| |
|
|
Szlovákia lecsúszott a Balkánra
Szlovákiában mindent a magyarellenesség nézôpontjából határoznak meg.
Ez ma a szlovák iránytű. Július 4-én létrejött a magyarság
közigazgatási széttagolásának törvénye. A parlamenti szavazás “a
nemzeti bolsevizmus gyôzelme volt" ‹ pozsonyi magyar vélemény szerint.
A pozsonyi parlament törvényre emelte a nagyon régtôl vita alatt folyt
ún. közigazgatási reformot, ami minden, csak nem az, aminek létrejötte
egyik feltétele volt az Európai Unióba való felvételüknek.
Nyugaton alapelv az alulról építkezô demokrácia, vagyis a központi
kormányzással szemben azon elv, ami szerint a helyi önkormányzatok
maguk döntenek területük gazdasági és közigazgatási kérdéseiben.
Magyarországon Budapest rohamos fejlôdése a 19-ik századvégen
meggyengítette a vármegyék önkormányzatát, majd a kommunista
központosítás véglegesítette a központi kormány túlhatalmát, amibôl
úgy-ahogy kilábalt az ország az utóbbi tíz évben. Hasonló folyamat
ment végbe Szlovákiában is, csakhogy ott a központi kormányzat
változatlan maradt, és a társadalom sincsen olyan szinten, hogy
követelné a községi, járási és megyei önkormányzatot. Soha nem is
került volna szônyegre a közigazgatási reform, ha azt az Európai
Bizottság nem sürgette volna. A legutóbbi sürgetés olyan megjegyzéssel
történt, ami szerint ha a szlovák kormánypártok nem egyeznek meg a
közigazgatási reform kérdésében, az ország nem csatlakozhat az elsôk
között az Európai Unióhoz.
A pozsonyi parlament magyar pártja, a Magyar Koalíció Pártja (MKP)
minden más pártot megelôzve elkészítette a közigazgatási reform
tervezetét, hiszen ebben látta meg a lehetôséget, hogy a felvidéki
magyarság, legalább helyi szinten végre a maga urává váljék.
A múlt század nagyhatalmi politikájával szemben, ami teljesen
figyelmen kívül hagyta a gazdasági és etnikai régiók együvé
tartozását, a mai európai felfogás a régiók fejlesztésével kívánja
serkenteni a gazdasági életet, és egyúttal csökkenteni az etnikai
feszültségeket. Azt, hogy mely régiók képeznek gazdasági egységet,
közgazdasági szakértôk tudják elbírálni. A régiók etnikai képéhez elég
a népszámlálási statisztika.
A Felvidéken ‹ akár csehszlovák akár szlovák kormányzat alatt ‹
valahányszor változtatták a megyék és járások térképét, abban a
legfôbb szempont az volt, hogy a közigazgatási egységekben ne
kerüljenek jelentôs, netán többségi helyzetbe a magyarok. A magyar
párt úgy érezte, hogy 83 év után kikényszeríthetô olyan
vármegyerendszer, amiben a magyar népelem közigazgatásilag is együtt
van. Ehhez reményt adott az is, hogy Szlovákia nemzetközi
dokumentumokban kötelezte magát arra, hogy ahol a nemzeti kisebbség
többségben van, ott lesznek helyi vagy önkormányzati szervei, és a
döntéshozók semmiképpen sem változtatják meg a vegyes lakosságú
területek nemzetiségi összetételét. Ennek alapján készítette el a
Magyar Koalíció Pártja Komárom megye létrehozásának javaslatát, amely
hat környezô járást fogna egybe. Ebben a megyében a magyarok száma kb.
50 százalékos lenne. (Szlovákiában a magyarság a Pozsonytól az ukrán
határig terjedő összefüggő déli, Magyarországgal határos területen él.
523 településen a magyarok száma meghaladja a 10 %-ot, ebből 272
településen a lakosság több mint 80 %-át, 150 helységben pedig több
mint 50 %-át teszi ki. A dél-szlovákiai járások közül a
dunaszerdahelyiben (87,23 %) és a komáromiban (72,25 %) a magyarság
többséget alkot. ‹ (HTMH. 1996. februári adat).
