RMDSZ kontra FIDESZ
a HUNSOR online cikke
írta Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója

avagy Neptun szellemében a magyar kormány ellen

Adrian Nastase a státusztörvény ügyében a nemzetközi diplomácia szintjén orra bukott. Külpolitikai offenzívája csődöt mondott, az európai fórumok nem voltak hajlandóak a magyar jogszabály elleni látszatérveit elfogadni. A tusnádfürdői tábor idején megrendezett magyar román találkozón pedig a magyar fél kezdeményezőkészsége illetve konkrét javaslatcsomagja inhibáló hatással volt rá és az általa képviselt diplomáciára. Az a fölény, amellyel Orbánék felléptek s mellyel a román fél kétoldalú kapcsolatokról szóló egyre unalmasabb és hiteltelenebb szónoklatainak ürességét egy elegáns manőverrel leleplezték, lebénította Nastase-garnitúrát.

A későbbiekben viszont a reakció nem maradt el. A román fél hajlíthatatlan a státusztörvény alkalmazásának kérdésében, szabotálja a kisebbségi vegyesbizottság munkáját, s a miniszterelnök azóta is egyre-másra teszi a képtelenebbnél képtelenebb nyilatkozatokat. Hol az erdélyi magyar sajtó tudatvezérlő monopóliumát szeretné megtörni (vajon hogyan? - kérdezhetjük - előzetes cenzúra bevezetésével miközben az ország jelszava, hogy arccal Európa felé? vagy román finanszírozású udvari lapok elindításával? azokat kik fogják írni? netán nem a magyar újságírótársadalom tagjai, akiknek tudati mételyétől szeretné a román vezér megóvni az ország magyar nemzetiségű - vagy ahogy ők szeretnek hívni bennünket - magyar etnikumú lakosait?), hol azzal fenyegetőzik, hogy kirúgatja a más országból származó tankönyvekből oktató iskolák igazgatóit.

Legutóbbi verbális hadmozdulata Nastasenak az volt, midőn a magyar politikusok erdélyi látogatásai valamint a tanévnyitó kapcsán előállt mondvacsinált bonyodalomhoz fűzött cinikus és ironikus megjegyzéseket "A magyar miniszter meghívhat valakit Magyarországon, senkit sem hívhat meg viszont egy nyilvános és hivatalos rendezvényre Romániában, csak esetleg a magyar követségen megrendezett fogadásra. Ami történt, az megengedhetetlen. Hangsúlyozni szeretném: a szóban forgó meghívást külügyminisztérium útján visszaadták. Mi, persze, örvendünk annak, hogy magyar kollegáink eljönnek az egyetemi tanévnyitóra. De nekünk úgy tűnt, mintha az idén túl sokan lettek volna. Nem tudom, nem lett volna-e jobb, ha inkább a magyarországi egyetemi tanévnyitásra összpontosítják a figyelmüket". Nem kívánom kommentálni a nemzetközi gyakorlat szempontjából az esetet, ugyanakkor azt azért megjegyezném, hogy a szóban forgó meghívó egy olyan intézmény megnyitójára szólt, melyet a magyar állam finanszíroz. Annak dacára, hogy a román fél 1990 óta ismételten ígéretet tett az önálló állami finanszírozású magyar egyetem létrehozására, annak dacára, hogy az erdélyi magyar közösség jogos jussa lenne legalább hajdan volt oktatási intézményeinek visszanyerése s annak ellenére, hogy a román diplomácia külföldön és belföldön imamalomszerűen ismételgeti azt a hazug frázist, hogy Romániában a kisebbségi kérdés példaértékű megoldást nyert. Az pedig, hogy Nastase kifejezést adott ama véleményének, hogy az idén „túl sokan" látogattak a tanévkezdés alkalmából Romániába s hogy a magyarországi tanévnyitást figyelmükbe ajánlva oktatta ki a magyar politikusokat, meglehetős arcátlanság. Olyan arcátlanság, amit magyar politikus, legyen az magyar román vagy akár szerb állampolgár pusztán magyar mivoltából kiindulva ki kell kérjen magának. No de nem lenne RMDSZ az RMDSZ, ha nem akadna olyan előretolt képviselője, aki a Ceasuescu korszak rosszemlékű hivatalos magyarjainak szerepét ne lenne hajlandó eljátszani. Mit olvashatunk ugyanis a Romániai Magyar Szó 2001. október 8-i számában? A következőket: „…Adrian Nastase a prefektusokkal tartott pénteki távértekezletén egyebek és sok minden mellett nehezményezte azt is, hogy a magyarországi pártok választási kampányukat kiterjesztik a határokon túlra, így Románia területére is, és többek között innen vívják meg harcukat egymással az országgyűlési helyekért. A román kormányfô fel is szólította a magyar politikai erôket: az ilyenszerű próbálozásoknak, választási stratégiának vessenek véget.
- Egyetértek Adrian Nastaséval. Nem akarjuuk Románia belekeverését a magyarországi választási kampányba - szögezte le Borbély László, az RMDSZ kormányzati kérdésekkel foglalkozó ügyvezetô alelnöke, a képviselôház titkára a Cotidianul bukaresti napilap kérdésére válaszolva. - Magyarországi kollegáinkkal folytatott megbeszéléseinken megkértük ôket, ne fejtsenek ki választási kampányt Romániában. Ezért szombaton az aradi vértanúkra emlékezô rendezvényen a magyar kormány egyetlen képviselôje mond beszédet, és nem kap szót egyetlen magyar politikai párt képviselôje sem."

