| |
|
|
Színjáték Genovában
Az elsô globalista Atlas volt, akit a mai ember helytelenül ábrázol a
földgömbbel ‹ ami az ô korában még nem létezett az ismeretek tárában ‹
Atlas az éggömböt tartotta. Vagyis az akkor ismert mindenséget. Azóta
elénk tárult a gömbalakú földi világ, a közlekedésnek köszönhetôen, és
a felfedezésekkel együtt megjelent a globális hódítás szándéka is. A
hódítás nem más, mint a távolság legyôzése.
"Civilizáció, vagyis történelmi értelemben vett élet csak ott és akkor
indul meg a földön, ahol és amikor a közlekedés problémája egy
bizonyos területet illetôen megoldható volt és megoldódott." (Padányi
Viktor: Tér és történelem.) Elsô tehát a folyami civilizáció, majd:
“Amikor az ember civilizációs potenciája eléri a beltengerekben
mutatkozó természeti ellenállás erejét, vagyis amikor a hajóépítás és
a hajózás technikája és tudománya a mediterrán hajózás szintjére
emelkedik, a civilizáció gócai a folyórendszerek központjairól a
mediterrán partokra vándorolnak.... A mediterrán korszak után a nagy
civilizációs gócok az óceánok partjaira tevôdnek át, és a parti
civilizációk történetében elérkezik a harmadik és legmagasabb fázis,
az óceáni kor." A továbbiakat is Padányitól tudjuk, hogy a vízi
közlekedéssel ‹ amely folyamatosan fejlôdôképes volt ‹ párhuzamosan a
lovas közlekedés, megjelenésekor nagy “lóugrás" volt, de a gôzgépes
majd robbanómotoros közlekedés megjelenéséig a szárazföldi közlekedés
nem fejlôdött, hátrányban volt a tengeri hatalmakkal szemben. A
Közép-Európa ellen viselt két világháborút a szárazföldi közlekedés
felfejlôdésével járó kontinentális fellendülés nyomán a tengeri
hatalmakban kiváltott félelem idézte elô. A két háborúban mindent a
közlekedés üzemanyaga feletti ellenôrzés döntött el, a gyôztesek
körében is csak Európán kívüli hatalmak javára és amikorra a harmadik
tér, a levegô is meghódíttatott, a közlekedés három fizikai térségének
ura az Amerikai Egyesült Államok lett. A folyamatot lezárta és
beteljesítette az információ elôtti minden távolság elektronikus
leküzdését elômozdító elektronikus technológia.
Amint láttuk, a hatalom forrása a közlekedés, amelynek vívmányai ma, a
21-ik század elején kiegyenlítetten szinte mindenütt jelen vannak ‹
vagyis globálisan érvényesülnek. A globális szemlélet valóságosan is
globális lehetôségekhez jutott. És ki az, aki a világhatalom birtokába
juthat? Az aki a távolságok legyôzése után még fennmaradó korlátokat
(határokat) is le tudja gyôzni.
A hatalom gyakorlása tekintetében a világ állami keretekbe tagozott,
egymással sokféle viszonyban élô, sokféle méretű és értékű egységek
sokasága. A közlekedés és kommunikáció egységesülése magával hozza a
hatalom egységesülését, globalizálódását. A nagyhatalmak részérôl ez
természetes törekvés. A 20-ik század tisztázta a képet: Amerikában ölt
testet a vezetô földi hatalom, növekvô eréllyel.
A kapitalista korszakban
a tôke államalkotó elem lett. Folyamatosan az a kérdés, hogy milyen
arányban legyen jelen a hatalomban az állam illetve a tôke. Az ideális
valamiféle kiegyenlítôdött állapot lenne, amelyben a tôke megtalálja a
számítását, de szociális felelôsségérzettel és társadalmi (állami)
korlátozással. Átéltük a korszakot, amikor államosították a tôkét és
pártosították az államot. Ez a kísérlet mindenütt kudarcot vallott.
Amerikában a másik véglettel szorgoskodnak: tôkésítették az államot.
Az állami döntésekben súllyal a nagytôke érdekei érvényesülnek.
Amerika legnagyobb földi hatalommá válása során az amerikai
államhatalom nyitja meg az utat ‹ mint korábban a gyarmatosító államok
‹ a nagytôke részére, ezúttal az egész világon bárhol. Ezért tud egy
amerikai professzor David C. Korten elemzô tanulmánykötetének olyan
címet adni, hogy: When Corporations Rule the World, magyar
változatának címe: Tôkés társaságok világuralma. Értekezésünk
kifejtését elôsegíti, ha idézünk belôle egy részt, ahol a neves
közgazdászprofesszor arról szól, hogy a kormányok már nem tudják
kezelni a gazdasági bajokat:
“A kormányok ‹ úgy tűnik ‹ teljesen képtelenek a megfelelô reagálásra,
és a társadalom csalódása haragra vált. Többrôl van szó azonban a
kormányzati bürokrácia kudarcánál. A kormányzás válsága a gazdasági
globalizálódás folyamata mögött lévô ideológiai, politikai és
technikai erôk összjátékának szülötte. A gazdasági globalizáció
kiveszi a hatalmat a közjóért felelôs kormányok kezébôl, és egy
maroknyi tôkés társaság és pénzügyi intézmény kezébe juttatja,
melyeket egyetlen kényszerítô erô mozgat ‹ a rövidtávú pénzbeli
nyereségre való törekvés. Ez hatalmas gazdasági és politikai hatalmat
összpontosított a kisszámú elit kezében, akiknek abszolút részesedése
a természeti erôforrások csökkenô közös készletének termékeibôl
jelentôs mértékben továbbra is egyre nô, s így megerôsíti ôket abban,
hogy a rendszer tökéletesen jól működik.
Azokat, akik a rendszer rendellenes működésének költségeit viselik,
megfosztották a döntéshozatal lehetôségétôl, és gyötrelmeik okait
illetôen a zavarodottság állapotában tartja ôket a tôkés társaságok
által uralt média, amelyik a válságot illetôen szakadatlanul bombázza
ôket a hatalom birtokosainak észlelésein nyugvó értelmezésekkel. A
világ legnagyobb tôkés társaságai által ellenôrzött és irányított
tevékeny propagandagépezet állandóan arról biztosít bennünket, hogy a
konzumerizmus a boldogság útja, a piaci túlzások állami, kormányzati
korlátozása a bajok oka, és a gazdasági globalizáció történelmileg
elkerülhetetlen s egyúttal jótétemény az emberiség számára. Valójában
ezek mind mítoszok, melyeket a pazarló mohóság igazolására
propagálnak, és annak leplezésére, hogy az emberi intézmények
világméretű átalakítása egy szűkkörű elit kitervelt, kitanult és
szándékos beavatkozásának következménye, mely elit pénze lehetôvé
teszi számukra, hogy az illúziók világában éljenek, távol az emberiség
többi részétôl.
Ezek az erôk a piaci zsarnokság eszközeivé alakították át az egykor
jótékony hatású gazdálkodó szervezeteket és pénzügyi intézményeket, s
ez az önkényuralom, miként a rák, egyre terjed Földünkön, egyre többet
gyarmatosítva bolygónk életterébôl, tönkretéve az életlehetôségeket,
elűzve az embereket, tehetetlenségre kárhoztatva a demokratikus
intézményeket, és a telhetetlen pénzhajszában kiszipolyozva az életet.
Ahogy gazdasági rendszerünk elvált az ôt megilletô helyétôl, és
szerzett egyre nagyobb befolyást demokratikus intézményeink felett,
még a világ leghatalmasabb vállalatai is a világméretű pénzügyi
rendszer erôinek foglyaivá váltak, mely rendszer lekapcsolta a
pénzteremtést a reálvagyon létrehozásától, és a kivonó, nem pedig a
termelô beruházásokat méltányolja és jutalmazza. A nagy nyertesek a
vállalat-fosztogatók, akik a rövidtávú nyereség érdekében stabil
vállalatokat forgatnak ki vagyonukból, és a spekulánsok, akik tôkét
kovácsolnak a piac ingadozásaiból azáltal, hogy mintegy magánadót
vonnak ki a termelô munkával és termelô beruházásokkal foglalkozóktól.
A probléma nem önmagában az üzlettel vagy a piaccal van, hanem a
súlyosan megromlott globális gazdasági rendszerrel, amely messze az
emberi ellenôrzés hatókörén túl működik. E rendszer dinamikája
olyannyira hatalmassá és rendellenessé vált, hogy a vállalati
menedzserek számára is egyre nehezebb a közérdek képviselete, erkölcsi
értékeik szilárdságától és elkötelezettségüktôl függetlenül."
