Egy költségvetés margójára
a HUNSOR online cikke
írta Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója

Mint tudjuk, az RMDSZ, az önmagát Szociáldemokrata Pártnak hívó kommunista utódpárt leghűségesebb csatlósa megszavazta költségvetést. Markó Béla szenátor által az RMDSZ nevében megfogalmazott hivatalos indoklás meglepően őszinte.

Markó már beszéde elején leszögezte, hogy a költségvetés minden kormány legfontosabb jogszabályi előterjesztése s ugyanakkor minden évben a parlament elé kerülő legfontosabb törvény. Azt is kihangsúlyozta, hogy a költségvetésről való szavazás többről szól, mint magáról a költségvetésről, az nemcsak egy szakmai, hanem egy politikai opciónak is a kifejeződése.

Hát éppen ezzel a politikai opcióval van baj. S nemcsak külpolitikai síkon. Sokszor leírtam, most is kihangsúlyozom, hogy az RMDSZ 1996 utáni politikájának legfőbb hibája az, hogy azt üzeni civilizált világ felé, hogy az erdélyi magyarság ügye le van rendezve. Holott az ország integrációja előtt legfőbb ütőkártyánk az a bizonyítási kényszer mely a román politikumra Nyugatról nehezedik. E kényszer mértékét az RMDSZ ahelyett hogy növelné a maga feltételeinek megszabásával, éppenhogy csökkenti, például azzal, hogy lényegében ingyen megszavazza a költségvetést. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy az RMDSZ de facto kormánypártként viselkedik anélkül azonban, hogy ennek esetleges gyümölcseit élvezné.

S itt már el is jutottunk a sanyarú valósághoz. Mert bármiféle román kormány támogatása, amely nem hajlandó tárgyalni a magyar autonómiáról: politikai hiba. De mit mondhatunk egy olyan kormány támogatásáról, mely a Ceausescu idők rémuralmát visszaidézve zaklatja a szabad idejükben magyarul tanuló csángókat, mely tankönyvkommandókat működtet, mely politikai offenzívát indít anyaországunk ellen kizárólag azért, mely az törvényben szabályozott módon óhajt segítségünkre lenni kultúránk megőrzésében és anyagi gyarapodásunkban? S akkor még egy szó sem esett arról a magyarellenes hangulatkeltésről, ami a hivatalos kormányzati és elnöki retorikát jellemzi.

Nézzük akkor, hogy mindezen, a költségvetés megszavazása ellen felsorakoztatható érvekkel mit állít szembe Markó Béla. A román törvényhozásban elmondott vonatkozó beszéde három okot jelöl meg: a megfelelő időzítést, Románia integrációjának elősegítését és a decentralizáció irányába mutató jeleket.

Az első szempontot, hadd ne elemezzük, az olyan, mint egy rossz vicc.
A második kérdés kulcskérdés. Markó Béla, akárcsak az RMDSZ elit fősodra nem hajlandó tudomásul venni, hogy az integráció előtt sokal több esélyünk van bármit is elérni, mint az ország integrációja után. A legfelelőtlenebb hamis reményeket keltő retorika arról beszélni, hogy az integráció automatikusan megoldja problémáinkat, mikor ilyen automatizmus nem létezik.
Végül nem komolytalanság egy centralista alkotmány- és államfilozófiát tükröző költségvetés vonatkozásában pár módosítás ürügyén decentralizációt emlegetni?

Persze valamit mégiscsak kellett mondani. Ennyit sikerült összekaparni a hivatalos vezetés mögött álló szürkeállománynak (vagy szürke állománynak) elfedendő azt, amit maga Markó Béla mondott: a költségvetésről való szavazás politikai opció. S az RMDSZ hivatalos vezetése letette opcióját Bukarest s a Nastase kabinet mellett. Mert a román államhatalom valamint az azt megjelenítő kormány a legfőbb szövetségese s nem saját közössége és Budapest.


Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója