A csángó holokauszt
Magyar Demokrata, HUNSOR.nu, 2001., március

Egy szeptemberi délelott hattagú küldöttség érkezett a moldvai Klézsére. A román oktatási minisztérium és a bukaresti Kisebbségi Hivatal magyar nemzetiségu szakemberei, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének két hölgytagja azt mérte fel, milyen igények mutatkoznak a magyar tanítási nyelv bevezetésére a csángók lakta községben. A kis csoporthoz csatlakoztak azok a szülok is, akik gyermekeik számára az anyanyelvu oktatást kérték.

A formalitásnak is tekintheto terepszemlét egy 20-25 fos, szemmel láthatóan erosen ittas csoport megjelenése zavarta meg. A társaságot személyesen Ioan Joca (eredeti nevén Zsóka János) polgármester, valamint Klézse katolikus plébánosa és a Nagy-Románia Párt helyi fonöke vezette. A felajzott emberek "le a magyarokkal" és hasonló jelszavakat kiabáltak, szidalmakkal halmozták el a szüloket és a delegáció tagjait. Mi több - az ottani viszonyokra egyébként jellemzo módon - a törvényesség felügyeletével megbízott prefektúra igazgatója, Dumitru Nada is beszállt a balhéba: személyesen kezdte bíztatni az egyre agresszívabbá váló tömeget, hogy álljanak ellen a magyar betolakodóknak, a félelemtol reszketo magyarokat pedig szemberöhögte: "Úgy kell nektek!" A csángószövetségtol érkezett két hölgy menekülése akciófilmbe illett: másodperceken múlt, hogy sikerült kitörniük az autójukat megrohanó és felborítani készülo tömeg gyurujébol.

A Vatikán is felelos

Bármilyen meglepo, a fenti történet csupán a jéghegy csúcsa. S nem csak azért, mert már többször is elofordult a Csángóföldön hasonló eset. (Egy ízben Köto Józsefet, a nemrég leköszönt bukaresti kormány oktatási államtitkárát ütötték kis híján agyon a botokkal felfegyverzett, pálinkával és a helyi plébános igéjével feltüzelt emberek.) Itt sokkal többrol van szó, mint néhány janicsár pap és helybeli pártcsicskás ad hoc akciójánál. A moldvai csángómagyarok helyzete lakmuszpapír, amely megmutatja, milyen is a román kisebbségpolitika valójában. Beke György egyik írásában sorsképletnek nevezi a csángó magyarság szomorú történetét, amelynek árnyéka a ma még virulens kárpát-medencei magyar kisebbségekre is kivetül.

A XXI. század Romániájában, a Szeret és a Tatros partján ma is tiltják az anyanyelv szabad használatát. A magyar származású, de tanulmányaik során a román nacionalizmus legsötétebb eszméivel átitatott katolikus papok jóvoltából Moldva az egyetlen terület Európában, ahová még nem jutott el az anyanyelvu liturgiát eloíró második vatikáni zsinat szellemisége. Ki kell mondanunk: azért, hogy ez a szégyenletes, a mai világban teljesen abszurd helyzet kialakulhatott, a Vatikán is felelos, hiszen tudnak, mert tudniuk kell arról, ami ott történik. Elég, ha II. János Pál 1991-es magyarországi látogatására gondolunk, amikor a moldvai csángók 1200 aláírással ellátott kérelmet juttattak el a szentatyához, hogy gyakoroljon hatást a bukaresti és jászvásári püspökökre az anyanyelvhasználat ügyében. Mindezidáig azonban még csak szóba sem került a kérdés, beleértve a pápa 1999-es - Erdélyt és a katolikus híveket egyébként nagy ívben elkerülo - romániai látogatását is. Mondják persze, hogy a Vatikánban nagyon eros a román lobbi. Ám ezt az érvet meg is lehet fordítani: ha egy görögkeleti ország ilyen eros érdekérvényesítési lehetoségekkel rendelkezhet Szent Péter városában, az eredmények láttán vajon milyen jelzovel minosíthetjük a katolikus magyar lobbit? Ha a Vatikán felelosségét szóba hozzuk, beszélnünk kell magunkról is: a magyar katolikus egyháznak erkölcsi kötelessége lenne, hogy aktív felelosséget vállaljon a moldvai csángókért, ám ennek mai napig nem látni a jelét.

A legújabb fejleményt a jászvásári püspök, Petru Gherghel - eredeti nevén Gergely Péter - kolozsvári látogatása jelentette, ahol a janicsár fopap a szélesebb közönséggel is ismertette nézeteit. (Ha már a janicsároknál tartunk, érdemes tudni, hogy a magyar nyelvu liturgia csángóföldi bevezetését Petru Gherghellel együtt vehemensen ellenzo bukaresti érseket, Ioan Robut eredetileg Rab Jánosnak hívják, s Kézdivásárhelyen élo idos édesanyjával ma is magyarul levelezik.) Petru Gherghel szerint püspöksége hu kíván maradni kétszáz éves hagyományaihoz, ezért a moldvai csángóknak csakis a szertartások hivatalos nyelvén, vagyis románul celebrálhatnak misét. A püspök az anyanyelvi liturgia bevezetéséért folyó aláírásgyujtéseket nemes egyszeruséggel csalásnak nevezte, hozzátéve: a miséket azoknak is román nyelven tartják, akik a "csángó zsargont" beszélik. Gherghel szerint ugyani csángó nyelv nem létezik. Nem mondott újat ezzel a nacionalista nézeteit a püspökség kétszáz éves hagyományaival alátámasztani igyekvo Gergely Péter, ismételhetnénk meg a püspök szavain felháborodott erdélyi magyar sajtóval együtt, hiszen amint a kommentárok is írták, az elnyomásnak, a nyelvi dominanciát tartósító hatalmi praktikáknak valóban mély hagyományai vannak Romániában. És zseniális ráérzéssel jegyzi meg a kolozsvári Krónika publicistája: "A püspök Kolozsvárra csupán egy szónyi újítást hozott: ama kis nyelvi leleményét, amellyel zsargonnak nevezte a csángók nyelvét. De még ezzel a kis újítással is hagyományai talaján maradt. Hiszen a zsargon: tolvajnyelv; akik használják: bunözok. A jászvásári püspök tehát egy szóban mondta ki: bunözok azok, akik ragaszkodnak anyanyelvükhöz, akik használni szeretnék azt életük színterén."

A miniszter játékai

A moldvai magyarság másik nagy problémája a magyar nyelvu tanítás hiánya, noha a liturgiához hasonlóan elvileg itt is meglenne a jogszabályi lehetoség az anyanyelvhasználatra. De hogyan is lehetne magyar tannyelvu oktatás Moldvában, amikor a helyi hatalmasságoktól a törvényességet felügyelo prefektúra-igazgatón át - mint azt mindjárt látni fogjuk - az anyanyelvhasználat jogát kézjegyével biztosító miniszterig mindenki csatasorba áll, ha akár csak egy magyar nyelvu csoport létrehozása szóba kerül? Mit várhatunk a jogszabályoktól, ha maga a törvényalkotó, valamint a törvény ore gördít akadályokat azok érvényesülése elé?

Két évvel ezelott úgy tunt, megmozdul valami. Eloször az Európa Tanács Komlóssy József vezette küldöttsége látogatott el a csángó falvakba, hogy az ott tapasztaltakról jelentést küldjenek Strasbourgba. Aztán Németh Zsolt külügyi államtitkár tett idén tavasszal népes küldöttség élén történelmi látogatást Klézsén és a megyeszékhelyen, Bákóban. A nemzetpolitikai áttörésnek számító vizitet és a lelkes fogadtatást - magyar állami delegáció addig soha nem járt a Csángóföldön - azonban beárnyékolta a helyi lap másnapi szalagcíme: "Klézsén megkezdodött az eroszakos elmagyarosítás!" Megjelentek a hasonló alkalmakkor már menetrendszeruen feltuno, magyarellenes jelszavakat skandáló csoportok is, noha ezúttal (még) nem került sor tettlegességre. Mindenesetre a látogatások megtették a maguk hatását: Andrei Marga, az akkori oktatási miniszter rendeletet hozott az anyanyelven tanuló iskolai csoportok és osztályok létrehozásáról, a Bákó megyei prefektus pedig ünnepélyes ígéretet tett ennek végrehajtására.

Ezt követoen állt össze az a bizottság, amely két csángó községben - Klézsén és Pusztinán - mérte fel a magyar tannyelvu oktatás bevezetésére mutatkozó igényeket. Ekkor történt a bevezetoben említett incidens is. A bizottság azonban mégis elkészítette jelentését, amelybol kiderült: a sorozatos megfélemlítések dacára Klézsén tíz, Pusztinán pedig nyolc szülo kérte gyermeke számára a magyar tanítási nyelv bevezetését, a soviniszta megyei tanfelügyeloség nagy bánatára. Közben Anghel Stanciu, a közelmúltban leköszönt törvényhozás oktatási bizottságának nagyromániás elnöke is meghúzta a vészharangot: Mugur Isarescunak írt levelében "a Bákó megyei románok" elmagyarosításának veszélyére figyelmeztette az akkori miniszterelnököt. Néhány nappal azonban azt követoen, hogy a soviniszta politikus a "moldvai románok" védelmében tollat ragadott, örvendetes hír látott napvilágot: külön miniszteri rendelet biztosítja a jövoben a magyar nyelvu tanítást azokon a moldvai településeken, ahol erre igény mutatkozik. A hírt maga az oktatási miniszter jelentette be.
Néhány órával késobb azonban Andrei Marga - akit hazájában, csakúgy, mint Nyugaton, szívesen ruháznak fel az "európai" jelzovel - 180 fokos fordulatot tett: a beígért rendelet helyett az egész ügyet visszapasszolta annak a Bákó megyei tanfelügyeloségnek, amely mindig is a magyar nyelvu oktatás legmilitánsabb ellenzoje volt. A miniszter ezzel gyakorlatilag pontot tett az ügy végére. Közben kiderült az is, hogy a Bákó megyei prefektus - aki Németh Zsolt államtitkárnak oly szívélyes ígéreteket tett az anyanyelvu oktatás kapcsán - a nagyromániás Stanciu példáját követve suttyomban levelet írt Mugur Isarescu miniszterelnöknek, hangsúlyozva, hogy "a magyar nyelvu oktatás bevezetése etnikai konfliktusokat idézne elo a régióban".

Egy különös adásszünet

A néhány hete lezárult román parlamenti ciklus utolsó heteiben Bihar megye egyik parlamenti képviseloje, a fiatal Szilágyi Zsolt interpellációval fordult Mugur Isarescuhoz a csángók anyanyelvu oktatásának szabotálása, valamint egy hasonló vonatkozású, igen érdekes ügy miatt. Történt ugyanis, hogy amikor a román televízió szokásos hétfoi magyar adásában a csángók oktatási helyzetével foglalkozó riport került volna sorra, Bákó megyében elsötétültek a képernyok. Az esetre a mai napig nem érkezett magyarázat. A miniszterelnök azonban elutasította a válaszadást az interpellációra, s azt az illetékes minisztériumokhoz - így például az oktatási tárcához - továbbította. Az "illetékes minisztériumok" pedig nyomban a válaszadás elnapolását kérték a képviselotol. Azzal, hogy maga a miniszterelnök sem vállalta az anyanyelvu oktatás törvényadta lehetoségének biztosítását, egyértelmuvé vált: a csángók megfélemlítését, alapveto emberi jogaik folyamatos megsértését hallgatólagosan a legfelso szinteken is támogatják. S ez aligha fog változni most, Iliescu második elnöksége alatt; még akkor sem, ha a Nastase-kormány - külpolitikai megfontolásokból - egy hónapon belül többet tett a magyarságért, mint "demokratikus" elodje négy év alatt. A Csángóföld ugyanis már a XIX. század óta a nemzetállami asszimilációs politika kísérleti terepe a mindenkori román hatalom számára.

Szerencsére ma már egyre többen vannak, akik felismerték: Romániában addig nem lesz igazi demokrácia, amíg az önálló érdekvédelemre önhibáján kívül gyenge, végtelenül kiszolgáltatott moldvai magyarság alapveto emberi jogait, sot létezését és anyanyelvét is elvitatják. Égeto szükség van arra, hogy a nyugati közvéleményben tudatosodjon minden, ami Romániában történik - abban az országban, amely a NATO és az EU bebocsátására vár, s amelynek kisebbségpolitikáját Bill Clinton és az EU bukaresti nagykövete egyaránt példaértékunek nevezte. Ahhoz viszont, hogy a moldvai csángók ügye nemzetközivé váljon, eloször Kolozsváron - vagyis az RMDSZ berkeiben -, illetve mindenekelott Budapesten kellene "nemzetiesíteni" a kérdést. Mert amíg mi itthon emberjogi jelentéseket írogatunk és Tibetért tüntetünk, észre sem vesszük, hogy karnyújtásnyira tolünk egy kicsiny népcsoport éli át identitásának holokausztját. Egy népcsoport, amely a miénk, amely hozzánk tartozik.

írta Harrách Gábor


forrás://Magyar Demokrata