| |
|
|
A baloldal félelmei
Vége a nyárnak, a trópusi meleg elszállt, a gyerekek részére kezdődik
a tanulás, újra összeült az Országgyűlés. Egy dolog nem változott - a
liberalizmus és a demokrácia bajnokainak elszánt küzdelme "a kormány
diktatúrája és korrupciója" ellen. Magyarországon valamiféle
egyensúlyzavar van, egy nagyon szorgalmas, nagyon izgága exkommunista,
utódbolsevista kisebbség számszerűségi súlyának sokszorosát képes
érvényesíteni a politikai porondon.
Egy nem diktatórikus rendszerben a politikai közélet mellett ki kell
alakuljon egy kellőképpen független és kritikus közvélemény, amely nem
csak egyik avagy másik párttal szemben nyilvánít egyetértést vagy
ellenvéleményt, hanem akár az egész pártszisztéma kerül rá elismerő
vagy bíráló ítéletére. Ilyen közvéleményt csakis valóban független
tájékoztatóipar hozhatna létre. Tovább fejtegetve a gondolatot, az is
megállapítható, hogy ilyen közvélemény hiányában az ország
társadalmának tájékozottsága nemcsak hiányos, de hibás is. Jó példa
erre az elmúlt renszer hatalmi elitjének jó félévszázadon át gyakorolt
sajtómonopóliuma. A rendszerváltozás kétségtelenül változtatott ezen a
helyzeten, de az is nyilvánvaló, hogy a közvélemény csak a média
függetlenné válása mértékében lehet független. Sajnos, a magyarországi
sajtó megtartotta a pártidő nemzet- és közösségellenes
elkötelezettségét. A közvéleményalakító média birtokában egyszer már
négy évre visszaállították a bolsevisták uralmát, ugyanezen erővonal
következtében erős törvényhozói képviselethez jutottak. Itt mutatkozik
meg az említett helyzet, hogy a baloldal számszerűségi súlyának
sokszorosát képes érvényesíteni a politikai porondon.
Az Országgyűlés nyári szünetében a tájékoztató ipar lehetőségeit
kihasználva megtámadtak minden magyar érdekű törekvést, ez most, az
Országgyűlés megnyitásával a törvényhozás házában folytatódik. A
célpont természetesen a kormány, hiszen jövőre részükre talán
utolsóként jelenik meg a lehetőség mégegyszer kormányra kerülni.
Hosszan tartana elemezni a liberálbolsevista nyomulást, de eléggé
érzékelteti az alábbi néhány idézet a kampányt, ami a demokratikus,
keresztény erkölcsű, nemzeti érzésű Magyarország ellen megjelenik a
budapesti sajtóban.
A baloldal egyik észtankja Tamás Gáspár Miklós, akinek megélhetést
jelent, hogy filozófus, és foglalkozása termékeit az elvtársi sajtó
szívesen közvetíti. A "168 óra" című balszaklapban közölték tőle az
alábbiakat egy interjú keretében:
" ... az igazi nemzeti gazdaságok és közigazgatások gyöngék - az erő a
nemzetközi vállalatoké -, másrészt pedig az a történelmileg
egyedülálló szkepszis, amely elvetette a nagy eszméket" - amik miatt
szerinte nem lehet visszatérni a feudális társadalomba. (Zavaros, de
nem baj, megszoktuk.) Most jön a lényeg: "Senki nem hiszi, hogy
létezik közjó és közérdek - s áldozatkész, ügybuzgó, önzetlen
szolgálatuk. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy miközben az
Ordán-Torgyán-kormány szinte szétverte a magyar parlamentarizmust, s
miközben bevallott, nyílt törvénysértések történtek, nincs miattuk
igazi közfelháborodás. Pedig ma már az egész ország tudja, hogy »magas
körökben« milyen elképesztő a korrupció. S ez nem csökkenti Orbán
Viktornak és klikkjének a népszerűségét."
A korrupció vádja és gyanúja megjelenik minden kormányzat esetében, de
ami most folyik Budapesten, az minden korábbit felülmúl - a korrupció
emlegetésétől hangos a táj, de még egyetlen bizonyított korrupciós
eset nem jött napvilágra. A derék filozófus most azon kesereg, hogy
hiába ömlik a vád, nincs foganatja, "nem csökkenti Orbán Viktornak és
klikkjének népszerűségét". További panasza, hogy: "Az oszd meg és
uralkodj elvét gyakorolta Kádár János, s most Orbán Viktor is. Sőt
egész Kelet-Európa. Ez az oka annak is, miért nem sikeres a
liberalizmus. Mert eszmei középpontjában a jogállam áll. S
Kelet-Európában a jogállamiság vereséget szenvedett."
Tamás Gáspár Miklós ma már olyan nagyformátumú filozóus, mint amilyen
Lukács György volt - bármekkora ökörséget mondott vagy írt, az
kiváltotta híveinek csodálatát. Most ne kérdezzük meg tőle, hogy mikor
szűnt meg Magyarországon a jogállamiság, elégedjünk meg a mai helyzet
elemzésével: "Ha itt joguralom, jogállam, törvényes kormányzás lenne,
akkor a kormánynak alá kellene vetnie magát a törvényeknek. Nem azt
célozná meg, hogy a nemzet érzelmileg összeforrjon a vezér körül. S a
kormány jogállam-ellenesen is viselkedik, hiszen például törvényeket,
bírósági ítéleteket nem hajt végre, ráadásul nyíltan és nyilvánosan.
Sőt, ezt nemcsak a kormány engedi meg magának, hanem a közigazgatási
hivatalvezetők, s a polgármesterek is. Sok-sok kis Orbán Viktor.
Márpedig a liberális kapitalizmusnak van előföltétele: az erős
jogállam. Ez hozza létre azt a stabil környezetet, amelyre a tőkének
szüksége van."
Eddig úgy tudtuk, hogy a liberálizmus legfőbb elve a minél kisebb,
minél gyengébb állam, hiszen a piac mindent helyre tesz, nincs szükség
állami beavatkozásra, az csak akadályozza a gazdasági élet
mechanizmusait. Most meg itt van az "erős jogállam", meg a "stabil
környezet, amelyre a tőkének szüksége van". Kádár idején mindez
megvolt, hiszen az volt az alapja a külföldi kölcsönnek. Most viszont:
"A Fidesz-államban teljes a rendetlenség és a káosz. Ne felejtsük:
olyan kormány van hatalmon, amelyről azt sem tudjuk, van-e többsége a
parlamentben. Nem véletlen, hogy nem hívják össze az Országgyűlést. Az
igaz, hogy a Fidesz-állam erőszakos, de az erőszakosság nem egyenlő az
erővel. Csak azok az elitek erőszakosak, amelyeknek csekély a
hatalmuk. Amennyiben megnyeri a választást - a Fidesz totális
hatalomra tör. Ha Orbán Viktor még egyszer megnyeri a választásokat,
akkor nyilvánvaló, hogy 2002 őszén az önkormányzatok is a jobboldal
kezébe kerülnek... a jobboldal sajna könnyen megnyerheti a következő
választást, hiszen a rendszerhez ők illenek igazán. Amióta a jobboldal
uralmon van, a káosz csak nőtt..."
Talán nem is káosz, inkább a félelem nőtt a baloldalon. Legalábbis
erre utal az az ideges, türelmetlen és gyűlölködő hang, amit
alkalmaznak. Tényekkel nem tudnak előjönni csak általánosítanak,
szólamokra építkeznek, amit a károsodottnak hirdetett kisember könnyen
megtanul.
A sajtóban elkövetett acsargás augusztusban egész hónapon át tartott,
és keresztényellenes, egyházellenes felhangot kapott. Azt
kifogásolták, hogy a millenniumi ünnepségek egyházi jelleget kaptak. A
honfoglaláskori (Árpád-alapította) államalapítást a bolsevista
kormányzat nem akarta megünnepelni 1996-ban, hiszen szerintük az első
elfogadható magyar állam 1945-ben jött létre. Most azért prüszkölnek,
mert a jelenlegi kormány az elmaradt 1100 éves évforduló helyett is
méltóképpen ünnepli a keresztény államiság ezeréves évfordulóját.
Erről szólnak az alábbi idézetek:
"A kormányon levők nem tudtak - nem akartak - modern polgári
politikusokhoz méltó önmérséklettel távolságot tartani az ünnep világi
és egyházi elemei között. A szakrális és állami szertartások
keveredése zavarta azt a többmillió polgártársunkat, akik számára
ezeréves magyar állami létünknek korántsem csak vallási tartalma van,
hanem az európai haladásban való részvételt, a sokvallású,
soknemzetiségű polgári Magyarország megteremtésének teljesítményét is
jelenti." (Népszava, augusztus 21.)
"Hirtelenében megpróbálom felidézni, mi is juthat hamarjában a
kívülről szemlélődő eszébe a millenniumi évről. Legelőbb biztosan
megannyi országzászló, aztán néhány szoboravatás, templomszentelés,
végül egy-két álmély és műbölcs példabeszéd emelkedettséggé formálva.
Na és a korona felúsztatása Esztergomba. ... Délelőtt Esztergomban
felelevenedett a két világháború közötti világ, a Horthy-korszak
vizuális szépsége. ... Zajos volt az ünnepi év vége, túlnyomóan
egyházi és kirívóan katolikus. De a leghangosabban arra förmedtek rá,
aki halkan megkérdezte: tessék mondani, mibe van ez nekünk?" (Magyar
Hírlap, augusztus 22.)
