| |
|
|
Lépfene és új világrend
A második felvonás a lépfene. Alighogy lassal elül a szeptember 11-i
terrortámadás keltette döbbenet, itt van a baktériumháború. Amíg a
relülôgépeltérítéssel végrehajtható támadás megismétlôdésének esélye
nagyon korlátozott, ennél fogva a félelem is a nagyvárosok népére
korlátozódik, itt van a baktériummerénylet, ami eljuthat bárkihez
széles e világban. Nem kell immár hosszas, zseniális szervezés,
önfeláldozó fanatizmus a repülôgép célra röptetéséhez, elviszi a
postás a halált egy levélborítékban a megadott címre, egy bélyeg
áráért.
Addig, amíg a terrorközpontok ellen bevethetô a világ legjobb és
legnagyobb hadereje, a baktériumos merényletek ellen fel kell
sorakoztatni a világ összes rendôrségét helyi szinten.
Sikerült a korlátozott félelmet korlátlan félelemmé fejleszteni. Fejtô
Ferenc párizsi történész azt fejtegeti, hogy "a félelem nemcsak rossz
tanácsadó, mint ahogy a közmondás tartja, hanem elônyös hatásai is
lehetnek, szolidaritásra ébresztô, éberségre ösztönzô, értelmet
mozgósító hatásai is, nem csak a vezérkarokra és rendôrségekre, hanem
a tudósokra s általában a közemberre is. No meg az államférfiakra."
Aki fél, avval könnyű elfogadtatni olyan intézkedéseket, amelyek
szükségesek vagy annak látszanak a védekezéshez, de amelyek
melléktermékként korlátozzák egyéni jogait és szabadságát.
Ezt tapasztalhatjuk minden háború alkalmával, minden háborús kormány
tüneményes gyorsasággal diktatórikussá válik. Ha egy kormányzat több
hatalmat akar gyakorolni, akkor válsághelyzetet idéz elô, illetve
valamely válsághelyzetet kihasznál. Megszokjuk majd, hogy lehallgatják
beszélgetéseinket, felbontják leveleinket - a magunk és a köz
érdekében. Elképzeléseinket fokozhatjuk odáig is, hogy középületekbe
majd olyan ellenôrzés után léphetünk be, mint ami a repülôtéren van,
esetleg a nagy nemzetköziségben eloldott határok helyett ellenôrzési
pontok lesznek minden városkapuban, mint a középkorban.
Lépfenepánik világszerte - írják a lapok. Ilyen olcsón ilyen nagy
riadalmat még nem keltettek. Ha valahol találnak egy késhegyre való
fehér port, riasztani lehet a készültséget. Tom Daschle dél-dakotai
demokrata szenátor irodájába baktériumküldemény érkezett egy
borítékban. Az irodában dolgozó 29 alkalmazottnál kimutatták a
lépfenefertôzést. A tömeges fertôzéstôl való félelem hatására a
képviselôház tizenkétezer alkalmazottját egy heti kényszerszabadságra
küldték, mert lépfenespórákat találtak a képviselôházi irodaépület
szellôzôberendezésében. Feltehetôen a postabontóból jutottak oda. A
Daschle-irodába címzett lépfeneküldemény pusztító célra alakított
"profi" baktérium, de a vizsgálat kimutatta, hogy nem genetikailag
módosított baktérium, így az általánosan is használt antibiotikumok
hatásosak ellene.
Kiürítették az Egyesült Államok melbourne-i konzulátusát egy gyanús
levél miatt. Lépfenepánik miatt ideiglenesen kiürítették a sydney-i
nemzetközi repülôtér indulási termét. Az Egyesült Államokban több
újabb lépfene fertôzést észleltek. Az elsôként megtámadott floridai
kiadóvállalat, az American Media öt alkalmazottjánál észlelték az
anthrax baktériumot, egy képszerkesztô meghalt a betegségben. New
Yorkban az NBC News munkatársai között fertôzésgyanú lépett fel, s
fertôzött küldeményt kapott Judith Miller, a The New York Times egyik
újságírója is, aki gyakran foglalkozik a bioterrorizmus kérdéseivel.