Borbély Lászlónak sikerült egyszerre hitelesíteni Nastaset s emellett a magyar kormány jogos örömét az egyetem megnyitása felett és részvételét ezen az ünnepségen a választási kampány szintjére süllyeszteni. E metódus, az értékorientált cselekvés érdekvezéreltséggel való becsmérlése régi taktikája a kizárólag a hatalom által motivált RMDSZ-vezetésnek. Borbély Lászlóról különben jó tudni, hogy egyike azon poltikusoknak, akik már 1993-ban egyengették az RMDSZ és az Iliescu-féle román nacionál-kommunista erők között az utat. Most, miután törekvésüket siker koronázta, és az RMDSZ beállt az új, ismét Iliescu nevével fémjelzett román hatalom kirakatába transzparensnek, nem csoda, ha Borbély László személyesen is részt vállal a román hatalom kozmetikázásából. De ha még mélyebbre ásunk Borbély László múltjában, akkor is érdekes és elgondolkoztató elemekre bukkanunk. Kincses Előd, a Markó vonal által tavaly félreállított politikus a következőket írja a Marosvásárhely fekete márciusa című könyvében „valamennyi vatrás dokumentumot Borbély Lászlóra bíztam, azzal, hogy gondosan rejtse el és orizze meg oket. Évekkel késobb az RMDSZ egyik Maros megyei küldöttgyulésén elmondta, hogy a dokumentumokat átadta az ügyészségnek.... Az ügyészség a bizonyítékokkal olyan jól gazdálkodott, hogy a közismert tettesek azóta is szabadlábon vannak." (Juventus kiadó, 117. o.) Megjegyzem, hogy a Vatra Romaneasca székházában talált dokumentumokról van szó, olyanokról mint a pogrom titkos programja, a Vatra és Iliescu elnök levelezése, a vatrás rendörok és jogászok névsora, a Cuvintul Liber helyi román nyelvű napilap és a Vatra között kötött szerződés és hasonlók.

