Két nemzetkoncepció európai
versenye zajlik
írta Bakk Miklós
A kezdeti hisztérikus reakciók után a státustörvény
körüli román--magyar vita -- a jelentõs uniós
nyomásra -- már enyhül
Szelíd
európai nyomásra a státustörvényrõl
szóló román--magyar vita -- kis strasbourgi és
brüsszeli kitérõ után -- visszatért a
kétoldalú kapcsolatok medrébe. Ez a meder pedig most
egyre inkább a magyar érdekek medre: Magyarország
élhet mind nyilvánvalóbbá váló
integrációs elõnyével, jobb gazdasági
teljesítményével, a NATO-tagságából
adódó nagyobb befolyással. Az utóbbi napok
diplomáciai eseményei, a magyar Országgyûlés
külügyi bizottsága romániai látogatásának
hatása, az egyszerre több területen is kilátásba
helyezett pragmatikus lépések -- amelyek a státustörvénnyel
szembeni román ellenkezést a gazdasági-politikai kapcsolatok
jóval tágabb kontextusába helyezve kívánják
feloldani -- mind-mind ezt látszanak bizonyítani: az elõnyök
kihasználására irányuló magyar stratégia
hasznát.
A román--magyar viszony távlatait vizsgálva azonban
nem tekinthetünk el attól, hogy azt nem csupán az --
integrációs perspektívában akár történelmi
léptékkel is mérhetõ -- elõnyök
okos kihasználása szabja meg, hanem két gyökeresen
eltérõ nemzetfelfogás kompetíciója is.
A két nemzetkoncepció "európai versenye" pedig mindeddig
távolról sem tûnt olyan elõnyösnek Magyarország
és a magyarság számára, mint amilyen egyértelmû
a nyugat--kelet irányú lejtõn Magyarország
elõnye Romániával szemben. A státustörvény
kapcsán kibontakozó román--magyar disputa azonban
a koncepciók versenyét is új perspektívába
helyezi.
Ha csak a nemzet mibenlétérõl szóló
irodalom hagyományos fogalmaival élünk, könnyû
vázolni a két nemzetkoncepció közötti különbséget.
A magyar köztudatban az elsõ világháborús
terület- és a lakosságveszteségek traumája
nyomán mára a kulturális nemzet koncepciója
vált uralkodóvá: a magyar nemzetet a Magyarország
határain belül és kívül élõ,
magyarul beszélõk közössége alkotja. E közösség
megóvása, érdekeinek védelme központi
helyen áll a magyar politika szótárában, de
ugyanakkor, mivel eszközeihez a nemzettel nem azonosítható
magyar állam kül- és gazdaságpolitikai pozíciói
révén jut, e szótár nyitott maradt a modernizációs
folyamatok fogalomvilága felé is.
Ezzel szemben a román nemzetkoncepciót az a feszültség
jellemzi, amely a múlt században meghonosodott államnemzeti
ethosz és a Nagy-Románia 1918-as megteremtését
követõ nemzetállami "kulturkampf" gyakorlata között
kialakult. Az elõbbit a francia állammodell bûvöletét
meghonosító, XIX. századi nagy politikusi és
államférfiúi nemzedék képviselte, a
másodikat az Erdélyt és Besszarábiát
1920 után megszálló, levantei "erényekben"
bõvelkedõ bürokratahad. Talán nem túlzás
megállapítani: e feszültség szinte végzetesen
összekapcsolta a politikai modernizáció kérdéseit
s annak liberális szótárát a román nemzet
kollektív mibenlétének kérdéseivel.
Egy sajátos modernizációs perspektíva vált
uralkodóvá a román értelmiségi közgondolkodásban,
amely igazából nem fordult szembe a harmincas évek
második felének ortodox miszticizmusból kinövõ
nemzeti ideológiáival, s nem ítélte el a kommunizmus
homogenizációs nemzetépítõ gyakorlatát
sem. Mindebbõl mára egy szótár és egy
politika tehetetlenségi állapota maradt fenn.
Az uralkodó román nemzetkoncepció politikai tehetetlensége
annak következménye, hogy a kulturális homogenitást
és nem a különbözõséget kultiválja,
és ez komoly akadály abban a folyamatban, amellyel a romániai
társadalomnak -- és nem utolsósorban a román
államnak -- alkalmazkodnia kellene megváltozott környezetéhez
és az európai integrációs folyamathoz. A homogenitás
kultiválásának szótára azonban egyezik
az "európai beszéd" szótárával és
a klasszikus republikanizmus beszédmódjával. És
ez az, ami a státustörvény vitájában egyetlen
arcvonalba szervezte a törvény ellen szóló teljes
román politikai elitet (a liberális pártvezér
Valeriu Stoicától a nagy-romániás Vadim Tudorig)
és a kedvezménytörvény magyar ellenzõit.
Csakhogy az egységes szótár mögött az intenciók
különbözõsége húzódik meg. A
román politikai elit, amikor a státustörvény
ellen az "etnikai megkülönböztetés" vádját
hozza fel, s vele szemben az Európába integrálódó
polgári nemzet koncepcióját helyezi, valójában
nem arra az egyenlõségre gondol, amelynek célja "a
személyek, a javak, a szolgáltatások és a tõke
teljesen szabad forgalma" az európai térségben, hanem
a román nemzetpolitikai koncepció homogenizációs
terveinek továbbéltetésére. És Tamás
Gáspár Miklós, amikor a "klasszikus állampolgári
ideál" feladásáról beszél, valójában
globalizmusellenességének ad hangot, úgy vélvén
feltehetõleg, hogy a klasszikus (liberális) nemzetállam
megerõsítésével ellensúlyozhatók
a globalizációs folyamatok.
Csakhogy e különbözõ intenciók találkahelyeként
mûködõ szótár valójában alkalmatlan
annak megértésére és megértetésére,
mi történik Kelet-Közép-Európában,
és milyen folyamatokba illeszkedik bele a státustörvény.
A státustörvény eredetisége abban rejlik, hogy
miközben deklaratíve nemzetpolitikai és kisebbségvédelmi
célokat fogalmaz meg, valójában azt az utat jelöli
ki, amelyen térségünkben megkezdõdik a területi
állam -- a vesztfáliai paradigma -- leépülése.
A státustörvény eredetisége -- ebben az összefüggésben
-- az, hogy nem a területénn belüli politikai homogenitás
"kiteljesítésével" készül az európai
integrációra, hanem a területén kívüli
kulturális-szimbolikus terek szervezésével. Talán
nem véletlen, hogy ezt éppen az a fiatal román író,
Caius Dobrescu vette érszre, aki a törvényt mind a román
(államnemzeti) modelltõl, mind pedig a sajátos magyar
céljaitól ("a nemzet békés újraegyesítése")
függetlenül tudta szemlélni. Amint a Provincia címû,
kétnyelvû erdélyi folyóirat idei 6-7. számában
írja, a státustörvény azon eszközök
közé tartozik, amelyek a nemzeti egységét klasszikus
eszközökkel megvalósítani nem képes magyar
társadalom "rendkívüli alkalmazkodási és
megújulási képességeként" jönnek
számításba. Dobrescu szerint nem a törvény
"etnikai tartalma", hanem az általa létrehozott, határokon
túlnyúló kapcsolatháló "tranzakciós
jellege" az, ami figyelemre méltó. Vagyis az, hogy nyitott,
hogy többféle jövõbeli politika eszköze lehet.
Hozzátehetnénk: eszköz lehet azoknak a "modernizációs
pufferzónáknak" a létrehozásában is,
amelyekkel a majdani EU-tag Magyarország a környezõ
térségek (a Kárpát-medence jó része)
fejlõdését magáéhoz kapcsolja.
Hogy mindez európai és nem "Európa-ellenes" folyamat
(ahogy a státustörvény kritikusai mondják), azt
a bírálók két érve kapcsán is
vizsgálhatjuk. Az egyik szerint a magyar kedvezménytörvény
"etnikai alapú" megkülönböztetést vezet be,
miközben Európa nem az etnicitás felé halad.