"Nemzeti Disneyland. De hát ezt a produkciót élvezhettük egész évben.
Agyonfüstölt szertartásokat, kormányreklámmá silányított
zászlóátadásokat, kéretlen országimázs-kiadványokat, nemzeti lózungok
drága pénzen körített, fölös öblögetését. A szakadatlan
kurzuspropaganda által kisajátított millennium minden lett, csak épp
nem a nemzet ünnepe - minthogy a Fidesz magától értetődő
gátlástalansággal saját »háziáldásává« transzformálta az ezredévente
egyszer kínálkozó alkalmat. ... Az emberek egy klerikális segédlettel
végrehajtott, módszeres társadalommegosztó program alanyaivá lettek,
egyes csoportjaikat önkényes, ám hivatalos rangra emelt meghatározások
alapján kirekesztik a nemzet fogalmából. ... Amikor az Országgyűlés
elnöke, tehát a Magyar Köztársaság egyik legfőbb közjogi méltósága azt
modja az esztergomi bazilikában, hogy az élet legfontosabb ékköve a
hit és a keresztény értékrend, akkor szándékosan téveszti el a
szerepét: hiszen tudja, hogy ezt a kijelentést szekularizált államban
meg kell hagyni az egyházak képviselőinek." (168 óra, augusztus 23.)
"Majd kifolyik a szemünk a sok mulatozástól, számon se bírjuk tartani,
hogy az utóbbi hetekben hány tüzijátékon, szoborszentelésen,
zászlóavatáson, utcabálon, járdaavatón, körmeneten és koronázási misén
vigadtunk. A fő ceremóniamestert, Nemeskürty Istvánt is naponta
léptetik elő (legutóbb: dandártábornokká), tüntetik ki
(nagykereszttel), avatják föl... aki már akkor forszírozta ezt a
gigantikus nemzeti vurstlit, amikor Orbánék még liberális korszakukat
élték. ... A politikai rendszer morális és intellektuális züllöttsége
pedig törvényszerűen vezet a társadalmat összetartó normák romlásához,
a monumentális giccshez, a kultúra kiüresedéséhez; a hanyatláshoz. A
nemzetéhez, amiről ezek annyit bírnak pofázni. (Magyar Narancs,
augusztus 23.)
" ... Előfordulhat ugyanis, és erre koronahurcoválás és patetikus
hangon előadott hülyeségek hallgatása közben esély van, hogy az IQ-nak
egyszerűen nincs értelmezési tartománya. Nem arról van szó, hogy hülye
beszél hülyéhez, hanem arról, hogy jön az ünnephozta pillanat, amikor
semmi nincs. A szónok mint az ország első embere, következésképpen a
hétköznapokon nyakig benne a korrupcióban és hazugságokban, elhívta
magához vendégségbe a múltat, amely ezer ajándékot hozott neki, a
terített asztal mellett aztán, ahelyett hogy szemen köpték volna
egymást, szépen elbeszélgettek. A jövő ezzel is elkezdődött..."
Két stílus - két világ. Összeegyeztethetetlen. Az egypárt idejében
üldözéssel, börtönökkel, akasztásokkal tartották fenn hatalmukat, most
a demokrácia emberséges rendszere védi őket a számonkéréstől, és ad
alkalmat a becstelenné tett sajtószabadság révén tovább üldözni a
magyar szellemiséget. És előírni, mit szabad mondani, szabad-e például
egyházi embernek politikai kérdésben nyilatkozni, avagy kinek az
emlékére szabad szobrot állítani. Még élnek a népidemokrácia normái és
annak erőszakossága.
A liberálisták sajtója szeret felháborodni. Természetesen a nép
nevében és érdekében. Most éppen egy katolikus paptól menti az ország
békéjét. Gyulay Endre, a szeged-csanádi megyés püspök körlevelet
bocsátott ki, amiben arra buzdítja papjait, hogy októbertől a
választásokig minden szentmisén imádkozzanak, hogy "olyan vezetője
legyen a magyar népnek, akit valóban az Isten akar, aki az istenigét
viszi előbbre, és a magyarság érdekeit képviseli". Idáig még nem lenne
baj, hiszen a pesti sajtó környékén imában, égiekben nem hisznek, de
egy szó miatt megindult a támadás. A püspök a könyörgés szövegére
készített néhány példát. Egyike így szól: "Istenünk! Te nagyra
becsülöd az alázatos, előtted hódoló embert, de elveted a magabiztos
gőgöst. Mentsd meg nemzetünket az önző, csak magára építő szélső
liberális gondolkozástól, és adj előtted hódoló és segítségedre építő
vezetőket."
A Magyar Hírlap Álláspont-rovatában megállapítja, hogy "a
szeged-csanádi megyés püspök magát a Jóistent is kampánymenedzserré
degradálná a választási kampányban, ami nem csupán őt, a magyar
katolikus egyház egyik vezetőjét minősíti. Nyilatkozata azt jelzi,
hogy a magyar állam és egyes történelmi egyházak összefonódása immár
nem csupán szándék. Tény."
