Sabin Gherman: "Az egyesülés nem volt lakodalom"
írta Mózes Edith
A múlt hét végén Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke
Marosvásárhelyen mutatta be Iuliu Maniu mindmáig kiadatlan könyvét, a
Luxushazát. Az esemény nyújtott alkalmat egy rövid beszélgetésre.
- Kicsoda ön tulajdonképpen, Sabin Gherman, amellett, hogy kicsi, szapora
beszédű úriember? Tegyük hozzá, az az ember, akinek "elege van Romániából".
- És tegyük hozzá, gonosz. Komolyra fordítva, mondjuk, hogy egy román ember,
aki nem akar elmenni ebbôl az országból, és aki autonómiát akar.
Többféleképpen lehet elegünk Romániából: úgy, hogy elmegyünk az országból,
vagy ittmaradunk, vagy akad egy kicsi merész ember, aki nagy hangon és sokat
beszél. Én a legrizikósabbat, s talán a legkellemesebbet választottam. Erdély
és a Bánság autonómiáját szeretném elérni ma, nem holnap. Mert a holnapért
nagy adót kell majd fizetnünk a történelemnek. Ez a kamat másként működik,
mint a bankok esetében, ez a holnap jelenthet tíz évet, jelenthet ötven
esztendôt, de jelenthet akár százat is. Ezért van MA szükségünk erre az
autonómiára.
Tehát ezt az undort nem Sabin Gherman találta ki, s nem a Pro Transilvania
Alapítvány. Létezik a Brâncusi, az Eminescu Romániája, ez természetes, de van
egy olyan Románia, ahol 7 ember hal meg naponta tuberkulózisban, naponta 70-
en betegednek meg tuberkulózisban, van egy Románia, ahol egy idióta
egészségügyi miniszter miatt 1998-ban két hunyadi gyermek halt meg AIDS-ben,
mert a miniszter elveszítette a kezelés folytatását engedélyezô papírt.
- Emiatt a kijelentése miatt vált persona non gratavá a saját hazájában.
- Ez a dolog engem nem érdekel, attól függ, ki tekint persona non gratának. Ha
Funar, vagy Vadim, ha Iliescu vagy Adrian Nastase tekint annak, nem érdekel az
ügy. Az érdekel, hogy Erdélyben ne váljak nemkívánatos személlyé. Azt pedig
tudom, hogy Erdélyben nem vagyok az. Úgy gondolom, azért, hogy kiábrándult
legyek, nem kell nekem Bukarestbe mennem. Elég nekem Erdély, a maga ezeréves
történelmével. Azt hiszem, Románia kellene büszke legyen azért, hogy
egyesülhetett Erdéllyel, és nem fordítva. Ha mérlegre tesszük, ki mit nyert,
és ki mit veszített, ez világossá válik. Mi vagyuk Románia húzóereje, mi
visszük be az Európai Unióba. Sajnos, vannak olyan román, magyar, akár cigány
politikusok, akiknek a román népbôl van elegük. Ez a különbség közöttünk. És
ha elolvassa a könyvet, egyetért majd velem abban, hogy semmiféle kapcsolat
nincs a revansizmus, nacionalizmus, az árulás és a pénzügyi-közigazgatási
autonómia-igény között. Ez az autonómia tény az összes EU- tagállamban. Ha be
akarunk jutni közéjük, el kell ezt fogadnunk, ha nem, még várhatunk 2500 évet
Európa vízhordójaként, a "Kelet kapujában", a nagyhatalmak játékszereként.
- Említette, hogy az elmúlt két esztendôben sok mindenrôl le kellett mondania.
- Én nagyon makacs ember vagyok, úgy is neveznek, hogy a "nyakas erdélyi". Nem
mondok le egykönnyen semmirôl. És remélem, hogy eljön az idô, amikor az lesz a
fontosabb, hogy erdélyiek vagyunk, nem az, hogy románok. És a legkevésbé sem
fog számítani, hogy Erdélyben román, magyar vagy német vagy-e, hanem az lesz
fontos, hogyan viszonyulsz ehhez az erdélyiséghez, amely híd lehet a román
kelet, a román fanariotizmus és az európai civilizáció között. Én tudom magamról, hogy európai vagyok. Románia, ha be akar jutni Európába, Erdélyen keresztül kell mennie. Ha akar. Ha nem így akarja, akkor sincs gond.
- Miért éppen a Iuliu Maniu könyvét választotta, hiszen köztudott, hogy Maniu
nem örvend túl nagy népszerűségnek az erdélyi magyarság körében. S miért éppen
Marosvásárhelyre jött a könyvet bemutatni?
- Azért, mert mindig azt mondták, hogy az Egyesülés egy nagy lakodalom volt,
hogy maga volt a paradicsom. Na, hát nem így volt. Kiábrándulások sorozatát
jelentette még Maniu számára is, aki pedig sokat tett ezért az egyesülésért.
Neki is elege lett az akkori közigazgatási-pénzügyi rendszerbôl, a pénzügyi
abszolutizmusból és a hegemóniából. És abból, hogy amit az 1918. december
elsejei Kiáltványban megígértek, másfél éven belül semmit sem tartottak be. A
szubszidiaritás elvének betartása az európai integráció egyik feltétele, ezt
az elvet elôször 1786-ban emlegették, majd 1931-ben
XI. Pius pápa politikai vezérfonalává emelte. De még Pius pápa elôtt Romul
Boila volt távközlési miniszter egy értekezésben ugyanazokat az elveket
emlegette Románia számára.
Mi pedig, ahelyett, hogy örülnénk annak, hogy a Romul Boila elvei alapján
1997-ben elismerték Skócia autonómiáját, szinte szégyenkezünk amiatt, hogy
Boilának sikerült egy olyan princípium magját elvetni, amelyet ma egész Európa
elismer. Ez jelenti azt, hogy elegem van Romániából.
Úgy gondolom, hogy Marosvásárhely a legmegfelelôbb hely, mert fertôzött város.
Egy olyan város, ahol 1990 márciusának sokkal nagyobb jelentôséget
tulajdonítanak, mint december 1-jének vagy március 15-nek. Itt az ideje, hogy
mindannyian rájöjjünk, mintha nem éppen úgy élnénk, ahogy szeretnénk.
- Mik a jövôbeli tervei?
- Az a tervem, hogy létrehozzunk egy pártot, hogy megnyerjük a választásokat,
és kivívjuk az autonómiát.
- Pártot alakít?
- Igen, a Erdély-Bánság Liga párt lesz, három társelnök, egy román, egy magyar
és egy német vezeti majd. Be fogjuk bizonyítani, hogy Erdély a románok, a
magyarok vagy a németek nélkül nem igazi Erdély, hanem csak egy provincia,
amelyet egy akármilyen autósztráda köt össze Bukaresttel vagy Budapesttel. Mi
azt akarjuk világossá tenni, hogy Erdély otthon mind a románok, mind a
magyarok, mind a németek számára.
Forrás: Népújság - Maros megyei napilap, 2001.03.20
Felküldte: Hatvany Csaba
írta Mózes Edith
forrás://Népújság
» Erdélyi Panoráma
