Gondolatok, bőjtidőben…
írta Bartal Klári
a HUNSOR munkatársa

Kedves, volt gimnáziumi osztálytársnőm hívott fel valamelyik este. Megköszönte az iskolánk fennállásának 125. évfordulóján általam készített csoportképet, melyet (címét nem ismervén) kerülő úton juttattam el hozzá. Kerülő úton ű de sürgősen. Nem titkoltam el előtte a gyorsaság okát. Elzúgott felettünk az idő; rég volt, hogy fájdalmainkat dacos nevetéssel titkoltuk. Az évtizedek lekoptatták rólunk fiatal korunk védekezését: a nemtörődömség látszatát.


Már tudjuk, merjük nyíltan vállalni bajainkat, bár igaz: a testiek miatt kevésbé szégyenkezünk. Ráncainkat elfogadtuk ű lelkünket néha még takargatjuk. A félelem, az ifjúkori rettegés kiolthatatlan, évtizedek óta csontjainkban él s még mindig mérgezi álmainkat. Ébrenlétünk is riadt: ráeszméltünk, nincs már korlátlan idő előttünk, hogy mulasztásainkat pótoljuk. Mert vagyont ugyan legtöbben nem gyujtöttünk, de mulasztást annál többet. Egy betegség, egy kórházi ágy ígérete aztán valóságos pánikba kerget bennünket: Jaj, Istenem, mi mindent kellene még jóvátenni, elmondani - s tán nem lesz rá alkalom ! Egy kihagyott simogatás terhe nehezedik ránk mázsányi súllyal, egy meggondolatlanul kimondott szót kellene enyhíteni, amíg még nem késő.

Elfelejtett köszöntéseket pótolni, néhány régi ígéretet teljesíteni. És odafigyelni másokra, amíg lehet… Legalább ne úgy menjünk el, hogy tartozunk azoknak, akiket itt kell hagynunk, ha már az előttünk elmenőknek adósai is maradtunk… Megpróbálunk hát magunkban is rendet teremteni. Mert kutya az ember: a belső rendre is inkább csak akkor ügyel, ha úgy érzi, nincs is oly' messze a végső számadás ideje. Pedig vágyunk a belső tisztaságra, különösen így nagyböjt tájékán. Csak hát, nehezen szánjuk rá magunkat a "lelki nagytakarítás" elkezdésére.

Mert embernek születtünk, gyengének a jóra és hajlamosnak a restségre, tunyaságra. S a tökéletességnek még a megközelítése is olyan fárasztónak tunik számunkra. Közben érezzük, tudjuk, hogy önnön lustaságunkat előbb-utóbb úgy is le kell küzdenünk. Akkor hát miért ne kezdhetnénk máris?

Norrköping 2002., májusán

Bartal Klári




- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Bartal Klári korábbi írásai, versei:
• Szél hátán...
• Németh erzsike
• Anti-himnusz
• Egy Tv hír margójára
• A nyár ünnepei
• Fontos ember
• Tavasz
• Bűvölő
• Két év után
• A küldetés
• Szerelmes könyörgés
• Gondolatok, bőjtidőben…
• A megváltó és a nép
• Emlékezés
• "Csikóéveink"
• 1940. Szilveszter
• Carl Larsson házában
• Steier tájon
• Hol van...?
• Hídavatás
• A schengeni egyezmény kapcsán
• Csiksomlyói fohász
• Szánjatok meg!
• Ah, hol vagy magyarok...
• Nagyboldogasszony
• Július
• Jázminvirágzás
• Mamuka
• Phajak ferfiak panasza
• "Te meg én" - és a bánatunk
• Újévi köszöntő
• Mégegyszer okt. 23.-ról
• Tűznek születtem - válogatott versek(a HUNSOR online irodalmi bemutatója)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -