Korán megözvegyült, mint az unokája,
De a kesergésre soha sem állt szája.
Férje fél-francia, ő bánáti német,
Asszonyként leste el a magyar beszédet.
Szelíden, ha korholt, bicsaklott a nyelve
(Azóta sem fogtak ilyen fegyelemre).
Kipirult, ha vertük ünnepnap a blattot,
Az ördög sem látott ilyen kemény harcot.
Mert, ha már az élet nem engedte nyerni,
Játékban komolyan első akart lenni.
Hányszor földhözvágta mérgében a kártyát!
(Többször is forgatta, mint gót bibliáját.)
S ha a hancúr közben a szekér elszaladt,
Megszünt a komázás, csak a szigor maradt:
"Taknyos, el ne feledd - a nagyanyád lennék!)
-Tündérujja nyomát őrzi még az emlék,
Szekrény mélyén rongyból, pamutból szőtt buba,
Papírba csomagolt első báli ruha...
Angyaloknak varr már Frau Lehrerin régen
Bodros felhőruhát odafenn az égen.





Bartal Klári




- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Bartal Klári korábbi írásai:
• Hídavatás
• A schengeni egyezmény kapcsán
• Csiksomlyói fohász
• Szánjatok meg!
• Ah, hol vagy magyarok...
• Nagyboldogasszony
• Július
• Jázminvirágzás
• Mamuka
• Phajak ferfiak panasza
• "Te meg én" - és a bánatunk
• Újévi köszöntő
• Mégegyszer okt. 23.-ról
• Tűznek születtem - válogatott versek(a HUNSOR online irodalmi bemutatója)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -