írta Bartal Klári
Ki rámborultál forró vággyal,
Hamar itthagytál a magánnyal.
Igérted: soha nem lesz vége,
Mégis elmentél - más vidékre.
Húsz évünk elszállt, mint az álom.
Ébredés írját nem találom.
Míg kezem fogtad, tartást adtál,
A buktatóktól visszafogtál.
Erőm tápláltad emberséggel,
Baráti szóval, szelídséggel
S ha néha mégis feljajdultam,
Csak szemed intett csöndre: "Halkan!"
Hol az a szempár? Messze, messze....
Nem ragyog többé rám nevetve,
Bizalmat, hitet nem nyujt többé,
Jaj, mindörökké, mindörökké.
Székesfehérvár, 1984 január
Bartal Klári
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Bartal Klári korábbi írásai, versei:
• Szél hátán...
• Németh erzsike
• Anti-himnusz
• Egy Tv hír margójára
• A nyár ünnepei
• Fontos ember
• Tavasz
• Bűvölő
• Két év után
• A küldetés
• Szerelmes könyörgés
• Gondolatok, bőjtidőben…
• A megváltó és a nép
• Emlékezés
• "Csikóéveink"
• 1940. Szilveszter
• Carl Larsson házában
• Steier tájon
• Hol van...?
• Hídavatás
• A schengeni egyezmény kapcsán
• Csiksomlyói fohász
• Szánjatok meg!
• Ah, hol vagy magyarok...
• Nagyboldogasszony
• Július
• Jázminvirágzás
• Mamuka
• Phajak ferfiak panasza
• "Te meg én" - és a bánatunk
• Újévi köszöntő
• Mégegyszer okt. 23.-ról
• Tűznek születtem - válogatott versek(a HUNSOR online irodalmi bemutatója)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
