| |
|
|
A medve elôjött...
Nagy változásokat a háborúk hoznak létre, mégpedig rövid idô alatt. A
magyar tapasztalat immár ötszáz éve az, hogy nekünk minden háború csak
bajt hozott, megmaradásunkat mindig a háborúk közötti nyugalamasabb
évek biztosították. A magyarság regenerálóképességét a
gazdaságpolitikai irodalom külön kiemeli az 1867 utáni, a Trianon
utáni, 1945 utáni és most az 1990 utáni idôszakban.
A mögöttünk maradt tíz évben egészen kimagaslóan mutatkozott meg a
magyar gazdaság rugalmassága, amely idôszak elején hirtelen omlott
össze az ország keleti kereskedelme, amit ugyanilyen gyorsasággal
kellett pótolni nyugati kapcsolatok létesítésével. A
kiszolgáltatottság és számos melléfogás ellenére a magyar gazdaság
kiheverte az átmeneti idôszakot -igaz, elég súlyos áron: a társadalom
az alacsony munkabérekkel és a magas adókkal finanszírozza ma is a
gazdasági növekedést. Az állami bevételek 63 százaléka a munkavállalók
vállán nyugszik, és ha romlik a gazdasági helyzet, azt is elsôsorban a
fizetésbôl élôk érzik meg.
Amerika új háborúja ezúttal nem Európában folyik. Magyarország
külkereskedelmében az Egyesült Államok alig 5 százalékkal részesül.
Mindezek ellenére, Amerika háborúja erôsen befolyásolja majd Európa és
benne hazánk gazdaságát, hiszen a világkereskedelemnek nemcsak
gerince, de csontváza is az Egyesült Államok gazdasága, és ha New
Yorkban tüsszentenek, Londonban, Szingapúrban lázcsillapítót vesznek
be.
Hónapok óta olvasunk az amerikai recesszióról, és Bod Péter Ákos
vezetô közgazdász elemzésébôl tudjuk, hogy: "A dollár meggyengült, a
nyersanyagok és az arany ára megemelkedett. Ilyenkor a szokásos
pénzpiaci reflex a likviditásba, biztonságba és minôségbe való
menekülés: a részvényekbôl készpénzbe, biztos hozamú államkötvénybe
áramlik a pénz, mások svájci frankot vesznek. A világ tôzsdéin a
repülôtársaságok részvényárfolyama esik, az olajvállalatoké és a
hadiipari cégeké emelkedik... Minden megrázkódtatás nagy károkat
okozhat, ha a dolgok egyébként sem mennek jól. Az amerikai fogyasztó
idáig sosem látott mértékben költött, de néhány hónapja gyakorlatilag
recesszióba csúszott a világ legerôsebb gazdasága. Ebbôl bizonyosan a
fogyasztás korábbi növekedési ütemének megtörése következik. Hallani
viszont olyan véleményt is, hogy a hadi készülôdés jó kis
konjunktúraösztönzésként hat majd. A katonai mozgósítás feljebb
tornázhatja az üzemanyagárakat, jól jöhet néhány hadiszállító cégnek,
ám a modern gazdaságokban a jövedelem zöme a szolgáltatószektorban
keletkezik. A szolgáltatás pedig érzékeny a milliónyi ügyfél
szándékaira, várakozásaira. Amerika biztonságérzete kapott sebet;
nekik a kiszolgáltatottság új érzés."
Amerikában már a kezdetektôl két irányzat verseng az érvényesülésért.
A kezdet az Észak‹Dél küzdelme. Tudjuk, az Észak gyôzött, idônként
azonban a Délnek is alkalma nyílik érvényesülni. Ezt tükrözi -ha nem
is egészen tisztán -a politikai színtéren a demokrata‹republikánus
szembenállás, ami liberális versus konzervatív képletben is
kifejezhetô. Lengyel László politológus az alábbi jellemzést adja
errôl a Magyar Hírlapban:
"A merénylet eltakarja elôlünk, hogy a hatvanas évek óta két Amerika
van. Az egyik a rendcsináló, konzervatív, szuverenista, bezárkózó vagy
unilateralista, a nemzeti -és ezen belül az amerikai piaci -érdeket
elôtérbe állító, abortuszellenes, halálbüntetéspárti, monokulturális
Amerika. A másik a szabadsághívô, liberális, globalista, nyitott,
multikulturális Amerika."
Amerika háborúit rendszerint a liberálisok indítják vagy erôszakolják
ki. A liberálisok hozták létre a szövetséget a Szovjetunióval. A
liberálisok fullasztották veszteségbe a kommunisták elleni koreai és
vietnámi háborút, hogy megtanulja a világ: "a kommunizmust nem lehet
legyôzni".
Szóljon ismét Lengyel László: "Az ifjabb Bush által megválasztása óta
követett szuverenista reálpolitika az elsô Amerikát képviseli. Kérdés
az, hogy milyen hatással lesz a merénylet a második Amerikára."
(Vagyis a liberálisokra). "Új gondolatokra és megoldásokra sarkallja
ôket? A demokraták ma felsorakoznak a republikánusok mögé. De mihelyt
bekövetkezik az amerikai válaszcsapás... a másik Amerika meg fogja
mutatni az arcát."
A merénylet óta eltelt hetek azzal telnek, hogy Amerika
szövetségeseket keres. Több szövetséges között megoszlik a felelôsség.
Minket, magyarokat nagyobb mértékben kell hogy zavarjon az oroszok
részvétele, mint a magyar részvétel. Utóbbi csak nominális, fôleg
erkölcsi. A felajánlott légitámaszpontokra sem valószínű, hogy szükség
lesz. Oroszország már kifejtette igényét támogatása ellenében, azt
kéri az amerikai féltôl, hogy adjon tájékoztatást az ôt érdeklô
témákról. Ez nemcsak Afganisztánra vonatkozik, hanem minden földrajzi
térségre, beleértve Csecsenföldet is.
A tíz évig tartó afgán‹szovjet háború egyike volt a huszadik század
különleges hadivállalkozásainak. Talán a vietnámira hasonlítható, ahol
a másik világhatalom vonult le a harci tereprôl eléggé dicstelenül. Az
afgán‹szovjet háborúban Amerika is jelen volt -közvetve természetesen
-támogatva azokat a tálibokat, akik most aa célkeresztben vannak.
Nógrádi György, a közgazdaságtudományi egyetem védelemgazdasági
tanszékének vezetôje errôl így nyilatkozik (Népszabadság szept. 15):
"Szentségtörés kimondani, de a terrorszervezetek döntô többségét a
kétpólusú világ idején a Kelet és a Nyugat hozta létre. A hidegháború
befejeztével azonban sem a gyôztesek, sem a vesztesek nem vállalták,
hogy az általuk létrehozott terroristacsoportokat felszámolják. Az
Oszama bin Laden-féle terroristahálózat például -a szovjetek 1979-es
afganisztáni bevonulása után -az elsô segítséget Pakisztánon
keresztül a Nyugattól, többek közt az Egyesült Államoktól kapta."
Mi az, ami ebbôl az afgán‹szovjet háborúból (1979‹1989) Amerika
részére most hasznosítható? Az, hogy Afganisztán nem egységes állam,
és nagyon sokáig nem is lehet az, hiszen a (szovjet támogatta) Északi
Szövetség és a (amerikaiak támogatta) mudzsaheddinek (a Talibán
mozgalom megjelenése, 1994 óta tálibok) tízéves véres testvérharca
kibékíthetetlen ellentéteket eredményezett. Azóta is folyamatos a
polgárháború, amelynek néhány millió menekültje él a szomszédos
Pakisztánban. Az oroszok "eredménye" egymillió halott és sebesült, és
az erkölcsi rontás, ami feltehetôen hozzájárult a Szovjetunió
felbomlásához. Gorbacsov a hôse ennek az "eredménynek", akit nyugaton
nagy tisztelet övez. Afgánok amerikai fegyverzettel és kiképzéssel
"harcoltak a kommunizmus ellen", afgánok szovjet fegyverzettel és
kiképzéssel "harcoltak a kapitalizmus ellen", azóta harcolnak afgánok
afgánok ellen, és most majd oroszok és amerikaiak harcolnak majd
afgánok ellen, az egykori szovjet-szövetséges afgánok támogatásával.
Nem nehéz megjósolni, hogy a teljes egészében soha le nem igázott, el
nem foglalt Afganisztán az elfelezett országok sorsára fog jutni.
A korábbival szemben a jelenlegi afganisztáni akció nem csak burkolt,
de valóságos szövetségesekké teszi az oroszokat és az amerikaiakat. Az
oroszok részére katonai szövetségre lépni Amerikával nemcsak a dicsô
múlt feléledése, de jelenlegi elszigeteltségükben visszatérést
biztosít számukra a nagyhatalmi nemzetközi politikába.
Ahogy a Szovjetunió benyújtotta a számlát Amerikának a közös európai
háború után (amit odaátról Közép-Kelet-Európa 45 éves fogságra
adásával honoráltak), most Oroszország jelentkezik az afganisztáni
"talajelôkészítô mélyszántás" után. Lehet, hogy Amerika büntetôháborút
folytat, Oroszország beavatkozása azonban hódító háború lesz.
Oroszország már régóta "kezel" iszlám népeket, és ha ezt szövetségi
szolgálatban lehet kiterjeszteni, az megfelel az orosz tradícióknak.
Oroszországnak nem kevés baja volt csecsenföldi vérengzései miatt a
nemzetközi porondon, most -ahogy eddig is nevezte -a csecsen
terrorizmus elleni küzdelem része lehet a most beinduló általános
terrorizmusellenes küzdelemnek. Amerika szövetségese ezután már nem
lesz megvádolható a csecsen szabadságharc vérbefojtásával. Mi több,
Oroszország megszálló, bérhadsereg szolgálatokat is vállalhat,
katonája van, egyetlen foglalkozás, amihez értenek. Afganisztán északi
szomszédai olyan iszlám országok (Türkmenisztán, Üzbegisztán,
Kazahsztán és Tádzsikisztán), ahol dúsgazdag heroincsempészek a
kormány tagjai, a tádzsik-rendszer egyetlen támasza az orosz hadsereg.
Oroszország ezeknek az országoknak a megtartásása érdekében abban
érdekelt, hogy a közelkeleti iszlám államok minél gyengébbek legyenek,
legfôképpen ne jöjjön létre valamiféle iszlám egység. Moszkva most
fölajánlotta ezeknek az országoknak a korábbi szovjet katonai
repülôtereit az amerikai fegyveres erôk részére.
De ez még nem minden, amit ez a hirtelen jött amerikai‹orosz szövetség
hozhat Moszkva részére. Ezt érzékelteti Glev Pavlovszkijnak, Putyin
egyik fôtanácsadójának kijelentése: "Szeptember 11-e történelmi
alkalmat nyújt Oroszországnak, hogy újra a világpolitika színpadára
lépjen, úgy mint Jaltában".
Ez kétségtelen utalás Európára, az európai politikába való beavatkozás
lehetôségébe. Kevés befektetéssel történelmi jelentôségű nemzetközi
elônyökhöz juthat. Amirôl Moszkva csak álmodni tudott, most szinte
tálcán kapja.
Újsághír (MTI): -Lord Robertson NATO-fôtitkár és Vlagyimir Putyin
orosz elnök Brüsszelben megállapodott, hogy lényegesen magasabb
szintre emelik a kétoldalú együttműködést, s ennek kidolgozására külön
munkacsoportot bíznak meg. Robertson szerint a megbeszélés új
mérföldkô a NATO‹orosz viszonyban, amelyet két ízben is "különleges és
jelentôs partneri viszony"-nak nevezett. A fôtitkár újólag köszönetet
mondott Oroszországnak azért a gyors és határozott segítôkészségért,
amit az amerikai nagyvárosok ellen szeptember 11-én intézett
terrorista támadás után mutatott. A NATO és Oroszország 40 éven át
farkasszemet nézett, 10 évig óvatosan kerülgette egymást, most pedig a
lényegbevágó és gyakorlati együttműködés szakasza következik -mondta
Robertson."
Ez persze korántsem történt elôzmények nélkül. Európai és amerikai
liberális körök évek óta tesznek célzást Oroszországnak a NATO-ba
bevonása érdekében. Ilyen abszurd elgondolás normális körülmények
között komoly mértékben nem jöhetett szóba -dehát, most "háború van".
Putyin nyíltan úgy fogalmazott, hogy Oroszország érdekelt egy, az
atlantiakkal közös biztonsági szerkezet létrejöttében. Az alábbi
újságcikk még többet elárul:
Újsághír, Brüsszel: -Állandó politikai egyeztetô intézményt alakít az
Európai Unió és Oroszország -ebben állapodtak meg Vlagyimir Putyin
orosz államfô és az EU a brüsszeli csúcstalálkozón. Az orosz elnök az
EU soros elnökével, Guy Verhofstadt belga miniszterelnökkel, valamint
Romano Prodival, az EU "kormánya", a bizottság elnökével és külügyi
felelôseivel találkozott. A minden eddiginél barátibb tárgyalásokon
Oroszország az unió legfontosabb partnerei sorába került. Moszkva
támogatja az önálló európai biztonságpolitika és gyorshadtest
létrehozását, sôt mérlegeli azt is, hogy miképpen kapcsolódhatna a
folyamathoz. Oroszország nem ellenzi az EU bôvítését. Jövô októberig
kidolgozzák az úgynevezett közös európai gazdasági térség
koncepcióját. Ez laza, de konkrét keretet adna az EU ésOroszország
pénzügyi, befektetési, környezetvédelmi és infrastruktúrális
együttműködésének, lényegében hozzáillesztené Moszkvát az Unió
fejlesztési koncepcióihoz. Elôre léptek az EU‹orosz energetikai
keretszerzôdés részleteiben. Több atomenergetikai és nukleáris
biztonsági megállapodást is aláírtak. Mindezt közös igazgatótanács
hangolja össze. Az európaiak ezúttal csendesebben bírálták Putyin
csecsenföldi politikáját, de továbbra is sürgették az orosz
piacgazdaság jogállami reformjait, a közélet nagyobb
demokratizálását."
Csak ámulni lehet az oroszok ilyen gyors és ilyen mély beépítkezésén
illetve beemelésén a világhatalom szerkezetébe. Ha megfigyeltük, itt
nem egy újabb állam csatlakozása folyik a többihez, hanem egyik
oldalon Oroszország, a másikon az Európai Unió mutatkozik valamiféle
egyenrangúságban. Ilyen partnerség egyszer már létrejött, aminek az
európai biztonság (értve alatta az európai zsákmány biztonsága)
fenntartása volt a célja. Oroszországot (akkor még Szovjetuniót) az
amerikai háborús hadianyag tette gyôztessé, és az amerikai politika
tette nagyhatalommá, világuralmi partnerré. A Szovjetunió akkor nem
felelt meg az amerikai várakozásoknak, nem tudott olyan "szerves
viszonyt" kialakítani a "felszabadított" országokkal, mint tette azt
az Egyesült Államok Európa nyugati felében. Hosszas próbálkozás után
sem jött létre más, mint gazdasági kizsákmányolás, politikai elnyomás.
Most valami újrakezdôdik -természetesen egészen más körülmények
között, de a régi nagyhatalmi partnerség nyomán, éppen olyan gyanús
túlértékeléssel. Ez nem lehet egy afganisztáni háborús partnerség
szükséges eleme. Ez az újabb partnerség sokszorosan nagyobb szerepet
és jelentôséget biztosít az oroszok számára, mint ami a terroristák
kifüstöléséhez kell ott távol valahol a kínai határ közelében. Nehéz
lenne elhinni vagy elhitetni, hogy Európában a torony merénylôit
kézrekerítendô kell Oroszországot "az unió legfontosabb partnerei
sorába emelni" vagy "gyorshadtestet létrehozni" vagy "kidolgozni vele
az európai gazdasági térség koncepcióját". Mind ennek nem a
toronypolitika a kiinduló állomása, és nem egy belgiumi látogatáson
felvetett ötlet az eredete.
Az alábbi elemzés (Sz. Bíró Zoltán történész, Népszabadság) korábbi
idôpontra teszi amerika új orosz-politikájának eredetét: "Az új
amerikai kormányzat folyamatosan hangoztatta Moszkvának, hogy kicsi és
jelentéktelen, s nincs olyan ok, amely továbbra is indokolttá tehetné
a két ország különleges kapcsolatait. És ez, immáron a nukleáris
biztonság ügyeire is értendô, idestova az ABM-szerzôdés jövôjét is.
Úgy festett, hogy Washington komolyan gondolja: a kilencvenes évek
páratlan amerikai diadalát a lehetô legteljesebb mértékben ki kell
aknázni, s ehhez elég eltökéltnek és határozottnak lenni." (Most jön a
bukfenc, úgye milyen izgalmas.) "A nyár derekára azonban kiderült,
hogy Bush csapata is (!) érzékeli: talán kifizetôdôbb megegyezni
Moszkvával. Oroszország gazdaságilag ugyan gyenge, de Moszkva
nemzetközi súlyát és jelentôségét nem csupán a gazdasági, de még csak
nem is a katonai ereje határozza meg. Ezek csak elemei egy összetett
rendszernek, amelyben éppúgy jelentôsége van az ország
elhelyezkedésének, méretének, kapcsolatainak, regionális befolyásának,
korábbi képességei folytán elért és ma örökségként kezelt nemzetközi
jogi státusának." (A múltban jól szerepelt Európa hátában.)
"Washington már a két elnök elsô szlovéniai találkozója elôtt
módosított hangnemén, és tesztelni kezdte az orosz engedékenység árát.
Az ABM-szerzôdés felülvizsgálatáért cserébe elôször orosz
haditechnikai eszközök vásárlásával, majd a szovjet korszakból örökölt
államadósság elengedésének kijárásával kecsegtette Moszkvát." (Vagyis
Moszkva ajándékot kap azért, hogy hagyja magát rábeszélni
kiérdemeletlen nagyhatalmi szerepre.) "Áttörést azonban ezek az
ajánlatok még nem hoztak, csak az, hogy Bush és Putyin Genovában
elfogadta: egy csomagban tárgyalnak a stratégiai támadó rakétákról és
az ellenrakéta-rendszerekrôl. Washington tehát nem a terrortámadások
hatására kezdett változtatni Moszkvához való viszonyán. A nyári
korrekció még lehetett taktikai érvényű, de szeptember 11. után már
nyilvánvalóan többrôl van szó." (A két torony leomlásából kimódolva‹
mint látjuk -máris a világ sorsára közel olyan jelentôségű
nagyhatalmi politikai változás történik, mint amit korábban egy
világháború idézett elô: Oroszországot döntô tényezôvé tenni
Európában.) "Amikor a nyár derekán az amerikai nemzetbiztonsági
tanácsadó fölvetette -teoretikusan és feltehetôen taktikai
megfontolásokból -az orosz NATO-tagság lehetôségét, azt nálunk sokan
csak valamilyen hóbortos megnyilatkozásnak tekintették, holott ‹
szerintem legalábbis -már akkor komolyabb figyelmet érdemelt volna,
hiszen szöges ellentétben állt azzal a korábban uralkodó
állásponttal, amely egy ilyen perspektíva elvi lehetôségét is
kizárta."
Mégegy idézet ide kívánkozik (Gömöri Endre, Népszabadság): "A hónap
végén egy olyan világstratégiai jelentôségű fordulat következett be,
amelynek csak kiindulópontja a terroristaellenes összefogás. Olyan
fordulat, amely gyökeresen megváltoztathatja mindannak a dimenzióját,
ami a szeptember 11-i terrortámadás óta a világban történt.
Oroszország és az Egyesült Államok látványos és villámgyors
közeledésérôl van szó, egyelôre a terroristaellenes harc közös érdekei
mentén... Ha az új amerikai‹orosz kapcsolat kibontakozik, és túllép a
terroristaellenes szövetség keretein, akkor valóban befejezôdött és
egyben elkezdôdött valami."