Lépfenével fertôzött borítékot küldtek a Microsoft egyik nevadai
alvállalkozójának. Amerikai biztonsági szervek attól tartanak, hogy a
nagyvárosokban veszélyes anyagokat szállító teherautókkal hajtanak
végre gyilkos akciót. Az ellenôrzés országszerte tart, Washington
belvárosát elzárták a kamionforgalom elôl.
Az amerikai egészségügyi hatóságok ismételten nyilatkoznak, hogy a
lépfene nem fertôzô, s az antibiotikumos kezeléssel a betegség
gyógyítható. A Cypro nevű szer lett egyik legkeresettebb gyógyszer
Amerikában. Eközben a szakemberek arra intenek, hogy senki ne szedje
feleslegesen, megelôzési céllal ezt a gyógyszert.
A lépfene baktériuma, a Bacillus anthracis, érintés, belégzés útján
illetve nyílt seben keresztül fertôzhet. Antibiotikunokkal
(penicillin) megelôzhetô. Belégzés útján a legveszedelmesebb
(tüdôanthrax), lappangási ideje 1-6 nap, az esetek felében
agyhártyagyulladás lép fel. Tünetek: láz, köhögés, mellkasi fájdalom.
Két-három napon belül beáll a halál. Az életet csak a tünetek
jelentkezése elôtti, speciális antibiotikus kezelés mentheti meg, mert
a kór a késôbbi stádiumában már nem gyógyítható. Leggyakoribb (95%) a
sérült bôrfelületen keresztül elszenvedett fertôzés. Az esetek 20%-a
végzôdik halállal.
A megbetegedés enyhébb, állatról emberre terjedô változata
Magyarországon sem ismeretlen, az elmúlt 10-15 évben mindössze csak
néhány esetben fordult elô. Katonai célokra egy ellenállóbb törzset
fejlesztettek ki fegyverként való alkalmazásra, ezeket már csak két
helyen tárolják: az atlantai és a novoszibirszki egészségvédelmi
kutatóközpontokban.
A valódi baktériumokat terjesztôk mellett egy ideig még sokan
elszórakoznak egy csipet púderral, liszttel bélelt levél küldésével,
amíg ez a félelemkeltés is megszokottá válik - azután minden bizonnyal
jön a következô riadalomkeltés, és folytatódik ki tudja meddig.
Jeles gondolkodók világszerte firtatják, mi lehet az oka ennek a
váratlan, jól megszerzevezett, minden eddiginél eredményesebb
terrorista akciósorozat megjelenésének - ahol eddig még nem volt -
Amerikában. A már említett Fejtô Ferenc úgy véli, hogy Bush elnök "már
azt is kezdi érteni, hogy érdemes elgondolkozni az utóbbi idôben az
egész világon elhatalmasodó antiamerikai érzület okairól, s arról,
hogy van valami okozati összefüggés Bin Laden és társainak mérhetetlen
Amerika és kapitalizmus elleni gyűlölete és aközött, hogy az Egyesült
Államok a muzulmán és arab világ országaiban mindenütt a népelnyomó és
kiszipolyozó zsarnoki rezsimekre építette politikáját, ellentétben az
emberi jogokért való küzdelmet hangsúlyozó propagandájukkal." (Csurka
István elsiette ugyanezt kimondani).
Nincs teljes egyetértés a nyugati világban a megtorlás kérdésében. Nem
kapott jó fogadtatást Bush elnök "doktrinája", mint azt ô nevezi: -
Vagy velünk vagytok, vagy a terroristákkal. Fôleg a toldalékkal van
baj: az elnök szerint nemcsak a terrorhálózatokat kell megsemmisíteni,
hanem azokat az államokat is, amelyek menedéket adnak a
terroristáknak. Az is jó kérdés ki legyen ezek elbírálója, mi a
mérték?
Politikai megfigyelôk feltételezik - közli a Népszabadság washingtoni
tudósítója -, hogy Washingtonban éles vita alakult ki az erélyesebb
fellépést sürgetô politikusok és a mérsékeltek között. Paul Wolfowitz
helyettes védelmi miniszterrôl úgy tudják, hogy mielôbbi csapást
sürget Irak és esetleg Szíria ellen; ezeket az országokat szintén a
terrorizmus támogatásával gyanúsítja. Colin Powell külügyminiszter
képviseli azokat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az akciók kizárólag
Oszama bin Laden és cinkosai ellen irányuljanak. A brit miniszterelnök
környezete eközben kiszivárogtatott egy dokumentumot, amelybôl
kiderül: London kizárólag az al-Kaida (Laden mozgalma) és a tálib
rendszer elleni katonai akciókra vállalkozott.
