A nemzeti intézmények védelmében
írta Bakos István
megjelent a "Nemzet és jogállam" fórum vitájában.
Kossuth Klub 2001.február 3.-án
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tanácskozás!
Ma ismét egy nagyon hasznos és tartalmas eszmecsere részesei lehettünk,
köszönhetően a kitűnő előadásoknak, előadóknak, akik a téma kapcsán a
rendszerváltás alkotmányos problémáit és nemzeti sorskérdéseink egy részét is
érintették. Utalnék mindenek előtt Király Tibor akadémikus bevezetőjére,
Zlinszky János professzor úr, az erkölcsi értékrendet előtérbe helyező, magával
ragadó jogbölcseleti előadására és Hende Csaba államtitkár úr gyakorlatias
tájékoztatására a készülő törvényekről és azok megfontolásairól, hátteréről.
Nem lévén jogvégzett szakember, én az említett három előadás egy-egy gondolatát
kiragadva, hozzászólásomban a Kahler Frigyes által említett erkölcs és
tisztesség elvének érvényesítését szorgalmaznám - a fórum tematikájára utalva-,
a jogállam keretében, a nemzet életében.
Király Tibor történeti bevezetőjében fölvázolta a jogállam ismérveit és
fölsorolta hazai intézményeit; kezdve a szabadon választott Országgyűléstől, a
Kormánytól, az Alkotmánybíróságtól és a bíróságoktól, egészen az ombudsmanokig
és a területi önkormányzatokig. Elmondta, hogy azon túl, hogy a jogállam
formailag megtartja saját törvényeit, még a jog fölött álló értékeknek,
értékrendszernek is meg kell felelnie.
Zlinszky János nagyívű előadásából azt a részt emelném ki, amelyben
azt fejtegette, hogy az állam a hatalom tényleges gyakorlója, melynek alanya a
nemzet. Az állam feladatai között említette a közérdek primátusának
érvényesítését, a közterhek elosztását, a közjavak közcélokra történő
felosztását és az egyéni szabadság biztosítását. Hangsúlyozta, hogy az erkölcsi
értékrend az egyéni érdekek fölött áll, s a közhatalom gyakorlója a közhatalmat
nem használhatja föl magáncélokra, mert akkor alkotmányt sért.
Végül Hende Csaba államtitkár úr előadásából kiemelem a minőségi jogalkotásra
törekvő szándékot és a magyar nyelv használatának védelmében készülő törvényt,
amely a köztájékoztatásban, a kereskedelmi és gazdasági életben kívánja
helyreállítani és megóvni a magyar nyelvi környezetet.
Amint azt a jelenlevők tudják gróf Széchenyi István 1825-ben hasonló céllal, a
magyar nyelv és a tudományok magyar nyelvű művelésére hozta létre egyik
legfontosabb nemzeti intézményünket a Magyar Tudományos Akadémiát, édesapja
Széchényi Ferenc pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot, mint nemzeti örökségünk
tárházát. Ha jogállamiságunknak megvannak intézményes oszlopai, úgy vélem, hogy
nemzeti létünknek is kiépültek az elmúlt évszázadokban intézményes alapjai,
amelyek közé sorolom a magyar iskolákat, egyetemeket, a magyar rádiót, a magyar
televíziót, a magyar sajtót, a nemzeti kultúrát ápoló és fejlesztő színházakat,
zenedéket, művelődési otthonokat, közgyűjteményeket és sorolhatnám tovább
nemzeti karakterünket, közérzetünket és környezetünket alakító intézmények és
szervezetek sokaságát. Közülük soktól megfosztották nemzetünket a Trianoni
ország-csonkító békediktátum következtében. Napjainkban mégis szép számmal
vannak olyan, vezérhajóként funkcionáló intézmények, amelyek a nemz!
eti gondolat és értékrend kiemelkedő hordozóivá váltak, illetve az adott
területen egyetlen magyar vállalatként működnek, így részben az országimázs
hordozói.
A Bokros-csomag óta, de főként az utóbbi években azonban számos nemzeti
intézményünk léte és működése került végveszélybe, s félő, hogyha nem vigyázunk
; tönkre téve, kiüresedetten, elsorvasztva vegetálnak a jövőben, vagy
megszűnnek, illetve privatizálják őket. Ha időben nem cselekszünk, úgy fogunk
belépni az Európai Unióba, hogy a társult népek jórészével szemben a mi nemzeti
intézményeink nem, vagy alig működnek, pedig nyelvünk és kultúránk egyedülálló
sajátosságai miatt égető szükségünk lenne rájuk, nemcsak nekünk, hanem a
"nemzetek Európájának" is.