A "látványos és villámgyors közeledés"-t nem indokolja a terrortámadás
elleni politika -mint láttuk, az már korábbi elhatározás volt -de
bevetésére felhasználták a tragédia keltette hangulatot. Az új
orosz-politika valóban "túllép a terroristaellenes szövetség
keretein", európai megnyilvánulásai és következményei attól
függetlenek. Másszóval: a terroristaellenes szövetség ürügyén
létrejött (újjászervezôdött) az orosz‹amerikai tengely, amelynek nagy
szerepe lehet az európai politikai, hatalmi és gazdasági helyzetre.
Ilyen melléktermék lehet akár fôcél, hiszen Amerika nem számolta fel
háború utáni európai jelenlétét, ellenkezôleg katonai
szövetségrendszerét folyamatosan és tervszerűen bôvíti.
Nekünk magyaroknak -akik történelmi tapasztalatból érzékenyen
reagálunk olyan politikai társulásokra, amikben az oroszoknak tôlünk
nyugatra esô szövetségesei vannak -érdemes és fontos kielemezni ennek
a valóban látványos és villámgyors politikai változásnak várható
következményeit.
"Éjszak réme" -ahogy Wesselényi nevezte Oroszországot a 19-ik század
elején -megjelent 1849-ben, és a nyugati tengeri hatalmak szövetsége
a pánszláv szövetséggel nekünk Trianont és az ortodox-bolsevista
megszállást hozta, aminek ország- és nemzetdarabolása a magyarságra
végzetes maradt.
A nyomás a Szovjetunió összeomlásával enyhült, szomszédaink az
Európa-egyesítés alapkövetelményei elôtt már-már meghajlani
kényszerülnek, beérni látszik a nemzetegyesítés gondolata. Félô, hogy
ezt a folyamatot a "nagy szláv testvér" hatalmi helyzetbe újra
visszaemelése lelassítja vagy éppen megállítja. Padányi Viktor
figyelmeztetett arra, hogy nekünk magyaroknak nem a bolsevizmus jelent
halálos veszélyt, hanem az a faji alapú politikai képlet, amely a
pánszlávizmus programjával szláv hódítássá lett. Tudjuk, hogy
Szlovákiában Meciar szlávbolsevista pártja fűti a magyarellenesség
kazánjait, ami miatt nagyon nehéz küzdelmet kell vívni a magyaroknak.
Ez a párt nyíltan a Nagy Szláv Testvér oltalmát keresi és várja
visszatérését. A visszatérés kapott most zöld utat. Moszkva
befolyásának létrejötte esetén a magyar kisebbségi törekvések
veszélybe kerülnek. Nemcsak a Felvidéken, de a Délvidéken és Erdélyben
is.
Van olyan vélemény (N. Sándor László, Magyar Hírlap), ami szerint
Oroszország most nagyon kedvezô helyzetben van, messzemenô
feltételeket szabhat: "Az egyik, politikai-gazdasági befolyásának és
katonai szerepének visszaállítása a posztszovjet utódállamokban ‹
elsôsorban a két szláv köztársaságban és a közép-ázsiai régióban. Ez
kézenfekvô, hiszen mintegy fél évtizede expanziója legerôteljesebben e
térség felé irányul, amikor meghirdette hatalmának eurázsiai jellegét.
S Putyin itt törekszik leginkább status quora: máris a Nyugat értésére
adta, hogy nem fogadja el jelenlétét a volt Szovjetunió egyetlen
országában sem, többek között a Kaszpi-tenger-mellék olajgazdag
régiójában, sôt tartósan Afganisztánban sem. A másik cél az lehet,
hogy Moszkva követeli a NATO bôvítésének leállítását, mert a balti
köztársaságok felvétele szerinte veszélyeztetné ottani tengeri
pozícióit."
Még emlékezünk a teheráni és jaltai tárgyalásokra, ahol nem volt
korlátja az amerikaiak ajándékozási kedvének.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A medve elôjött...
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövô
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||