| |
|
|
Egy csendes háború
Nem Afganisztánról van szó, hiszen annak eseményeit mindennap
láthatjuk a képernyôn. Abban a háborúban, amirôl szó leend, egyelôre
csak szavakkal lövöldöznek és csak remélhetjük, hogy egyszer majd csak
kifogynak a petárdából.
A román‹magyar viszonyról van szó, amely úgymond megromlott. Attól
romlott meg, hogy Magyarország részére megjavultak a külpolitikai
esélyek. Ma már nem olyan Európában él Magyarország, amelyben a
nagyhatalmak által ôrzött rend kegyelt és kegyvesztett államokra
osztotta a kontinenst, bár még nem olyan ez az Európa, amely a régi
igazságtalanságok jóvátételével szeretne tsztességes új életet
kezdeni, viszont Magyarország már elindult Trianon ártalmainak
korlátozása és hatástalanítása útján. Végre kihasználja a nemzetközi
lehetôségeket az elszakított nemzetrészekkel való törôdésre. Eljutott
már oda, hogy magyar nemzeti érdekeket nem kell feláldozni a szomszéd
államokkal való jóviszony oltárán, bár az érdekek érvényesítése terén
még mindig túlzottan óvatos és körültekintô. Az alapszerzôdéseket
megkötô kormányokkal szemben a mai magyar kormánynak már van védekezô
reflexe és munkaterve a nemzetegyesítés megvalósítására.
A magyar érdekeket feláldozó politikának félévszázados múltja van, és
egyáltalán nem különös, hogy a kommunista idôk utódpártjai ma is ezt
vallják ‹ zsigereikben van a honárulás. Sajnálatos, hogy a jószomszédi
viszonynak félszázadon át csak ilyen alapja volt, és hogy a magyar
érdekek nyílt felvállalása csak a nemzetközi helyzet megváltozása
ütemében válik lehetôvé, de ennek egyszerű oka a
nemzetállam-koncepcióra alapozott politika tartós fennállása és
szívóssága. Ez a politika arra a hazugságra épül, hogy "egy nemzet ‹
egy állam", akkor is, ha sokféle nemzet él az állam területén. Ez a
szemlélet annak ellenében érvényesült, hogy a nemzet természetalkotta
képzôdmény, az állam mesterséges alakulat. A történelem folyamán az
államhatárok változékonyabbak, mint az etnikai határok. Ezért az
etnikai képlet megváltoztatása merénylet a természet rendje ellen.
A végre már változásra álló nemzetközi légkörben a magyar kisebbség is
felemelte a fejét, jelentkezik természeti jogaiért, sérelmei ellen
bátran megnyilatkozik. A Kolozsvári Szabadság c. lapban Simon Endre
korábban elképzelhetetlen nyíltsággal kifejti, mi a probléma
Erdélyben, amely egykor sokféle nép békés országa volt:
"A státustörvény kapcsán vált nyilvánvalóvá, hogy még komoly problémák
terhelik a magyar‹román viszonyt. Az alapszerzôdés nem oldotta meg ‹
és az eddigi eredmények mutatják, nem is fogja ‹ végérvényesen e két
nemzet közötti nézeteltéréseket. Akárcsak a trianoni szerzôdés, az
alapszerzôdés is külsô kényszer hatására jött létre, és a kérdések
gyakorlati megoldásai bizonyítják, hogy nem a kölcsönösségre alapoz.
Mindkettô sajátos értelmezések forrása: nem tekinthetôek teljes
mértékben kötelezônek a benne foglaltak, a pillanatnyi konjunkturális
helyzethez igyekeznek igazítani a problémák megoldását. Ezzel
magyarázható, hogy a nyolcvan éve életbe lépô trianoni szerzôdés után
sem ismerik el országalapító társnemzet létünket. Az elmúlt nyolcvan
év alatt a román belpolitika igyekezett felszámolni az erdélyi
magyarságot: asszimilációval; a magyarlakta régiók etnikai arányának
erôszakos megváltoztatásával, a sok betelepítéssel; a magyar közösségi
vagyon államosításával; diszkriminált földreformmal, a magyar
értelmiség szétzüllesztésével és fejlôdésének akadályoztatásával; a
magyaroklakta területek közműfejlesztésének visszafogásával; a román
nyelv és kultúra ránk erôszakolásával, kikényszerítve a tömeges
kivándorlást; a magyar nyelv és kultúra használatának a
korlátozásával; a hátrányos adminisztratív-közigazgatási
változtatásokkal és nem utolsó sorban az anyaországgal tartandó
kapcsolatok adminisztratív-gazdasági megnehezítésével stb.
Másodrendű állampolgárok lettünk: bizalmatlanok irányunkban, különbözô
pogromok célpontjai vagyunk; nincs önálló egyetemünk; történelmi
emlékeink nagy részét lerombolták vagy hagyják tönkremenni azokat,
anyanyelvünk használata korlátozott; nemzeti kultúránk gyakorlása
gazdaságilag és adminisztratíve akadályozott. A szerzôdésekben vállalt
kötelezettségek ellenére: nem ismerik el államalapító voltunkat,
anyanyelvünk nem hivatalos nyelv, hiányzik a nemzetiségünket érintô
kérdések önálló megoldásának és nemzeti önszervezôdésünk lehetôsége.
És hiányzik autonóm létünknek millió autonóm megoldása. Amíg ezek
nincsenek biztosítva, szükségünk van a státustörvényre."
Nemcsak ott tartunk, hogy Kolozsváron ilyen panaszfelsorolás
megjelenik és bemegy az élô tudatba, de hovatovább politikai
követelménnyé szilárdul.
Ha létrejönne igazságtevô nemzetközi fôhatalom, amely komolyan venné
az Európa-építés problémamentes követelményét, a fent felsoroltak
bizonyítékaiból olyan ítéletet hozna, amely kivenné a bukaresti
kormányzat kezelésébôl a magyaroklakta területeket és olyan állami
kereteket létesítene, amelyekben nem lenne domináló erôfölényű
egyetlen etnikum. Csak így lehetne valamiféle békés együttélést
kialakítani az immár széttagolhatatlanul kevertnemzetiségű
területeken.
Ahogy létrejöttek etnikailag egységes szállásterületek az élet rendje
szerint, ugyanúgy létrejöttek etnikailag vegyes területek is a
történelem mozgásai következtében. Elôbbiekre kevés a példa, mégis a
királyi családibirtok-államok helyébe lépô polgári államok a "tiszta
nemzetállam" megvalósítását erôltetik. Az élet rendjével ellenkezô
francia-modell nagyhatalmi rendezôelvvé válásával történt a
nemzetiségi türelem mintaállamának szétzúzása: Hungária feldarabolása.
A francia kaland Európa kétoldali megszállását eredményezte, amibôl
még csak félig emelkedett ki.
Bukarest méltatlan a vegyes etnikumú Erdély birtoklására. A helyzet
ilyen átlátásától, még inkább megoldásától nagyon messze vagyunk.
Kevés már az idô, minden év a határon túli magyarság további
lemorzsolódását hozza. Ezért úttörô lépés a magyar állam részérôl a
kedvezménytörvény, amit igazán csak kezdô lépésnek kell tekinteni.
Alapvetô magyar érdek: minden magyarok lakta terület mentesüljön
bármely nemzetállami elveket valló, soviniszta, idegengyűlölô
kormányzat hatásköre alól. Ez egyúttal össz-európai érdek is, ha még
nem is tudatosult, ezért ilyen megoldás érdekében kellene politizálni.