A szlovákiai magyarok elvárásai összhangban vannak a nemzeti
kisebbségek védelmének keretegyezményével, az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése által elfogadott 1201-es ajánlás 11. pontjával, amely a
szlovák‹magyar alapszerződésben is szerepel. Szlovákia kötelezte
magát, hogy azokban a régiókban, ahol a nemzeti kisebbség többségben
van, lesznek helyi vagy önkormányzati szervei, és hogy a pártok
tartózkodnak azoktól a rendelkezésektől, melyek megváltoztatnák a
vegyes lakosú területek nemzetiségi összetételét. Az Európai
Biztonsági és Együttműködési Szövetség lundi ajánlása és az alkotmány
értelmében is a nemzeti kisebbségeknek joguk van részt venni az őket
érintő kérdések megoldásában.
Biztató volt
egy józanfejű szlovák tudós, Miroslav Kusy véleménye (Sme, 2001 jan.
31.):
“Az európai szubszidiaritás elvén alapuló területfelosztási reform
kulcsfontosságú változások meghatározója, amely megfelel Szlovákia
európai integrációs törekvéseinek, és a kormány és az egész
kormánykoalíció legnagyobb ütôkártyája. A magyar politikusok azon
követelései, hogy a reform során vegyék figyelembe a Szlovákiában élô
magyar kisebbség hosszú távú érdekeit, igényeit és különleges
helyzetét, megalapozottak. Ez a kisebbség hosszú ideje Dél-Szlovákia
területén él, és legfôbb ideje véget vetni művi területi és
közigazgatási felosztásának, amely Csehszlovákia megalakulásával
kezdôdött. A magyar kisebbség történelmileg stabil, természetes
területi-etnikai egységet képez, amelyet maximálisan figyelembe
kellene venni az új megyék kialakításakor is. Akkor megfelelne a
kormányprogramban vállalt kötelezettségnek is, miszerint “a kormány
biztosítja mindennemű feltételeit annak, hogy a nemzeti kisebbségek
kultúrája egyenrangúan fejlôdjön és elfogadja azok támogatásának új
alapelveit..."
Az ilyen nagyon ritkán található idézet ellenében tengernyi
türelmetlen magyarellenes írás jelenik meg Szlovákiában. Heti- és
napilapok szakosodnak a fajgyűlöletre, primitív olvasótáborukat a
magyargyűlölettel tudják megtartani.
A magyar párt terve erôs ellenzést váltott ki a parlamenti politikai
pártokból is. Két éve folyik a dühödt támadás a Komárom-megye terv
ellen. A Magyar Koalíció Pártja része a kormánykoalíciónak, részes
Szlovákia kormányzásában. A sokféle magyar párt példás egyesülésben
jelentôs erôvel került be a pozsonyi parlamentbe és kormányba, az MKP
nélkül nem sikerült volna három évvel ezelôtt Meciart leváltó kormányt
alakítani. A magyarok ezért politikai viszonzásra számítottak. Ez a
számításuk egyre-másra nem valósult meg. Számos eredményt elértek, de
messze nem annyit, és nem a legfontosabbakat, mint amiben
reménykedtek.
A magyar párt Komárom-megye tervét a kormánykoalíció és a kormány
szlovák tagjai egyaránt elutasították. A magyar pártnak éppen elege
volt ebbôl a játékból, vezetôi kilátásba helyezték, hogy kilépnek a
kormánykoalícióból, ami kormánybukást vonna maga után és annak
esélyét, hogy Meciar pártja alakít új kormányt. Ezt persze még kevésbé
akarják a magyarok, ezért a szlovák partnerek állandóan visszaélnek a
helyzettel. Végülis megállapodtak abban, hogy egy 12 vármegyés
felosztást támogat a kormány, amely kedvezôbb lenne a magyarok
részére, mint az amihez az ellenzék ragaszkodik.
