Teleki Júlia: "Keresem az apám sírját"
Magyar Szó, HUNSOR.nu, március., 2001.

Az atrocitások felkutatására kevés idő maradt, de ez nem lehet két-három hónapos munka -- hallottuk Teleki Júlia könyvének muzslyai bemutatóján.

Az 1944/45-ös ártatlan magyar áldozatok emlékét(45.000/50.000 magyar lett kivégezve Délvidéken) nem szabad átengedni a feledésnek, annak ellenére sem, hogy a történtek óta már több mint fél évszázad eltelt, s hogy az emberek még ma sem szívesen emlékeznek vissza ezekre a napokra.

Történelmi értékű volt Nenad Canaknak, a Tartományi Képviselőház elnökének a gesztusa és a tartományi szintű tényfeltáró bizottság megalakítása is bizalomkeltő. Sajnos, egyre kevesebb élő szemtanúja van az atrocitásoknak, ami azt is jelenti, hogy mind kevesebb idő van ezeknek az eseményeknek a feltárására. Másrészt viszont ez egy komoly kutatómunka, amelyet nem lehet két-három hónap alatt elvégezni; ehhez többévi alapos kutatásra lesz szükség -- hallottuk a muzslyai Petőfi ME székházában csütörtökön este, Teleki Júlia Keresem az apám sírját című könyvének a bemutatóján.

Balla Lajos Laci, népképviselő, a könyv recenzense méltatta a szerző bátorságát, aki vérzivataros időkben is vállalta az események feldolgozását, s közben aktív résztvevője volt a háborúellenes megmozdulásoknak. Mint mondta, a könyv története is azt bizonyítja, hogy nem az erő kinyilvánítása teszi az embert emberré.

Teleki Júlia, a könyv szerzője, személyes élményként élte át a második világháború végén lezajlott eseményeket (csúrogi lakosként, egyéves volt, amikor édesapja áldozatul esett). Megható szavakkal szólt a könyv elkészítésének a történetéről, a saját, valamint a csúrogi, zsablyai és a mozsori magyarok szomorú sorsáról. Zaklatásban volt része ugyan a könyv megírásakor, de mint mondta, az ártatlan áldozatok megérdemlik legalább azt az elégtételt, hogy az utókor előtt feltáruljon az igazság a sorsukról, és hogy méltó helyük legyen a történelemben -- hiszen csak azért estek áldozatul, mert magyarok voltak.

A könyvbemutató alkalmat nyújtott arra is, hogy szóljanak a Muzslyán lezajlott megtorlásokról. A faluban nem volt ugyan annyi áldozat, mint másutt, de a kivégzettek többsége itt is büntetlenül vált a bosszú áldozatává.

írta K. I.

forrás://Magyar Szó, Újvidék