Az elsô lépésnek tekinthetô kedvezménytörvény (státustörvény)
valóságos csendes háborút idézett elô szomszédainkkal, elsôsorban
Romániával. Érdemes csokorba szedni román politikusok nyilatkozatait:
Adrian Nastase román miniszterelnök: "Románia semmilyen formában nem
tudja elfogadni a határon túli magyarokról szóló törvény végrehajtását
saját területén... A kisebbségek kérdését illetôen minden, ami jó
Európában, jó számunkra is, de nem kívánunk kísérleti terep lenni azok
számára, akik még mindig revizionista eszméket melengetnek." (Beszéde
július 29-én a román himnusz napján).
Ion Iliescu román köztársasági elnök: "A román alkotmánynak van néhány
kitétele, amely nem lehet vita tárgya, az állam egységes nemzeti
jellegét kimondó szakasz pedig egyike ezeknek... Ha egy bizonyos
országban a lakosság nagy többsége egyetlen nemzethez tartozik, az
nemzetállamnak tekinthetô." Iliescu szerint az alkotmány 1. cikkelye
("Románia egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam")
nem jelent diszkriminációt a kisebbségek irányában, hiszen az
esetükben "nem zárja ki a demokratikus politikai és intézményi
rendszer alkalmazását. Ezt nem lehet felróni Romániának" ‹
hangsúlyozta az államfô, ugyanakkor elképzelhetetlennek nevezte, hogy
az alkotmány szövegébe bekerüljön a "kétnyelvű állam" megfogalmazás...
Hangsúlyozta: ‹ Romániát nem az nyugtalanítja, hogy Magyarország
törôdik a határain kívül élô magyar nemzetiségűekkel, hanem azt a
módot tartja nyugtalanítónak, ahogy ezt a kérdést a státustörvénnyel
megközelíti, azt hogy Magyarország a törvénnyel a határon túli magyar
kisebbségekkel kapcsolatos felelôsséget kívánja átvenni, holott minden
állam különállóan felelôs a területén élô nemzeti kisebbséggel
törôdésért, a megfelelô demokratikus keretek létrehozásáért. (Júlis 7.
Bukarest.)
A Cronica Romana Figyelem Magyarországra c. vezércikke Erdély
elvesztésének Trianon óta állandó veszélyére figyelmeztet.
Magyarországnak ma "koherens terve van Erdély megszerzésére". A szerzô
szerint Erdély elvesztésének veszélye valóságos, akárcsak 1940-ben, de
most enyhébb, "kozmetikázott", "európai" módon, a "határok
átszellemítése" révén fog megvalósulni... A lap vezércikkírója a román
kormányfô föderalizációs törekvésekre vonatkozó nyilatkozata kapcsán
megjegyzi: valóban léteznek ilyen irányú belsô és külsô
kezdeményezések. A szerzô szerint külföldi "föderalizációs jelzésnek"
számít Magyarország kísérlete a román "egységes piac megtörésére",
valamint az erdélyi kulturális alapítványok özönének a budapesti
titkosszolgálatoktól való függése. Belföldön a szerzô szerint az RMDSZ
kívánja az ország föderalizációját, mivel nem ismeri el Románia
Alkotmányának elsô, az ország nemzeti jellegét leszögezô szakaszát.
Az Adevarul vezércikkírója (Cristian Tudor Popescu fôszerkesztô) arról
értekezik, hogy "Budapest politikájának célja az, hogy a romániai
magyarok privilegizált kasztot képviseljenek, melyre nem érvényesek az
egységes román nemzeti állam törvényei". Szerinte, ha Romániát nem
veszik fel az Európai Unióba, a Nyugat részérôl támogatást élvezô
Magyarország akkora nyomást gyakorolhat Romániára, melyet nem tudna
kivédeni egyetlen román kormány sem. A romániai magyarok így
"Magyarországon fognak tanulni, Magyarországgal fognak üzletelni, a
budapesti óra szerint fogják megünnepelni az újévet, még az általuk
fogyasztott élelmiszerek is magyar termékek lesznek, mivel jobbak és
olcsóbbak. Mindössze az illemhelyre lesznek kénytelenek menni,
néha-néha, Románia területén" ‹ állapítja meg Popescu. Szerinte az
Orbán-kormány igazi szándéka Erdély autonómiájának megvalósítása.