A Washington Post több szövetséges diplomatát idéz, akik aggódnak
amiatt, hogy a Fehér Ház megpróbálhatja belerángatni országaikat nem
kívánt akciókba. A külügyi szakértôk is attól tartanak, hogy a
terrorellenes nemzetközi koalíció széteshet, ha a Bush-doktrinát
tovább akarják vinni az afganisztáni rendezés után.
Sokan attól tartanak, hogy az USA döntôbíróként és egyoldalúan dönti
el, mely országok támogatják a terrorizmust. Ennek a következményei
beláthatatlanok lehetnek. Bush már elnökségének elsô hónapjaiban is
érzékeltette: nem kívánja különösebben szívére venni a szövetségesek
és a partnerek ellenérveit. A terror okozta rendkívüli helyzet csak
megerôsítheti ezt az állapotot - vélik Amerikában.
John le Carré világhírű angol regényíró is érzékel valami rendkívülit.
Terrorszínház címen a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent
írásában fejti ki egyéni véleményét, amelynek néhány fejezete így
hangzik:
"Bakunyin a sírjában, Bin Laden a barlangjában dörzsölheti a kezét
örömében, mert besétáltunk egy olyan csapdába, amelyben a hozzájuk
hasonló terroristák mindig is látni kívántak bennünket. Nagy sietve
megkettôzzük rendôri és hírszerzôi erôinket, és nagyobb hatalommal
ruházzuk fel ôket, felfüggesztjük egyes polgári jogainkat,
megnyirbáljuk a sajtó szabadságát, tilalmakat szabunk, titkos cenzúrát
alkalmazunk, kémkedünk egymásra, sôt még mecseteket is meggyalázunk,
és szaglászunk szerencsétlen állampolgárok után, mert félünk a bôrük
színétôl. Tele vagyunk félelmekkel... Támadóinknak éppen ez a céljuk,
hogy félelmeink legyenek. Szeptember 11-ig az Egyesült Államok nem
kímélte Vlagyimir Putyint, amikor csecsenföldi mészárlásairól, az
oroszok észak-kaukázusi jogsértéseirôl volt szó. Szemébe mondtuk, hogy
tömeges kínzásokról és népirtással felérô gyilkosságokról van szó, s
egyetértésben hangoztattuk, hogy mindez akadálya a szorosabb
kapcsolatoknak Oroszország és a NATO, illetve Oroszország és az
Egyesült Államok között. Még olyan hangok is voltak, és közéjük
vegyült az enyém is, amely szerint Putyint is oda kell ültetni
Milosevics mellé, a vádlottak padjára. Nos, ennek most vége, Putyin
lassan valóságos szentnek fog látszani néhány hasonszôrűhöz képest...
Mintha csak egy új orwelli világba csöppentünk volna, ahol a személyi
megbízhatatlanságot azon mérik, mennyire hajlamos az ember múltbéli
dolgokat felidézni a jelen magyarázatára: elég felvetni, hogy
vizsgáljuk történelmi összefüggésben a közelmúltban történt
rémségeket, máris ráfogják az emberre, hogy mentségeket keres a
rémtettekre. ŚAki velünk van, nem tesz ilyet. Aki ilyet tesz, ellenünk
van.ą... És végül, Mr. Bush, Mr. Blair, térden állva rimánkodom: ne
keverjék bele Istent ebbe az egészbe. Ha azt képzeljük, hogy Isten
háborúzik, azzal az emberiség legszörnyűbb ostobaságait tulajdonítjuk
neki. Isten - ha egyáltalán tudunk róla valamit, amiben én nem vagyok
biztos - jobban szereti, ha élelmiszersegélyt dobunk le a
rászorulóknak, áldozatkész orvosokat és sátrakat küldünk a hajlékukból
menekülni kényszerülôknek, vigaszt nyújtunk a gyászolóknak... Szó
sincs itt új világrendrôl, dehogy van, és szó sincs Isten háborújáról.
