Csúcsértekezlet Stockholmban

A disznók szalmán fekszenek -- sokszor hozták ezt már fel érvként azok, akik szerint Svédország az más, a svédek Európa idegenjei. De a svédek maguk is gyakran emlegetik különállásukat: az a véleményük, hogy sajátos országuk, Európa perifériáján élésük, zordabb éghajlatuk, külön történelmi útjuk megkülönbözteti őket a többi európaitól. Nem véletlen, hogy -- éppúgy, mint a britek -- Európát "a kontinensként" emlegetik.

  Az elemzések is kimutathatnak ilyen eltérést. Például kimutathatják, hogy Svédország az egyetlen európai ország, amely versenyre kelhet az USA-val. Az egész kontinens ugyanis eléggé lemarad. Mert az USA-ban az 1991 óta nyitott 2 millió új munkahely zöme a "magas technológia" birodalmára esik, és a technológiai kutatómunkának köszönhető a termelékenység növekedésének 25-50 százaléka.

Közben Európa nemzeti jövedelmének 1,8 százalékát fordítja erre a kutatómunkára, az USA 2,5 és Japán 2,9 százalékával szemben, a kutatómunkások a munkaerő 2,5 ezrelékét képezik, Japán 6 és az USA 6,7 ezrelékével szemben. Svédországnál viszont az utóbbi 5 évben a termelékenység évi növekedése 10 százalékos, az USA 12 éve tartó évi 12, de Franciország és Németország csak 3 éve tartó 7 százalékával szemben.

Az új technológia költségei Svédországban a nemzeti jövedelem 8,3 százalékát viszik el, az USA 7,9, Franciaország 6,6 és Németország 5,5 százalékával szemben, a skandinávok 54 százalékának van mobiltelefonja, az amerikaiak 39, a spanyolok 34, a franciák 28 és a németek 26 százalékával szemben, az internethasználat náluk 34 százalékos, az amerikaiak 26, a németek 10 és a franciák 5 százalékával szemben. És ebben a félévben ez a sajátos helyet elfoglaló Svédország az Európai Unió elnöklője.

Az EU pillanatnyi helyzetére sajátos fényt vet és az egész most folyó munkát lényegesen befolyásolja, hogy az EU életének mostani kényes szakaszában az az ország elnököl, amely ennyire kritikus viszonyt foglal el az EU felé. Nizzában a svédek azok közé tartoztak, akik a legmakacsabbul védték a kis országok jogait a "nagyok diktátumával" szemben. Általában habozás nélkül megfogalmazzák kifogásaikat: az EU egyetlen országában sincs semmi, amit ők szívesen lemásolnának; Göran Persson svéd miniszterelnök volt az, aki elsőnek mondta ki: "Én nem hiszek az Európai Egyesült Államokban"; tele vannak kritikával az EU kormányával, az Európai Bizottsággal szemben: antidemokratikus, tagjait senki sem választotta, kissé gyanús működését a választópolgárok nem ellenőrizhetik; a svédek 43 százaléka az EU ellen van és csak 37 százaléka van mellette.

Szívesen és kevésbé szívesen vállalt feladatok töltik ki az elnöklésnek ilyen feltételek között végzett munkáját. Így egyáltalán nem vállalták a közös pénzzel, az euróval kapcsolatos munkákat. Svédország ugyanis nem vezette be az eurót, habár eleget tesz minden feltételnek, sőt a dánok által a közös pénzre mondott nem és az adat, hogy Németországnak a márka euróra váltása 2002. január elsején 20 milliárd euróba kerül, csak megerősítette őket abban, hogy ne is siessenek csatlakozni. Ezért történt meg először az EU történetében, hogy két elnöklő van: az euróval kapcsolatos ügyeket Belgium intézi. Nem szívesen, de vállalta, hogy a svéd elnöklés idejére esik az európai haderő megteremtésével kapcsolatos feladatok megoldásának beindítása. Így állt elő az a sajátos helyzet, hogy a semleges Svédország elnökletével teszik meg az első gyakorlati lépéseket annak a haderőnek a megteremtésére, amelynek rendeltetése, hogy a kívülről passzívan szemlélő semlegességgel szemben aktív szerepet vállaljon a kontinens válságaiban.

És az a Svédország, amely különleges kapcsolatot ápol az USA-val (onnan, hogy a Le Monde szerint a svédek úgy váltak zenei nagyhatalommá, hogy angolul énekelnek, addig, hogy a svéd miniszter tárgyalt elsőnek Bush új külkereskedelmi megbízottjával) lesz kénytelen egyezkedni a NATO-val és az USA-val, hogy eloszlassa az európai haderővel kapcsolatos bizalmatlanságot, amelyet Rumsfeld új amerikai véderőminiszter legelső nemzetközi fellépésén Münchenben nyíltan megfogalmazott.

Hasonlóan csak kedvetlenül vállalta az EU 2001. évi munkaprogramjából eredő olyan feladatokat, mint a tavaly decemberben nagy nehezen formálisan megszületett, de csak február 26-án aláírt "nizzai szerződés" nevű okmány megerősítésének és a végrehajtás beindításának munkája, az intézményi reformok gyakorlati alkalmazásának elindítása, a közös agrárpolitika továbbfejlesztése, a belső piac kohéziójának továbbfejlesztése stb. Szívesen vállalta viszont a svéd elnöklés félévére eső két csúcsértekezlet központi témájával kapcsolatos feladatok intézését, elsősorban a héten összeülő stockholmi csúcsértekezlet témáját: a munkanélküliség elleni harcot.

Az Európában a legkisebbek közé tartozó svéd munkanélküliség és a szociáldemokrata kormány hozzáállása ugyanis Svédországot rendkívül alkalmassá teszi annak a csúcsértekezletnek a megszervezésére, amelynek gondolatát még az 1998 júniusában Cardiffban tartott csúcsértekezleten megfogalmazták, hogy 1999-ben Kölnben megegyezzenek az "európai foglalkoztatási" politikában, sőt 2000 márciusában Lisszabonban már ennek programját is kidolgozzák, tehát most Stockholmban már a végrehajtás első tapasztalatait kelljen megtárgyalni és a további feladatokat meghatározni.

Nem szorosabbá, hanem szélesebbé kell tenni az EU-t -- ez a gondolat határozza meg Svédország egész hozzáállását az elnöklés munkájához és szabja meg ennek a félévnek a tevékenységét is. Svédország ugyanis az EU bővítésének egyik leglelkesebb híve. Azzá teszi gyakorlati politikája, elsősorban a felvételre váró szomszédaihoz, Lengyelországhoz és a balti országokhoz való viszonya, de elvi hozzáállása is: "A kontinens egységesítése a mi nemzedékünk nagy felelőssége, mint ahogyan Jean Monnet-nak és a többieknek volt a II. világháború után", "Európa soha többé nem lehet megosztott", és "a bővítéssel többé nem várakozhatunk" --fogalmaznak a svédek. És az ország vezetői az elnöklés félévét igyekeznek is maximálisan kihasználni ennek a "történelmi küldetésnek" a teljesítésére, amihez nagy támogatást kapnak a közvéleménytől, amely -- mint mondtuk -- többségében az EU ellen, de 58 százalékban a bővítés mellett van.

A jelenlegi európai helyzet sajátos -- mondhatnánk: majdnem tragikus -- vonása, hogy a bővítést így előtérbe állító elnöklőnek kell éppen meggyőződnie arról, hogy ez a bővítés milyen nehéz feladat. Egyrészt azért, mert az EU-tagállamok polgárai mind ellenségesebb viszonyt foglalnak el ezzel a bővítéssel szemben: Nagy-Britanniában a lakosság 36 százaléka ellenzi a bővítést a helyeslő 31 százalékkal szemben, míg Németországban 43:36, Franciaországban 50:35, sőt Ausztriában 50:32 az arány a bővítés ellenzőinek javára.

Másrészt Göran Persson svéd miniszterelnök volt kénytelen közölni az általa leginkább támogatott Lengyelország miniszterelnökével, Jerzy Buzekkel, hogy késik országának felkészülése a csatlakozásra, és külön probléma, hogy Varsóból hiányzik a kompromisszumkészség olyan fontos kérdésekben, mint a tőke szabad áramlása, ezen belül a külföldiek földvásárlása, a környezetvédelem stb. Lengyelország nélkül pedig milyen bővítés lehetséges? De az idők változnak.

Svédország rendkívül intenzív munkát végezet: félév alatt a számtalan bilaterális megbeszélés mellett ország szerte 80, Brüsszelben 60 tanácskozást szervezet. A svéd félév az unió vezetésén, sikeresnek nevezhető. A nagyobb sikerek közé tartozik a svédek által nagyra feszegetett csatlakozási dátum is amely az új tagállamok csatlákozásáról szól. A záró csúcsértekezlet Göteborgban igy kimondta, hogy 2004. az év, amikor a csatlakozásra készen álló országok beléphetnek.

a HUNSOR összeállítása

forrás://Magyar Szó(BÁLINT István), Újvidék

» Skandináviai Infotár