Korten könyvébôl
ez a kis idézett rész is rámutat arra, hogy az értéktermelô és a
gazdasági életet felpezsdítô kapitalizmuson belül talajt kapott és
elburjánzott egy negatív irányzat, amely magának a kapitalizmusnak
szab új irányt, a maga szempontját elôtérbe helyezve, és az állami
adminisztrációkat kényszerpályára szorítva, világméretű gazdasági és
politikai diktatúrát folytat. Ennek a felismerésnek a logikájából az
következik, hogy a világ gazdasági és politikai folyamatait már nem az
államok kormányai, politikusai irányítják, hanem valahol, valaki
mások, akik létrehozták és működtetik az öntövényű és önérdekű
nyomulást.
Ennek azonban ellentmond a látszat, a világ 7+1 vezetô hatalmának a
kormányai összeültek Genovában, hogy összehangolják gazdasági
politikájukat nagy felelôsséggel a világ sorsát érintô kérdésekben. A
hét legnagyobb ipari hatalom (USA, UK, Japán, Németország,
Franciaország, Olaszország, Kanada) és a régi szimpátiák alapján
(persze érdemtelenül) a Szovjetunió, illetve most már Oroszország.
Az államfôi/kormányfôi szinten összeült háromnapos tanácskozás a
hivatalos nyilatkozatok szerint “keresi az együttes cselekvés
lehetôségét a szegénység és a nagy járványok elleni küzdelemben, a
környezetvédelem területén, és igyekszik közös álláspontot kidolgozni
a közel-keleti és a balkáni válság rendezése érdekében". A fórum
vendéglátója Silvoio Berlusconi olasz miniszterelnök, jelen van George
W. Bush amerikai elnök, Tony Blair brit miniszterelnök, Koidzumi
Dzsunicsiro japán miniszterelnök, Jean Chrétien kanadai kormányfő,
Jacques Chirac francia elnök, Gerhard Schröder német kancellár, és a
ráadás Vlagyimir Putyin orosz államfő. A genovai csúcs vendége volt
Kofi Annan ENSZ-főtitkár, akárcsak több fejlődő ország vezetője. Egy
idô óta ez a G7+1, vagy most már számtanilag egyszerűbben G8
értekezlet valamiféle politikagyártó világfórumként szerepel, talán
annak igazolásául, hogy látható és demokratikusan megválasztott
személyek irányítják a világpolitikát.
Egy idô óta feltűnést keltôen történik a nyolcak tanácskozása, a
feltűnést globalizmus-ellenes tüntetések (Seattle, Prága, most Genova)
gerjesztik. Így jobban odafigyel a világ arra, hogy így készül a
politika. A magasrangú tanácskozók biztonságáról minden korábbinál
nagyobb mértékben gondoskodtak. Mintegy húszezer rendfenntartó
(rendőr, csendőr, pénzügyőr) őrizte állig felfegyverkezve a
találkozónak otthont adó középkori városközpontot, az úgynevezett
vörös zónát. A várható incidensekre való tekintettel a nagyhatalmak
vezetőit a kikötőben horgonyzó tengerjáró hajón szállásolták el.
Lezárták a kikötő, a repülőtér, a vasútállomások környékét és
autóutakat, a város központjában útelzáró rácsokat állítottak fel, a
kikötőben a haditengerészet egységei járőröztek, a repülőtéren
légvédelmi rakétákat helyeztek el. Százezer tüntetôt vártak, az
utazási irodák már hónapokkal elôtte hirdették az eseményre a
különjáratokat.
Ahol ennyi ember van, ott kell történni valami rendkívülinek. Július
20-án, pénteken kezdôdött a háromnapos konferencia. Szombaton már
jelentették az összetűzéseket a budapesti lapok:
“A nagyhatalmak tanácskozásának napirendjén szereplő témákat háttérbe
szorította a globalizációt ellenző tüntetők akciósorozata, amelynek
keretében a keményebb tiltakozás hívei be akartak hatolni a
csúcstalálkozó színhelyéül szolgáló történelmi városközpontba, a
rendőrségi barikádokkal lezárt »vörös zónába«. Főleg anarchisták,
zöldek, ijfú kommunisták alkották a tiltakozók seregét, amelynek
azonban csupán egy része választotta az erőszakot. Több helyen számos
európai országból érkezett anarchisták fosztogattak, gyújtogattak,
gépkocsikat rongáltak meg. Egy halálos áldozat mellett még legalább
nyolcvanöt ember szenvedett könnyebb vagy súlyosabb sérülést a pénteki
összecsapásokban. Egy fiatal lány és egy csendőr állapota
életveszélyes.