Rettenetes és megalázó, de szükséges rendôri akcióról van szó,
amellyel megpróbáljuk helyrehozni hírszerzô szolgálataink kudarcát, és
ki akarjuk köszörülni a csorbát, amelyet politikai vakságunkkal,
ostobaságunkkal ejtettünk, amikor felfegyvereztük és felhasználtuk a
vallási fanatikusokat a szovjet megszállók elleni harcra, majd magukra
hagytuk ôket egy lerombolt, fejetlen országban. Így lett nyomorúságos
kötelességünk felkutatni és megbüntetni egy maréknyi modern-középkori
vallási fanatikust, akik ráadásul még mítikus hôsökké is válnak attól
a haláltól, amelyet tartogatunk a számára..."
A fent idézettekbôl látható, hogy a szeptemberi toronyomlasztást
követô amerikai politikát és katonai lépéseket önálló gondolkodók
túlméretezettnek tartják. Nem tudhatjuk mivé terebélyesedik ez a nagy
megindulás, de minden jel szerint sokkal többrôl van szó, mint a
bujkáló terroristavezér kézrekerítése és egyéb terrorista fészkek
felszámolása. Olyan akcióról van szó, ami a toronyomlasztás nélkül nem
lett volna elfogadható. Vannak, akik harmadik világháborút emlegetnek.
A háborúk természete, hogy kiterjednek. A cinikusok azt mondják, ki
kell próbálni, el kell használni a fegyvereket. A szép lelkek azt
mondják - korábbi háborúk esetében is mondták -, hogy azon a pénzen,
amit fegyverkezésre fordítanak, meg lehetne oldani az éhezô világ
problémáit. Az utóbbi fél évszázadban sokat írtak arról, hogy a
világot egyetlen rendszerbe kell foglalni, hogy a mérhetetlen
különbségek eltűnjenek. Amíg nem emelik fel az életszínvonalat minden
országban, addig nem lehet békés fejlôdés. Tervek jöttek létre
(Colombo Plan stb.) az elmaradott gazdaságok felfejlesztésére.
Felvetôdött a Világállam létrehozásának terve, amely tervnek nagyon
sok befolyásos és neves személyiség odaadó híve lett, de erre
állította be magát a Nyugat immár eléggé egységesített politikai
közélete. A folyamat felgyorsítását a nemzetközi pénzvilág vállalta -
kevéssé önzetlenül. A szovjet gyarmatbirodalom összeomlása, helyébe
kapitalista irányítású parlamenti demokráciák létrejötte, az európai
államok összeolvadásának felgyorsulása, mindez nagy reményeket keltett
a globális egység híveiben.
Támadások érik a globalizálás amerikaiak általi kisajátítását, fôleg
amiatt, hogy a kétpólusú világrend kudarca után New York társak nélkül
látott neki az új világrend kialakításának. Ezt nehezményezi Krausz
Tamás (történész, egyetemi tanár, a Népszabadságban) Emberiség,
vigyázz! című írásában , aminek tárgya a globális világrend válsága:
"Az USA nemzetközi tekintélyének megroppanása nemcsak
gazdaságpolitikai preferenciáival függött össze, hanem új nemzetközi
szerepvállalásával is. Elôbb alakította ki új nemzetközi szerepét,
mint hogy azt az ENSZ nemzetközi jogi feltételekkel körülbástyázta
volna, nem volt egyetemes politikai-diplomáciai konszenzus abban a
tekintetben, hogy az egyedüli szuperhatalom, az USA határozza meg a
világpolitikai mozgások fô irányait."