A román miniszterelnök nyilatkozatára hivatkozva, miszerint a
föderalista propaganda célcsoportja már nem az erdélyi magyarság,
hanem a román lakosság, a szerzô megállapítja: a magyar
propaganda-gépezet erdélyi románokhoz intézett üzenete az, hogy jobb
soruk lesz egy autonóm, a prosperáló Magyarország révén a Nyugathoz
csatolt Erdélyben, mint a "vesztes" Romániában. Ezen üzenet
közvetítéséhez az RMDSZ [Romániai Magyar Demokrata Szövetség] azonban
nem megfelelô eszköz, ezért fognak Erdélyben megjelenni a
transzetnikai pártok, melyek közül az elsô, Sabin Gherman alakulata
már körvonalazódik. A szerzô szerint aznonban, minthogy a mindenkori
magyar kormányok végsô célja Nagy-Magyarország helyreállítása, a
magyarok újra megvetôen fognak viszonyulni az erdélyi "büdös
oláhokhoz", mihelyt nem lesz szükségük segítségükre.
A Cronica Romana fôszerkesztôje vezércikkében olvasható: "Magyarország
erôs ‹ mondják a magyarok ‹, meg kell tehát oldani a szomszédos
államokban élô magyarok problémáját. Magyarok lévén, nekik is
Magyarországhoz kell tartozniuk, még ha más területeken élnek is. S a
nyilatkozatokat tettek követték. A szomszédos országokban élô magyarok
státusáról szóló törvényt a magyar parlamentben valamennyi politikai
párt megszavazta, mert azt mondták, hogy az egész magyar nép támogatja
ezt a jogszabályt." A fôszerkesztô ezen írásában szemére vetette a
román hatóságoknak, hogy csak nyilatkozatokban reagálnak a
státustörvényre, miközben "a magyarok mennek tovább, törekedve arra,
hogy megszerezzék Európa támogatását is. Rájöttek ugyanis, hogy Európa
a kontinensnek ezen a dél-keleti részén új berendezkedést, új fogalmat
akar meghonosítani: a föderalizációt. De nem a nyugati, német vagy
svájci minta szerint, hanem egy kísérleti modellt, amely elôirányozza,
hogy Európa e délkeleti térségének államai ne egységes nemzetállamok,
hanem etnikai szövetségi (föderációs) államok legyenek.
A startpisztoly Macedóniában dördült el. Joggal tehetjük fel a kérdést,
hogy nem Románia következik-e. A magyaroktól érkezô jelekbôl ítélve
úgy tűnik, hogy igen." A másik "veszélyt" a Sabin Gherman által
alapított Pro Transilvania Pártban vélte felfedezni a cikkíró.
Sabin Gherman nyilatkozott a kolozsvári Szabadság c. magyar lapnak
Adrian Nastase miniszterelnök Pro Transilvania-ellenes kijelentései
kapcsán: "Adrián Nastase regionalizálódás-, illetve Pro
Transilvania-ellenes kirohanásainak elsôdleges célja az, hogy ‹
akárcsak a státustörvény esetében ‹ nacionalista hisztériát keltsen. A
miniszterelnök kirohanásait persze meg is lehet érteni, hiszen
mindnyájan látjuk Macedóniát meg Koszovót, és valamelyest érthetô, ha
valaki azért »aggódik«, hogy az ország egyik tartománya nehogy
politikailag, majd utóbb területileg is vita tárgyát képezze. Adrian
Nastase viszont azért aggódik, mert egyre nehezebben tudja elterelni a
lakosság figyelmét a közelgô tél plusz-kiadásairól. Nem a Pro
Transilvániától fél, hanem az erdélyi politikai erôtér felborulásától.
Tudja, hogy elkerülhetetlen egy olyan párt színre lépése, amelyet a
regionális eszmék éltetnek. Azt is tudja, hogy Erdély és a Bánság azok
a tartományok, ahol nem kell a szomszédba menniük a helybélieknek
ahhoz, hogy az autonómiáról, függetlenségrôl halljanak. Azt is tudja,
hogy szó sincs arról, hogy Romániát a közeljövôben felvegyék a
NATO-ba."
"Román-magyar nézetkülönbségek" címmel Oplatka András hosszabb írása
olvasható a státustörvény ellentétes megítélésérôl és Rus román
belügyminiszter hétvégi kolozsvári kijelentéseirôl a Neue Zürcher
Zeitung "Külföld" rovatában. A légkör feszültségét fokozza a román
belügyminiszter állítása, ami szerint Magyarország a Székelyföld
gazdasági megerôsítésére és onnan kiindulva egy Erdély feletti kettôs
szuverenitás kialakítására törekszik. Erre az állításra Oplatka András
véleménye szerint a [román] külügyminisztérium tudatosan
visszafogottan reagált, amikor az európai integráció érdekében a
magánbefektetések hasznos jellegét emelte ki.
A Román Szociáldemokrata Párt közzétette Erdély-stratégiáját, amelyben
fontos helyet foglal el a magyar tôkebeáramlás kiegyensúlyozása Erdély
területén, és annak megakadályozása, hogy a térség Magyarország
gazdasági ellenôrzése alá kerüljön. A Székelyföldön kisebbségben élô
románság védelme érdekében pedig miniszteri felmérések alapján konkrét
cselekvési tervet dolgoznak ki a Nastase-kabinet részére.
A szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) sikertelen
kísérlete után most az ellenzéki román Demokrata Párt (PD) kívánja
törvénnyel tiltani Romániában a magyar státustörvényt. A PD elnöke,
Traian Basescu bukaresti fôpolgármester bejelentette, hogy pártja
benyújtja a magyar jogszabályt tiltó törvény egyetlen cikkelybôl álló
tervezetét, amennyiben év végéig a két kormány nem állapodik meg
arról, hogy a státustörvényt nem alkalmazzák Romániában. A PRM korábbi
hasonló kezdeményezését a román parlament törvényelôkészítô tanácsa
nem támogatta. Traian Basescu annak a meggyôzôdésének adott hangot,
hogy a magyar státustörvény alkalmazását az Európai Unió sem fogja
támogatni, hanem azt a véleményt fogalmazza meg, hogy a magyar
jogszabály etnikumközi feszültségeket gerjeszt és túllép a kisebbségek
védelmének elfogadott európai normáin.
Természetesen van vállalkozói érdeklôdés Magyarország részérôl, ami a
már nyitottabb államközi helyzetben természetes folyamat, amit a
magyar kormányzat derekasan támogat. Magyarországi támogatással
létesült fôiskolai központot és szállodát avattak Székelyudvarhelyen.
Elsôként a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Fôiskola (MÜTF)
kihelyezett tagozatának székházát adták át. Az ünnepi eseményen jelen
volt Gál András Levente, a magyar oktatási minisztérium közigazgatási
államtitkára, Kövér László, a Fidesz-MPP alelnöke, Veress László, az
Illyés Közalapítvány igazgatója, Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány
igazgatója, Solymos Tiborné, a Magyar Modern Üzleti Tudományok
Fôiskola Alapítvány elnöke és dr. Kandikó József, a tatabányai MÜTF
fôigazgatója. A tatabányai magánfôiskola 1998 óta működtet kihelyezett
tagozatot Székelyudvarhelyen. A tagozatnak jelenleg 157 hallgatója
van, az elsô végzôsök a tanév végén kerülnek ki az intézménybôl.
Orbán Attila, a székelyudvarhelyi tagozat igazgatója elmondta, hogy az
Illyés Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány és a tatabányai
fôiskolát működtetô alapítvány anyagi támogatásával vásárolták meg az
intézménynek új otthont adó, eredetileg irodaháznak készült épületet.
Szász Jenô, a város polgármestere azt hangsúlyozta, hogy "a
Székelyföld fejlôdését csak akkor tudjuk segíteni, ha az ehhez
szükséges szakembereket idehaza képezzük". A polgármester a fôiskolai
tagozat jövôjét a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében
látja, hogy Marosvásárhely és Csíkszereda mellett a székelyföldi
egyetemi városok sorába kerüljön Székelyudvarhely is. Ennek érdekében
tervezik a faipari és könnyűipari mérnöki karok akkreditációjának
elôkészítését. A magyar kormány felismerte, hogy támogatnia kell a
meglévô erdélyi magyar felsôoktatási intézményeket, illetve tudatosan
építette fel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet ‹ jelentette
ki Kövér László az avatáson mondott beszédében. A felújított Küküllô
szálló avatószalagját Dézsi Zoltán, Hargita megye alprefektusa és a
Fidesz-MPP alelnöke vágta át. A szálloda tulajdonosa a Hotel Küküllô
2000 Rt., ennek többségi részvényese a magyarországi Váltó 4 Libra Rt.
Az eseményen jelen volt és köszöntôt mondott a magyarországi
részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, dr. Nagy István is. Kövér
László üdvözlô beszédében kiemelte, hogy amint Magyarország nyugati
része hasznot húz a Nyugat közelségébôl, ugyanúgy a Székelyföld is
profitálhat Magyarország közelségébôl. Az avatáson elhangzott, hogy
800 millió forint értékű beruházással készült el a korszerű, három
csillagos, 75 szobás szálloda, amely a turisztikai szakemberek
véleménye szerint minden szempontból megfelel az Európában elvárt
színvonalnak. A magyarországi befektetôk segítségével felújított
szálloda kapcsán Szász Jenô azt a célt fogalmazta meg, hogy "minden
anyaországi polgár évente egyszer a Székelyföldre látogasson".
Véleménye szerint a magyar turisták növekvô száma biztosítaná, hogy a
régió megéljen az idegenforgalomból.
Gheorghe Funar kolozsvári polgármester, a PRM fôtitkára nyílt levelet
intézett Adrian Nastase miniszterelnökhöz, kérve, tegye meg a
szükséges lépéseket egy jogszabály elfogadásáért, amellyel tiltsanak
be minden Magyarország és az RMDSZ által Románia területén szervezett
megnyilvánulást, különös tekintettel a március 15-i rendezvényekre. "A
jogszabály értelmében eltávolítanák vagy betíltanák Románia terültén a
háborús bűnöket elkövetett személyekkel kapcsolatos emlékműveket és
jelképeket" ‹ írja Funar ‹, a 13 tábornok aradi emlékművét, a
gyergyócsomafalvi Kossuth-szobrot, a fehéregyházai Petôfi-szobrot és a
zilahi Wesselényi szoborcsoportot említve.
Helyesen állapítja meg Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség elnöke: "Az erdélyi magyarságnak nemcsak a magyarországi,
hanem elsôsorban a romániai státusa körül vannak gondjai. A jövôt
ennek a közösségnek kell elôkészítenie Erdélyben, ezt helyette senki
más nem fogja megtenni."
Romániának mindig gyomorfájást okozott a Székelyföld, de most már
émelyeg tôle. A székelységnek lehorgasztott fejjel is tartása volt.
amitôl mindig borsódzott a háta a románoknak. Most fölemelte a fejét.