De végső soron nem Borbély László itt a fő kérdés, hanem az RMDSZ és a magyar kormány viszonya. Merőben félreértik a helyzetet azok, akik e két szervezet közötti kapcsolat megromlását okát abban látják, hogy a FIDESZ jó kapcsolatokat ápol erdélyi testvérszervezetével a Reform Tömörüléssel, mely 1995 óta Markó-klikk leváltására törekszik. Nem állítom, hogy az Orbán-Markó viszonyt ez az apróság egyáltalán nem befolyásolja, azt viszont igen, hogy az ellentétek sokkal mélyebbek s nem véletlen, hogy akkor kerültek igazából felszínre, amikor a FIDESZ határozott arcélű nemzetpolitikai kezdeményzését, a státusztörvényt a román fél visszakézből megkontrázta. Arról van szó ugyanis, hogy az összmagyar érdekek által meghatározott politika paradigmális síkon ütközik a Neptun-logikára épülő RMDSZ-politikával. Nem lehet hosszútávon egyszerre a MÁÉRT-ben egyetemes magyar stratégiában gondolkodni és cselekedni s mellette asszisztálni a román kormány diszkriminatív kisebbségpolitikájához. A Bukarest-centrikus RMDSZ-politika szükségképpen szembe kellett, hogy kerüljön a Kárpát medencei víziójú budapesti kormánypolitikával. S szembe is került mihelyt a román fél minden józan érdeke ellenére felfüggesztette a mosolypolitikát és többé-kevésbé nyíltan megfogalmazta az RMDSZ irányában, hogy a szervezettől lojalitást vár el. Borbély László kijelentése lojalitási apportként is felfogható.

Fél évtizeddel ezelőtt meglett volna az esélye, hogy e kijelentéséért Borbély Lászlónak a Szövetségi Képvielők Tanácsa előtt kelljen felenie, mint ahogy hármójuk ügyét, a Neptun ügyet is az SZKT zárta le, egy, a neptunisták partizánakcióját határozott hangon elítélő nyilatkozattal. Ma már más a helyzet. A Neptun vonal reneszánszát éli, Borbély László az 1996-os bukás után ismét parlamenti képviselő, Frunda György a minap nyerte el az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának, az RMDSZ két kongresszus közötti legfelső döntéshozó testületének elnöki tisztségét.

A harmadik neptunista, Tokay György a trió „leggyengébb láncszeme", őt a kormányzati szerepvállalás idején ejtették posztjából. Vélhető, hogy a csendes lapulásban megnyilvánuló konformizmusa még Markóéknak is sok volt, rontotta az egész kormányzati szerepvállalási manőver eladhatóságát. Úgyhogy Tokay úr manapság mezei képviselő, a frakcióvezetésben sem igen adnak neki szerepet. Úgyhogy közéleti teljesítménye olyan remekbe szabott mondatok megfogalmazásában és ünnepélyes előadásában csúcsosodik, mint amit az idén október 6-án hallhattunk tőle, miszerint az aradi tizenhárom a másság tiszteletéért áldozta életét. Tudj' Isten, lehet, hogy alapvetően elhibázott történelemszemléletem, de nekem mintha úgy tűnne, hogy a hős tábornokok az ilyenség, konkrétabban a magyar szabadság ügyéért áldozták életüket. No persze van akinek az erdélyi magyarság pusztán mint másság értelmezendő és védendő érték… Hallottunk már hasonlókat balliberális kollegáktól az évtized elején, amikoris az erdélyi magyarság érdekvédelmi harcát a homoszexuálisok ágálásával hozták egyesek egy szintre. Meg különben is, román szempontból, bukaresti optikával szemlélve a magyarság másságként jelenik meg őshonossága ellenére. De nincs mit csodálkozni Tokay optikáján. Tokay az igazodó, „hivatalos"magyar ideáltípusa. 1968 és 1975 között Ceausescu csahos bértollnoka volt. A Kapu 1999/6-7 számában Szőcs Géza tollából tanulságos pamfletet olvashattunk Tokay e korszakáról, melyben a szerző bőven idéz Tokay „életművéből". A tragikus az, hogy Szőcs Géza pamfletje nem Tokayt periferizálta, hanem Szőcsöt. A korábbi ellenálló ugyanis ezen írásával felmondta az erdélyi magyar közélet főáramának hallgatólagos szerződését, mely azon alapult, hogy Hajdú Győzőt és Papp László szekus-püspököt leszámítva senkinek sem kell elszámolni a múltjával. S 1992/1993 fordulóján, amikor Szőcs írása született, még elképzelhető volt egyfajta kollektív öntisztulás, egyfajta közösségi szembenézés. Ami értelmezhető úgy is, hogy a közösség néz szembe önmagával, de még inkább úgy, hogy az elit nem kompromittálódott része számoltatja el a hitehagyottakat, a karrier-magyarokat. Csakhogy, miként azt a magyarországi közéletben is megtapasztalhattuk, a kommunista rendszerben kialakult kapcsolati hálónál erősebb és működőképesebb érdekszövetség kevés van. Hiszen minden egyed magát is védi midőn nekitámad e szövetség valamely tagját kérdőre vonó tiszta múltú embernek. Ennek fényében lehet és kell értelmezni az erdélyi magyar közélet alapvető folyamatait, melynek eredményeképpen az összes korábbi ellenálló lassacskán a periférián találja magát, s ebben a kontextusban nyer értelmet Tőkés László minap történt Etikai bizottsági meghurcolása. A hajdani, kommunista kötődésű hivatalos magyarságnak a csoportérdekek mentén történő kiegyezését a román kommunista nómenklatúra utódpártjával akadályozza a megvesztegethetetlen püspök. Vesznie kell tehát! Éveken át a Markó-vonal csicskásai Nagy Benedektől Kuszálik Péter köz-morfodírozóig a Securitate-ügynökség abszurd vádjával revolverezték Tőkés Lászlót. Miután a román átvilágítóbizottság egyöntetű szavazttal megállapította, hogy Tőkés László a Securitatenak nem együttműködője, hanem áldozata volt, más módszerhez kellett nyúlni. Tokay György egyébként kulcsszereplője volt Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994-es puccskísérletének is: ő akadályozta meg frakcióvezetőként, hogy a politikai bombát azonnal hatástalanítsák. De ne feledjük azt sem, hogy Tokay volt az, aki midőn Kovács László a kettős állampolgárság gondolatának MVSZ általi 1998-as felvetésével szemben a tíz éves etnikai vízumot ajánlotta, kisebbségügyi miniszterként elutasította ezt a javaslatot azon az alapon, hogy nem fogad el semmiféle diszkriminációt a román állampolgárok között. Mintha Nastase mai retorikáját hallanánk a státustörvény állítólagos diszkriminatív jellegéről…

A Neptun folyamatban részt vevő tulajdonképpeni neptunisták offenzívája mellett figyelemre méltók az 1993-as tárgyalásokból kimaradt ideológiai Neptun-gurunak, Verestóy Attilának valamint politikai vazalusának, Szatmári Tibornak a megnyilvánulásai. A magyar közvélemény Lukács Csabának köszönhetően informálódhatott arról (Magyar Nemzet, 2001. október 10.), hogy Verestóy Attila leüvöltötte Áder Jánost, mely incidenst a román sajtó megfelelő kajánsággal és kárörömmel tálalta az elmúlt napokban. A dolog mögött az húzódik meg, hogy miként arra Lukács Csaba is utal, a magyar kormány informálisan persona non grata-nak nyilvánította Verestóy Attilát s ennek köszöhető az, ami a szenátort felháborította, tételesen, hogy ez az első magyar parlament, mely nem hívta meg az RMDSZ parlamenti csoportját hivatalos látogatásra. Verestóynak elég kellemetlen lehet az ügy, hisz úgyszólván minden kollegája tudja, hogy minek köszönhető a meghívás elmaradása. A szenátor viselt dolgairól érdekes információkat szerezhetünk a Transindex vitafórumán (netcím: http://disputa.transindex.ro/), a „Verestóy szenátor" című topicban. Legalábbis még addig, míg az érintett politikus nem kéri a téma törlését. Kemény dolgokról lehet ott olvasni, aminek ha negyede igaz, az is tragédia az erdélyi magyar érdekképviselet szempontjából. Nem idézek belőle, mert nem akarok újabb személyiségi jogi pert akasztani a Kapu nyakába.