Ez - mint tudjuk - szélső liberális elvek szerint halálos bűn, hiszen
nemcsak a püspök, mindenki tudja, aki ismeri a 19-ik század
történelmét, hogy a liberálizmus hívei ádáz harcot vívtak annak
érdekében, hogy az egyház kiszoruljon az államhatalom mellől, de az
élet minden területéről is. Akkor indult el az a folyamat, ami nyílt
egyházüldözéshez, keresztényüldözéshez vezetett mindenütt, ahol a
szélső liberálisták bomlasztó tevékenysége nyomán teret nyert a
bolsevizmus, és a szocialista-kommunista államok létrejöttek. A mai
derék libertinusok számítanak az emberek feledékenységére, hogy őmaguk
vagy közvetlen elődeik rendelték el - megingatott főpapok és az ÁVH
segítségével - papok részére kötelező templomi kihirdetéssel
Mindszenty József helytállásának elítélését, megtagadását. Éppenhogy
ők kapcsolták az egyházakat az államhoz, megfosztva jövedelmi
forrásaiktól, hogy állami alkalmazottakká, közvetlenebbül
megélhetésükkel a kommunista párt kiszolgálóivá alacsonyították Isten
szolgáit.
Ez a kiszolgáltatott helyzet jórészt ma is fönnáll, de akad
egy Kamarás István vallásszocilológus, aki azt mondja ez eset kapcsán,
hogy "a privilegizált egyház a hatalom hallelujakocsijaként
kapcsolódik az állami mozdonyhoz." Az Álláspont rovat szerint: "A
lényeg az, hogy a magyar katolikus egyház legfőbb vezetője, valamint a
magyar állam legfőbb vezetője mit szól mindehhez. Eltűrik-e, s ezzel
nyíltan is vállalják a rég megfogalmazott sejtést: Magyarország e
tekintetben a múltba menetel. Államhatalom és néhány történelmi egyház
azért mond le a XIX. században kivívott, a polgári fejlődést is
lehetővé tevő szétválásáról, mert külön-külön gyöngének érzi magát.
Félnek az öntudatos, a civil társadalomhoz és nem a kormányzathoz
tartozó hívőktől, akiknek sokféle a világnézete és vallása..."
A püspök nyilatkozatából, amiben óvja népét a veszélytől, országos
jelentőséget szeretnének fölpuffasztani, aminek során megvallatnák a
köztársasági elnököt is és a bíboros prímást is, akiknek szerintük
kötelességük nyilatkozni, hogy eltűrik-e a püspök szembehelyezkedését
azzal a bizonyos XIX. századi vívmánnyal, ami azóta olybá fejlődött,
hogy megróható egy püspök, ha világnézeti vonatkozásban
megnyilatkozik.
Itt megint előjött egy "liberális vívmány", az hogy a sajtó ellenőre
és számonkérője a kormányoknak a köz (közvélemény) nevében.
Meghonosodott itt is az a nyugati gyakorlat, hogy a média kedve
szerint kihallgatja a miniszterelnököt, a minisztereket, meg akit akar
a közszereplők közül, és teszi is nem egyszer példás pimaszsággal. A
kihallgatók viszont mindig egyetlen szempontból kérdeznek és
ítélkeznek, mint láttuk, a haladás nevében, amiből mindig a nemzeti
oldal kedvezőtlen bemutatása és elbírálása kerül ki. Az alapállás a
liberális-szocialista-szekularizált baloldali "értékrend", amivel
szembenállók diktatórikusak, kirekesztők, fasisztoidok, klerikálisok,
nacionalisták és így tovább.
A Népszabadság kérdésére Gyulay Endre kijelentette, hogy a "szélső
liberális" kitétel nem valamelyik pártra, hanem egy olyan
életszemléletre utal, amely összeegyeztethetetlen az egyház
felfogásával. Arról már nem ő tehet, ha egyes pártok, pártemberek
magukra ismernek. No, de miért a zajongás?
Megszokták. Zajongtak eleget Horthy Miklós temetése miatt, dörgött az
ég a trianoni emlékmű miatt, a tüzijátékok miatt, most meg a készülő
Teleki-szobor borzolja fel a kellemüket. Minden napra van valami
műpanasz, műfelháborodás, aminek a visszatérő refrénje, hogy ez a
kormány tűnjön el, mert minden baj tőle ered. A kormány tűnjön el,
amely a nép választása alapján jön létre, azoknak az akaratából tűnjön
el, akiket nem a nép választott, akik voltak, vannak és lesznek, mert
a sajtószabadság már csak ilyen.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• "Ma is van jövőnk!"
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövô
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||