Nem akarok rébuszokba beszélni, ezért néhány riasztó példát említek aggodalmaim
alátámasztásaként:
- a Magyar Nemzetet említem elsőként, amelynek 27. éve előfizetője vagyok, s
amely a polgári Magyarország egyik bölcsője, a színvonalas újságírás műhelye
volt. Az Új Magyarországgal történt összeolvasztása óta, olyan öszvérré vált,
amely sajnos a két lap kedvezőtlen oldalait hordozza, s immár csak régi árnya
önmagának.
- a Nemzeti Színházat említem másodikként, amelynek építése körül áldatlan viták
folytak, s átmenetileg nevét is elvesztette,
- a Magyar Televízió, a Duna Televízió mint a két legfontosabb nemzeti
közszolgálati média működésében is súlyos zavarok keletkeztek, a félsütetű
csonka kuratóriumok és a vezetőváltások a romlás felé vezetik őket.
- Immár második esztendeje a Magyar Rádió a csonka kuratórium szárnyai alatt, a
sikertelen elnökválasztások és az átmenetiség állapotában vergődik.
- megfelelő támogatás híján vezető irodalmi lapunk a Kortárs, és a magyar
kultúra néhány más fontos műhelye, intézménye válságban van.
- de említhetném a magyar szövetkezetek , nagyhírű állami gazdaságok sorát,
amelyek a magyar mezőgazdaság európai hírű éllovasai voltak, s ma elemi
gondokkal küszködnek,
- egyedüli nemzeti légiforgalmi társaságunk a MALÉV léte veszélyben forog
- megszűnt a magyar flotilla,
- végül, de nem utolsó sorban említem a Magyarok Világszövetségét, amelyet a
felsoroltaknál jobban ismerek, s amely a világ magyarságának legnagyobb civil
szervezeteként végveszélybe került.
A Magyar Országgyűlés - talán a szervezet vezetésén belüli áldatlan
testvérharcok miatt- ez évben megvonta a világszervezet eddigi szerény, kétszáz
millió forintnyi költségvetési támogatását, s ezzel nemcsak a vezetést, hanem a
világ magyarságát összefogó nemzeti intézményt is ellehetetlenítette.
Fájlalhatjuk e kíméletlen büntetést, mivel tudom - hisz öt évig főtitkára voltam
-ártatlanokat sújt, s elidegeníti a külhoni magyarok egy aktív részét az
anyaországtól, kirekeszti a nemzeti közéletből. A Világszövetség misszióját és
tevékenységét pótolni sem a kormány sem annak hivatalai nem tudják. Mert nem
Csoóri Sándor az előző elnök , nem Patrubány Miklós a mostani elnök, nem Tőkés
László a tiszteletbeli elnök, s nem is a köréjük csoportosuló vezetőségi tagok,
hanem a világ félszáz országában a magyarság megmaradásán munkálkodó
szervezetek, intézmények és személyek, s az őket társadalmi munkában segítő
hazaiak adják a szövetség lényegét. Ezért segítette külhoni nemzetrészeink in!
tézményes szövetségének létrejöttét, honi alapítását és működését 1938-ban
Teleki Pál és Perényi Zsigmond.
A történelmi megpróbáltatásokat elszenvedett és eszmeiségében megcsúfolt
Magyarok Világszövetségét a rendszerváltás után újjászerveztük, s hivatását alig
kezdte betölteni, az áldatlan belviszályokban vezetése erőt és irányt vesztett.
Most, a költségvetési támogatás megvonásával, úgy látszik az elemi koordinációt
és a kapcsolattartást segítő kicsiny hivatalát is fölszámolják, s ezzel a
magyarság legjelentősebb civil érdekvédelmi szervezetét is padlóra küldik. A
Horn kormány idején, amikor az alapszerződések miatti tiltakozásunk kapcsán
szintén fölvetődött a szervezet fölszámolása, ezért törvényt készítettünk elő a
Magyarok Világszövetségéről. Talán érdemes lenne újra elővenni.
Tisztelettel kérem tehát a jogászainkat, hogy anyanyelvünk használatának
törvényi óvása mellett, - amit üdvözlök - gondoljanak a nemzeti intézményeink
védelmét biztosító törvény(ek) előkészítésére. Illyéstől tudjuk, hogy "növeli,
ki elfödi a bajt" ezért, jó volna, ha gondolnának nemzeti intézményeink sorsával
a magyar Országgyűlésben is. Köszönöm, hogy meghallgattak, s elmondhattam ami a
szívemet nyomja.
írta Bakos István
a HUNSOR Budapesti munkatársa
forrás://Bakos.Istvan@ntk.hu