Valójában azonban -- amint Schöpflin György írta
Közép-Európa: felemás modernitás? címû
esszéjében (Provincia, 2001. 4. szám) -- csupán
az történt, hogy a Nyugat "megpróbálta rákényszeríteni
a térségre azt, amit a hatalomgyakorlás etnicitásmentes
szemléletének gondolt". Azonban, teszi hozzá, ezzel
hibát követett el. Egyrészt azért, mert saját
politikai és pénzügyi hatalma biztos tudatában
azt akarta elfogadtatni Közép-Európával, ami
egyébként nem igaz. Másrészt azért,
mert teljességgel félreértette, hogy Közép-Európa
miért épít az enticitásra; úgy gondolta,
a jelenség oka valami õsi gyûlölet, "a régió
lakosságának valamiféle közös vagy éppenséggel
genetikai fogyatékossága", holott nem errõl van szó.
A bírálat másik érve szerint a törvény
területen kívüli hatályú, mivel elõírásai
más államok polgárairól rendelkeznek. Csakhogy
ez az érv akkor támasztható alá, ha az állampolgárokat
az állam "tulajdonaként" fogjuk fel, s nem szabad polgárokként,
akik államuk -- hazájuk -- területén jogokkal
és kötelességekkel rendelkeznek, annak területén
kívül pedig csupán államuk általános
jogvédõ kötelezettsége az, ami az állampolgári
jogviszonynak tartalmat ad. A területenkívüliség
érve -- amely egyaránt megtalálható Adrian
Nastase román kormányfõnél és Tamás
Gáspár Miklós magyar filozófusnál --
így nem az "európaiság érve" (személyek
szabad mozgása, "európai polgár" stb.), inkább
abból a repbulikánus hagyományból ered, amely
az állampolgári lojalitásnak olyan mély erkölcsi
dimenziót tulajdonított, hogy abból a tulajdonlás
fentebb említett képzete is kialakult.
Mindezek után nem alaptalan kijelentenünk: az unió bõvülésével
talán nemcsak az EU mint szervezet alakult át, hanem maga
az "európaiság" is. Ebben a folyamatban pedig bizonyos, hogy
a kelet-közép-európai állam szuverenitásának
lebomlása más, mint amilyen a nyugati államoké
volt. Míg Nyugat-Európában az Európai Unió
e folyamatot egy "vertikális modell" alapján gyorsította
fel, amelyben a nemzetállamok feletti (Brüsszel) és
a nemzetállam alatti szint (a régiók) megerõsödése
volt meghatározó, mindez a fokozatosan felzárkózó
Kelet-Közép-Európában egy kissé másképp
megy végbe. Térségünkben a "vertikális
modell" mellett egy "horizontálissal" is számolni kell, ugyanis
a kelet-közép-európai államok egyrészt
nem egyszerre, hanem történeti fáziskülönbségekkel
lépnek be az EU-ba, másrészt pedig a belépés
vagy a felzárkózás a le nem zárult nemzetépítési
folyamatokkal párhuzamosan történik meg. Olyan körülmény
ez, amelynek folytán az egymással szomszédos államoknak
szuverenitásuk "korlátozódásában" e
határokon átnyúló -- kulturális teret
szervezõ -- "státustörvényes" móddal is
számolniuk kell.
írta Bakk Miklos
Forrás: Magyar Szó
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
További cikkek e témában:
• A Magyar Magánegyetem kérdése Vajdaságban
• Kisebbségi Jogok a Nemzetközi Jogban
• A Hágai Ajánlások
• Az Osloi Ajánlások
• Értelmező megjegyzések a Lundi Ajánlásokról
• A régiók és autonómiák Európája felé: Skócia és Wales a belső önrendelkezés útján
• Autonomia és az új világrend
• Státustörvény és történelmi párhuzamok
• Lehet-e számítani az európai Unióra?
• A státustörvény ismertetése
• Állampolgárság vagy státusztörvény?
• Az évezred búcsúztatója - A magyarság helyzete és kilátásai a Kárpát-medencében
• Romániában elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt
• Nemzetállamiság és autonómia Romániában
• Az autonómia dilemmái Vajdaságban
• A magyar kisebbségpolitika bukása a Vajdaságban
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -