| |
|
|
Öntik már a sódert
Nyolc hónappal a választások elôtt már mozgásban van a magyar
politikai élet. A mozgást természetesen az ellenzék indította be. Az
ellenzék oldalán az a párt, amelynek esélye van leváltani a jelenlegi
kormányt. Itt rögtön hozzá kell tenni, hogy a kormánykoalíció oldalán
is egy olyan párt van, amelynek esélye van újra kormányra kerülni.Most
nem avval akarunk foglalkozni, hogy melyiknek mekkora esélye van,
csupán arról van szó, hogy egyik oldalon az MSZP, a másik oldalon a
Fidesz jöhet ki gyôztesen ‹ esetleg koalíciós társakkal megerôsödve. A
döntés a szavazóurnákban történik majd, annak kimenetelérôl ma még túl
korai véleményt mondani. Vélemény természetesen elhangzik, ami mindkét
oldal részérôl bizakodó hangvételű lesz.
A választási eredmény a rendszerváltozás óta eddig még minden esetben
nagyméretű változást hozott a pártok támogatottsága terén. A jelek
szerint a jövô évi választás már kiszámíthatóbb lesz, egy szilárdabb
politikai felosztás bekövetkeztét mutatja, amennyiben a jelenlegi két
nagy párt azután is a két nagy párt marad. Egyes vélemények szerint
jövôre csak e két párt kerül be a parlamentbe. Ezzel is korai vitába
szállni. Egy dologban biztosak lehetünk: a választás lényegében a
Fidesz és az MSZP küzdelme lesz. Az is kimondható, hogy a Fidesz nem
“használódott el" kormányzati idején, mint a korábbi két idôszak
kormányzó pártja. Az MSZP két biztos alapra építhet: a régi
kommunisták szavazataira, meg a gyorsan felejtô elégedetlenekre. Ez
utóbbiakra építi fel a párt a választási hírverését.
A pártrendszer természetébôl fakad, hogy a választási kampány szólamai
nem mindig fedik a pártok valódi szándékát illetve kormányra jutásuk
utáni politikáját. Ez több-kevesebb mértékben minden pártra
vonatkozik. Jó kérdés viszont, hogy mi az arány igéret és megvalósítás
között. Amióta politikai pártok szavazatszedô küzdelmébôl eredeztetik
a hatalmat (demokrácia), azóta jelen van a politikai álságosság.
Vagyis jelen van a megtévesztés a hatalom megtartása illetve
megragadása érdekében. Az is a politika sajátossága, hogy elhiteti a
szavazóval, hogy a hírverés nyomán kialakult véleménye a sajátja, és
hogy az helyes. A vélemény kialakítása is tudomány, és a választók
színvonalát példázza, ha a választó következetes, vagyis
megingathatatlan híve a pártnak, legyen bármilyen az arány igéret és
megvalósítás között. Így jutunk el ahhoz a rejtélyhez, hogy 1994-ben
az urnához járulók többsége a kommunistákra adta szavazatát.
Kovács László szocialista pártelnök szerint a jövô évi választások
tétje “nem csupán az emberek életkörülményeinek javítása, a lecsúszás,
az elszegényedés megállítása, a tiszta közélet megteremtése, hanem a
parlamenti demokrácia védelme és egy Fidesz vezette kormány korlátlan
uralmának megakadályozása, vagyis az ország jövôje". Mi minden benne
van ebben a mondatban! Félévszázados emberellenes, munkásellenes
kommunizmus után elôáll egy régi bolsevik, és pirulás és csuklás
nélkül mind annak ellenkezôjét ígéri, amit ôk idéztek elô. Odaállnak
az emberek szeme elé, azután hogy a régi elvtársi kar a maga körében
szétosztott állami vagyonnal épp olyan munkásnyúzó kapitalista lett,
mint volt állampárti ideje alatt. Korábban ‹ még MSZMP-s idejükben ‹
amit lehetett “magánosítani" az állami vállalatokból, azt maguknak
megszerezték a párt által megállapított áron, majd a külföldieknek
eladták piaci áron. A haszon már legális belföldi nagántôkeként
vásárlója lett a késôbbi kormányok alatti privatizáció során. Ezek
eléggé ismert dolgok.
