A svédországi magyar pedagógusok továbbképzéséről
írta Bakos István
(a szerző a Nemzeti Tankönyvkiadó főosztályvezetője)

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) Anyanyelvünk Alapítványa elnöke Nilsson Gyöngyvér meghívására 2000. november 9-13-ig Svédországban tartózkodtam. Részt vettem és "A magyar diaszpóra jövője és az anyanyelvoktatás tankönyvei" címmel sikeres tájékoztatót és tankönyvbemutatót tartottam a Tångagärdei Magyar Protestáns Gyülekezeti Otthonban rendezett - közgyűléssel egybekötött - pedagógus továbbképzőn.

A Közgyűlésen az elnökasszony nagy tetszéssel fogadott beszámolójából és a hozzászólásokból képet kaptam arról a szerteágazó és áldozatos munkáról, amelyet a nagy szétszórtságban élő magyar diaszpóra választott vezetői, a tagok és családjaik végeznek az ifjúság nevelésében, hogy svédként és magyarként egyaránt helytálljanak, a magyar nyelvnek és kultúrának ismerői, megtartói legyenek.

Kitűnő példáját adta ennek a stockholmi Magyar Házban működő hétvégi magyar iskola tíz tagú ifjúsági csoportja, akik tanáruk Stuber György összeállításában , az Ő vezetésével, ötletes élőképekben mutatták be a magyarok eredetét és a magyar állam megalakulásának történetét.

Figyelemre méltó, hogy Tångagärdén a gyülekezeti otthonban harmadik alkalommal rendeztek ötven 7-16 éves fiatal számára rendkívül sikeres tíz napos anyanyelvi tábort, amelynek felbecsülhetetlen haszna van a jövő generáció magyarságtudatának és magyar beszédének fejlesztésében. Ezért a következő években - a tábort szervező Tompa Anna vezetésével- még többet kívánnak tenni, akárcsak a hétvégi iskolák (óvodák, gyermekfoglalkozások) színvonalának javításáért.

"Ige és anyanyelv" címmel harmadízben rendeznek az egyházakkal közösen versmondó- és bibliaolvasó versenyt, ezzel is ösztönözve a diákokat a szép magyar beszéd elsajátítására. Több segítséget várnának az anyaországiaktól, ezért is fogadták örömmel azt a sokféle tankönyvet, amit a Nemzeti Tankönyvkiadó gazdag választékából tájékoztatásukra ajándékként vittem, s nagyon várják a diaszpóra magyar diákjai számára tervezett Magyar Nemzetismeret című tankönyvet, amelyet vázlatosan ismertettem.

Elismeréssel szóltak a DUNA TV rájuk figyelő, őket segítő műsorairól és Jókai Anna írónő látogatásáról.

Elmondták, hogy a svéd iskolákban mintegy hétszáz gyerek állami támogatással részesül magyar anyanyelvi oktatásban heti 2-4 órában, s ezen túl tizenöt hétvégi magyar iskolát működtetnek a magyar közösségek, amelyben közel félezer gyerek tanul. Mégis talán hétszáz olyan gyerekről tudnak, akik a nagy távolság miatt nem vehetnek részt szervezett magyar oktatásban. Egy részük azonban részt vett a nyári táborban, amelyet miattuk is bővíteni szeretnének, jó tankönyvre pedig égető szükségük lenne.

A tanácskozáson részt vett Lukácsfy Kristóf Finnországból, aki szintén beszámolt tanári tapasztalatairól és tankönyvigényéről. Elmondta, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó felzárkóztató tankönyveit különösen jól tudja a tanításban hasznosítani. Ezt a könyvek láttán sokan megerősítették a jelenlévők közül, akik Svédország különböző városaiból talán huszonöten lehettek ott. A tanácskozás egyik kiemelkedő témája volt Bihari Szabolcs a SMOSZ elnöke által tartott előadás: A svédországi bevándorlók szerepe a politikai életben.

Az elnök stratégiai fontosságú előterjesztést ismertetett, amelynek lényege, hogy a magyarok - néhány más bevándorló népcsoporttal együtt -kezdeményezik, a "meghonosodott népcsoport" státus elnyerését, amely a személyi és a kulturális autonómiának jóval tágabb teret nyit az eddigieknél. Szerinte jó esélye van a harminc-harmincötezer fős svédországi magyar közösségnek, hogy ezt a státust, amelyet korábban a finnek és a lappok, nemrégiben a romák és a zsidók megkaptak, ők is elnyerjék.

Nilsson Gyöngyvérék vendégeként módom volt bepillantást nyerni egy svéd-magyar pedagógus házaspár különös világába, ahol Sture, a férj úgy megtanult magyarul, hogy enyhe akcentusát tájszólásnak vélhetnénk, s minden gyermekük híven őrzi anyja nyelvét és kötődését a magyar kultúrához. Ugyanezt tapasztaltam barátaiknál is, akiknek kalauzolásával bejártam Göteborgot. Külön színfolt volt a vasárnapi protestáns istentisztelet, ahol a legendás evangélikus lelkész- aki a Baltikumba is rendszeresen eljár híveihez-, Molnár Veress Pál hirdetett igét nyolcvan - száz hívének.

Illyés Gyulának azon mondataival zárom tájékoztatómat, amellyel Nilsson Gyöngyvér a közgyűlés mottójaként idézett: "Ilyen diaszpórája egyetlen anyanyelvnek sincs. Ez azt jelenti, hogy a magyarság sorsáért egyharmad részben már a kintiek felelnek. Minden diaszpóra-csoport egy-egy tűkőr. Ők mutatják nekűnk, kik vagyunk a világban. Ők sugározhatják szét a világba, ami nálunk érték és fény."



Bakos István
a HUNSOR-nak küldött tudósítása Budapestről