Amerikai magyar feltételek Romániának
írta Gui Angéla
Adrian Nastase román miniszterelnöknek memorandumot küldött a New York-i
székhelyu Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) elnöke Hámos László. Ebben az
amerikai magyarság egyértelmuen Románia NATO- tagsága ellen foglal állást
mindaddig, amíg Bukarest eleget nem tesz a csatlakozással járó
követelményeknek.
Nastase, a Román kormányelnök, 2001. november elején amerikai útja elott jelezte, hogy találkozni
szeretne az amerikai magyarság képviseloivel is. A román kormányfo szándéka
azonban idoközben megváltozott, és nem szakított idot az eszmecserére, annak
ellenére sem, hogy Hámos László, az alapítvány elnöke megszakította
budapesti útját és visszautazott New York-ba. Az 1,6 millió amerikai magyar
szándékát megjeleníto HHRF így írásban adta tudtára Romániának mindazt, amit
ez erdélyi magyarok legégetobb gondjaival kapcsolatban szóban akartak
elmondtani.
1989 után a HHRF az elsok között volt, aki indítványozta, hogy a
NATO-bovítésbe vonják be azokat a kelet- és közép-európai országokat is,
amelyeknek sikerült végrehajtaniuk egy intézményesített emberi jogi
reformot, beleértve a nemzeti kisebbségek teljes köru védelmét is. "Sajnos
azonban tizenkét évvel a kommunizmus bukása után Romániában alig
tapasztalható elorelépés ezen a téren. Ennek a gyászos helyzetnek a teljes
köru orvoslása nélkül erosen kétséges, hogy az Egyesült Államok Szenátusában
létrejön a Románia NATO-tagságának ratifikálásához szükséges kétharmados
többség. A Bush-adminisztráció különösen receptívnek mutatkozott abban a
kérdésben, hogy a román kormány továbbra is megtagadja a magyar egyházaktól
a kommunizmus idején elkobzott 1 593 ingatlannak a visszaszolgáltatását,
folyamatosan megsértve ezáltal a vallásszabadság és a magántulajdon
szentségének elveit" - olvasható a Memorandumban. A dokumentumban az
amerikai magyarság egyértelmuen Románia NATO-tagsága ellen foglal állást
mindaddig, amíg az ország eleget nem tesz a csatlakozással járó
követelményeknek. Ezen az álláspontot az amerikai magyarság abban az esetben
hajlandó változtatni, amennyiben a következo kulcskérdésekben érdembeni
elorelépés történik:
1. Az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása jogos
tulajdonosaiknak
A román kormány teremtse meg azokat a régóta esedékes
törvényes kereteket, amelyek lehetové teszik a kisebbségektol a kommunizmus
alatt elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását. A
2001. január 17-én elfogadott, az ingatlanok visszaadásáról rendelkezo
törvény explicit módon kizárta a közösségi és egyházi ingatlanokat a törvény
érvényességi körébol azzal az ígérettel, hogy ezek visszaszolgáltatását majd
egy külön törvény szabályozza. Míg a környezo országokban ez a kérdés régóta
megoldott, a Romániában tapasztalható évtizedes halogatás szöges ellentétben
áll a vallásszabadság és a civil társadalom elveivel, és folyamatosan
akadályozza a magyar kisebbség törekvéseit, hogy közösségi és egyházi életet
tartson fent. Ami a szóban forgó 1 593 ingatlant illeti, még abból a
maroknyi épületbol is, amelyek a visszaszolgáltatását átmeneti
kormányrendeletek szabják meg, csupán öt ingatlan valós birtokbavétele
valósult meg. Két jelentos ingatlan, amelyekkel kapcsolatban a
végeláthatatlan bírósági eljárások miatt nem történt elorelépés, a
nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota és a gyulafehérvári Batthyáneum.
A román kormány fogadja el a szükséges szabályozásokat, hogy a elkobzott
mezogazdasági területek és erdok visszaszolgáltatásáról rendelkezo törvényt
alkalmazni lehessen. Bármilyen nemes célt szolgál is a törvény, kevés haszna
van, ha nem a a végrehajtásához szükséges szabályozások. Például Hargita és
Kovászna megyékben összesen 220 500 hektárnyi erdo szolgáltatható vissza, ám
eddig ennek a területnek csupán töredéke került vissza jogos tulajdonosához
A román kormány halassza el az 1945 és 1989 között elkobzott ingatlanok
visszaszolgáltatásáról rendelkezo törvényben kijelölt határidot. Habár a
törvény a külföldön élo, egykori román állampolgárokra is vonatkozik, a
román külképviseletek elmulasztották megfelelo információkkal ellátni a
visszaigénylésre jogosultakat. A november 14-i határido jogveszto jellegu és
így hátrányosan megkülönbözteti azokat, akik csupán a lehetoségek
ismeretének hiánya miatt nem nyújtották be visszaigénylési kérelmüket.
2. A kétnyelvuség de facto (és nem csak de jure) megvalósítása
A román kormány sürgosen foglalja törvénybe és a gyakorlatban alkalmazza
azokat a régóta ígért szabályozásokat, amelyek a legalább 20 százalékban
kisebbségek által lakott helységekben való anyanyelvhasználatot lehetové
tevo, 2001. május 23-án elfogadott Közigazgatási Törvény kivitelezéséhez
szükségesek. Bár elfogadásakor széles körben felhívták a figyelmet a
törvény felvilágosult voltára, minimális gyakorlati jelentosége van a
végrehajtásához szükséges szabályozások nélkül. A Szociáldemokrata Párt
legutóbb október 31-ére ígért egy tervezetet ezekrol a szabályozásokról.
Mikorra várható ezek törvénybe iktatása és alkalmazása?
Fogadja el a szükséges törvényes keretet, amely lehetové teszi, hogy a bírósági
tárgyalások a jelenlévok anyanyelvén folyjanak le. A szükséges törvényes
keret hiánya fölösleges költségekhez és idopazarláshoz vezet azokban az
esetekben, amikor a bírók, az ügyvédek, a tanúk és a tárgyalás összes többi
résztvevoje is beszéli az adott kisebbségi nyelvet, a tárgyalásokat mégis
románul, olykor tolmács segítségével kell lebonyolítani.
3. A kolozsvári önálló állami magyar egyetem helyreállítása
A román kormány hozzon létre legalább két magyar nyelven oktató kart a
Babes-Bolyai Egyetemen, valamint állítson fel magyar tannyelvu tanszékeket
az egyetem más karain belül.
Növelje meg a magyar nyelvu tanszemélyzet
döntéshozói jogait a Babes-Bolyai Egyetemen, valamint a marosvásárhelyi
Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Közvetlenül az 1989-es román
forradalom után az akkor hatalmon lévo Nemzeti Megmentési Front egyértelmu
ígéretet tett az önálló állami, magyar nyelven oktató Bolyai Egyetem
visszaállítására, amit 1959-ben Ceausescu a Babes Egyetemmel való egyesítése
révén önkényesen megszüntetett. Az elmúlt évtizedben az egymást követo
kormányok egyike sem tartotta magát ehhez az ígérethez, hanem különbözo
taktikák bevetésével végig akadályozta a magyar egyetem létrehozását:
törvényszego intézkedések (1995-ben egy, félmillió romániai állampolgár
által aláírt petíció figyelmen kívül hagyása); diverzió (egy magyar és német
tannyelvu egyetem soha komolyan nem gondolt ötletének felvetése);
megtévesztés (azt állítva, hogy a csonka intézmény úgynevezett
"multikulturális" jellege révén kielégíti a magyar kisebbség igényeit).
Ugyanakkor még egy magánegyetem létrehozásának útjába is akadályokat
gördítettek, olyan javaslatokat terjesztve elo, amelyek megtagadták volna az
akkreditációt akkor, ha az intézmény nem oktat a "megfelelo" mértékben román
nyelven is.
Mindezek után alapveto, jóindulatú gesztus lenne, ha legalább
magyar tannyelvu karok jöhetnének létre a már létezo állami intézményekben,
ugyanakkor nagyobb döntéshozói jogokkal ruháznák fel a magyar
tanszemélyzetet.
A román kormány tartsa tiszteletben azt a döntést, amely
a máramarosszigeti magyar iskolát külön épülethez juttatta. Tartsa
tiszteletben azt az 1990-es politikai egyezséget, amely megfelelo számú
tantermet biztosított a brassói magyar tannyelvu Áprily Lajos Középiskolának
az által, hogy elrendelte a román osztályoknak az Unirea Líceumba való
áthelyezését.
4. A hatósági zaklatás és megfélemlítés megszüntetése
Részesítse elnöki kegyelemben azt az öt magyart-Filip-Orbán Daniella
Kamillát, Héjja Dezsot, Konrád Jánost, Paizs Ottót és Reiner Antalt,-akiket
az elnyomó hatalom helyi képviselojének, Aurel Agache rendor ornagynak 1989.
december 22-én, Kézdivásárhelyen bekövetkezett halála miatt ítéltek el.
A Ceausescu-kormányzattal szembeni ellenállásban 1989 decemberében részt vett
magyarok ellen indult szelektív bunvádi eljárások, majd elítélésük
nyilvánvaló bizonyítékai a román igazságszolgáltatásban tapasztalható eros
magyarellenes elfogultságnak. Az említett öt kézdivásárhelyi személynek az
esetét súlyosbítja Corneliu Vadim Tudor kisebbségellenes hisztériakelto
felszólalása a román parlamentben. Reiner Antalt és Héjja Dezsot ez év
júliusában, illetve augusztusában Csíkszeredában bebörtönözték. A másik
három vádlottat távollétükben ítélték el. Héjja kivételével az alperesek a
részrehajló bírósági eljárás miatti félelmükben már korábban elhagyták az
országot. Közülük Reiner utólag hazatért. Egy hasonló esetben-amikor négy
oroszhegyi és három zetelaki férfit ítéltek el 15-20 évre-Ion Iliescu 1994
márciusában elnöki kegyelmet gyakorolt. Mivel a kézdivásárhelyi elítéltek
egyike esetében sem alkalmazták az 1990. január 4-én kibocsátott 3/1990-es
törvény elso, amnesztiát hirdeto szakaszát, elnöki kegyelemben való
részesítésük elfogadható orvoslása lenne ennek a mulasztásnak.
írta Gui Angéla
forrás://HHRF.org
