hdimg0.gif img99.gif timg0.gif

Két nemzetkoncepció európai versenye zajlik
írta Bakk Miklós

A kezdeti hisztérikus reakciók után a státustörvény körüli román--magyar vita -- a jelentõs uniós nyomásra -- már enyhül

        Szelíd európai nyomásra a státustörvényrõl szóló román--magyar vita -- kis strasbourgi és brüsszeli kitérõ után -- visszatért a kétoldalú kapcsolatok medrébe. Ez a meder pedig most egyre inkább a magyar érdekek medre: Magyarország élhet mind nyilvánvalóbbá váló integrációs elõnyével, jobb gazdasági teljesítményével, a NATO-tagságából adódó nagyobb befolyással. Az utóbbi napok diplomáciai eseményei, a magyar Országgyûlés külügyi bizottsága romániai látogatásának hatása, az egyszerre több területen is kilátásba helyezett pragmatikus lépések -- amelyek a státustörvénnyel szembeni román ellenkezést a gazdasági-politikai kapcsolatok jóval tágabb kontextusába helyezve kívánják feloldani -- mind-mind ezt látszanak bizonyítani: az elõnyök kihasználására irányuló magyar stratégia hasznát.
             A román--magyar viszony távlatait vizsgálva azonban nem tekinthetünk el attól, hogy azt nem csupán az -- integrációs perspektívában akár történelmi léptékkel is mérhetõ -- elõnyök okos kihasználása szabja meg, hanem két gyökeresen eltérõ nemzetfelfogás kompetíciója is. A két nemzetkoncepció "európai versenye" pedig mindeddig távolról sem tûnt olyan elõnyösnek Magyarország és a magyarság számára, mint amilyen egyértelmû a nyugat--kelet irányú lejtõn Magyarország elõnye Romániával szemben. A státustörvény kapcsán kibontakozó román--magyar disputa azonban a koncepciók versenyét is új perspektívába helyezi.
             Ha csak a nemzet mibenlétérõl szóló irodalom hagyományos fogalmaival élünk, könnyû vázolni a két nemzetkoncepció közötti különbséget. A magyar köztudatban az elsõ világháborús terület- és a lakosságveszteségek traumája nyomán mára a kulturális nemzet koncepciója vált uralkodóvá: a magyar nemzetet a Magyarország határain belül és kívül élõ, magyarul beszélõk közössége alkotja. E közösség megóvása, érdekeinek védelme központi helyen áll a magyar politika szótárában, de ugyanakkor, mivel eszközeihez a nemzettel nem azonosítható magyar állam kül- és gazdaságpolitikai pozíciói révén jut, e szótár nyitott maradt a modernizációs folyamatok fogalomvilága felé is.
             Ezzel szemben a román nemzetkoncepciót az a feszültség jellemzi, amely a múlt században meghonosodott államnemzeti ethosz és a Nagy-Románia 1918-as megteremtését követõ nemzetállami "kulturkampf" gyakorlata között kialakult. Az elõbbit a francia állammodell bûvöletét meghonosító, XIX. századi nagy politikusi és államférfiúi nemzedék képviselte, a másodikat az Erdélyt és Besszarábiát 1920 után megszálló, levantei "erényekben" bõvelkedõ bürokratahad. Talán nem túlzás megállapítani: e feszültség szinte végzetesen összekapcsolta a politikai modernizáció kérdéseit s annak liberális szótárát a román nemzet kollektív mibenlétének kérdéseivel. Egy sajátos modernizációs perspektíva vált uralkodóvá a román értelmiségi közgondolkodásban, amely igazából nem fordult szembe a harmincas évek második felének ortodox miszticizmusból kinövõ nemzeti ideológiáival, s nem ítélte el a kommunizmus homogenizációs nemzetépítõ gyakorlatát sem. Mindebbõl mára egy szótár és egy politika tehetetlenségi állapota maradt fenn.