Az MSZMP, vagyis a szovjet-bolsevisták magyarországi pártja
“megszűnt", létrejött egy “polgári" párt, korábbi nyelvükön nyelvükön
burzsuj párt, Magyar Szocialista Párt néven, amelynek vezetôi
szégyenérzet nélkül mondták, hogy nem azonosak az MSZMP-vel, de
ugyancsak szégyenérzet nélkül megörökölték ennek a pártnak a vagyonát,
ami tekintélyes részét képezte a nemzeti vagyonnak. Nemcsak ingatlan
vagyonról van szó, hanem ipari és kereskedelmi vállalkozásokról is.
Csak utólag és csak újsághírként derül ki, miként működik ez a
pártvagyon továbbra is, természetesen a kommunisták nemkommunista
pártja érdekében. A Magyar Nemzet 2001 január 29-i száma foglalkozik a
pártvagyon sorsával. Ebbôl többek között megtudjuk az alábbiakat:
“A cégbírósági adatok szerint az MSZP 1994 környékén dömpingszerűen
értékesítette vállalkozásait. A pártcégek az ügyletek során szinte
kivétel nélkül korábbi vezetôik tulajdonába kerültek, tehát nagyon is
MSZP közeliek maradtak. E cégek egyike a késôbb görög kézen
fantomizált Kime-Net Kft., amirôl az MSZP írásaink nyomán azt
állította: nincs köze az utóéletéhez, mert a kft. a kétes tranzakció
pillanatában már »magánszemélyek« birtokában volt. Az 1994-es
országgyűlési választások környékén az MSZP szinte egy csapásra
megszabadult vállalkozásainak többségétôl. Azokat a cégeket, amelyeket
nem számoltak fel, többnyire a korábbi ügyvezetôknek vagy
családtagjaiknak értékesítették, miközben a vállalkozások megtartották
korábbi tevékenységüket. Nem egy esetben jelentôs pártvagyon maradt az
eladott cégekben, amelyet a régi-új vezetôk a késôbbi tôkecsökkentések
során kivontak, és a közvélemény elôtt egyelôre ismeretlen célokra
fordítottak. A cégekhez minden esetben meglehetôsen kedvezô áron
juthattak hozzá a párt-közeli vásárlók. Az értékesítések után a
vállalkozások értelemszerűen kikerültek a közszférából, pénzügyi
tevékenységük a tranzakciókat követôen már nem tartozhatott a
nyilvánosság felügyelete alá."
A cikk számos ilyen esetet felsorol, ahol a vállalat átmegy külföldi
egyének tulajdonába, de azután nyoma vész, csak a többmilliós
köztartozás marad utánuk, aminek bottal ütheti az állam a nyomát.
Természetesen nem a vagyon elherdálásáról van szó, hanem az olyan
átalakuláson megy keresztül, ami követhetetlen. Egykori állami
vagyonok olyan vállalkozók kezelésébe kerültek, akik a tôke
hozadékából pénzelik politikai pártjukat, amelytôl a vagyont kapták.
Azért kapták, hogy a pártnak folyamatos és ellenôrizhetetlen anyagi
forrása legyen. Eltanulták a nyugati módszert, az MSZP ezáltal
tôkések, gazdagok pártja lett, akiknek érdekük olyan államszerkezet
létrehozása, és olyan kormány hatalomra jutása, amely üzleti
érdekeiket kiszolgálja. Így kötôdik természetes módon ehhez a párthoz
a tôkés csoportok média-hálózata, így válik természetessé az a lépés,
hogy ennek a pártnak egy bankár lett a miniszterelnökjelöltje.
Medgyessy Péter nemcsak bankár, hanem ‹ természetesen ‹ kommunista is.
No nem a marxi tanok megszállottja, mint például Krausz Tamás, a
Baloldali Alternatíva Egyesület alapítója, akinek doktrinér
szocialista idealizmusát nem undorította el a szocialista gyakorlat ‹
Medgyessy a szocialista gyakorlat embere. Ô ott szocialista, ahol
ömlik a pénz. No persze, most párton kívüli. “Egy igazi úriember,
akinek még becsületrendje is van ‹ írja Tihanyi Örs a Magyar Nemzet
június 7-i számában, majd így folytatja: ‹ De vajon biztosak
lehetünk-e, hogy tényleg elôször került abba a helyzetbe Medgyessy
Péter, hogy az ország élére álljon? Igaz-e az az állítás, hogy eddig
egy pártoktól és politikától elzárkózó pénzember volt (most hagyjuk a
szép emlékű központi bizottsági tagságotŠ), és hogy valódi újdonság ‹
mi több, az MSZP megújulásának csalhatatlan jele! ‹ az ô személyének
elôtérbe tolása. Érdemes megnézni néhány epizódot a pályafutásából,
forrásként több esetben ismert politológusok műveit felhasználva.
