Státustörvény: magyarázkodjanak inkább azok, akik létrehozták Trianont
írta Dobos László
A vádlott megszólal
A státustörvény Trianon óta az első nagy magyar nemzeti mozdulat, amely
jelképesen, de valósan is egybeöleli a Kárpát-medencei magyarságot.
Önerejéből, önakaratából Magyarország számos bejárót nyit határain;
történelmi befogadás pillanatait élhetjük meg. A státustörvény nem
határrevíziót követel, hanem a kisebbségi lét okán hátrányos helyzetbe
került magyar közösségek és egyének elemi létfeltételein kíván javítani.
Változik az egy századon át bűnösnek pecsételt magyarság arculata, érződik
Magyarország térségi, európai szerepe és jelenléte. S ennek a mélyből
fölfelé kapaszkodásnak nincs mások ellen irányuló ideológiája. Magyarország
a magyarság újkori egységes nemzetlétét alakítja. Határon belül és azon
kívül kitűnik a magyar politizálás, az egyenjogúság, az egyenlőség, a
kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az európaiasság eszmei irányulása --
meghatározó tételei a nemzetpolitikának is. Magyarország egyik lábával van
még csak jelen Európa pitvarában, de már húzza maga után Szlovákiát,
Romániát. Közel egy évszázadon át vádlott kisebbségek, vádlott nemzetrészek,
vádlott nemzet voltunk.
Őseink sem voltak ugyan vétlenek, de így is égig érő listát írhatnánk
tengernyi panasszal. Költészetünk, drámánk, prózánk, közírásunk, imáink,
festményeink, szobraink az elmondhatói az önvédelem görcseibe merevült
nemzedékek sorsának... Fábry Zoltán szlovákiai magyar kritikus, esszéíró,
gondolkodó 1947-ben döbbenetes helyzetképben emeli fel szavát a fasizmus
viharaiban helytálló szlovákiai magyarság meghurcolása ellen. Az írás címe:
A vádlott megszólal. Ha más vonatkozásban is, ma is időszerű a vádlott
megszólalása. A vádlott magyar nemzet megszólal. A vádlott magyarság szól a
történelemből a jelenbe. A státustörvény a magyar jelenkor, a nemzet
cselekedete önmagáért. A kedvezménytörtvény az újkori nemzet ideológiája, az
egységes szuverén memzet ideológiája, a kis és nagy nemzeti közösségek, az
egyenrangúság és egyenjogúság ideológiája. A státustörvény lehetne kegyetlen
számonkérés, de nem az.
Megdöbbentő, hogy Szlovákia, de különösen Románia vezetői szembeszegülnek a
státustörvénnyel. Magyarázatot kérnek, konzultációkat. Szinte felelősségre
vonás, amit már nem lehet elhallgatni és átlépni. Elég egy mondat a magyar
jogok érdekében, kimondva és kimondatlan, máris a nagy képernyőre vetül a
magyar irredentizmus félelme és vádja.
Trianon nyolcvan éve alatt a nemzeti kisebbségeket pusztító intézkedések és
döntések sorát kivel egyeztették?
De hisz a szlovákok és románok hasonló kedvezményeket biztosítanak a határon
kívül élő testvéreiknek. Kivel konzultáltak a szlovákok, a románok, a
szerbek?
Akárhonnan is nézzük, Trianon nyolcvanesztendős pusztító kártevése nem
mérhető múltunk egyetlen terhes korszakához sem. A szlovákiai magyarok
kitelepítése, lakosságcseréje, Csehországba deportálása, reszlovakizálása
brutális kényszer volt. Anyanyelvünk üldözéséről a háború után ugyan kivel
konzultáltak? Kárpátaljáról negyvenezer magyart hurcoltak a haláltáborokba.
Kinek adtak erről igazolást vagy magyarázatot? Romániában a vasgárdisták
háború utáni borzongató vérengzéseiről kivel tanácskoztak? Az Erdélyi Magyar
Szövetség vezetőinek élve pusztítását kivel és mikor konzultálták? A
Vajdaságban háromezer szerb (1940) legyilkolása ellenébe 33 ezer magyart
pusztítottak el brutálisan a háború végén.
S körös-körül Szlovákiától a Vajdaságig elsajátították, elkobozták a
kisebbségek földtulajdonát, erdeit, elsajátították egyházi tulajdonait,
egyházi iskoláit, s az új hatalom iskoláiban az állam nyelvére
kényszerítettek százezrekre menő gyermeki lelket... S mindez csak a nagyja.
S valaha is kivel, kikkel konzultáltak közös dolgainkról?
Trianon nyolcvan esztendejében iszonyú büntetések és megveretések vésődtek
lelkeinkbe.
A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején parlamenti képviselők
javasoltuk, hogy a szlovák törvényhozás -- a demokrácia kezdő idejében --
háború utáni üldöztetésükért kövesse meg a felvidéki magyarokat. Hiába
rohamoztunk. Ugyanakkor megkövették a zsidókat és a kárpáti németeket. A
magyaroknak nem járt "pardon" sem.