             Az uralkodó román nemzetkoncepció politikai tehetetlensége annak következménye, hogy a kulturális homogenitást és nem a különbözõséget kultiválja, és ez komoly akadály abban a folyamatban, amellyel a romániai társadalomnak -- és nem utolsósorban a román államnak -- alkalmazkodnia kellene megváltozott környezetéhez és az európai integrációs folyamathoz. A homogenitás kultiválásának szótára azonban egyezik az "európai beszéd" szótárával és a klasszikus republikanizmus beszédmódjával. És ez az, ami a státustörvény vitájában egyetlen arcvonalba szervezte a törvény ellen szóló teljes román politikai elitet (a liberális pártvezér Valeriu Stoicától a nagy-romániás Vadim Tudorig) és a kedvezménytörvény magyar ellenzõit. Csakhogy az egységes szótár mögött az intenciók különbözõsége húzódik meg. A román politikai elit, amikor a státustörvény ellen az "etnikai megkülönböztetés" vádját hozza fel, s vele szemben az Európába integrálódó polgári nemzet koncepcióját helyezi, valójában nem arra az egyenlõségre gondol, amelynek célja "a személyek, a javak, a szolgáltatások és a tõke teljesen szabad forgalma" az európai térségben, hanem a román nemzetpolitikai koncepció homogenizációs terveinek továbbéltetésére. És Tamás Gáspár Miklós, amikor a "klasszikus állampolgári ideál" feladásáról beszél, valójában globalizmusellenességének ad hangot, úgy vélvén feltehetõleg, hogy a klasszikus (liberális) nemzetállam megerõsítésével ellensúlyozhatók a globalizációs folyamatok.
             Csakhogy e különbözõ intenciók találkahelyeként mûködõ szótár valójában alkalmatlan annak megértésére és megértetésére, mi történik Kelet-Közép-Európában, és milyen folyamatokba illeszkedik bele a státustörvény. A státustörvény eredetisége abban rejlik, hogy miközben deklaratíve nemzetpolitikai és kisebbségvédelmi célokat fogalmaz meg, valójában azt az utat jelöli ki, amelyen térségünkben megkezdõdik a területi állam -- a vesztfáliai paradigma -- leépülése. A státustörvény eredetisége -- ebben az összefüggésben -- az, hogy nem a területénn belüli politikai homogenitás "kiteljesítésével" készül az európai integrációra, hanem a területén kívüli kulturális-szimbolikus terek szervezésével. Talán nem véletlen, hogy ezt éppen az a fiatal román író, Caius Dobrescu vette érszre, aki a törvényt mind a román (államnemzeti) modelltõl, mind pedig a sajátos magyar céljaitól ("a nemzet békés újraegyesítése") függetlenül tudta szemlélni. Amint a Provincia címû, kétnyelvû erdélyi folyóirat idei 6-7. számában írja, a státustörvény azon eszközök közé tartozik, amelyek a nemzeti egységét klasszikus eszközökkel megvalósítani nem képes magyar társadalom "rendkívüli alkalmazkodási és megújulási képességeként" jönnek számításba. Dobrescu szerint nem a törvény "etnikai tartalma", hanem az általa létrehozott, határokon túlnyúló kapcsolatháló "tranzakciós jellege" az, ami figyelemre méltó. Vagyis az, hogy nyitott, hogy többféle jövõbeli politika eszköze lehet. Hozzátehetnénk: eszköz lehet azoknak a "modernizációs pufferzónáknak" a létrehozásában is, amelyekkel a majdani EU-tag Magyarország a környezõ térségek (a Kárpát-medence jó része) fejlõdését magáéhoz kapcsolja.
