Ünnep vagy gyásznap Erdélyben ?
a HUNSOR online cikke
írta Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója

December 1-e számomra szimbóluma a kibeszéletlen román-magyar problémáknak. Úgy vélem, hogy az RMDSZ kezdeti korszakának ismételt rituális elhatárolódása a revizionizmustól, amellett, hogy nem győzte meg azokat, akik eleve-elhatározottsággal nem hagyták magukat meggyőzni, hamis üzenetet küldött a többségnek

Több ízben rámutattam már eddig, hogy az erdélyi magyarságnak soha nem sikerült abból profitálni, hogy példás önmérséklettel nem törekedett a határok megváltoztatására. (Hadd jelezzem zárójelben, hogy a szélsőségességgel aligha vádolható s az alapszerződés-politikát alapvetően helyeslő Jeszenszky Géza is a Trianon listán az autonómiát second best-ként vagyis második - reális - opcióként említette a határmódosítás után.) Soha nem nyert kihangsúlyozást a többség felé, hogy autonomista törekvésünk a politikai józanság és realizmus eredménye és nem abból ered, hogy nekünk jó a román szuverenitás alatt élni.

Így nem csoda, ha a román fél minden alkalmat megragad, hogy az általa értelmezett lojalitásra rákényszerítsen. Mert ugyebár van a lojalitásnak egy liberális értelmezése, mely szerint az állam nem kérhet többet polgáraitól, mint a törvények betartását. De van egy másik, orwelli jellegű, gondolatcenzori felfogás is, mely az érzelmi azonosulást, lelki kötődést is integrálja: rajtunk pedig ezt kérik számon, úton-útfélen, a focimeccsektől a nemzeti ünnepekig.

György Attila sokat vitatott cikke (Az én státusom, 2001. 11. 3-4, Krónika) éppen azért volt fontos számomra és sokak számára, mert kimondta azt, amit a legtöbben érzünk, de ilyen-olyan okból nem vagy ritkán mondunk ki. Teljesen köznapi módon kifejezve azt, hogy nem jó dolog magyarként román fennhatóság alatt élni, s hogy nincs okunk ehhez az államhoz lelkileg kötődni. Csíkszereda város elöljárósága által kibocsátott nyilatkozat is ezért fontos: kimondja azt, ami több mint 80 éve az erdélyi magyarság életérzésének meghatározója, azt, hogy Erdély Romániához csatolása nekünk gyászolnivaló és nem ünnepelnivaló esemény. Örömteli az aláírók magas funkciója s hogy a városvezetés teljes egészében felsorakozott a nyilatkozat mellett.

Ami pedig az RMDSZ elhatárolódását illeti, az önmagában is szomorú. De konkrét szöveget nézve még inkább az. Eszerint "Az említett felhívás a békés együttélés és kölcsönös tisztelet elvének, az RMDSZ programjának, alapelveinek mond ellent." Ez egyszerűen hazugság. A csíkszeredai felhívás nem ünnepzavarásra szólít fel, hanem távolmaradásra, arra alapozva, hogy senki nem kényszeríthető megünnepelni saját történelmének tragikus eseményeit.

De van ez még tovább is: "Ezen felhívás annál sajnálatosabb, mivel az elmúlt években a romániai magyar és a román közösség sajátos ünnepei az együttélő közösségek számára fontos események, az ott elhangzott hivatalos politikai nyilatkozatok, ünnepi beszédek az egymás iránti tisztelet kölcsönös kinyilvánítására nyújtottak alkalmat."

Mindez akkor lenne jogos felvetés, ha a román fél mondjuk 1940. augusztus 30-a, vagyis Észak-Erdély visszatérésének magyar megünneplése alkalmából tett volna pozitív nyilatkozatokat. Ugyanis tetszik ez az RMDSZ-nyilatkozat szignálójának, Takács Csabának vagy sem, március 15 és október 6 nem tartozik a román történelem tragédiái közé, míg december 1., miként azt a csíkszeredaiak felhívása is tartalmazza: számunkra gyásznap.


Borbély Zsolt Attila
a HUNSOR Erdélyi tudósítója