Az elutasító válasz az volt, csak úgy és akkor, ha a magyar parlament
megköveti a szlovák nemzetet az ezeréves elnyomásért. Mindkét oldalon
parlamenti bizottságok alakultak az "ügy" tisztázására. Sóhivatal lett a
"bűnbocsánatból". A "magyar irredentizmus" riasztó ördöge ez alkalommal is a
falra vetült. A magyar "bűn", a magyarság "bűnössége" az utódállamok
mindenkori vezetőrétegének beidegzett gyanúja, hite és szókincse.
A státustörvény nem bűnről, nem számonkérésről, nem bosszúról szól.
1968. október 28-án a csehszlovák parlament két történelmi jelentőségű
alkotmánytörvényt fogadott el: a csehszlovák föderációról és a kisebbségek
helyzetéről. Ez utóbbit a szlovák jogrend mindmáig nem haladta meg.
Mécses fényeként kulturális autonómia reménye villant. A szovjet birodalmi
jelenlét, Gustav Husák szószegése 1968 és 1989 között eltemette a legkisebb
reményt is. Elveszett két évtized. Ez volt a jutalom a felvidéki magyarság
1968-as helytállásáért. 1992-ben a friss "demokrata" szlovák parlament
semmire sem kötelező emberi jogi nyilatkozata ellenében érvénytelenítette a
kisebbségi alkotmánytörvényt. Az új demokrácia nem adott, hanem elvett az
előző idő 1968-as vívmányaiból is.
Trianon nyolc évtizede alatt -- minden utódállam területén -- a nemzetiségi
politikát a jogtiprás, a jogelvonás, az asszimiláció sokféle formájának
"elvezetése" és alkalmazása jellemezte... A többség nyelve, az érvényesülés
"útja" rafinált csalogatója szinte a birodalmi nyelvpolitika szintjére
alázta az anyanyelvet.
S elvette történelmünket, földrajzunkat, emlékezetünket, s mindent tiltott
és megtorolt, ami a nemzethez vezetett és arra emlékeztetett.
S ismét a "demokrácia", a rendszerváltás óta Szlovákiában három
nyelvtörvényt hozott a parlament, mindhárom kisebbség- és magyarellenes.
Ezeket kivel és mikor egyeztették, mikor konzultálták a szerzők, az
illetékesek?
Eddig a demokrácia is tiltott és törölt a nemzetiségi térképen. S az utolsó
három év politikai küzdelmei Szlovákiában, a frissen jóváhagyott
közigazgatási és önkormányzati törvény a bokájától a füléig magyarellenes.
Erre kik adtak s adnak nyilvános magyarázatot?
A nacionális demokrácia félelmetes megnyilvánulása ez. Az 1960-as területi
átszervezés óta a közigazgatás a hatalmi asszimiláció legsötétebb eszköze.
Igen, a hivatal, a más nyelvű hivatalnok a birodalmi örökség nacionalista
beidegződése -- kényszerek sora. S a hatalmi adminisztráció minden, a
kisebbségek helyzetéről, sorsáról szóló törvénye évtizedes, hosszú lejáratú,
vasszögekkel veretes kényszerek sora.
A státustörvény nem erőszakol senkire semmit. Adni kíván. A meghaladott
nemzeti nacionalizmusok és a nacinalista demokráciák előbb-utóbb
szembesülnek Európában, a másféle eszmerendszerrel, másféle erővonalakkal,
másféle magyar léttel -- ma már nem lehetne megismételni az alapszerződések
bárgyú jószándékát és idétlen mosolyát.
Alapjában milyen terheket is ró a státustörvény szomszédainkra?
Tényezővé válik a határon kívüli magyar politizálás, a politikai társadalmi
szerveződések pozitív eszmei-erkölcsi irányulása.
Az igazságot keressük, a mindenkit egyenlően megillető emberi jogokat.
Egyenjogúságot az élet minden területén. Jelen vagyunk a hatalom
gyakorlásában (Szlovákia, Erdély), de nem jelentünk meghatározó erőt,
érvekkel, tényekkel, a meggyőződés eszközeivel hadakozunk.
Úgy érezzük, igazságtevésen alapuló erkölcsi erő termelődik. Számomra szinte
érthetetlen, hogy a státustörvény okán miért magyarázzuk bizonyítványunkat.
Magyarázzanak azok, akik létrehozták Trianont, és haszonélvezői annak. Azok,
akik a trianoni időt a történelem padjaiban ülték végig, azok sorstörténelme
előbb-utóbb felértékelődik, erkölcsi bizonyítványt írtunk és írunk létünk
nagy táblájára.
forrás://Magyar Nemzet
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
További cikkek e témában:
• A Máért IV. ülésének részletei és határozatai
• Kisebbségi Jogok a Nemzetközi Jogban
• A Hágai Ajánlások
• Az Osloi Ajánlások
• A régiók és autonómiák Európája felé: Skócia és Wales a belső önrendelkezés útján
• Autonomia és az új világrend
• Lehet-e számítani az európai Unióra?
• A státustörvény ismertetése
• Állampolgárság vagy státusztörvény?
• Az évezred búcsúztatója - A magyarság helyzete és kilátásai a Kárpát-medencében
• Romániában elfogadták a kisebbségi nyelvtörvényt
• Románia, az önkormányzatok és a régiók Európája
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Az autonómia dilemmái Vajdaságban
• A magyar kisebbségpolitika bukása a Vajdaságban
• A Vajdasági magyar közösség autonómia elképzelése
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