A liberálista Magyar Hírlap színes riportot közöl július 21-én az
elôzô napok eseményeirôl:
“...Újra egy fordulóhoz érünk. A sor már kígyózik elôttünk, többszáz
rendôr teljesen felfegyverkezve, golyóálló mellényben, pajzsokkal és
gumibotokkal feszeng. Van köztük egy-kettô, aki az anarchistákhoz
hasonlóan kendôvel és napszemüveggel takarja el az arcát. Ijesztô ez a
kékség, de valószíneleg ôk is tartanak tôlünk. Az egyik oldalamon egy
szerzetes sétál és rózsafüzért szorongat a kezében, arrébb néhány
méterrel pedig egy tibeti szerzetes ütögeti a dobokat. Ez a
sokszíneség fantasztikus.
Emberjogi aktivisták plakátolnak a tibeti, a törökországi és az iráni
állapotok ellen, környezetvédôk tiltakoznak az üvegházhatásért
szerintük felelôs gazdasági vezetô államok tétlensége miatt, továbbá
matricák hirdetik mindenhol: »Genova és a világ nem eladó, nincsenek
határok és tiltakozunk a fasiszta ideológiák ellen«.
Odébb fehérre mázolt kezek emelkednek a magasba: a pacifisták között
karneváli a hangulat. Bekapcsolódik a menetelésbe egy rezesbanda, az
Internacionálét és más, régrôl ismert balos dalokat játszanak. A
fiatalok vörös csillagos lobogókat és óriási Che guevara-zászlókat
rángatnak és éneklik boldogan a szocialista dalokat.
Még a tüntetés elôtt, délelôtt a kihalt utcákat jártam, amikor
véletlenül betévedtem az Olasz Kommunista Párt ünnepi ebédjére. Jól
öltözött idôs férfiak és Lenin-szakállas fiatalok ültek összetolt,
vörös abroszos asztaloknál és lakomáztak a vörös falak között. De ezt
alig lehetett látni az ott éktelenkedô Lenin-, Sztálin- és Ho si
minh-képektôl. Na és persze a vörös csillagoktól. A borozgató,
csámcsogó sok kommunista szintén tüntetni készült.
Üvölt a tömeg, sok fiú szoknyában ugrál, mások a fejükre erôsített
virágokkal ütemre bólogatnak. Érezni, számos ember marihuánát szív.
Nem csinálnak belôle titkot. Genovában nincs egyetlen nyitva tartó
üzlet sem. A lakosok elköltöztek, a kirakatokat bedeszkázták, kis
cetliken üzenik, hogy a G8-csúcs után, hétfôn nyitnak újra. A város
teljesen kihalt, talán ez a legijesztôbb. A zsaluk mindenhol szorosan
behúzva, a kapuk leláncolva.
»Nincsenek határok, mi mindannyian emigránsok vagyunk« ‹ skandálja a
tömeg. A tengerrel párhuzamosan haladunk. A G8-csúcs országainak
lobogói mellé érünk. Néhányan ezt meglátva átugranak a korlátokon és
letépik a zászlókat. Egyedül az olasz maradhat. Épp mellettem tépik
szét ezeket, az amerikait pedig egyszereűn elégetik. Orrfacsaró szaga
van a füstölô nejlonlobogónak.
Az Iráni Nemzeti Védelmi Tanács támogatóinak tüntetésén az iráni
vezetôk, Khatami és Hamenei bábuit égetik.
Este nyolc óra van, véget ér lassan az elsô nap tüntetése és indulunk
tömegesen a demonstrálók rendelkezésére bocsátott ingyenes
kempingekbe. Az embereken látszik a megkönnyebbülés, ez ma egy békés
menete volt a kígyózó embertömegnek, akik különbözô okokért, de
hasonló célokért vonultak Genovába.
Péntek délben aztán elszabadul a pokol. Égtelen zajjal, dobszóra,
ritmusra lépkedve megérkezik a négy méter magas falhoz az anarchisták
jól szervezettnek tűnô hadserege. A vörös zónát, amely körbeveszi az
állam- és kormányfôk csúcstalálkozójának otthont adó reneszánsz
palotát, több ezer rendôr állja körbe. Az anarchisták több ezren
lehetnek, a tegnap békésen tüntetôk ma inkább a város másik felére
mentek. Fekete ruhás fiúk és lányok érkeznek, gázmaszkban, szivaccsal
bevonva, és itt vannak a fehér overallosok is, baseballütôkkel,
bukósisakban. A koponyafejes zászlók alatt a sereg harcra kész.