Verestóy üvöltésének üzenete a nyílt konfliktus felvállalásának hajlandósága. Eddig az RMDSZ vezetői igyekeztek leplezni a nemzeti kormány iránti ellenszenvüket s amennyire sikerült, jó pofát vágtak a FIDESZ politikához. Most üvöltöznek… Vagy odateszik csicskásukat, hogy alaptalan rágalmakkal próbálja az erdélyi magyar sajtóban az Orbán-kormányt befeketíteni. Szatmári Tibor a Romániai Magyar Szó c. országos terjesztésű napilap 2001. október 3 -i számában Markót arra szólítja fel, hogy nemzetközi botrányba keverje Orbánékat: „Nem utolsó sorban azt kérdezném meg, hogy miért nem tesszük szóvá nemzetközi szinten, a kontinens kereszténydemokrata és konzervatív erôit tömörítô Európai Néppártban, hogy az a magyar párt, amelynek a felvételét feltétel nélkül támogattuk, folytatja az RMDSZ legitim vezetôségének megdöntésére irányuló négyéves aknamunkáját." Nem mindennapi pillanat ez: az RMDSZ-en belül működő Kereszténydemokrata Mozgalom nevű kripto-neptunista képződmény képviselője abbeli elvárását fogalmazza meg az RMDSZ elnöke felé, hogy az jelentse fel a FIDESZ kormányt nemzetközi fórumokon. (!) (Azt már csak csendesen jegyzem meg, hogy ha a FIDESZ valóban meg akarta volna dönteni Markóék hatalmát, akkor ezt meg tudta volna tenni. Kincses Előd 1999-ben mindenféle Fideszes támogatás nélkül megszerezte a szavazatok közel 40%-át Markó Bélával szemben. Ha a FIDESZ feleannyira megtámogatja, mint ahogy Délvidéken a Horn kormány megtámogatta a VMSZ-t - mely szakadár csoport ma a legerősebb vajdasági magyar szervezet- akkor ma Kincses Elődnek hívnák az RMDSZ elnökét, s a FIDESZ-nek sem fájna a feje Markóék egyre nyíltabb támadásai miatt.)

Fontos leszögezni, hogy a Neptuni önfeladó és egyre nyíltabban magyarellenes politika reneszánsza nem elsősorban képviselőinek pozícióba kerülésében ragadható meg, hanem az egész RMDSZ-politika irányultságában. Pár évvel ezelőtt, még a kormányzati szerepvállalás idején egy interjúban Toró T. Tibor rámutatott, hogy az RMDSZ-ben kialakult egy komprádor-elit, mely akárcsak a gyarmatosító hatalmat kiszolgáló helyi komprádorok, a román hatalom érdekeit és utasításait közvetíti a kvázi-képviselt közösség felé s nem ezutóbbinak az igényeit a hatalom felé. Ebben áll a Neptun logika lényege: az érdekképviselet leple alatt román hatalmi érdekeket szolgálata. Erre volt jó az 1993 nyarán megszervezett neptunfürdői találkozó s erre jó a mai hivatalos RMDSZ-kurzus, mely sunyít a státustörvény ügyében és lovat ad az egyre nyíltabb magyarellenes retorikát alkamazó mniszterelnök alá.

A nagy kérdés, hogy mit lehet tenni a kialakult komprádorsággal… A vele szemben állók egy része kilépett, másik részét kiszorították, a harmadik része utóvédharcait vívja az SZKT-n belül. Nekik kellene cselekvési egységbe tömörülni mielőbb. Az 1999-es kongresszusi kudarc a késői ébredésnek is betudható volt. Hadd fejezzem be tehát Nagy Feró szavával: ébresztő, magyarok!


Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója