Fontos ember
írta Bartal Klári
a HUNSOR munkatársa
Fontos ember állandó időzavarral küzd. Ő az, aki menet közben használja
mobiltelefonját és értetlenül, rezzenéstelen tekintettel bámul rád, amiért
azt "bunkofon"-nak titulálod. Futólépésben közlekedik (le ne késsen
valamiről) és félfordulatot téve, félmondatokat vet neked az utcán, jelezve,
nálad többet érő egyénekkel van halaszthatatlan programja.
Villámgyorsan felpásztázva a hangtávolságon belül tartózkodókat, hangosan ledarálja
e-mail-jét (mert neki az is van), ahol elérheted. Információidat enyhén
gúnyos legyintéssel hallgatja, majd távollétedben ugyanezt némi
fensőbbséggel közli másokkal, csak úgy odavetve, mert erre sem nagyon ér rá:
most is roppant elfoglalt. Téged viszont eláraszt régi hírekkel, számodra
érdektelen témákat taglal izgatottan, elvárván töled az ájult csodálkozást,
majd ennek elmaradtával újfent legyint: "Nem értesz te semmihez sem!"
Fontos ember felesége is fontos. Bár külön feladatai is vannak, arra mindíg
szakít időt, hogy bárkivel közölje férjeura fontosságát. Természetesen a
tőle átvett stílusban, amúgy kutyafuttában, mert az ő szabad perce is
hallatlanul kevés. Ő az, aki párjára úgy panaszkodik, hogy az már
dicsekvésnek is sok: megérti a neki szentelt kevéske időt, hiszen
"elkötelezett" oldalbordája annyi nagy horderejű dologgal kénytelen
foglalkozni. Ismerős érdemes emberek neve hallatán elhúzza a száját: "Ugyan,
kit érdekelnek ezek ?" Hiszen fel sem érhetnek zseniális párja
derékmagasságáig. Vagy, ha mégis, hát olyasmiben nagyok, amihez nem
szükségeltetik túlzottan nagy szellemi erőfeszítés.
Fontosék remekül kiegészítik egymást. Igaz, néhanap összevesznek azon,
melyikük űzi el a barátokat, kinek az "erős" természete miatt kopnak el a
látogatók. De, végül levonják a következtetést: senki sem méltó hozzájuk,
merő irigységből kerülik őket és tulajdonképp siker mindez, mert fontosabbak
bárkinél. Alapító tagjai néhány pártnak, vagy alapítványnak, kuratóriumi
tagságot is vállalnak, de ezekből azonnal kilépnek, miután a vezérürü
szerepét nem ők kapják. "A kezdő lökést megadtuk - a többit csinálják
mások!" - legyintenek unottan, mint akik ennél százszorta lényegesebb
ügyekre koncentrálnak. Ők azok, akik fiatalon egy munkahely, egy egész város
vezetésébe kívánnak friss lendületet bevinni s leszólják a helyüket átadni
nem szándékozó vezetőket. Negyvenen túl azonban a "seniorok" tapasztalatait
kezdik emlegetni, enyhe célzással saját rátermettségükre. Beszélgetéseik
hemzsegnek a csak "véletlen" betoldásoktól: "X-országi kiküldetésem alatt",
vagy "Y-országi, szokásos nyaralásaink idején", esetleg "Z-országbéli
barátainktól tudjuk". Fontosék nyüzsögnek. Akarnokok. Kétségtelenül tesznek
is valamit az asztalra, de lehetőleg olyasmiben remekelnek, amihez kevés
embernek van kedve. Ezért bírálatot is keveset kapnak. A megdicsőüléshez
vezető út így kevésbbé rögös. Fontoséknak ez is fontos!
Norrköping 2002., májusán
Bartal Klári
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bartal Klári korábbi írásai, versei:
• Szél hátán...
• Németh erzsike
• Anti-himnusz
• Egy Tv hír margójára
• A nyár ünnepei
• Fontos ember
• Tavasz
• Bűvölő
• Két év után
• A küldetés
• Szerelmes könyörgés
• Gondolatok, bőjtidőben…
• A megváltó és a nép
• Emlékezés
• "Csikóéveink"
• 1940. Szilveszter
• Carl Larsson házában
• Steier tájon
• Hol van...?
• Hídavatás
• A schengeni egyezmény kapcsán
• Csiksomlyói fohász
• Szánjatok meg!
• Ah, hol vagy magyarok...
• Nagyboldogasszony
• Július
• Jázminvirágzás
• Mamuka
• Phajak ferfiak panasza
• "Te meg én" - és a bánatunk
• Újévi köszöntő
• Mégegyszer okt. 23.-ról
• Tűznek születtem - válogatott versek(a HUNSOR online irodalmi bemutatója)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