Tôkés Rudolf A kialkudott forradalom című könyvében szerepel, hogy
1987-ben, amikor Lázár György távozott a miniszterelnöki székbôl, az
utódok között fölmerült az akkor pénzügyminiszteri tisztséget betöltô
Medgyessy Péter neve is. A szerzô szerint Grósz Károly
»udvariasságból« ajánlotta a Politikai Bizottság figyelmébe ôt és
Nyers Rezsôt, de szavazatokat csak Nyers kapott. Grósz kormányában
lett miniszterelnök-helyettes, és ebben az évben került be az MSZMP
Központi Bizottságába is. A fiatal Medgyessy Péter ambícióiról érdekes
dolgokat mesél egykori pénzügyminisztériumi munkatársa, Békesi László
is egy 1994-ben megjelent interjúkötetben (a beszélgetôtárs Kéri
László): »Medgyessy Péter ‹ mondja Békesi ‹ (Š) jó taktikus és
liebling volt. Amikor Hetényi (az akkori pénzügyminiszter) meghívott
egy-egy politikai bizottsági tagot, tájékoztatója majdnem mindig úgy
végzôdött, hogy nálunk zseniális fiatal szakemberek dolgoznak, akik
garanciát adnak a jövôre. A rituálék során elsô helyen Medgyessyt
emlegette. Aczél György is nagyon sokat segített abban, hogy Kádárnál
Medgyessy legyen a jövô reményteli figurája. Így került Medgyessy
Kádár kíséretébe Pekingben, ahol egy hétig együtt lehettek... Kádár
felvitte Medgyessyt miniszterelnök-helyettesnek. Villányi lett a
pénzügyminiszter és nem én. Mindenki a haját tépte. Berecz János jött
hozzám magyarázkodni. Egyszóval Medgyessy beemelése a vezetésbe még
nem bizonyítja, hogy itt valamiféle szakértôi irányba mozdult volna el
a kormányzás.«"
Legutóbbi interjújában (Beszélô, 2001. május) Bokros Lajos is negatív
példaként említi Medgyessy Péter erkölcsi viszonyát a szocialistákhoz:
“Én úgy gondolkoztam, hogy aki 13 évig tagja volt az MSZMP-nek, az nem
mondhatja a rendszerváltás pillanatában hirtelen, hogy pardon, én nem
is vagyok szocialista. Ezt én nem tudtam volna megtenni. Mások persze
szemrebbenés nélkül megtették. Medgyessy Péter például az MSZP
megalakulásának estéjén azonnal kijelentette, hogy ô már nem lép be az
új pártba, mert hozzá az SZDSZ áll a legközelebb. Mindezt anélkül,
hogy lemondott volna arról a miniszterelnök-helyettesi posztról, amit
az MSZMP-tôl kapott rögtön a Pénzügykutatási Intézet felszámolása
után. Szóval akkor már óriási volt a tolongás a damaszkuszi úton, és
ezt szörnyű volt látni. Az 1994-es választásokat követôen a koalíciós
tárgyalásokon váratlanul dobta be Medgyessy nevét Horn Gyula. Az Ipari
és Kereskedelmi Minisztérium, illetve a Nemzetközi Gazdasági
Kapcsolatok Minisztériuma összevonása nyomán létrejött gazdasági
csúcstárca vezetôjeként képzelte el az élénk fantáziájú fôszocialista.
Lengyel László írja a Pártházból palotába című könyvében, hogy
Medgyessy, a Magyar Paribas Bank akkori elnöke éppen Bécs felé
tartott, amikor Horn fölhívta telefonon. A meglepett bankvezér
kezdetben nem akarta vállalni, de végül beadta a derekát, viszont ‹
minô újdonság ‹ feltételként azt szabta meg, hogy a privatizáció
felügyeletének is az ô tárcájához kell tartoznia. Mivel Horn elfogadta
a feltételt, így Medgyessy biztosra vette, hogy ô lesz a tárca
gazdája, de Békesi és ‹ ki hinné? ‹ az SZDSZ megfúrta a
miniszterségét. A fô ok valószínűleg az volt, hogy a privatizáció
fölötti ellenôrzésre mindenképpen a Pénzügyminisztérium tartott
igényt, és egy felturbózott gazdasági csúcstárca veszélyeztette volna
a PM súlyát. A szabad demokratáknak aligha Medgyessy gazdaságpolitikai
elképzelései ellen lehetett kifogásuk, hiszen már 1990 tavaszán is azt
nyilatkozta az MTI-nek az akkor leköszönô miniszterelnök-helyettes,
hogy az SZDSZ magánosítási elképzelései igen közel állnak hozzá. Petô
Ivánéknak az volt a lényeges, hogy a pénzügyi tárca szupererôs legyen,
lehetôleg Békesi László monetáris teljhatalmával, mert az ötvennégy
százalékos MSZP-vel szemben ez a fajta kormányzati struktúra
jelentette a legbiztosabb garanciát érdekeik érvényesítésére...
Medgyessy 1996-ban azt követôen lett pénzügyminiszter, hogy a Horn
által bedobott Suchman Tamás személye ellen éles tiltakozások érkeztek
a koalíciós partner és az MSZP liberálisainak részérôl, és a
miniszterelnök végül meghátrált. Horn azt írja az Azok a kilencvenes
évek című könyvében, hogy Kovács László ajánlotta a pénzügyi tárca
gazdájának Medgyessy Pétert, akinek a személye meglepôen hamar átment
az MSZP-szűrôn".
Medgyessy Kovács László embere, és itt valami nemzetközi kapcsolat is
sejthetô, hiszen a Francia Köztársaság jelenlegi szélsôbaloldali, erôs
kommunista befolyás alatt álló kormányzata Medgyessyt a Francia
Becsületrenddel tüntette ki, és az is már tudott dolog, hogy ha a
köztársasági elnöki pozíció MSZP-kormányzat idején lett volna
betöltendô, ma Medgyessy lenne Magyarország köztársasági elnöke.
Az MSZP-nek nagy szüksége van a magyar társadalom feledékenységére. Ha
Kovács Lászlót jelölték volna Orbán Viktor ellenében miniszterelnöki
várományosként, nyerésre álló fogadást lehetett volna kötni, hogy
nincs esélye. Most meg tudják jeleníteni Medgyessyt ‹ neve, kinézete
is népszerűsíthetô ‹ mint új embert, akihez nem kötôdik a párt
múltjából semmi különös, soha nem volt elôtérben. Még a párt
arculatának megváltoztatására is alkalmasnak találták: “Szeretnénk
olyan irányba vinni a Magyar Szocialista Pártot, hogy az egy valódi
modern szociáldemokrata párt legyen ‹ mondta a politikus bankár,
Medgyessy Péter az MSZP Országos Hallgatói Tagozatának egy budapesti
gyűlésén. Hangsúlyozta: az elmúlt évtizedben sokat változott a
szociáldemokrácia, amely ma a korábbinál sokkal integratívabb,
szélesebb, nyitottabb gondolkodást tükröz. A politikus rámutatott: a
modern szociáldemokrácia rájött arra, hogy vannak klasszikus
szociáldemokrata értékek, mint például a szolidaritás, amelyeket meg
kell tartani, és vannak olyan más politikai áramlatok által képviselt
értékek, amelyeket integrálni kell ahhoz, hogy a mai világ
követelményeinek meg lehessen felelni. Ezek közé tartozik a hazafiság,
a nemzeti érzés, a nemzeti öntudat, amely szerves része a politikának,
és amelyet egyetlen politikai irányzat sem sajátíthat ki ugyancsak úgy
ítélte meg, hogy a honfitárs megszólítás a polgárnál alkalmasabb a
nemzeti egység kifejezésére."
Itt van tehát egy nemzeti nagyság, aki majd gyôzelemre viszi a
szociáldemokrata MSZP-t. A magabiztos Medgyessy így szózatol: “Kedves
honfitársaim! Mit jelent az emberek nagy többségének a baloldaliság? A
szívet! Ez hiányzik a mai politikai kurzusból, és ezt akarjuk
visszaadni! Szociális fordulatot, hogy megvalósuljon a jóléti
rendszerváltás Magyarországon! A jóléti rendszerváltás megkezdésével
felszámoljuk az embereket sújtó szociális korlátokat, hogy ne csupán
jogukban álljon tisztességes, nyugodt, kiszámítható életet élni, hanem
a lehetôségük is meglegyen erre. Megakadályozzuk az egyes emberek és
családok reménytelen és végleges leszakadását. Visszaadjuk a reményt
és az esélyt az embereknek a sorsuk, az életük jobbrafordulásában.
Támogatjuk a teljesítôket, és elônyhöz juttatjuk a bérbôl és
fizetésbôl élôket, nyugdíjasokat, az elesetteket és rászorulókat, hogy
helyzetükbôl kitörhessenek, startvonalra állhassanak.
‹ Egyetértünk abban, hogy vissza kell állítani az emberek társadalmi
igazságosságba vetett bizalmát, és a szolidaritásra épülô demokratikus
magatartás társadalmi elismerését. Társadalmi békére, biztonságra, és
félelem nélküli életre van szükség.
‹ Bízunk abban, hogy az emberek 2002-ben leváltják az Orbán‹Torgyán
koalíciót, lehetôséget teremtve a nemzetnek, hogy olyan Magyarországot
építsünk, amely a társadalmat megosztó Fidesz-jövô helyett érvényesíti
az emberek többségének érdekét, mert Magyarország mindannyiunké!"
Ez lesz tehát a jelszó: Magyarország mindannyiunké ‹ azoké is akik
felmarkolták a nemzeti vagyont, és azoké is akiket most be lehet
etetni a szociális fordulattal meg a jóléti rendszerváltással. Az
elvtársak megcselekedték a szociális fordulatot 1945‹1948 között, a
jóléti rendszerváltást pedig a privatizálás során. A magyaroké a
szocializmus, az elvtársaké a jólét. Így van most jobboldal és
bankoldal, és akinek nem tetszik az fasiszta.
Beindult a propagandagépezet, ezt és hasonlókat, az alább idézetteket
fogja hallani az ország kilenc hónapon keresztül. Minden hírcsatornán
így ömlik a sóder:
Kovács László fôkikiáltó: ‹ 1998 májusában utat tévesztett
Magyarország, letért arról az útról, amelyre a demokratikus erők közös
akaratából a rendszerváltással lépett.
‹ A Fidesz számára, az ô gondolkodásuk szerint, aki gyôz, az
uralkodhat, az legázolhat ‹ a mi felfogásunk szerint viszont, aki
gyôz, az szolgálhat: szolgálhatja az országot, a nemzetet. A Fidesz
felfogása szerint, aki gyôz, az rabolhat. A mi felfogásunk szerint,
aki gyôz, az adhat esélyt, jólétet. Ez az alapvetô különbség a két
párt, a két politikai irányzat gondolkodása között.
‹ Most esély van arra, hogy akik jövőre a Fideszre szavaznak, a
szélsőjobboldalt is kormányra segítsék. Ha ez megtörténik, akkor nem
nyílik meg előttünk az Európai Unió kapuja.
‹ Mi jövőre leváltjuk a kormányt, és az utolsó pillanatban
visszasegítjük Magyarországot az unió felé vezető útra!
‹ Helyreállítjuk a sajtó szabadságát, beleértve a közszolgálati
médiumok pártatlanságát, kiszorítjuk onnan a gyülöletkeltést, a
gyülöletbeszédet, a szélsôséges hangokat.
‹ Mi jövőre legyőzzük a Fideszt, és véget vetünk Orbán Viktor és
kormánya “Kész átverés show" műsorának.
‹ A szocialista kormány vissza fog térni a jogállami normákhoz és az
önkorlátozó módon történő hatalomgyakorláshoz.
‹ Nem veszünk revánsot, de a most kormányzókat és klienseiket el
fogjuk számoltatni az utolsó fillérig.
Nagy Sándor frakcióvezető:
‹ A választások tétje, hogy hazánkban a
demokrácia vagy a diktatúra győzedelmeskedik-e.
Lévai Katalin:
‹ Határozottan el kell utasítani azt az avíttan
konzervatív álláspontot, amely egyetlen családmodellt tesz lehetôvé,
egyetlen családmodellt fogad el legitimnek. Magyarországon éppen úgy,
mint az Európai Unió többi országban, sokféle család, sokféle
családmodell él egymás mellett. Ez teljesen normális tendencia, minden
európai ország ezzel találkozik, ezt nem devianciának kell elfogadni,
hanem törvényszerűségnek, a modernizáció egyik jelének.