A kormány megtette a javaslatát a 12 megyés megosztásra, de a végsô
szavazás során a 8 megyés megoldásra szavazott a Mikulás Dzurinda
vezette Szlovák Demokratikus Koalíció is, és a Pavol Hamzík nevével
fémjelzett Polgári Egyetértés Pártja is. A szavazás érdekessége, hogy
a koalíciós honatyák túlnyomó része ‹ közöttük maga a miniszterelnök
is ‹ a kormányzati javaslat ellen szavazott. Ez már tömény Balkán!
Bárdos Gyula MKP frakcióvezetô szerint “ez nem közigazgatási reform,
hiszen megbuktak az önkormányzatiság és a központi hatalom elosztása
elôtt utat nyitni hivatott törekvések". Csáky Pál
miniszterelnök-helyettes szerint a történtek “éles válsághelyzetet
teremtenek", amelyre minden politikai pártnak, így az MKP-nek is
“nagyon egyértelműen kell reagálnia".
A szavazást követôen
egyébként Viktor Niznansky, a reform végrehajtásáért felelôs
kormánybiztos azonnal bejelentette lemondását. Ugyanígy döntött Ivan
Miklos miniszterelnök-helyettes. Igaz, ô a közigazgatási reform
koordinációjáért felelôs posztját adja fel, de a kormányfô-helyettesi
teendôit a továbbiakban is ellátja.
Olvasóink bizonyára ismerik Szlovákia etnikai térképét, annak déli
részén a magyar falvak, városok földrajzi vonulatát. A mellékelt
térképrôl elsô látásra is leolvasható a szándék: a függôleges
tagolással szétdarabolt magyar etnikumhoz északra nyúló területek
csatlakoznak ‹ ennek a beosztásnak egyetlen célja van, a magyarság
kiszorítása az önkormányzati közigazgatásból.
A magyarok teljes joggal tehetnek panaszt a meghozott törvény miatt,
mert az szembenáll az alapszerzôdéssel és az EU-elôírásokkal. Jó
kérdés azonban, hogy a nyugatiak kiállnak-e követeléseik mellett? A
gyakorlat azt mutatja, hogy éles vita esetén a követelményekkel
szemben az államok törvénykezési szuverenitása nagyobb súlyt kap. Ám
az is igaz, hogy ilyen szögesen ellentétes törvénykezés még nem
történt a csatlakozni kívánó államok részérôl.
A Magyar Koalíció Pártja is nehéz idôszak elôtt áll. A magyar
pártoknak ez az egységszervezete csak azért tudott létrejönni, mert a
szlovák választási törvény kis pártokra elônytelen szabályzata miatt
az érvényesülés egyetlen pártba szervezést követelt meg. És megmaradni
is csak azért tudott, mert ez biztosított a magyarság számára
számarányát is meghaladó politikai képviseletet. Ugyanez vonatkozik a
kormányzati pozíciókra, azonban ennek fennmaradása illetve értelme
ezek után már vitatható.
A szervezeti egység nem jelenti azt, hogy a kereten belül teljes az
egyetértés. Ahány párt annyi vélemény, és ahány válságos helyzet,
annyi állásfoglalás. Válságos helyzet pedig szünet nélkül van, mert
szünet nélkül jelen van a szlovákok félelme, ami gerjesztett félelem.
A szlovákiai magyar párt nagy erôfeszítéssel tud csak egyben maradni.
A magyar etnikumot egybefoglaló vagy legalábbis nem szétszedô
vármegyerendszernek, a Komárom megye létrehozásának hívei nehéz
küzdelmet vívtak az MKP Országos Tanácsa június 30-i gyűlésén a
közigazgatási reformtervezet 12 megyével számoló változatának
híveivel. Az elôbbi követelménnyel szemben az utóbbi elvtelen
megalkuvásnak számított. Az elôbbinek egyetlen szlovák képviselô
támogatója nem volt, utóbbit vékony szavazattal a kormány magáévá
tette.
A pozsonyi Új Szó beszámolóiból tudjuk az alábbi drámai részleteket:
Csáky Pál, az MKP miniszteri klubjának elnöke, pártja Országos
Tanácsának gyűlését követően elmondta, ő nem szavazta meg a 12 megyére
szóló határozatot. Bárdos Gyula frakcióvezető sem támogatta, és Duray
Miklós is ellene szavazott. “Az Országos Tanács egyetértett a
Csallóköz és a Mátyusföld szétdarabolásával" ‹ kommentálta a szavazást
Duray. “Bodrogköz és Ung-vidék lakosságának nem lesz lehetősége
beleszólni saját ügyeibe. Politikailag nagyon alacsony színvonalon
vannak az Országos Tanács tagjai" ‹ jelentette ki Duray, aki a
sajtóirodának elmondta, az MKP feltételei között szerepel, hogy
Kelet-Szlovákiában oldják meg Bodrogköz, Királyhelmec és Nagykapos
kérdését, továbbá ne darabolódjon szét a Csallóköz. A Dunaszerdahelyi
és a Galántai járást a Nyitraihoz, Bodrogközt és Királyhelmec térségét
a Kassai megyéhez kellene csatolni. “Már nem beszélünk az úgynevezett
Komárom megyéről" ‹ mondta a párt alelnöke.
Az ülésen különféle vádak hangzottak el azok címére, akik a 12-es
rendszert támogatták: Csáky Pál szerint gazdasági érdekek játszanak
szerepet, konkrétan a Transpetrolhoz közel álló csoportosulásnak
nevezte őket. Többen helyi érdekek miatt nem szavazták meg a
határozatot, hiszen egyes szűkebb régióknak nem felelne meg a 12
megye. Bugár Béla elmondta: az Országos Tanács nem a reformról
döntött, hiszen a parlamenti szavazásról nem esett szó, csupán a
miniszterekéről. Elmondta: mivel a 8-as megyerendszer nem fogadható
el, csak úgy lehetett “helyzetbe hozni" az MKP frakcióját, ha a 12-es
rendszer kerül a parlamentbe, hiszen a baloldal és a Polgári
Egyetértés Pártja (SOP) akár ellenzékkel együtt is támogatná a nyolcas
javaslatot. Ezt pedig az Országos Tanács több határozatban is
elutasította. “Valójában mindkét csoportosulás a szlovákiai magyarság
érdekeit tartja szem előtt, más-más szemszögből" ‹ mondta Bugár.
Hozzátette, nem szabad megengedni, hogy a nyolcas javaslat a parlament
elé kerüljön, hiszen ez kormányválságot idézhet elő.
Kéretik érzékelni,
ezek után milyen állapotot okozott a parlamenti szavazás eredménye a
magyar pártban, amely eredmény a 12-megyés megoldásnál még sokkal
rosszabb 8-megyés megoldást foglalta törvénybe. Mint amikor a vihar
elviszi az évi termést. Nem is történt reform, hiszen a meghozott
törvény lényegében változatlanul hagyta az ország korábbi területi
felosztását, ahogy azt Meciar megalkotta. Megmaradt az állam döntô
szerepe minden kérdésben, a központi ellenôrzéssel együtt. A magyarok
szétszórtságán sem tértént változás, ezután sem lesz olyan megye, ahol
a magyarság létszáma eléri az egyharmadot. A kelet-szlovákiai, csaknem
ötven százalékban magyar ajkú tőketerebesi járást sem csatolták Kassa
megyéhez, hanem a zömében szlovákok és részben ukrán kisebbség által
lakott Eperjes (Presov) megyében hagyták.
“A parlament mostani döntésével végképp megfeneklett Szlovákiában a
demokratizálási folyamat, mert a másodfokú önkormányzatokat nem az
európai értékrend alapján hozták létre ‹ nyilatkozott Bugár Béla, az
MKP elnöke majd hozzátette: a Meciarék által megszabott megyehatárok
konzerválása különösen a magyarokat, de a déli régiók valamennyi
polgárát hátrányosan érinti, hiszen politikai és gazdasági szempontból
továbbra is a periférián maradnak, kevés beleszólási joguk lesz a
közügyek intézésébe. Civilizált oszágban a kormányfő lemond, ha
ennyire megcsonkítják az eredeti kormányjavaslatot ‹ mondta Bugár.
Fejlemény lapzárta elôtt
A magasabb önkormányzati egységek létrehozására vonatkozó parlamenti
szavazás után a Magyar Koalíció Pártjának frakciója az alábbi
sajtónyilatkozatot tette:
“A Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselôi elhatárolódnak a
magasabb közigazgatási egységek önkormányzatáról elfogadott
törvénytôl. A kormány által beterjesztett törvényjavaslatot ‹ amelyet
a parlament július 4-én koalíciós megegyezés nélkül fogadott el ‹
azért utasítja el, mivel azt a területi-politikai berendezkedést
törvényesíti, amelyet 1996-ban Vladimir Meciar nacionalista kormánya
fogadott el egy centralista törvény által. A most elfogadott törvČny
nem felel meg Szlovákia természetes regionális tagozódásának, a
regionalizmus gazdasági, földrajzi, történelmi, kulturális és etnikai
alapjainak, ellentében áll a regionális önkormányzatokról szóló
európai charta alapelveivel, korlátozza a kisebbségek hatékony
részvétele jogának alapelvét azokban a kérdésekben, amelyek az általuk
lakott régiókra vonatkoznak. A jogi norma elfogadása azon parlamenti
politikai erôk együttműködésével vált lehetôvé, amelyeket az
önkormányzat-ellenesség és a magyarellenesség-orientáció köt össze.
Egy ilyen együttműködés azért alakulhatott ki, hogy megerôsítse a
közigazgatás etnikai jellegét. Ezért az MKP határozottan
visszautasítja ezt a törvényt és nem vállal felelôsséget azokért a
politikai következményekért, amelyek a törvény érvényesítése során
keletkeznek." (Pozsony, 2001. 07. 04.)
A megszállt felvidéki magyarság pártja július 2-ára hívta össze a párt
járási szervezeteinek elnökeit, velük is a kialakult helyzetrôl
kívánnak tanácskozni, augusztus második felében pedig újabb rendkívüli
ülést tart az MKP országos tanácsa, amelynek tulajdonképpen egyetlen
napirendi pontja a felvidéki magyar párt további kormányzati
szerepvállalásának a megítélése lesz.
A Magyar Koalíció Pártjához hasonló lépésre készül egyébként a szlovák
Kereszténydemokrata Mozgalom is. Ôk is felkérték az államelnököt,
Rudolf Schustert, hogy ne írja alá a parlament által elfogadott
törvényeket, egyszersmind a kereszténydemokraták is felül akarják
vizsgálni kormánykoalíciós szerzôdésüket.
“A koalíció ‹ a kormányfővel az élén ‹ nem áll a helyzet magaslatán.
De iure még van, de facto már nincs kormánykoalíció" ‹ nyilatkozott
Bárdos Gyula az MKP nevében.
“Még keményebb törvényt fogadtak el, mint feltételeztük. Kivették a
rendkívül fontos önkormányzatisági elveket, a régiók nem köthetnek
szerződést külföldi régióval és a kormány bármikor megszüntetheti a
regionális döntést" ‹ mondta Bugár Béla, az MKP elnöke ‹ szerinte
továbbra is a kormány felügyeli az önkormányzatokat, és Szlovákia nem
demokratikus irányba fejlődik.
Az Országos Tanács döntéséig az MKP nem vesz részt a kormánykoalíció
politikai szerveinek ülésein, és nem tekinti magára nézve kötelezőnek
a partnerekkel kötött egyezségeket.
A kör bezárult, a szlovákok most úgy lépkedtek Európa felé, hogy
visszacsúsztak a Balkánra.
Csapó Endre (Ausztrália)
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés elsô törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Gyôzött a Balkán Romániában
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások elôszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
| |||||||||