Egy leszakadó szabadcsapat közben két utcára innen feltört egy
szupermarketet, ahonnan ujjongva szórják ki az élelmiszereket.
Egy üres üveg repül a rendôrök irányába, egy rendôr erre provokálóan
mutogatni kezd. A többiek lefogják, de már késô. Mintha adott jelre
történne, az anarchisták megindulnak. Neki a rendôrsorfalnak. Aki
visszapattan, igyekszik távolodni, akit a zsaruk elkapnak, nem ússza
meg gumibotozás nélkül. A rendôrök egyszerre könnygázlövedékeket lônek
a tömeg irányába, vízágyú érkezik bevetésre. A rendôrök taktikája
eleinte sikeresnek bizonyul: könnygázlövedékkel távol tartják a
fiatalokat a kordontól, kitámadnak, majd hirtelen járművekbe szállnak,
és visszasietnek a falhoz. Egy rendôr elveszti a fejét, nem messze
innen levegôbe lô, hogy utat engedjenek motorjának.
A tüntetôk egy csoportja erre a mentôállomás ellen megy, kôzáport
zúdít az épületre. Akármerre nézek, mindenhol a fekete ruhások hordái
randalíroznak. Délutánra úgy tűnik, csak a »vörös zóna« tart ki,
egyébként az anarchistáké az egész belváros. És bent a palotában a
nyolc vezetô csúcsa még el sem kezdôdött."
A harmadik napról
a Magyar Nemzet így számol be:
“Kora hajnali rendôrakcióval kezdôdött tegnap a hét legfejlettebb
ipari hatalom és Oroszország (G8) genovai csúcstalálkozójának harmadik
és egyben utolsó napja, amelynek legfôbb programja az amerikai‹orosz
elnöki találkozó, valamint a közös zárónyilatkozat közzététele volt.
Rendkívül zaklatottan indult a találkozó harmadik napja is: az olasz
rendfenntartók nem sokkal éjfél után erôszakkal behatoltak két
általános iskola épületébe amely a globalizációellenes csoportokat
összehangoló szervezet, a Genoa Social Forum (GSF) sajtóirodája és
»betegápoló központja« volt. Szombaton 155 személy, köztük 73 rendôr
sebesült meg, 23 tüntetôt tartóztattak le.
Carlo Giuliani, akivel pénteken Genovában a G8-as csúcstalálkozó és a
globalizáció elleni tüntetés során egy csendôrgolyó végzett, eddig is
ismert volt a rendôrök elôtt. A fiatalember a »punk bestia« csoporthoz
tartozott, és már korábban is meggyűlt a baja a rendfenntartó
szervekkel. Egyszer tiltott szúrófegyver birtoklásáért, hatósági
közeggel szembeni ellenszegülésért, illetve annak sértegetéséért
vették ôrizetbe ‹ jelentette az AFP rendôrségi forrásokra hivatkozva."
A nagyhatalmi találkozó és a hozzá megrendezett tüntetés együvé
tartoznak, a bolsevisták túlélték a 20-ik századot, köszönik, jól
vannak, újra kezdôdik a százéves elôadás: döntsd a tôkét! Fidel
Castro, a túlélô bolsevizmus amerikai szimbóluma is megnyilatkozott,
mondván hogy a kapitalista rendszerek a “neoliberális globalizációt"
erôltetik a világra, dehát ez a politika és az ezt képviselô
intézményrendszer bukásra van ítélve. Ezt és a tüntetések részleteit
közölték a lapok világszerte, de a tanácskozás zárónyilatkozatának nem
akadunk nyomára. A tüntetés részletei fontosabbak voltak a sajtó
részére, mint a tanácskozás tárgya.
Furcsa dolog a hazai baloldal, és annak lapja a Népszabadság is, úgy
is mint a nemzetközi pénzvilág védelmezôje ‹ például Csurka István
nézeteivel szemben ‹, mégis ezzel a genovai globalizációellenes
felvonulással kapcsolatban így ír: “A neoliberális elit akarata
határozza meg a legfőbb döntéseket a világgazdaságban és a
világpolitikában. Ez ellen tenni lehet és kell, Magyarországon is ‹
többek közt ez hangzott el azon a beszélgetésen, amelyet az elmúlt év
nagyobb globalizációellenes megmozdulásain ‹ Prágában és Göteborgban
is ‹ megjelent hazai szervezetek tagjaival folytatott lapunk
munkatársa. Közülük néhányan Bonnba, a klímakonferencia kapcsán
rendezett demonstrációra utaztak. Barátaik Genovában is ott vannak.
Móra Vera, az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület, Sebestyén
György, a Baloldali Alternatíva Egyesülés, Takács Gábor, az Energia
Klub, Kiss Edgár, a Védegylet, Fidrich Róbert pedig a Magyar
Természetvédők Szövetsége aktivistája."
Tehát aktív szervezetek vannak, van pénzük külföldi tiltakozásokra
utazni a “neoliberális elit" ellen. És jól is mondják, nem az
összejött államvezetôket kárhoztatják, hanem ‹ mint a fent említett
Sebestyén György a Népszabadságban ‹ a nyilván háttérben álló
döntéshozókat: “A háttérben a neoliberalizmus térhódítása, illetve a
szociáldemokráciának a nyolcvanas évekbeli kiüresedése áll. Egy szűk
gazdasági-kulturális érdekcsoport dönt a dolgokról. Hogy mit
mondhatunk a multik tíz évéről Magyarországon? Na, nem kell őket
félteni. A profitot kiviszik: a lehető leggyorsabban, a lehető
legtöbbet." Móra Vera megmagyarázza: “A lobbik már rég beépültek a
döntéshozatali mechanizmusba". Fidrich Róbert tisztázza a dolgot:
“Amikor mi globalizációról beszélünk, az a gazdasági globalizáció. A
tömegek ez ellen tiltakoznak... Sokat tettek, igaz, de sok a negatívum
is. Vámszabad területen dolgoznak, óriási adókedvezményt kapnak. Ha az
lejár, megváltozik a vállalat neve, hogy megújíthassák. Így az állam
óriási bevételtől esik el. A környezetvédelemben pedig nem hiszem,
hogy a régi, összeomlott nehéziparunk lenne a mérce. Gondoljunk
például arra, milyen eredményesen verték szét a Magyarországon
korábban bevált üvegvisszaváltó rendszert. Ma a megvásárolt termék jó
része hulladék."
Zavaros a kép,
a tüntetôk hangoztatják az országnak, a magyar nemzetgazdaságnak a
sérelmeit. Valóságos sérelmeket sorolnak fel, mintha ôk védekeznének a
globalisták veszélyei ellen. De mert a randallírozás olyan elítélendô
módon megy végbe, a közvélemény a tanácskozó nagyhatalmi vezetôknek, a
megtámadottaknak adják szimpátiájukat ‹ akik mögött és helyett,
Professzor Korten szerint is egy szűkkörű pénzügyi elit hozza meg a
döntéseket. Másszóval a nagyhatalmi vezetôk elleni tüntetést a
közvélemény elítéli, mint kommunista agressziót, és szimpátiáját adja
a politikusoknak, akik mögött nyomul károkozóan a tôke.
A külföldi tôke még nem feltétlenül globális nyomulás. Magyarországnak
szüksége van a külföldi tôkére, ami eredményt elért, azt annak
köszönheti, hogy hozzá tudja adni a tôkéhez a szükséges termelési
tényezôket. Tôke hiányában a saját termelési tényezôk tétlenek
maradnak. A befektetô egyetlen motivációja a profit ‹ akár tetszik ez,
akár nem. Beszélnek spekulációs tôkérôl és működô tôkérôl. Elôbbi nem,
utóbbi kívánatos. Persze a képlet nem ilyen egyszerű, a működô tôke is
spekulatív ‹ és lehet-e azt, hogy milyen, elôre megszimatolni?
Magyarországnak egy módja van rendbehozni a gazdaságát: fizeti a régi
adósságot, magas profitot biztosít a befektetôknek, és (mert a
termeléshez csak munkával járulhat hozzá) magas tudással és
szorgalommal járul hozzá a termeléshez. Tehát, egy darabig még
kizsákmányoltatja magát, amit remélhetôen fokozatosan csökkenthet.
Ehhez kell állandó éberség és jó gazdaságpolitika. Ezért van szüksége
az országnak olyan kormányzatra, amely elkötelezett a nemzet
felemelkedésére.
‹‹‹‹‹‹‹
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövô
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||