Nagy Nóra:
‹ Az Európai Unió nem fogad el olyan országot, amelynek
kormánya felrúghatja a demokrácia normáit, a jogállamiság kereteit és
kénye-kedve szerint cselekedhet. Nem fogad el olyan országot, amelynek
kormánya a politikai, gazdasági hatalmat egyesítheti a médiauralommal,
és ezáltal kibújhat minden felelôsség alól. Nem fogad el olyan
országot sem, amelynek kormánya elbagatellizálja a csatlakozás
követelményeit, az unió kritikai észrevételeit. Nem fogad el olyan
országot, amelynek kormánya nem tesz meg mindent az esélyteremtésre,
az esélyek kiegyenlítésére, a szociális párbeszéd helyreállítására. És
nem fogad el olyan országot, amelynek kormánya blöffölhet, hazudozhat
a végtelenségig. Márpedig ma Magyarországon ilyen kormány regnál.
Szabó Sándorné:
‹ A Magyar Szocialista Párt a jóléti rendszerváltás
programjával a nyugdíjasok milliói számára biztosítani akarja az egy
hosszú élet munkájával kiérdemelt, anyagi gondoktól mentes,
biztonságos idôskort.
Kiss Péter a Szocialista Párt Baloldali Tömörülés elnöke: ‹ Azért
javasoltuk már az év elején a szociális fordulatot, mert úgy
gondoljuk, hogy a Fidesz mai gyakorlatával szemben érvényes, érthetô,
az emberek számára világos, az élethelyzetüket alapvetôen
megváltoztató programmal léphetünk fel.
‹ Azt akarjuk, hogy az emberek végre itt, Magyarországon is a
teljesítményükkel arányos, európai béreket kapják, és belátható idôn
belül a nyugdíjak is érjék utol az Európai Unióban szokottakat.
Csökkenjen a heti munkaidô ‹ elôször 38, majd 36 órára; 55 éves
korától minden férfi és nô szabadon dönthessen nyugdíjba vonulásáról:
aki tud és képes is, az dolgozhasson. Ha pedig olyan környéken él,
ahol nincs munkahely, kapjon személyes támogatást ‹ mert az, hogy
munkából éljen, fontosabb, mint a segély.
‹ Úgy gondoljuk, hogy a szakszervezeteknek mindehhez új társadalmi
szerepet kell biztosítani. Olyan világot akarunk tehát felépíteni,
amit magukénak éreznek azok is, akiknek most alig van benne helyük.
Mert ôk ‹ a magyarok többsége ‹ eddig képtelenek voltak felemelkedni,
nem tudtak élni a rendszerváltás adta szabadsággal. Azért kell ôket a
jog erejével is segíteni, mert eddig csak életük, munkájuk, béreik
elértéktelenedését tapasztalták ‹ annak ellenére, hogy az ország
helyzete (egyébként hathatós közreműködésükkel) folyamatosan javul.
Részletek az MSZP 2001. június 9-i kongresszusának döntéseibôl:
‹ A nyugdíjat és a magas színvonalú egészségügyi ellátást hosszú évek
járulékfizetésével megszerzett joggá tesszük.
‹ Emeljük a nyugdíjak vásárlóerejét.
‹ Megadjuk a nyugdíjasoknak azt az 52 milliárd forintot, amit a mai
kormány 1999-ben elvett tôlük.
‹ Harcot indítunk az idôsek szegénysége ellen.
‹ Megszüntetjük a rádió és a tv üzemben tartási díját.
‹ Jelentôs mértékben növeljük a szociális gondoskodásra vállalkozó
társadalmi, illetve karitatív szervezetek költségvetési támogatását.
‹ Az egészség évtizedében el kívánjuk érni, hogy senki se betegedjen
meg azért, mert szegény, senki se legyen ellátatlan azért, mert nincs
pénze gyógyszerre.
‹ Az embereket szolgáló államot hozunk létre.
‹ Megtörjük az egyre burjánzóbb bürokráciát.
‹ A jogállam mindenkié. Olyan intézményrendszert hozunk létre, amely a
szociálisan rászorulók számára ingyenesen nyújt felvilágosítást, jogi
tanácsot, szakszerű eligazítást és ‹ ha szükséges ‹ jogi képviseletet.
‹ Megszilárdítjuk a közbiztonságot. Újjáépítjük a társadalom bizalmát
a bűnüldözô szervezetek, a rendôrség iránt.
‹ Tiszta, becsületes közéletet akarunk!
‹ Megszüntetjük a hatalommal való visszaélést.
‹ Olyan Magyarországot akarunk, ahol a gyarapodás haszonélvezôje a
társadalom egésze, ahol minden állampolgár, köztük a nyugdíjasok
milliói tudják, és nap mint nap tapasztalják, hogy Magyarország
mindannyiunké!
***
Érdemnes odafigyelni erre a nyomulásra!
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövô
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||