Föl is fog állni a maga talpára. Ez érzôdik ki Molnos Lajos írásából,
ami a Szabadság c. kolozsvári napilapban jelent meg Engem nem érdekel
cím alatt:
"Románia számára bosszantó és elfogadhatatlan ez a törvény, mert
lelket és tudatot erôsít bennünk, s így beolvasztásunk, illetve
beolvadásunk »aggasztóan« lelassul, gyakorlatilag lehetetlenné válik.
Nem sikerül belátható idôn belül »véglegesen« megoldani bennünket,
hogy ténylegesen is ‹ ne csak papíron, alkotmányban ‹ egyetlen nép
nemzetállamává válhassék szeretett hazánk, Románia. Egy ilyen törvény
alkalmazását minden áron, minden eszközzel meg kell akadályozni,
lehetetlenné kell tenni.
Én hiszek miniszterelnökünknek: képesek olyan
jogszabályokat, rendeleteket stb. produkálni, amelyek nagyon
megnehezíthetik a státustörvény alkalmazását. Bevallom, engem ez a
törekvés nem érdekel. Engem az sem érdekel, hogy a román hatalom
megakadályoz-e vagy sem abban, hogy éljek e törvény adta
lehetôségekkel, ilyen-olyan kedvezményekkel. Nem kell nekem semmiféle
kedvezmény; többek közt azért sem, mert elvehetik tôlem, élvezésében
megakadályozhatnak. Számomra a lényeg: megyszületett, van ez a
törvény! A törvény szelleme a lényeg, s az »amit« ez a szellem ad
nekem is tudatilag, lelkileg. Az a megnyugtató és boldogító érzés:
hogy romániai magyarként, elszakítottként, évtizedekig »árvaként« ‹
ismét számon tartanak, a nemzetemhez tartozónak tekintenek, és nemcsak
én tartom a nemzetemhez tartozónak magamat! Ezért vagyok nyugodt a
státus-törvény alkalmazását illetôen. Esetemben ugyanis ‹ tudatomban,
érzelmeimben, lelkemben ‹ ez már bekövetkezett. Én már megkaptam a
magam »kedvezményét« ‹ olyan »kedvezményt«, amelyet egyetlen román
kormány, egyetlen román törvény sem tud tôlem elvenni, sem pedig egy
újabb »kisantant«, de még Európa sem. Ez már az enyém, s amíg »lelkem
titkos templomában « az Istenen kívül más urat nem ismerek és el nem
fogadok, addig, amit kaptam a státustörvénytôl, az már végképp az
enyém marad. S ennyi nekem elég. A román hisztériázástól, jogi
kekeckedéstôl, a fenyegetésektôl, az újra fellángoló gyűlölettôl nem
félek ‹ csak elszomorítanak, lehangolnak, mint minden pótcselekvés,
frusztráltság, intolerancia és rosszindulat, folytonos gyanakvás.
Szent meggyôzôdésem ugyanis: jobb sorsra, nemesebb érzelmekre,
hasznosabb cselekvésekre érdemes ez az ország, amely nekem is!
hazám..."
Románia népe valóban jobb sorsra volna érdemes, a románja is, hiszen
fejlôdne ha engednék ‹ nemcsak gazdaságilag, de emberileg is. Nem
lehet cél egy népnek, hogy szünet nélkül kidülledt szemű, inafeszült,
dühödt, ölnikész nagyromán hazafi legyen, attól várva földi
boldogságát. Dolgozni is kellene. Lenyugodva és belátva, hogy a Balkán
ideje lejárt.
Romániát a bukaresti cezaromániás bugris, hódító, kizsákmányoló
bukaresti karhatalmi és politikai erôszak tartja egyben, létrejöttét
és máig fennmaradását a berlini komngresszus tévedésének, a trianoni
franciabetegségnek és az orosz pánortodox szolidaritásnak köszönheti.
Ezek ideje most lejár, mire az idô beérik, szétválik az, ami nem
tartozik egybe, és összeáll, ami egybetartozik.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve elôjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövô
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||