Ez már nem az elsô megnyilatkozás arról, hogy az amerikai politika
mellôzi az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és minden egyéb szervezetet
és megállapodást, ami a nemzetközi együttműködést megjeleníti, illetve
kizárja a nagyhatalmi önkény érvényesülését. Igazi nemzetköziséget
nemzetközileg kell létrehozni - érvelnek az Amerikán kívüli
nemzetköziek, hisz véleményük szerint ha azt egy ország vezényli le,
akkor abban egy hatalom érdekei érvényesülnek. Amerika partnernélküli
vállalkozószellemét jól jellemezte a jugoszláviai hadműveletben
vállalt szerepe. Túlnyomó politikai és gazdasági ereje magabiztosságot
ad az egyenlôk között legegyenlôbb szerepre még olyan teljesen európai
problémában is, mint a szerbek ámokfutása, de az amerikai lendület és
kész helyzetet felállító arrogancia felborzolta egyes európai
politikai erôk érzékenységét. Más szóval, az új világrend kiépítésében
szorgoskodó politikai erôk korábbi egyetértését megzavarja a néhány év
óta tapasztalt amerikai viselkedés. Errôl számol be Krausz Tamás az
alábbiakban:
"A második világháború után létrejött bipoláris világrend felbomlása
nyomán az egyedül maradt szuperhatalom, az Egyesült Államok nem képes
ellátni azokat a funkciókat, amelyeket korábban a Szovjetunióval
közösen gyakorolt a világ eltérô és jól elhtárolt részein. Ez a
»hidegháborús egyensúly«, amelyen belül voltak enyhülési (detant)
szakaszok, az 1970-es évek második felétôl a Szovjetunió illetve az
államszocializmus általános meggyengülése következtében fokozatosan
megbomlott. Az 1970-es évektôl kibontakozó globális politikai
fordulat, amelyet »neoliberális gazdasági stratégiának" vagy a
»globalizáció új hullámának« neveztek el, az ismert következményekkel
járt. Az olajárrobbanást követôen a »tôke szabad áramlása«, a
»kereskedelem korlátlan szabadsága« jegyében kibontakozó
adósságválság, a cserearányok szélsôséges megromlása, a perifériális
és félperifériális régiók növekvô munkanélkülisége, jelentôs mértékű
elszegényedése, az éhinség ismételt megjelenése (mindenek elôtt Afrika
számos országában vallási hovatartozástól függetlenül) kiélezte a
belsô szociális ellentéteket. A helyi és regionális burzsoázia és a
középosztály egy része szembekerült a globális kapitalizmus által
életre hívott, és nem egyenlô feltételeket kínáló konkurenciaharcban a
multinacionális nagytôke meghatározott csoportjaival."
Krausz valójában arról beszél, hogy megtört az a baloldali egység,
amelyben megvolt a maga helye az orosz, az amerikai, az európai
kommunistának, bolsevistának, liberálisnak, kapitalistának. A
Szovjetunió összeomlásával és az eurokommunizmus velebukásával kiesett
a baloldali egység egyik fele, helyébe a "multinacionális nagytôke"
nyomult be, ez hozta létre a "globális világrend válságát". Megindul
az egymásra mutogatás. Krausz Tamást idézzük újra:
"A kelet-európai rendszerváltás eufóriáját felváltotta a
katasztrófahangulat, amelynek valóságos okaival a hatalmi elitek
egyelôre nem kívánnak szembenézni sehol a világon. Csak emlékeztetôül:
a világban a kiterjedt éhinség, a genocídiumok (Kelet-Timor, hutuk és
tuszik, Etiópia és Szomália stb.), az ENSZ alapokmányaival
ellentétesen megkezdett és lefolytatott háborúk a Balkánon,
Oroszország csecsenföldi háborúja stb. Kétségtelen, hogy az USA vezetô
politikai elitje mind technikai, mind katonai, mind pénzügyi téren
hozzájárult azoknak a feltételeknek a létrejöttéhez a Balkánon,
Pakisztánban és Afganisztánban, magában az Egyesült Államokban is,
amelyek az iszlámra hivatkozó terrorizmus felemelkedésében szerepet
játszottak."
Nincs szükség további idézetre abból a bôségbôl, ami mostanában
megjelenik, annak bemutatására, hogy a toronyomlasztás égbôl jött
lehetôsége nyomán beindult amerikai történelemformáló háború
(-sorozat) nem hoz létre olyan fegyveres szövetségi rendszert, mint
amit Bush elnök doktrinája megkövetel. Amerika nem is annyira katonai
segítséget, mint inkább politikai egyetértést követel.
A probléma ott van, hogy a globalizmus összbaloldali vállakozás
helyett a New York-i multinacionális nagytôke vállalkozása lett, ami
csak Oroszország és talán Anglia érdekeivel találkozik, a kontinens
baloldali politikai erôit máris megosztja. Washington számára a
játszma nem veszélytelen.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Emigráció a hazáért
• A medve elôjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövô
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||