A nyár ünnepei
írta Bartal Klári
a HUNSOR munkatársa
Június van, a nyár legelső hónapja. Svédországban az idén igazán nem lehet
panasz erre az évszakra. Hamarabb be is köszöntött, mint máskor: megtréfálva
a mediterrán-imádókat, már májusban hétágra sütött a nap. Észak melege még a
sarkkörön is virágba borította a földet, jóval korábban a szokásosnál.
Lubickol is mindenki az áldott napfényben (a merészebbek a tavakban is),
izgatottan készülődve a nagy nyári ünnepre, a Midsommar-ra. Valaha otthon,
Magyarországon is megülték Szt.Iván napját. Ma már csak jobbára az
elszakított területeken őrzi a néphagyomány a nyárközép szép napját. Pedig,
bizony nagy kár érte! Hiszen, ha mi nem csinálunk saját magunknak ünnepet,
ugyan ki teszi azt meg? Van mit tanulnunk ezen a téren a svédektől. Itt nem
röstelli senki elővenni a szekrényből ( még csak nem is a jóskaládából) a
népviseletet, korától és foglalkozásától függetlenül. S az sem igaz, hogy
erre nem lehet ránevelni az embereket. A tavalyelőtti rättviki és morai
ünnepségeken magam láttam, hogy a népviseletbe öltözött embereknek a
múzeumokban, képtárakban és a rendezvényeken nem kellett belépődíjat
fizetniök. Lám-lám, a zsebén keresztül is meg lehet venni az embert. S a
későbbiekben már természetessé válik a dolog.
Tele van ez az évszak ünnepekkel. A magyarok szent királyának, a daliás
árpádházi Szt.Lászlónak is most közeledik a névnapja. Az ő tisztelete még
l - hála a róla szóló mondáknak s annak a pár hazafinak ( papnak,
tanárnak, művésznek), aki életben tartja emlékét. Kevés magyar van, aki nem
hallott a leányrabló kúnnal vívott küzdelméről. A tordai hasadékban járók
legtöbbje lelkesen áll be a Szt.László pénzét keresők közé, s az ottaniak
ma is mutogatják, hol ugratott át hatalmas csataménjén az atlétatermetű
vitéz király. Az a király, aki még holtában is népe segítségére sietett: a
nagyváradi sírboltból kikelve megsegítette a lovagok királyát, Nagy Lajost,
a tatárok elleni küzdelemben. Arany János gyönyörű szavakkal emlékezik meg
róla írt költeményében:
"Nagy lovon ült a nagy férfi,
Arca rettentő felséges;
Korona volt a fejében
Sáraranyból, kővel ékes;
Jobb kezében, mint a villám,
Forgolódott csatabárdja:
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja."
Ha fiúnak születtem volna, büszkén és boldogan viselném ezt a nevet. És
talán érdemes lenne egyszer összeírni, a magyarlakta területeken hány
templomot szenteltek fel tiszteletére és hány szobor, festmény őrzi ma is
emlékét. Az ősi magyar főváros, Székesfehérvár az utóbbi évtizedben
örökíttette meg valóban királyi vonásait.
Norrköping, 2002.júniusán
Bartal Klári
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bartal Klári korábbi írásai, versei:
• Szél hátán...
• Németh erzsike
• Anti-himnusz
• Egy Tv hír margójára
• A nyár ünnepei
• Fontos ember
• Tavasz
• Bűvölő
• Két év után
• A küldetés
• Szerelmes könyörgés
• Gondolatok, bőjtidőben…
• A megváltó és a nép
• Emlékezés
• "Csikóéveink"
• 1940. Szilveszter
• Carl Larsson házában
• Steier tájon
• Hol van...?
• Hídavatás
• A schengeni egyezmény kapcsán
• Csiksomlyói fohász
• Szánjatok meg!
• Ah, hol vagy magyarok...
• Nagyboldogasszony
• Július
• Jázminvirágzás
• Mamuka
• Phajak ferfiak panasza
• "Te meg én" - és a bánatunk
• Újévi köszöntő
• Mégegyszer okt. 23.-ról
• Tűznek születtem - válogatott versek(a HUNSOR online irodalmi bemutatója)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
