy ez ido
alatt a magyarok életében ero, erkölcs és tudás teremto egyensúlyban volt.
Ezer évvel ezelott a döntést megkönnyítette az a körülmény, hogy egy
életeros, rettegett hadereju, és osi hitét elhagyóban is kello lelki ereju
nemzet számára kellett új utat választani. Mi teheto ezzel szemben a ma
mérlegtányérjába? Szétszaggatottság, vészesen apadó lélekszám, a mindennapok
gondja és a nagyvilág végtelen lehetoségeit ígéro csábítás között egyre
atomizálódó közösségek tétova tévelygése.
Ezer évvel ezelott a magyarságnak a helyét kellett megtalálnia
Európában. Ma elobb önmagát kell megtalálnia ahhoz, hogy új otthont
teremthessen ugyanott. Önmaga megtalálásához fel kell tárnia az útközben
elveszített értékeket, meg kell keresnie az egységesülést lehetové tevo
eszközöket, és gyarapodnia kell.
Ezer évvel ezelott Rómáért fel kellett adni Bizáncot. Ma, miután 2000.
augusztus 20-án kihirdettetett, hogy Konstantinápoly is befogadta szentjei
sorába államalapító Szent István királyunkat, aki ezáltal az 1054-ben
bekövetkezett nagy egyházszakadás óta Róma és Bizánc elso közös szentjévé
vált, felsejlik, hogy egyiket nem kell a másikért mindenáron feladni.
Ezer évvel ezelott Európáért le kellett mondani Ázsiáról. Ma talán
haladhatunk tiszta lelkülettel az integrálódó Európa felé úgy is, hogy
szívünkbe visszafogadjuk Ázsia minden elvesztett zöngését.
Össze kell szednünk a világban szétszórt testvéreinket, és lehetové
kell tennünk számukra a lelki-, a szellemi- és a jogközösség megélését. De
ki kell tárnunk szívünket, a hozzánk ragaszkodó, minket testvérnek, rokonnak
tekinto százmilliók felé Lengyelországgal és Finnországgal kezdve, majd
átkarolva a világot Japántól Írországig és a Fokföldtol az Északi Sarkkörig.
Mindezt nem csak az egymásra találás öröméért kell megtennünk. Az
egységesülés, a gyarapodás és a növekedés a jövot építok számára korparancs!
Végül bíznunk kell az Isteni gondviselésben. Amikor a kétezredik,
jubileumi évben, a magyar nemzeti zarándoklat idején II. János Pál pápa az
egész emberiséget Szuz Máriának ajánlotta fel, tettével emlékezetünkbe
idézte államalapító királyunk óvó gesztusát, aki Magyarországot Máriának, a
magyarok Napba Öltözött Asszonyának ajánlotta fel. Legyen ez az egybeesés
biztató jel, valamint megerosítése ezredfordulós üzenetünknek és
köszöntésünknek: engedjétek hozzánk jönni testvéreinket!
Budapest-Kolozsvár, 2000. decemberében
Patrubány Miklós
a Magyarok Világszövetségének elnöke