             Hogy mindez európai és nem "Európa-ellenes" folyamat (ahogy a státustörvény kritikusai mondják), azt a bírálók két érve kapcsán is vizsgálhatjuk. Az egyik szerint a magyar kedvezménytörvény "etnikai alapú" megkülönböztetést vezet be, miközben Európa nem az etnicitás felé halad. Valójában azonban -- amint Schöpflin György írta Közép-Európa: felemás modernitás? címû esszéjében (Provincia, 2001. 4. szám) -- csupán az történt, hogy a Nyugat "megpróbálta rákényszeríteni a térségre azt, amit a hatalomgyakorlás etnicitásmentes szemléletének gondolt". Azonban, teszi hozzá, ezzel hibát követett el. Egyrészt azért, mert saját politikai és pénzügyi hatalma biztos tudatában azt akarta elfogadtatni Közép-Európával, ami egyébként nem igaz. Másrészt azért, mert teljességgel félreértette, hogy Közép-Európa miért épít az enticitásra; úgy gondolta, a jelenség oka valami õsi gyûlölet, "a régió lakosságának valamiféle közös vagy éppenséggel genetikai fogyatékossága", holott nem errõl van szó.
             A bírálat másik érve szerint a törvény területen kívüli hatályú, mivel elõírásai más államok polgárairól rendelkeznek. Csakhogy ez az érv akkor támasztható alá, ha az állampolgárokat az állam "tulajdonaként" fogjuk fel, s nem szabad polgárokként, akik államuk -- hazájuk -- területén jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, annak területén kívül pedig csupán államuk általános jogvédõ kötelezettsége az, ami az állampolgári jogviszonynak tartalmat ad. A területenkívüliség érve -- amely egyaránt megtalálható Adrian Nastase román kormányfõnél és Tamás Gáspár Miklós magyar filozófusnál -- így nem az "európaiság érve" (személyek szabad mozgása, "európai polgár" stb.), inkább abból a repbulikánus hagyományból ered, amely az állampolgári lojalitásnak olyan mély erkölcsi dimenziót tulajdonított, hogy abból a tulajdonlás fentebb említett képzete is kialakult.
             Mindezek után nem alaptalan kijelentenünk: az unió bõvülésével talán nemcsak az EU mint szervezet alakult át, hanem maga az "európaiság" is. Ebben a folyamatban pedig bizonyos, hogy a kelet-közép-európai állam szuverenitásának lebomlása más, mint amilyen a nyugati államoké volt. Míg Nyugat-Európában az Európai Unió e folyamatot egy "vertikális modell" alapján gyorsította fel, amelyben a nemzetállamok feletti (Brüsszel) és a nemzetállam alatti szint (a régiók) megerõsödése volt meghatározó, mindez a fokozatosan felzárkózó Kelet-Közép-Európában egy kissé másképp megy végbe. Térségünkben a "vertikális modell" mellett egy "horizontálissal" is számolni kell, ugyanis a kelet-közép-európai államok egyrészt nem egyszerre, hanem történeti fáziskülönbségekkel lépnek be az EU-ba, másrészt pedig a belépés vagy a felzárkózás a le nem zárult nemzetépítési folyamatokkal párhuzamosan történik meg. Olyan körülmény ez, amelynek folytán az egymással szomszédos államoknak szuverenitásuk "korlátozódásában" e határokon átnyúló -- kulturális teret szervezõ -- "státustörvényes" móddal is számolniuk kell.
 

írta Bakk Miklos

Forrás: Magyar Szó



- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

További cikkek e témában:
A Magyar Magánegyetem kérdése Vajdaságban
Kisebbségi Jogok a Nemzetközi Jogban
A Hágai Ajánlások
Az Osloi Ajánlások
Értelmező megjegyzések a Lundi Ajánlásokról
A régiók és autonómiák Európája felé: Skócia és Wales a belső önrendelkezés útján
Autonomia és az új világrend
Státustörvény és történelmi párhuzamok
Lehet-e számítani az európai Unióra?
A státustörvény ismertetése
Állampolgárság vagy státusztörvény?
Az évezred búcsúztatója - A magyarság helyzete és kilátásai a Kárpát-medencében
Romániában elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt
Nemzetállamiság és autonómia Romániában
Az autonómia dilemmái Vajdaságban
A magyar kisebbségpolitika bukása a Vajdaságban


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -


Vissza a HUNSOR honlapjára !

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - 2001 -HUNSOR- All Rights Reserved. ~